NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
HADTUDOMÁNYI ÉS HONVÉDTISZTKÉPZŐ KAR

„Legszebb és legnagyobb nemzeti kincsünk, a honvédség”

„Ha a 215 évvel ezelőtt alapított tisztképzést tanulmányozzuk, egy közös vonás fedezhető fel: a korszerű tudással rendelkező, művelt, széles látókörű honvédtiszt éthosza, aki bátor harcvezető és értelmiségiként a társadalom megbecsült, köztiszteletben álló tagja. Ezt a célt szolgálja ma is a katonai felsőoktatás, aminek egyedüli letéteményese a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara” – emelte ki Pohl Árpád dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) távozó dékánja a kar dékáni beosztás átadás–átvétel alkalmából rendezett állománygyűlésén a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus M. Szabó Miklós alátábornagyról elnevezett Dísztermében, március 9-én.

A dandártábornok a leendő tiszti generációnak azt üzente, hogy a tiszti pályához a legfontosabb a hazaszeretet. „A második mandátuma lejártával elköszönő dékántól talán az is elvárható, hogy valami bölcs útravalóval szolgáljon, ezért visszanyúltam az alapító atyák akaratához és kérem, hogy a tisztképzéssel kapcsolatban mindig ezt tartsák szem előtt.  Az 1808. évi VII. törvénycikk első mondata így hangzik: »Midőn a karok és rendek az ország védelmi ügyét tárgyalják vala, tanácskozásaikat nem csupán a jelen időre, hanem a jövendő korra is kiterjesztették; s hogy fiaik és utódaik nem csak erővel, hanem annál hathatósabban tudománynyal is tudjanak hazáért, ősi alkotmányért és a felséges uralkodó házért harczolni.«” – emelte ki Pohl Árpád.

Idén lesz 175 éves „legszebb és legnagyobb nemzeti kincsünk, a honvédség” – húzta alá beszédében a honvédelmi miniszter. Szalay-Bobrovniczky Kristóf ismertette, hogy az elmúlt 175 évben a Magyar Honvédség sokszor változtatta arcát, minden generáció alakított rajta, így a mai generációnak is a kezében van a lehetőség, hogy a saját képére formálja a hadsereget. „Az a feladatunk, hogy a hagyományainkra támaszkodó, jövőbe mutató Magyar Honvédséget építsünk” – hívta fel a figyelmet a tárcavezető.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf megköszönte a kart két cikluson át vezető Pohl Árpád dandártábornok, távozó dékán munkáját és szolgálatát. Egyúttal köszöntötte Lippai Péter dandártábornokot, aki február 1-jétől tölti be megbízottként a HHK dékáni tisztségét. „A magyar tisztképzésben olyan tábornokra van szükségünk, aki megtestesíti a katonaságon belül azt a széles látókörű tiszti mintát, aki nemzetközi példákra és a magyar hagyományokra egyaránt támaszkodik” – fogalmazott a miniszter.

A HHK dékáni beosztását átvevő Lippai Péter dandártábornok az elöljáróitól kapott feladatok alapjául szolgáló küldetését megfogalmazva hangsúlyozta, hogy a Ludovika több mint 200 éves hagyományaira építve a 21. század összetett kihívásainak megfelelő, korszerű tisztképzést kell erősítenie. „Mottóm az elégedettség. Ennek megvalósítása érdekében erősítenünk kell az oktatás és a nevelés egységét, 21. századivá kell tennünk az élet-, a szolgálati-, és a munkakörülményeket, valamint naprakészen a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programmal szoros összhangban kell tartanunk a tananyagot és oktatóink felkészültségét” – szögezte le.

Méhes Roland hallgató főtörzsőrmester, a HHK Hallgatói Önkormányzatának elnöke a karon tanuló egyenruhás és civil hallgatók nevében megköszönte Pohl Árpád dandártábornoknak azt a munkáját, amelyet a kar és a hallgatók érdekében dékánként tett, és köszöntötte Lippai Péter dandártábornokot.

Az NKE tudományos rektorhelyettese megköszönte Pohl Árpád dandártábornok dékáni munkáját és tisztségében köszöntötte Lippai Péter dandártábornokot. Csikány Tamás dandártábornok pohárköszöntőjében a több mint 200 éves tisztképzésről beszélt, amelynek keretében kitért arra is, hogy a tisztképzés során figyeltek arra, hogy olyan tiszteket bocsássanak ki a Magyar Királyi Ludovika Akadémiáról, akik ne csak az elsőtiszti beosztásunkban állják meg a helyüket, hanem olyan alapos hadtudományi ismereteket kapjanak, amelyek révén bármilyen beosztás feladatait el tudják látni, sőt, olyan elvárás is volt velük szemben, hogy a társadalom számára mintapolgárok legyenek. 

 

 

Szöveg: Sallai Zsófia

Fotó: Szilágyi Dénes