Lebstück Mária újpesti sírhelyénél vette kezdetét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) március 15-i megemlékezése.
„Lebstück Mária története igazi gyöngyszeme az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak. Izgalmas, érdekes történet, és talán nem minden pontjában igaz, de mégis számunkra nagyon sok részében érdekes információval szolgál” – kezdte beszédét Dr. Németh Balázs a Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék adjunktusa.
Mária az októberi bécsi forradalom idején csatlakozott a forradalmi egyetemi légióhoz, majd a német légióhoz. Saját bevallása alapján, ékszereit eladva vásárolt magának férfiruhát és felvette a Lebstück Károly álnevet. A bécsi forradalom bukása után Győrbe szökött, ahol előszőr a német légiót, majd a tiroli vadászokat erősítette, vagyis a szervezet könnyű lovasságának elit csapatához került. Végig harcolta Görgei alatt a téli hadjáratot, ott volt Branyiszkónál a vadászok között, amikor áttörtek a hágón, és részt vett 1849. február 26-27-én a kápolnai csatában is. Itt, elmondása szerint, különös hőstettet hajtott végre: már a visszavonulásnál tartottak, amikor egyik társát meglőtték, így neki magának menekülnie kellett, azonban három vértes eredt a nyomába. Egy kétcsövű karabéllyal két vértest lelőtt, a harmadik pedig elmenekült.
„Ezután májusban találkozhatunk vele legközelebb, amikor részt vesz Buda ostromában. A saját bevallása szerint a Gellért hegyi mozsárütegnek a vezetését is pár napig ellátja, ő irányozza a lövegeket. Nem tudjuk, hogy ez így volt-e, már csak azért sem, mert mozsárüteg nem nagyon volt a Gellért hegyen, ellenben itt találkozik későbbi férjével, Jónás József századossal. Igazi forradalmi szerelem lobban fel közöttük, gyermekük is születik majd, de a házasságuk nem lesz hosszú életű” – emelte ki az adjunktus.
1849. augusztus 18-án Mária letette a fegyvert. Aradon fogságba került, és életfogytiglani büntetésre ítélték. Mivel azonban állapotos volt, különös bánásmódban részesült: kiutaltak részére egy lakást, hogy ott szülje meg gyermekét. Amnesztiával szabadult 1850-ben, és visszament családjához Zágrábba. Ott, állítása szerint maga Jellasics horvát bán adott neki menlevelet, hogy a horvátok ne lincselhessék meg. Újra férjhez ment, szintén egy volt honvédtiszthez, és élete utolsó időszakát Újpesten élte le a Csokonai utca 4-ben.
„1848-ból soha nem engedett. Élete végéig férfiruhát viselt, méghozzá katonaruhát. Úgy érezte, hogy ő 1848-49-ben hadnagy lett, akkor élete végéig hadnagy marad. Lehet, hogy a történetében vannak apró botlások, de az egészen biztos, hogy szolgálta a hazát, méghozzá olyan időben, amikor minden emberre szükség volt. Emlékezzünk igazi hősként 1948-49 amazonjára” – ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét Dr. Németh Balázs adjunktus.
A beszédet követően Dr. Krajnc Zoltán ezredes, a kar tudományos dékánhelyettese, Siposné dr. Kecskeméthy Klára ezredes, és Veres Eszter hallgató őrmester elhelyezték az emlékezés koszorúját.
A megemlékezés délután, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus M. Szabó Miklós altábornagy Díszteremben ünnepi állománygyűléssel folytatódott.
A rendezvényen a HHK Hallgatói Önkormányzat elnöke, Méhes Roland hallgató főtörzsőrmester mondott ünnepi beszédet, aki kiemelte, hogy 14 éves volt, mikor kárpátaljai szülőfalujában elhatározta, hogy katona lesz. 2014-ben mindenki a háború és a besorozás elől menekült, édesanyja pedig nem értette, hogy fia, miért akar olyan nehéz és veszélyes időkben katona lenni. Végül 15 évesen öltötte először magára az egyenruhát, karján a Kossuth pajzzsal.
„Hasonló elhatározásból, hazaszeretetből, nemzeti öntudatból és tenni akarásból választották ezt az utat 1848-ban azok a magyar férfiak, akik március 15-e után csatlakoztak a forradalomhoz, majd a szabadságharchoz. 175 évvel ezelőtt a pesti polgárőrség és a nemzeti őrsereg után, május 15-én megalakult a rendes, reguláris nemzetőrség, ami a mai Honvédség elődjének tekinthető” – emelte ki megemlékezésében a hallgató főtörzsőrmester.
Az ünnepi gondolatok után elismerések átadására került sor. Az elismeréseket Dr. Lippai Péter dandártábornok, a kar megbízott dékánja adta át.
2023. március 15-e alkalmából elismerésben részesültek névsora
Szöveg: Németh-Zsohár Agnieszka őrnagy
Fotók: Németh-Zsohár Agnieszka őrnagy, Szilágyi Dénes