A kommunikáció és a párbeszéd jelentőségét hangsúlyozta egyebek mellett a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) által szervezett A katonai vezetéselmélet néhány kérdésről, Szun-ce-től napjainkig című mikrokonferencia. A rendezvény annak az őszre tervezett tanácskozásnak volt az előfutára, amelyet az egyetem szeptemberben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával együtt kíván megrendezni azt vizsgálva, milyen azonosságok és különbségek vannak vezetéselméleti szempontból az egyház és a haderő – mint hierarchikus szervezetek – között. Az eseményre Ujházy László ezredes, a HHK Katonai Vezetéstudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensének moderálásában került sor június 22-én, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson.
„Nem lehet eleget beszélni a vezetésről, már csak azért sem, mert a HHK vezetőképző intézmény” – hangsúlyozta Ujházy László ezredes köszöntőjében. A HHK tanszékvezetője kiemelte: a vezetés emberi oldalával foglalkozó humán alrendszer fejlesztésére ugyanakkora hangsúlyt kell fektetni, mint a technikai dimenzióra.
„A Magyar Honvédség legjobb reklámhordozói az elégedett katonák, megítélésére pedig azok a katonák a legveszélyesebbek, akik csalódottak, elégedetlenek és ezért leszerelnek” – mondta Lippai Péter dandártábornok A küldetésorientált vezetésszemlélet (KOVSZ) feltételei, lehetőségei és korlátai című előadásában. A HHK dékánja felhívta a figyelmet egyebek mellett arra is: nagyon sok múlik azon, hogy a katonai vezető hogyan, milyen alapelvek mentén vezeti a köteléket, amit rábíztak. Ismertette: a 19. század második felében vált világossá – a kitágult a csatatér miatt – hogy már nem lehet hagyományos módon irányítani a csapatokat, a döntés jogát delegálni kell a parancsnokok szintjére. Ez az új, a poroszok által megfogalmazott megközelítés hívta életre a küldetésorientált szemléletet. A KOVSZ lényege: a katonai vezető által kitűzött, egyértelműen megfogalmazott célhoz vezető utat az alárendelt parancsnok önállóan, rugalmasan, cél- és helyzetorientáltan határozhatja meg az elöljárói szándék figyelembevételével. „Késznek lenni a körülményeknek megfelelően, önállóan dönteni és tenni azt, ami így az elöljáró szándékának legjobban megfelel” – foglalta össze a KOVSZ alapvetéseit a HHK dékánja.
A nagybetűs Hadvezér mibenlétéről (Onaszandrosz: Sztratégikosz című munkája nyomán), valamint az ókori Római Hadsereg adminisztratív működéséről (Flavius Vegetius Renatus: A hadtudomány foglalata című munkája alapján) beszélt és adott teljes képet a katonai vezetéselméletről Négyesi Lajos ezredes az Ókori hadtudósok a vezetésről című előadásában. A HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszékének egyetemi docense beszélt egyebek mellett a ma is aktuális vezetői példamutatásról, a lelkesítő beszéd jelentőségéről és a karrierút fontosságáról. Előadásában kiemelte a katonai vezetés tudományos szemléletének kialakulásához vezető folyamatot a hellén válságkezelő bandagazdák korától a római, állandó követelményekkel és szabványokkal szabályozott birodalmi hadsereg koráig. Négyesi Lajos ezredes – a többi előadóhoz hasonlóan – felhívta a figyelmet a katonai vezetői kommunikáció fontosságára. „A vezetés nem más, mint kommunikáció!” – mutatott rá a HHK docense.
Zrínyi Miklós és Szun-ce vezetőről, vezetésről, állam és katona kapcsolatáról, valamint a példamutatásról szóló nézeteit osztotta meg a hallgatósággal Padányi József vezérőrnagy a Klasszikusok a vezetésről: Zrínyi Miklós és Szun-ce vezetési elvei című előadásában. „Zrínyi Miklós és Szun-ce közti hasonlóságok felvillantásával szeretném bizonyítani: a hadtudománynak vannak örök érvényű elvei. A tér, az idő, az erő, az eszköz, a vezetés változhat, de az alapvetések nem változnak, az örök” – magyarázta a HHK professzora. Mindezek alátámasztására egyebek mellett a vérontás nélkül elérhető győzelem kapcsán idézete Szun-ce-t: „Nem is harcolni, mégis alávetni az ellenséges sereget: ez a legjobb a jók között. …Így aki igazán ért a hadviseléshez, úgy töri meg az idegen sereget, hogy nem vív csatát vele”, majd a költő-hadvezér Zrínyit is: „Minden győzelem jó és nagy, de az mely a mi akaratunk (szerint) és vérontás nélkül meglehet, legjobb és szebb és dicsőségesebb.” A hadvezér az ország pillére. Amennyiben ez a pillér hibátlan, az ország megingathatatlanul erős marad. Ha viszont a pillér repedt, az ország menthetetlenül meggyöngül – zárta előadását Szun-ce szavaival Padányi József tábornok.
Magyar Szun-cének nevezte Zrínyi Miklóst katonai géniusza kapcsán Ujházy László ezredes Mi változott Szun-ce óta? című előadásában. A HHK tanszékvezetője elmondta: 2500 év telt el a briliáns gondolkodó, Szun-Ce: a Háború művészete című művének létrejötte óta, ám a valóság az, hogy kevés érdemi változás történt azóta a témát illetően. „Kibővült a tér, a szárazföld és a tenger mellett megjelent a levegő, az űr, sőt a kibertér is, tehát ma már multitér műveletekről kell beszélnünk, ezért a jövő hadszínterén többféle művelet folyik majd egyszerre. Ugyanakkor multikulturális tudásra van szükség, humán interoperabilitásra, együttműködésre, sőt többnemzeti együttműködésre. Az elképesztő technológiai fejlődés miatt a jövő (katonai) vezetőjének rendelkeznie kell multikulturális tudással, képesnek kell lennie komplexen és a megszokottól eltérően gondolkodni, rendelkeznie kell technológiai jártassággal, illetve jövőorientáltnak kell lennie, aki fogékony az új iránt” – foglalta össze a HHK tanszékvezető egyetemi docense.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: HHK