1956. október 23-án tüntetéshullám söpört végig az országon, ezzel több százezer ember tette nyilvánvalóvá, hogy a nép nem akar visszatérni a Rákosi-féle sztálinizmus brutális elnyomásához. A hazánkban állomásozó szovjet erők azonnal megkezdték a „Hullám” végrehajtását. A székesfehérvári parancsnokságnak alárendelt erők, a Különleges Hadtest gépesített és páncélos kötelékei, szinte azonnal megindultak a főváros felé és intézkedtek az ország nyugati határainak lezárásáról is.
A „Hullám” egy olyan karhatalmi terv volt, amelynek fókuszában a magyar belügyi és katonai erőkkel történő együttműködés, a stratégiailag fontos objektumok őrzés-védelme szerepelt, egyúttal intézkedett az elrendelendő feladatokról és csapatmozgásokról.
A terv alapját részben az 1953-as kelet-berlini felkelés során szerzett tapasztalatok adták, de annak véglegesítésére és kidolgozására csak 1956 nyarán, a poznani eseményekkel párhuzamosan került sor. Ebből következik, hogy sem a begyakorlásra, sem a végrehajtókkal történő részletes megismertetésére sem került sor. Október közepén ettől függetlenül fokozták a szovjet csapatok készenlétét és erről tájékoztatták a magyar katonai vezetést is.
Gerő Ernő a regnáló hatalom nevében még október 23-án este kérte a szovjetek segítségét, akik egyoldalúan - nem a Varsói Szerződés szabályzóinak megfelelően - döntöttek a beavatkozásról. A szovjet csapatok még aznap éjjel megindultak Budapest felé, hogy felvegyék a kapcsolatot a magyar karhatalmi feladatokra kijelölt erőkkel. Ilyen egységek azonban nem voltak, ezért október 24-től a kiemelt objektumok biztosítása, és azok közelében lévő felfegyverzet felkelőkkel szembeni fellépés is a Különleges Hadtest katonáinak a feladata lett, de ehhez sem elegendő létszámmal, sem pedig a megfelelő felszereléssel nem rendelkeztek. Támogató gyalogság hiányában a harckocsik magukra maradtak, ami rájuk nézve katasztrofális következménnyel járt.
Mind a szovjet, mind a hivatalos magyar vezetést meglepte a forradalomban résztvevő csoportok és általában a nép határozott fegyveres ellenállása. Ez meghátrálásra késztette mindkét vezetést, melynek következményeként az érzékeny veszteségeket szenvedett Különleges Hadtest kötelékeit október 31-ig kivonták Budapestről, a főváros körüli gyülekező pontra. A szovjet vezetők körében Szolnokon tartózkodó Kádár János az államrend helyreállítására hivatalosan is segítséget kért, ezzel pedig behívta az országba a Kárpáti Katonai Körzetben állomásozó 8. és 38. Összfegyvernemi Hadseregek erőit.
A behívott erők november 4-én kezdték meg tevékenységüket („Forgószél”), és az egy hétig tartó súlyos harcok után végül legyőzték a szabadságharcosokat. Bár a forradalmat a szovjetek vérbe fojtották, sőt azt súlyos megtorlások követték, de mégis egy új szakasz kezdődött a keleti blokkon belül.
Szerző: Harangi-Tóth Zoltán őrnagy, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek: Fortepan (Nagy Gyula, Klausz Ádám) https://fortepan.hu/hu/photos/?tag=ISZ-3%20harckocsi