Mészáros Lázár (1796-1858) honvéd altábornagy a Batthyány-kormány tagjaként volt az első magyar hadügyminiszter. 1796. február 20-án született Baján, iskoláit ugyanitt, majd Szabadkán és Pécsen végezte. Élete során kivételesen nagy műveltségre tett szert: hét nyelven beszélt, francia enciklopédistákat, magyar és német történeti munkákat, valamint latin klasszikusokat olvasott. Ennek következményeként 1844-ben tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia elődje). „A katonaságról” címet viselő székfoglalójában Mészáros többek között katonafilozófiai és a háború észjogi felfogásának megközelítésében értekezett a modern háborúkról.
Mészáros Lázár szerint a lőpor és a (nyomtatott) sajtó feltalálásától és elterjedt alkalmazásától kezdődik az a történelem, amivel érdemes foglalkozni. A korábbi időket csak a műveletlen és kizárólag erővel élő emberek, és háborúzó államaik korszakának tartja. A lőpor feltalálása önmagában nem változtatta meg az emberek viszonyát, azaz az erőszakra alapozott háború nem szűnt meg, hanem ekkor is elfogadott, normális állapotnak tartották. Sőt, a lőpor hatására a háború még félelmetesebé vált, mivel a lőpor hatásaként a hadseregben a testi erő és a bátorság háttérbe szorult, az erkölcsi erővel (akarattal) és az értelmi erővel szemben. A másik fontos változás, a sajtó megjelenése ellensúlyozhatta volna a lőpor megjelenésének hatását, amennyiben az írni tudók az emberi természet megismerésével és megismertetésével a lőpor használatát csak az egész emberiség érdekére nézve ajánlották volna. Nem így jártak el.
Ez a helyzet a francia forradalommal változott meg, ami az emberi egyén jogának a védelmét tűzte zászlójára. A forradalmat közvetlenül ugyan a napóleoni háborúk követték, amikor hiányzott az emberiség érdekeit és nevelését szolgáló békeállapot. A napóleoni háborúk utáni harminc évben azonban az emberiség fejlődésében a közösségek, azok közül pedig a nemzetek fejlődése, szabadsága és önállósága került előtérbe.
Mészáros Lázár szerint a nemzetek közötti háborúk egyelőre nem küszöbölhetők ki, és az állami önérdek érvényesítésében igazságosak is, ezért az önálló modern haderő megszervezése és felkésztése elengedhetetlen. Az önálló haderő képes visszaverni a külső támadást, vagy azért elégtételt venni, illetve ha a törvény elleni belső rendbontás történik, amivel a rendőrség tehetetlen, akkor képes a belső rendet fenntartani. Az emberi civilizáció fejlődésével az értelemnek azonban egyre nagyobb tere lesz, és a „si vis pacem para bellum” (ha békét akarsz, készülj a háborúra) elvet is felváltja majd a „si vis pacem para pacem” (ha békét akarsz, készülj a békére) elv.
Szöveg: Boda Mihály, tanszékvezető, egyetemi docens, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipédia és http://data.europeana.eu