    |
Magyarország 1848-49-ben szabadságharcot vívott az ország legitim kormányát megdönteni akaró császári-királyi hadsereg és az azt szövetségesként támogató cári orosz hadsereg ellen. Jelen ismereteink szerint a szabadságharcban közel kétszáz nő szolgált a honvédségben, köztük Bányai Júlia műlovarnővel és Pfiffner Paulina színésznővel. Részletesen ismerjük Lebstück Mária történetét, aki ékszerei árán vásárolt magának férfiruhát. Haját rövidre vágva állt be a bécsi egyetemi légióba, majd a magyarországi német légióba. Az 1849. február 26-27-i kápolnai csatában megsebesült, Dembińsky érdemei elismeréseként főhadnaggyá nevezte ki.
Nem feledhetjük ugyanakkor azokat a hölgyeket sem, akik fegyvertelenül, társadalmi szerepvállalásuk, felelősségük útján támogatták a haza és a szabadság ügyet. Zichy Antónia, Batthyány Lajos hitvese, és húga Zichy Karolina, Károlyi György felesége a főúri szalonok reformer fénypontjai voltak. Műveltségük, intelligenciájuk - és szépségük - lenyűgözte a haladó gondolkodókat, s aktívan formálták az öntudatára ébredő nemzet közéletét. Teleki Blanka grófnő, aki a közelvárás helyett választotta a független szingli létet, szintén fontos szereplője volt a kor közéletének. 1846-ban alapított leánynevelő intézete korszerű oktatásban részesítette az ifjú hölgyeket: politikával, történelemmel is foglalkoztak, részt vettek Pest és Buda közéletének minden forradalmi rezdülésében.
Ne feledkezzünk meg Szendrey Júliáról, Petőfi hitveséről sem, akinek támogatása nélkül Petőfi sohasem válhatott volna ismert közszereplővé. De megemlíthetjük Laborfalvi Rózát is, aki a forradalom napján ismerte meg Jókait, a nála hét évvel fiatalabb forradalmárt. Róza aznap este Gertrudis szerepét játszotta a Nemzeti Színházban, s ő tűzte a kokárdát Jókai mellére gyújtó hangú beszéde közben.
Meg kell említsük Kossuth Zsuzsannát, Kossuth Lajos húgát, az „összes tábori kórházak főápolónőjét”, aki megszervezte a honvédek gyógyítására, ápolására szolgáló tábori kórházak rendszerét. Pesti Hírlapban közzétett felhívására sok asszony jelentkezett, országszerte 72 kórházat szervezett meg.
Nem feledkezhetünk meg Damjanich János hitveséről, Emíliáról sem. Csernovics Emília élete végéig viselte a gyászt. Kevés idő, mindössze másfél év házasság adatott meg a későn nősülő tábornoknak és fiatal feleségének, ebből is nagy részt hasított ki a tábori élet, melyen osztozott férjével. Emília soha nem engedett negyvennyolcból. Bár a császár elkobozta vagyonát, az amnesztia után sem kérte vissza azt. 1861-ben Országos Magyar Gazdasszonyok Egyesülete néven Batthyány Lajos özvegyével szervezetet hozott létre a honvédárvák gyámolítására.
Hős asszonyok, asszonyhősök. Imádkozzunk ma is értük és támogassuk őket!
Dr. Németh Balázs, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipédia