Az 1847 novemberében megnyitott pozsonyi országgyűlésen az ellenzék a francia forradalom eszméitől áthatva, a polgári Magyarország megteremtéséhez szükséges reformokat igyekezett elfogadtatni az uralkodóval. 1848. március 3-án az alsótábla ülésén Kossuth Lajos rendkívül radikális beszédében egy olyan felirati javaslatot terjesztett elő, melyben kimondta, hogy „a közös teherviselés alapján a nép közterheiben ... osztozni fogunk. Elhatároztuk, hogy az úrbéri viszonyokbóli kibontakozást kármentesítéssel összekötve eszközöljük ... A királyi városok és szabad kerületek közigazgatási és politikai rendezését halaszthatatlan tárgynak tekintjük, s a népnek politikai jogokban illő részesítésére az időt elérkezettnek véljük.”
A felirati javaslatot az alsótábla elfogadta, a felsőtábla azonban nem. Pestről, az ottani ellenzéki kör megbízásából Irányi Dániel kereste fel Kossuthot, és azt javasolta, hogy az alsótábla felirati indítványát országszerte gyűjtött aláírásokkal támogassák. Március 12-én Irinyi József elkészült az ellenzék programját összefoglaló Tizenkét ponttal és a pesti forradalmi ifjak elhatározták, hogy a március 19-én a József-napi vásár alkalmával francia mintára reformbankettet szerveznek, és aláírásokat gyűjtenek. 14-én este azonban, amikor megérkezett a bécsi forradalom híre, tudták, hogy nem várhatnak tovább és elhatározták, hogy március 15-én a város népe elé terjesztik a Tizenkét pontot. Eközben a bécsi forradalom hírére Pozsonyban a felsőtábla is elfogadta a felirati javaslatot. Március 15-én, miközben Pesten zajlott a forradalom, elindult Pozsonyból a magyar országgyűlés küldöttsége Bécsbe, ahol a császár - nem kis részben a pesti forradalom hírére - a feliratot jóváhagyta. Ezt követően már semmi sem állhatott a reformok útjába és március 18. és április 7. között az országgyűlés megalkotta és elfogadta az új, polgári demokratikus Magyarországot létrehozó törvényeket.
A pesti forradalom világosan jelezte, hogy a magyar nemzet öntudatosan támogatja a reformokat és azokért akár az életét is hajlandó kockára tenni. A mozgalom vezéregyénisége Petőfi Sándor volt, aki élethivatásának tekintette a liberális eszmék terjesztését. Így vall erről naplójában: "Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez az új evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez-jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem!" A Nagy Francia Forradalom eszméje, a szabadság, egyenlőség, testvériség vágya és nemzete iránt érzett szeretete ihlette a „Nemzeti dalt”, mely nem csak a márciusi forradalom szózata lett, hanem a magyarság szabadságvágyának legtisztább kifejezése.
Az Országgyűlés a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánította a forradalmár költő születésének (1823. január 1.) 200. évfordulója alkalmából.
Négyesi Lajos ezredes, egyetemi docens, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipédia