„Hadtörténetírói munkásságát a magyar vitézség megörökítésének szentelte, igen szeretője volt az egész Európát bekalandozott magyar katonák dicsőségének és az ezeréves magyar katonai múlt hivatott tolmácsa.” Ezeket a sorokat Markó Árpád írta akadémikustársáról, Pilch Jenő ezredesről.
A 150 évvel ezelőtt, 1872. május 29-én született katona, történész, könyvtáros ezer szállal kötődött a Ludovikához. Itt kezdte meg tanulmányit 14 éves korában, majd néhány év csapatszolgálat után 1913-tól az akadémia földrajztanára és könyvtárosa lett. A nagy háború után a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum könyvtárának a vezetőjeként és a honvédség könyvtárainak felügyelőjeként szolgált. Közben történelmi tanulmányokat folytatott az egyetemen, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező, illetve rendes tagjává választották.
Pilch Jenőnek 1908-ban egy pályadíjas tanulmánya jelent meg A katonai szellem ébresztése és fejlesztése címmel. E munkájával új értelmet, szerepet adott a történelemnek, a hadtörténelemnek. Úgy ítélte meg, hogy a társadalom férfi tagjai a történelemben találhatnak olyan lelkesítő példákat, mellyel a hazafias érzelmük, a haza védelmének ügyéért érzett felelőségük és lelkesedésük erősödhet. Úgy vélte, hogy a magyar katonai múlt feltárásában és közreadásában más nemzetekhez képest lemaradtunk. Pilch igyekezett is jó példával elől járni, s a napóleoni háborúktól az első világháborúig tanulmányokat jelentetett meg, melyek levéltári kutatásokon alapulva tudományos értékűek, mégis élményt nyújtóak az olvasók számára. Legismertebb munkája talán az első világháborút összefoglaló könyve, de fejezeteket írt a Magyar katona. Vitézségünk ezer éve című alapműbe is.
Pilch Jenő az egészségi állapota miatt nem vehetett részt a nagy háborúban, de munkássága révén ő is a legnagyobbak közé emelkedett.
Szöveg: Csikány Tamás dandártábornok, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipedia