A hadtörténelem időszerű kérdései témában rendeztek konferenciát 2023. március 20-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus Bolyai termében.
Az NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék munkatársai és a Hadtörténelmi Tudományos Diákkör tagjai által szervezett eseményt Dr. Lippai Péter dandártábornok, a Kar megbízott dékánja nyitotta meg.
A dandártábornok beszédében elmondta, hogy a mai korszerű hadviselésre történő felkészítés rendszerében fontos helye van a hadtörténelemnek. A hadtörténelem azonban nem lehet öncélú, nem lehet egy egyszerű eseményleírás, vagy egy élettörténet feldolgozása. A hadtörténelmet művelőknek, a kutatóknak, a hadtörténészeknek ma már célzottan kell megfogalmazniuk azokat a gondolatokat, amiket a mai tiszti felsőoktatásban át kell adni. A jelenkori fiatal honvéd tisztjelöltek már nem azt a terminológiát használják, amit annak idején a kutatók, történészek leírtak, vagy amit még az őket megelőző generáció alkalmazott. Ők a mai hadviselés terminológiáját, egyezményes jeleit értik, ebből kifolyólag ma már a tanulmányokat úgy kell megírni, hogy az a lehető legérthetőbb nyelvi és képi formájú legyen. Ehhez persze az kell, hogy akik a hadtörténelem kutatásával foglalkoznak, ne vesszenek el a részletekbe, és legyenek tisztában a legújabb kor elvárásaival, alapelveivel, jelzéseivel. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor jó úton járunk – zárta gondolatait a tábornok.
Ezt követően Dr. Boda Mihály, a Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék tanszékvezetője, „Mi a hadtörténelem?” címmel tartott vitaindító előadást. A tanszékvezető elmondta, a feltett kérdés meglehetősen komplex jellegű, a megválaszolásához pedig szükség van annak felbontására. Kiemelte, hogy a hadtörténelem funkciója, tárgya és módszere lehetnek azok a pontok, amelyek boncolgatásával megválaszolható a kérdés. Az előadó ismertette, hogy különböző magyar és külföldi szerzőknek a véleményét nézte meg az elmúlt 150 évből, és megállapította, hogy a szerzők többsége valamilyen módon állást foglal a bevezetőkben arról, hogy kinek szánja, munkájának mi a célja, illetve a feldolgozáshoz milyen módszerekkel közelít.
A megvizsgált műveknél a hadtörténelem funkciója kérdésre négy eltérő vélemény rajzolódott ki. Az első egy gyakorlati és szűk felfogásnak tekinthető, miszerint a cél a katona okulása. A második vélemény szerint a cél a társadalom tagjainak okulása, a társadalom létrejöttének bemutatása és a hazaszeretet erősítése, vagyis nem csak a katonákat célozza meg, hanem az adott társadalom minden tagját érdekelté teszi a hadtörténelem tanulmányozásában. A harmadik megközelítés még jobban tágítja azt a célbázist, akik számára a hadtörténelem érdekes lehet, mert ebben az esetben nem egy adott társadalmi réteg a célközönség, hanem bármilyen más társadalom, ország, vagy kultúra hadművészeti stílusának tudományos bemutatása. Végül, a negyedik szempont az úgynevezett népszerű hadtörténelem, amivel az ismeretterjesztő csatornákon is találkozhatunk.
A hadtörténelem módszereit vizsgálva háromféle típust vázolt fel az előadó. Az első felfogás szerint a hadműveleti tudás összegzése, ami igazából a katonák számára jelent információt. Eggyel tágabb módszert jelent az, amikor a hadműveleti tudásnak ki kell egészülnie a nemzeti történelmi tudás más típusaival, illetve a fegyverek, egyenruhák, zászlók történetének, vagy a társadalom szempontjából fontos háborúk okainak, indokainak és ideológiájának történeti kutatásával.
A harmadik módszertan ennél is tágabb, itt már nem csak a saját nemzeti társadalom funkciójáról beszélünk, hanem más nemzetek és más kultúrák hadművészetét, erényeit, alakulatait stb. kutatjuk. Emellett nem csupán az elmúlt, vagy közeli háborúra jellemző hadviselési elveket igyekszünk leszűrni, hanem olyan elveket igyekszünk találni, amelyek univerzális hadviselési elveknek tekinthetőek.
A hadtörténelem tárgyának kérdését boncolgatva, a bevezetőben már említett és vizsgált források alapján, a hadtörténelmen belül beszélhetünk a hadügytörténetről és a háború és társadalom viszonyának a történetétől. A hadügytörténet magába foglalja a hadművelet-, a fegyver-, a zászló-, az egyenruhatörténetet és a hadi igazgatás és az alakulatok történetét. A háború és társadalom viszonyának történetéhez tartozik a háború elméletének, a katonai filozófiának és a hadelméletnek a története, és egy úgynevezett egyéb csoport, amiben például a gazdasági vagy szociológiai típusú vizsgálatok tartoznak. Dr. Boda Mihály befejezésül kiemelte, hogy a felvázolt célok, módszerek és vizsgálati tárgyak kiegészítik egymást és konkurálnak egymással.
A vitaindító előadást követően Dr. Németh Balázs moderálásában megkezdődött a részvevők véleményének kifejtése, azok ütköztetése. Dr. Csikány Tamás dandártábornok véleménye szerint az egyetemen a hadművészettörténet tanítása az elsődleges. A hadtudományban más tudományágakkal ellentétben nincsenek törvények, törvényszerűségek. A hadviselésnek van egy praktikuma, és van egy katonai vezetése, amelyet igazából nem lehet leírni. A leendő tiszteket nem lehet konkrétan megtanítani vezetni, mert a háborúk és az események nem egyformák. Hasonlattal élve arra kell megtanítanunk a katonákat, hogy „kotta nélkül is tudjanak játszani”. „Mi itt a Karon egyfajta gondolkodásmódot tanítunk, és ez művészetnek mondható” - fejezte ki gondolatait a dandártábornok.
Dr. Regényi Kund a felvetéssel egyetértve, azt kiegészítve elmondta, igaz, hogy a döntést és a vezetést nem lehet megtanítani, de például az amerikai haderő a hadvezetésre egyfajta sztenderdizált rendszert, ezen belül egyfajta döntési mechanizmust, eljárásrendet próbál belesulykolni a katonákba. Hangsúlyozta, hogy ez a tudományág nem csak művészet, hanem egyfajta mesterség is.
Dr. Harangi-Tóth Zoltán őrnagy hozzászólásában elmondta, hogy arra kell törekedni, hogy oktatással segítsünk áthidalni azt az időszakot, amíg a fiatal tiszt el nem jut arra a szintre, amikor megszerzi saját döntéshozatali tapasztalatait. Addig a példaelemzések, a csataelemzések példaként tudnak szolgálni a számukra.
A vitafórum során felvetődött az a kérdéskör is, hogy milyen viszony van a hadtörténelem és a történelem tudományai között.
Civil bölcsészként Dr. Nagy-Luttenberger István úgy gondolja, hogy a hadtörténelem alapvetően társadalmi jelentőségeket vizsgál, és lényegében minden történelmi tárgyú tudománynak a társadalom megismerése a célja. A hadtörténet ennek egy ága, és valójában ezek kölcsönhatásban állnak egymással. Ezzel szemben volt olyan hozzászóló, aki a hadtörténelmet a történelem egy segédtudományának értékelte.
A vita során szó esett arról is, hogy a társadalom részéről a történettudomány és a történelem iránti érdeklődés nem túl magas, de az megállapítható, hogy a hadtörténelem iránt már fokozottabb érdeklődést mutatnak a különböző társadalmi rétegek. Ez például annak is köszönhető, hogy a mai számítógépes szimulációs játékok sok olyan elemet tartalmaznak, amelyek a hadtörténelem mozzanataira támaszkodnak.
A témára reflektálva Dr. B. Szabó János elmondta, hogy ha egy történelmi eseményről az embereknek az a benyomása, hogy „kész” van, megoldódott és lezárult, akkor arról elfordul arról figyelem. A tudósok is a problémákat keresik egy-egy történelmi mozzanat során, és ha ők maguk is azt gondolják, hogy nincs mit kutatni már a vizsgált témában, akkor lezártnak tekintik a kérdéskört. Ezért valamilyen szinten a tudósok felelőssége az, hogy a társadalmi érdeklődést fenntartsák. Az újságírók erre pont jó példák, mert amíg ők úgynevezett „szenzációt” látnak egy-egy téma kapcsán, addig lesz miről írniuk, az emberek pedig azt olvassák, amit eléjük tárnak.
A fórumon megvitatásra került a hadtörténész képzés szükségessége. Ezt a kérdést számos megközelítésből elemezték a résztvevők. Volt olyan felvetés, miszerint nem hadtörténész képzésre van szükség, hanem a történelem oktatáson belül, a hadtörténelem kérdését kellene magasabb szintre emelni. Az is szóba került, hogy miben különböznek a hadtörténeti források a civil forrásoktól, van-e haszna a hadtörténeti oktatásnak, és milyen formában lehet a téma oktatását úgy modernizálni, hogy az a kor elvárásainak megfelelő legyen, és a digitális világot élő fiatalok maradéktalanul befogadják.
Szöveg és fotók: Németh-Zsohár Agnieszka őrnagy