Nehezen „bukik”, ügyelni kell arra ne „hasra” érkezzen, hanem legyen „hegye” a dobásnak. Ezeket a szakszavakat első hallásra a civil fül nehezen rendeli sportághoz, vagy sportmozzanathoz, de egy olyan sportember, mint Detre Zoltán alezredes otthonosan mozog ebben a nyelvi környezetben.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Testnevelési és Sportközpont testnevelő tanára számos sportágban kipróbálta már magát, szereti a kihívásokat, és szereti feszegetni határait. Legutóbb szeptember 17-én, az Ikarus BSE atlétika pályáján megrendezett Országos Senior Atlétikai Bajnokságra nevezett gerelyhajításban, és az M55 korosztályban aranyérmet szerzett.
Detre alezredes 2012-ben indult először az Országos Senior Atlétikai Bajnokságon, és a tizenegy év alatt négy alkalommal léphetett a dobogó legfelső fokára, kétszer pedig a második helyet sikerült elhoznia. A sportággal kapcsolatos céljairól kérdeztük Detre Zoltán alezredest.
Miért gerelyhajítás?
Világ életemben a kézilabdázást tekintettem első számú sportágamnak, de valahogy azért vonzódtam az atlétikai dobószámokhoz is. Ezen belül a gerelyhajítás volt az a sportág, ami valamilyen oknál fogva jobban megérintett. Egyetemi éveim alatt megtanultam az alapokat, teljesítettem a kitűzött szinteket, de komolyabban 2012-től kezdtem csak a sportággal foglalkozni. A Bólyairól, Zrínyire történt átköltözésünket követően a sportanyag szertárban találtunk 2 db ősrégi 800 grammos „Fecske” gerelyt. Bánszki Gábor alezredes kollégámmal hajigáltuk a füves focipályán. Az általa elhajított gerely szép ívet írt le és hegyével beleállt a pálya talajába. Az enyém viszont a hasán landolt, és azonnal kettétört a markolatnál. Talán ez a pillanat lehetett az, ami elindított bennem valamit, és innentől datálható a tudatos felkészülésem.
Mit kell tudnunk magáról a versenyről?
Az Országos Senior Atlétikai Bajnokságra a 35. életévüket betöltött atléták nevezhetnek, és öt évente lép át a versenyző az életkorának megfelelő korcsoportba. Egyébként a nevezés feltétele az egyesületi tagsággal való rendelkezés. Én a Honvéd Zrínyi SE tagja vagyok, ez az egyesület itt, az Egyetemen a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuszon működik. A verseny során hat dobásra van lehetőség, a legnagyobb dobások alapján rangsorolnak. Minden úgy zajlik, mint ahogy a nagy nemzetközi versenyeken is láthatjuk, azzal a különbséggel, hogy a versenyző egy kis számozott táblát kap és a javított dobásainál áttűzik a gerely leérkezési pontjához, majd a legvégén mérik le a táblák távolságát a dobóvonaltól. Talán a legértékesebb dobásomnál érintettem a dobóvonalat, így azt nem tudták értékelni, de a hibám ellenére is sikerült korosztályomban elhozni az első helyet.
Izgulós versenyző?
Sajnos igen. Bár ez nem látszik, jól titkolom. Fél szemmel azonban mindig az ellenfeleket nézem, és ez sok esetben a koncentrációm rovására megy. Például ha meglátok valamit, akkor rögtön azon gondolkodom, hogy azt én is hogy tudnám beépíteni a technikámba, aztán hamar rájövök, hogy ennek nem ott a versenyen van az ideje. Ilyenkor szétesik a mozgásom, és akkor garantált a kudarc. Amúgy nagyon szeretek a versenypályára lépni. Rendkívüli érzés, amikor 70, 80, akár 90 éves sportolókkal találkozik az ember. Jó látni őket, jó látni, hogy ilyen korban is lehet valaki aktív, és el tud indulni egy országos szintű versenyen. Számomra ez példaértékű és mindig megindító érzés.
Hogyan készült fel a bajnokságra?
Felkészülésem mondhatni kampányszerű. Az erősítések egész évben folyamatosak, de az intenzív és célirányos felkészülést a verseny előtt egy-két hónappal kezdem. Az utóbbi időben a felkészüléseket sajnos nehezítette a vállműtétem és a csuklótörésem, de mindezek ellenére teljes elszántsággal és akarattal csinálom végig a felkészülési programomat.
Edzeni a barátaimtól kapott Polanik gerellyel szoktam, a versenyeken pedig egy Németh Miklós által gyártott verseny gerellyel indulok. Ez a típus nem arról híres, hogy nagy barátja a dobónak, főleg nem azoknak, akik 40m környékét tűzik ki eredményük céljául, mivel ennek a szernek az ergonómiáját 75m körüli dobásokhoz fejlesztették ki, így rövidebb dobásoknál nehezen „bukik”, nehezen lesz „hegye” a leérkezéskor. Ha nincs „hegye”, azt nem tudják a bírák értékelni. Szerencsére a mostani versenyemen minden dobásom „hegyes” volt.
Miben látja a gyengeségét?
A dobótechnikámban. A felkészülés során számos videót is megnézek a sportág nagyjaitól, és eléggé szembetűnő, hogy az évtizedek alatt mennyit változott a gerelyhajítás kivitelezése. Már nem a nagy hosszú nekifutások, és az ahhoz szervesen kapcsolódó támaszlépéses dobástechnikák a trendik. Ma egy viszonylag rövid roham után a váll és csípő beforgatás segítségével, szinte néhány kereszt és egy impulzív (beszökkenés) lépés után már elhajítják a szert. Nyilván ehhez nagyon dinamikus adottságokra van szüksége a gerelyhajítónak.
Kézilabdás múltamból sajnos vannak berögzött mozgásaim, ami igencsak befolyásolja a dobótechnikámat. A kézilabdában amikor dobunk, sokszor csak a fül mellől engedjük el a lövéseket. Nagyon kevés idő és nyilván hely áll rendelkezésre, és még egy mozgó védőfal, amely komoly akadályt képez előttünk. A gerelynél ez nem jó technika, és nekem sok esetben ez a legnagyobb hibám. Túl röviden akarom felgyorsítani a gerelyt, miközben minél hosszabb, minél nagyobb erőt kifejtve, a váll és a csípő beforgatásával kellene ívet adnom a dobásnak.
A szakemberek ezt segíthetik kiküszöbölni.
Igen. Vannak körülöttem szakemberek, akik próbálnak rávezetni a jobb és helyesebb technikákra. Próbálom megfogadni a tanácsokat, de a több évtizedes berögződések, no meg az életkorom, inkább csak a technikai csiszolgatásokat teszik lehetővé, a radikális változtatásokat szerintem nem.
Nagyon nagy példaképem Bánszki Gábor kollégám, volt atléta, tízpróbázó, aki hihetetlen adottságokkal és tudással rendelkezik. Úgy gondolom, mint edző remek választás lenne. Nem tudom az okát, de valahogy még sose kértem tőle segítséget a felkészüléseimhez. Mindig úgy voltam vele, hogy majd megoldom magam. Persze ez azért látszik az eredményeimen, egymagam kevés vagyok. Ha Gábortól segítséget kérnék, ő azonnal jönne, de ez valahogy miattam elmaradt még.
Van olyan ellenfél, akinek pályafutását, versenyzését nyomon követi?
Van. Hegedüs Milánt nagy ellenfének tartom. Ő még egyelőre egy korosztállyal lejjebb versenyez, de két év múlva már bekerül az én korcsoportomba. Milán kifejezetten dobó atléta, nagyon jó felépítésű és nagyon technikás versenyző. Felnézek rá. Érdekes, hogy ha versenyeken találkozunk, mindig van egy-két motiváló szavunk egymáshoz.
Mik a jövőbeni céljai?
A 40 méter abszolválása versenyen. Edzésen már sikerült, de versenyen még nem. Ha a későbbiekben nem lesz dobogós az eredményem, akkor is az az álmom, hogy versenyeken gerelyem hegye elérje azt a hőn áhított 40 métert.
Szöveg: Németh-Zsohár Agnieszka
Képek: Németh-Zsohár Agnieszka/Detre Zoltán alezredes