A török seregek 1389-ben a szerbeket legyőző rigómezei csata után érték el Magyarország déli határát, és ettől kezdve állandósult a háború. II. Mehmed szultán 1456-ban Európát meghódítandó hatalmas seregével július 4-én megkezdte Nándorfehérvár ostromát.
III. Callixtus pápai bullában szólította fel a keresztény világot a török elleni harcra, egyúttal elrendelte a reggeli és az esti imára szólító harangszavak között a harang egy újabb megszólaltatását, valamint imát a küzdelem sikere érdekében.
A magyaroknak egyedül kellett szembenéznie 1456 nyarán Nándorfehérvárnál a túlerőben lévő félelmetes szultán vezette török haddal. Ám Hunyadi János hazafias elhivatottságának, és a lánglelkű ferences szerzetes Kapisztrán János keresztény fanatizmusának köszönhetően, a magyar sereg mégis vereséget mért a törökökre. Hunyadi János és vitézei 1456. július 22-én győzedelmeskedtek a Magyar Királyság déli végvárát ostromló oszmán sereg felett. Hunyadi, a nagy „törökverő” nevét rettegve emlegették a szultánok.
Hunyadiék - minden bizonnyal isteni segítséggel - egész Európát megmentették az Oszmán Birodalom igájától és az iszlám vallás térhódításától. A pápa akkor a kereszténység pajzsának és védőbástyájának nevezte Magyarországot, és ez az egyházfői kinyilatkoztatás azóta is a nemzeti tudat nagyon fontos, meghatározó tényezője maradt a magyarság számára.
A két hős, Hunyadi János és Kapisztrán János, mondhatnánk teljesítette isteni és történelmi küldetését. A győzelem évében Hunyadi János augusztus 11-én, Kapisztrán János október 23-án meghalt, de kettejük és az általuk vezérelt győzelmes magyar sereg örökre beírta nevét Európa és a keresztény világ történelmébe.
A nándorfehérvári hősök véráldozata nem volt hiábavaló. Míg magyar él, emléküket élteti a szívünkig ható harangkondulás. Imára hív ez mindenkit, de egyszersmind örökké hirdeti a magyar hősiesség halhatatlan dicsőségét.
Emlékezzünk hőseinkre!
Szöveg: Négyesi Lajos ezredes, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek: wikipédia és kozterkep.hu