Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért lehetett sikeres az 1848-49- évi hadjáratok során még szemtelenül fiatal Görgei Artúr? A választ nem kereshetjük máshol, mint neveltetésében, iskoláiban.
Nem volt könnyű helyzetben az a magyar köznemes ifjú, aki a magas szintű katonai ismeretek elsajátítását tűzte ki célul. Ugyan az 1808. évi VII. törvénycikk kimondta, hogy meg kell alapítani a magyar tisztképző intézményt, s az épület alapkövét le is tetették 1831-ben, a magyar nyelvű tisztképzés csak a kiegyezés után indulhatott meg.
A Szepességből ősi, de elszegényedett nemesi családból származó Görgei műszaki katonai ismereteit 1832-36 között szerezte a tullni utászkari iskolában, ahová édesapja révén szerzett alapítványi helyet. Itt megtanulta a katonai műszaki tudományok teljes tárházát, de ahhoz, hogy az intézménybe felvételt nyerhessen csapatnál is szolgálni kellett, ezért belépett a felvidéki kiegészítésű, magyar és szlovák legénységű császári-királyi 60. (Wasa) gyalogezred kötelékébe. A hadapródképző intézmény tanulmányi szüneteiben a jelölteket rendre visszaküldték anyaalakulatukhoz, hogy ott az adott fegyvernemre jellemző tudásanyagot is elsajátíthassák. A képzést Görgei sikerrel vette, a legjobbak között vizsgázott. A hadapródiskolában töltött évek során tehát katonai műszaki és gyalogsági fegyvernemmel kapcsolatos tudományát gazdagította.
1837-ben ismét édesapja segítségével folytathatta a katonai képzést. Sikerült elérni, hogy Bereg megye felterjesztése alapján felvételt nyerjen a bécsi magyar királyi nemesi testőrségbe. A Mária Terézia által alapított egységnek kettős célja volt: egyrészt a rebellis magyar nemesség ifjainak udvarhűségét kívánták erősíteni a bécsi szolgálattal, másrészt az itt szolgáló fiatalok táborkari képzést is kaptak, ahol megismerhették az összfegyvernemiség és hadműveleti tervezés elméletét.
A testőrségnél folytatott tanulmányait hasonlóan kitűnő eredményekkel végezte, mint a tullni iskolát, így főhadnagyként lehetőséget kapott arra, hogy maga válassza meg mely fegyvernem, mely egységénél szeretne szolgálni. Görgei választása a császári-királyi 12. (Nádor) huszárezredre esett. A magyar jász-kun területekről kiegészített ezred kitűnő lehetőséget adott arra, hogy a lovas fegyvernem hadművészetének csínját-bínját is kitanulja. Az ezred parancsnoka, Teleki Ádám ezred segédtisztként vette maga mellé a fiatal jóképességű tisztet.
Összes fegyvernemre, és táborkari ismeretekre is kiterjedő tudását azonban nem kívánta a császári-királyi hadsereg érdekében kamatoztatni, ezért katonai szolgálatát 1845-ben megszakította. Tartott attól, hogy alakulatát akár hazája ellen is bevetheti az udvar. Leszerelése után Csehországban maradt, ahol kémiát tervezett tanulni a prágai egyetemen. Zsírsavakkal foglalkozó tanulmánya sikert aratott, így ő lett hazánk első nemzetközi szinten is jegyzett kémikusa. Polgári tanulmányait katonai képzettsége szempontjából is igen fontosnak tartotta, saját bevallása szerint a kémia és a hadvezetés tudományai is hasonló körültekintést, gondolkodásmódot igényeltek. Kevés olyan 19. századi magyar katonatisztet ismerünk, aki a polgári tudományok terén is maradandót alkotott.
1848-ban ifjú házasként tért haza Magyarországra. Úgy tervezte, hogy gazdálkodni, valamint a budapesti egyetem kémia tanszékén kezd tanítani. E terveket húzta keresztbe a magyar nemzeti haderő szervezése, mely magával ragadta az ifjú Görgeit: szolgálatait felajánlotta az újonnan alakult kormánynak, és honvédszázadosként megkezdte szolgálatát a győri 5. rendes nemzetőr zászlóaljnál. Itt szerzett fontos tapasztalatokat arról, hogyan lehet önkéntes civilekből valódi katonát faragni. Következő megbízatása már a Batthyány-kormány feladatszabása alapján történt: kémikus előképzettsége tökéletes alapot biztosított ahhoz, hogy a hazai gyutacsgyártás beindításához szükséges technikai ismereteket megszerezze Prágából, a Sellier & Bellot cégtől. A fiatal, agilis, művelt tiszt ekkor keltette fel Kossuth Lajos érdeklődését is.
1848. augusztusában ismét újabb megbízatás várta: a kormány országszerte négy tábort kívánt szervezni újoncok alapkiképzésre. A táborok működtetésének rendszerét Ivánka Imre és Görgei Artúr honvéd őrnagyok dolgozták ki, Görgei pedig a szolnoki tábor parancsnoka lett. A beosztást ugyan mindössze csak egy hónapig tölthette be, de a munkálatok során komoly hadszervezői tapasztalatokra is szert tehetett.
Josip Jellačić betörése felforgatta a magyarországi viszonyokat. A külső beavatkozás ellen szervezkedő kormánynak égető szüksége volt minden olyan tisztre, akik a császári-királyi hadseregben szocializálódtak. Batthyány Lajos miniszterelnök a stratégiai fontosságú Csepel-sziget parancsnokává nevezte ki Görgeit, azzal a feladattal bízva meg őt, hogy blokkolja Roth hadoszlopának útját és akadályozza meg egyesülését Jellačić főseregével. A Csepel-sziget védelmére rendelt csapatok vezetése volt első olyan megbízatása, mely során már nem csak szervezői, hanem hadvezetési képességeit is megcsillogtathatta. Roth hadoszlopának fegyverletételre kényszerítése Ozoránál olyan győzelem volt, mely jóval nagyobb veszteséget okozott az országba betört ellenségnek mind emberben, mind anyagban, mint a Pákozdi csata. Első katonai sikere, valamint az áruló Zichy Ödön gróf kivégeztetése országos hírnevet szerzett a fiatal katonának. Készen állt arra, hogy a honvédség vezetésének, szervezésének fősodrába kerüljön.
Görgei Artúr nem csak egyszerűen gyakorlati szakember volt, hanem a hadtudományok elméleti oldalát is magas szinten ismerte. Hat hadjáratot vezetett az osztrák és orosz hadsereg ellen 1848-49-ben, melyből mindössze egyet tekinthetünk sikertelennek. Hasonló mérleggel más magyar hadvezért nem találunk. Sikerének egyik összetevőjét személyiségjegyeiben, céltudatosságában kell keressük, mely nagyszerűen harmonizált a katonai és polgári iskoláiban megszerzett magas szintű tudásával.
Dr. Németh Balázs, egyetemi adjunktus, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek: wikipedia, mult-kor.hu és HHK archív
Az évforduló alkalmából Dr. Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, és Dr. Berek Tamás ezredes, a Műveleti Támogató Tanszék tanszékvezetője koszorút helyezett el a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson található Görgei szobornál.