Augusztus 20-án, Szent (I.) István király napján ünnepeljük a magyar állam alapítását, ami így a keresztény magyar állam 1000/1001-ben való megalapításához kapcsolódik. A keresztény államalapítás fontos pillanata volt István keresztény királlyá koronázása. Ehhez koronára volt szükség, amit István II. Szilveszter pápától kért és kapott. Hartvik püspök szerint, amikor István követei megjelentek Rómában a pápánál, akkor ott éppen készült egy korona – a lengyel fejedelem számára. Mivel azonban a pápát álmában azzal az üzenettel látogatta meg Isten angyala, hogy a koronát István követeinek kell adni, a készülő korona lett a keresztény magyar állam első koronája. A pápai koronára később „István király koronája”-ként, majd mivel a vélekedések szerint Szent (I.) László királyt is azzal koronázták meg, a „szentkirályok koronája”-ként hivatkoztak. Még később pedig – az isteni és a „szentkirályi” eredet miatt – a „Szent Korona”-ként.
A Szent Korona az Árpád-kor második felétől központi szerepet játszott annak meghatározásában, hogy ki lehet a legitim uralkodó a Magyar Királyságban. Nem volt ugyanis elég megkoronázni valakit, aki fel tudott mutatnia az Árpád-házhoz fűződő rokoni szálat, hanem többek között a Szent Koronával is meg kellett koronázni. Ha nem volt nála a Szent Korona, akkor nem volt tökéletes az uralkodásra való legitimációja sem.
A legitimló szerepét a Korona a 16-17. század Habsburg királyai alatt is megtartotta, azonban ebben az időszakban a Korona szerepet kapott a katolikus-protestáns vitákban is. A Korona körüli egyik vita annak a tisztázására irányult, hogy vajon a Koronát tényleg a pápa készíttette-e (ez volt a hagyományos katolikus álláspont), vagy esetleg más eredete van. Révay Péter evangélikus koronaőr vetette fel, hogy a Korona eredetileg a 4. században uralkodó, első keresztény császártól, Nagy (I.) Konstantintól származik, akik azt a pápának adta, a pápai kincstár pedig megőrizte István király koráig.
Révay elképzelését azzal is alátámasztotta, hogy a Koronán görög szöveg, illetve bizánci uralkodók és szentek képei találhatók, így kizárható, hogy a Koronát a római pápa készíttette. A 18. században ezért többen fordultak el a Korona ideologikus tanulmányozásától és igyekeztek annak történetét tudományos szempontok szerint megvizsgálni. Ezeknek a korai vizsgálatoknak is köszönhetően tudjuk, hogy a Szent Korona nem azonos István király koronájával, mivel az az 1044-es ménfői csatában III. Henrik német-római császár kezébe került, aki visszavitette Rómába. A jelenlegi álláspont szerint a Szent Korona két részből áll, az alsó görög koronából és felső latin koronából, amiket valamikor a 12. század végén egyesítettek egymással.
A Szent Korona történetének tudományos leírása ugyanakkor magáról a materiális tárgyról szól és ezért nem teszi zárójelbe azt az évszázados-évezredes gondolkodási hagyományt, ami szerint a Korona István király koronája és így a magyar állam alapításának és fennállásának szimbóluma. Természetesen azt tudjuk, hogy az emberek a történelem során tévedtek, amikor a Szent Koronát István király koronájának tartották. Ugyanakkor, ezen időszak alatt a Szent Korona a magyar államiság szimbólumává vált, mely tényt közvetlenül nem érinti a Koronával kapcsolatos tudományos álláspont.
Szöveg: Boda Mihály, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipépia