A honvédtisztképzés irányítóinak arcképcsarnoka címmel jelent meg Balla Tibor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) oktatójának, kutatóprofesszorának, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának műve, amely A magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia igazgatói és parancsnokai, 1872–1945 alcímet viseli. A kötet a magyar nemzeti tisztképzés 150. évfordulójának alkalmából a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg, bemutatóját a Ludovika Egyetemi Központi Könyvtár Perjés Géza Termében tartották október 19-én.
A kötetről a szerző, Balla Tibor ezredes, Padányi József vezérőrnagy, az NKE HHK professzora, a Ludovika-történeti Kutatóműhely vezetője, valamint Szakály Sándor professzor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója osztották meg gondolataikat. A kerekasztal-beszélgetést Horváth Noémi, a HHK Kari Könyvtárának igazgatója moderálta.
„A Ludovika-történeti Kutatóműhely deklarált célja az volt, hogy igyekezzünk bemutatni a Ludovikát mint intézményt, és mint szellemiséget, valamint feltárni a lehető legtöbb gondolatát, üzenetét” – fogalmazta meg Padányi József vezérőrnagy. A Ludovika-történeti Kutatóműhely vezetője elmondta, a kutatóműhely feladata, hogy segítse azokat a kutatókat és kutatásokat, amelyek ezen a területen hozzáadott értéket képviselnek.
„Azt gondolom, a HHK-n ez a könyv kötelező olvasmány lehetne” – hangsúlyozta Szakály Sándor professzor. A főigazgató elmondta, a könyv teljes képet ad a Ludovika Akadémiáról, amely 1898-ben vált egyenrangúvá a Monarchia elsőrangú intézményeivel, a Bécsújhelyi Katonai Akadémiával és a Bécs melletti Mödlingben működő Katonai Műszaki Akadémiával. Ugyanakkor a kötetből átfogó ismeretekre tehetünk szert az Akadémia mindenkori vezetőiről, de egyebek mellett arról is, mit jelentettek a különböző fegyvernemek, mely védőszentek tartoztak hozzájuk, mit jelentettek a ludovikás bálok, és mit jelképezett a Ludovikás gyűrű.
„A kötet megírásakor arra törekedtem, hogy mögöttes háttérinformációkkal is elássam az olvasót arra vonatkozólag, hogy a kinevezett igazgató, illetve parancsnok mit tett hozzá az intézményfejlesztéshez, milyen új meglátásai voltak az oktatás-nevelés területén, és remélem, az egyes életrajzokon keresztül megértjük az üzenetet is, azt, hogy mit jelentett a Ludovikás szellemiség” – avatott be a részletekbe a szerző. Balla Tibor ezredes felhívta a figyelmet arra is, hogy az Akadémia vezetőjének lenni a kezdetektől bizalmi állás volt, minimum ezredesi beosztást követelt meg, de nagyon sokan tábornokként töltötték be a pozíciót. A szerző beszélt arról is, hogy sajnálatos módon a Ludovika Akadémia nem magyar földön, hanem kitelepítve fejezte be működését, a háború vége Németországban érte az akkori hallgatói állományt és az utolsó parancsnokot is.
A kötetről szóló recenziót az NKE tudományos és ismeretterjesztő portálján, a ludovika.hu cikkében olvashatják az érdeklődők.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes