Idén 102 éve ezen a napon írták alá az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot, melynek értelmében Magyarország területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon kívülre.
A Ludovika Akadémia vezetői és tanárai fontosnak tartották, hogy a jövő tiszt nemzedéke ne feledje a Magyarországot ért sérelmeket. 1933 őszén az akadémia déli összekötő folyosó I. emeletén „Irredenta folyosó”-t létesítettek, melynek célját vitéz Jány Gusztáv vezérkari ezredes, akadémiaparancsnok 1933. november 4-én kiadott 52. számú akadémikusi parancsában így határozta meg: „Ez a gyűjtemény biztasson s emeljen is. Lássátok meg belőle, hogy a revízió érdekében milyen mélyenjáró és nagykiterjedésű munka folyik, amely töretlen egységbe tudja kovácsolni egész társadalmunkat, sőt a világ minden táján szétszórt teljes magyarságot is”.
A kiállítás központi tárgya Révay Kálmán akadémikus az „Irredenta ludovikás” című, 4 méter magas olajfestménye volt. A falakon a Szabadság téri irredenta szoborcsoportról készült és a trianoni gondolatkört kifejező képek, térképek, valamint az elszakított vármegyék címerei voltak láthatók. Trianon fájdalmát fejezte ki a keresztre feszített Magyarországot megjelenítő alkotás is. A falak mentén elhelyezett tárlókban dokumentumokat állítottak ki, a könyvtár olvasótermében pedig külön polcot biztosítottak a revíziós irodalomnak. A Ludovikás Levente című éves megjelenésű kiadványban számos irredenta írás és költemény jelent meg. Íme egy részlet Wallentinyi László IV. évfolyamos akadémikus Trianon című verséből:
Messze Erdélyben, a Havasok alján,
S a Felvidéken, a Hernád két partján
A szél zúgja, sikolt völgy, halom,
A folyók sírják: Trianon, Trianon ...
1941-ben vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérőrnagy, akadémiaparancsnok kezdeményezésére a főépület hátsó falán Olcsvay Géza iparművész, tartalékos hadnagy tervei alapján a történelmi Magyarország határait bemutató hét darab „kőtérképet” helyeztek el. A márványtérképek gondolatát a római Via dell Impero-n látott hatalmas márványtáblák adták a parancsnoknak. A cél a magyar történelem legjellegzetesebb korszakainak örök mementóként való megörökítése volt. Így került az akadémia tiszti- és tanári karának, akadémikusainak és tanfolyamhallgatóinak adományaiból felállításra a honfoglalás, Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király, a török hódítás, a kiegyezés és Trianon korának márványba vésett térképe.
Az akadémia főépületének nyolcszögű, belső udvarán is kialakítottak egy emlékhelyet az akadémiaparancsnok elgondolása és Olcsvay Géza tervei szerint. Itt a Ludovika létrehozását támogató magyar vármegyék vörös márványba vésett címereit helyezték el körben a falakon, ezzel emlékeztetve arra, hogy a magyar tisztképzés megteremtése a történelmi Magyarország összefogásának és áldozatvállalásának eredményeként jöhetett létre.
Az Országgyűlés a 2010-ben alkotott XLV. törvény értelmében június negyedikét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította és kimondta, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Szöveg: Négyesi Lajos ezredes, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: https:tudasportal.uni-nke.hu