A Keleti fronton, 1941 végén, 1942 elején kialakult helyzet miatt Németország szövetségesei azonnali részvételét követelte a Szovjetunió elleni háborúban. Wilhelm Keitel vezértábornagy 1942. januári Budapesti látogatása után pedig már Magyarország sem kerülhette el, hogy komolyabb erőket vonultasson föl.
Az 1942. február elejétől mozgósított magyar 2. honvéd hadsereg első szállító lépcsőit április 11-én indították el. A hadműveleti területre történő elvonulást eddig soha nem látott tervezési és szervezési munkálatok előzték meg. A német hadiforgalmi főnökség utasításai alapján naponta 5-6 szerelvény hagyhatta el az ország területét, így a szállítások július 27-ig húzódtak el. A szállításra vonatkozó tervek elkészítésébe a magyar katonai vezetést be sem vonták, csak parancsokat és utasításokat adtak.
Az elsőként kiérkező magyar seregtestet (III. hadtest) a 2. német tábori hadsereg hadműveleti alárendeltségébe utalták, parancsnoka Weichs altábornagy volt. A támadás megindítása előtt a "Dél", majd július 7-től a "B" Hadseregcsoport balszárnyán hozták létre a Weichs hadműveleti csoportot, amelynek állományába a német 2. és a 4. páncélos hadsereg mellett a 2. magyar hadsereg is tartozott.
A Weichs csoportnak Kurszk körzetéből kellett csapást mérnie Voronyezs általános irányba. Át kellett törnie a szovjet védelmet, birtokba kellett vennie a várost, majd a Sztálingrád irányba támadó főerők északi szárnyának biztosítására a Don mentén - Voronyezstől északra és délre - át kellett mennie védelembe. Miután a 2. magyar hadsereg főerői a hadművelet megindításának kezdetére nem érkeztek be, a III. hadtest mellé Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnoknak, egy két hadosztályból álló német hadtestet rendeltek alá. Feladata Tyimen keresztül áttörni a védelmet, majd Sztarij Oszkol irányba kijutni a Donhoz.
A támpontszerűen kiépített, műszakilag jól előkészített szovjet állások áttörése súlyos veszteségekkel járt, de a magyar erők a Weichs csoport második lépcsőjeként elérték a Dont. A folyó keleti partjára visszavonuló szovjet csapatok három hídfőt hoztak létre a Donra felzárkózó magyar csapatok folyamatos nyugtalanítására és a későbbi ellentámadás feltételeinek már előre történő megteremtéséhez.
A 2. magyar hadsereg a hídfők felszámolására tett kísérletekkel párhuzamosan megkezdte a kijelölt partszakasz védelmének átvételét és műszaki kiépítését. A 2. magyar hadsereg hadrendjébe a III., IV., és a VII. hadtest, az 1. páncélos hadosztály és az 1. repülőcsoport tartozott. A több mint 200 km-es védőszakasz lezárása azonban teljesen irreális feladatnak tűnt, amit a hadsereg vezetése többször is jelzett. Hitler 1942. karácsonyi levelében azonban egyértelműen elrendelte a "merev védelmet", amellyel a hadsereg elvesztette az esetleges manőverezési lehetőségeit is. A magyar csapatoktól délre lévő arcvonal (Sztálingrád térsége) összeomlása pedig már előre jelezte a várható eseményeket.
A hadsereg vezérkari főnöke előtt már decemberben tisztázódott, hogy valamikor január elején a magyar hadsereg arcvonala ellen támadás várható. A valószínűsített támadási irányokat az 1943. január 12-én induló szovjet támadás pontosan alátámasztotta. Több ponton áttörték a magyar hadsereg védelmét és az ellenség megállítása a legnagyobb erőfeszítések árán sem sikerült.
A hadsereg veszteségeit a legpontosabban az élelmezési létszámból ismerhetjük meg. 1943. január 1. Élelmezési létszám: 194 334 fő, Szabadságon: 10 000 fő, Összesen: 204 334 fő.
1943. április 6. Élelmezési létszám, a visszavonulás és az Oszkol völgyébe történő begyülekezés után: 100 818 fő, szabadságon: 7 500 fő. Összesen: 108 318 fő. A létszámhiány tehát 96 016 fő! Részletezve: Sebesült, beteg (kórházvonaton haza): 28 044 fő, hadifogoly (szovjet rádió szerint) 26 000 fő, véres veszteség (elesett, megfagyott): 41 972 fő. Zsidó munkaszolgálatosok létszáma 25 000 fő, ebből 15 000 fő esett el.
Szöveg: Horváth Csaba ezredes, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek forrása: HM HIM Fa 42.709 Visszavonulás, HM HIM Fa 50.719 Gyalogság a Donnál nyár végén