Magyarságtudat, hazaszeretet, nemzeti értékek

„Azok, akik a huszárság hagyományainak ápolását és őrzését tűzték ki célul, meg szeretnék mutatni a mai társadalomnak, hogy katonai elődeik hogyan harcoltak, hogyan éltek, milyen mentalitással rendelkeztek és milyen szellemiséget képviseltek. Mindez olyan érték, melyet nem szabad veszni hagynunk” – fogalmazott Csikány Tamás dandártábornok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Ló és Hadsereg című konferenciáján és kiállításán elhangzott köszöntőjében október 12-én.

A HHK kari könyvtárában megrendezett eseményen az Egyetem tudományos rektorhelyettese kitért jelenlegi, az 1764-es Madéfalvi veszedelemtől 1850-ig szolgáló székely határőrökről szóló kutatására is, melynek célja, hogy olyan tanulmánykötet szülessen, mellyel nemcsak a székely, de a magyar identitás is erősödhet. Előadásában pedig a magyar huszárezredek a francia háborúkban játszott szerepéről beszélt.

Balla Tibor ezredes az Osztrák-Magyar Monarchia véderejéről beszélt. Az 1867-ben megalakult dualista állam szárazföldi hadereje három vonalra oszlott: a közös hadseregre, az osztrák és a magyar honvédségre, valamint a két népfelkelésre (k. k. Landsturm, m. kir. népfelkelés). A közös hadsereg lovassága szintén három csapatnemből állt: dragonyosok, ulánusok és huszárok alkották, élén a lovassági főfelügyelővel. A kutatóprofesszor megemlítette Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállásának „leghíresebb lovas epizódját, a maglaji huszártragédiát, melynek során a debreceni 7. közös huszárezred 5. százada 50 fő veszteséget szenvedett.” Beszélt a lovasság ruházatáról, fegyverzetéről és a lovas-tisztképzésről is: „az egységesen nyolc hetes gyalogsági kiképzés után még legalább fél évig tartott a lovasságnál a katonák kiképzése. A Monarchia lovassága az 18681914 közötti években leginkább a hadgyakorlatokon szerepelt, ott dandár- és hadosztálykötelékben mutatott be látványos lovasrohamokat az uralkodó és a haderő vezérkara előtt.”

Horváth Tibor alezredes a Ludovika Huszár Díszszakasz öltözékében ismertette a hagyományőrző szakosztály megalakulását. A HHK Hadászati Tanszékének egyetemi docense azt mondta: 2013-ban érte az a megtisztelő felkérés Kovács Gábor dandártábornok, a Rendészettudományi Kar dékánjának részéről, hogy szervezze meg a Ludovika Huszár Díszszakaszt, mely hivatalosan 2015-ben alakult meg. Előadásában köszönetet mondott az alapítóknak és megemlítette azokat a meghatározó eseményeket, melyeken a szervezet részt vett.

„Kevés olyan nép van a világon és jelenleg is létezik, amelynek élete olyan szorosan kapcsolódik össze a lóval, mint a magyarságé. Sztyeppei népként lóháton érkeztünk a Kárpát-medencébe, lóháton hódítottuk meg azt, és századokon át lóháton is védelmeztük” – kezdte meg a magyar lovasság a honfoglalástól napjainkig tartó lókiképzési módszereiről tartott előadását Ádám Barnabás honvéd koronaőr ezredes. A 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka beszélt a lovak szükségleteiről, egy átlagos hátasló képességeiről, a ló viselkedéséről. Kiemelte: a magyar nehézlovasság lovai feltehetően keresztezett, nyugati kancától és turáni méntől származó lovak lehettek. A ló alapvetően asszociatív módszerrel idomítható, egyes reakcióit közvetlen környezetétől utánzással tanulja el.

Az esemény zárásaként Székely Tibor a katonai lovas hagyományőrzés történetét ismertette és mesélt a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetségről. A Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke elmondta: „olyan civil szervezetről van szó, melynek tagjai nem csak huszárok, hanem a magyar katonai hagyományok minden formája megtalálható benne.” Székely Tibor rámutatott: 1966-ban megalakult az első egyesület Magyarországon, amely a tradicionális európai katonai mozgásanyag kutatásával és rekonstrukciójával foglalkozott. Ez volt a Műszaki Egyetemen működő Zrínyi Miklós Történelmi Haditorna Klub, ahol kiváló kaszkadőrök kezdték el tevékenységüket.

Október 12-én Ló és Hadsereg címmel harminc napon át látogatható kiállítás is nyílt a HHK kari könyvtárában, amelynek a részét képező legrégebbi könyv 1794-ből származik – mondta a könyvtárigazgató. Horváthné Tóth Zsuzsanna kiemelte: a muzeális könyvek a Kar tulajdonába tartoznak, és a mozgósítás, a lófelszerelés, a lóval való bánásmód és a lovassági szabályzat teljes körét lefedik. „A kiállítás érdekessége, hogy a k. u. k hadsereg mellet a porosz és a svájci hadsereg lovas kiadványai is megtalálhatók, valamint Ádám Barna ezredes jóvoltából a kiállítás tárgyát képezi egy valódi hagyományőrző nyereg és lófelszerelés, illetve két szablya is” – hívta fel a figyelmet Horváthné Tót Zsuzsanna.

 

Szöveg: Sallai Zsófia

Fotó: Szilágyi Dénes 


Címkék: Ló és Hadsereg