„Sötét, hideg, párás, extrém barlangi környezetben, 1040 méteres mélységben stabilizálta a Morca-barlangban rekedt sérült amerikai barlangász, Mark Dickey életfunkcióit Zádor Zsófia, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat (BMSz) szakorvosa Törökországban” – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában megrendezett előadáson október 16-án. Zádor Zsófia mellett a beszámoló másik előadója Zentay Péter, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi docense volt, aki a BMSz tagjaként maga is részt vett a mentésben.
„Mivel a barlangban lévő közlekedő kötélpálya soha nem volt alkalmas a mentésre, a beteg szállításához külön pályára volt szükség. Sokadmagammal az volt a feladatunk, hogy kiépítsük és üzemeltessük ezt a hordágymozgató kötélpályát és a hozzá kapcsolódó húzórendszereket” – avatott be a részletekbe Zentay Péter. A HHK egyetemi docense elmondta: a hideg és a magas pártartalom okozta nyirkos környezet kellemetlenségein felül az omlásveszéllyel is számolniuk kellett a nehézkes kommunikáció kihívásai mellett. A barlangban ugyanis nemcsak a tájékozódás volt nehéz, de a térerő hiánya is akadályozta a műveletek optimális menetét. „Tudtuk, ha egy barlangban valaki ottreked, és nem kap segítséget, akkor előbb-utóbb nagy valószínűséggel életét veszti”.
Zádor Zsófia jelenleg a balassagyarmati kórházban dolgozó aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos, aki a SOTE-n töltött egyetemi évei alatt kezdett barlangászkodni. A BMSz tagjaként, mint orvos és barlangász, egyedülálló szakértelemmel állt rendelkezésre. Az önkéntes szolgálat tagjai évente kétszer tartanak nagyobb mentési gyakorlatot, amikor pedig riasztás van, akkor indulnak menteni. Így történt szeptember 3-án is, amikor értesültek arról, hogy több mint ezer méter mélyen rosszul lett és vérzéses belgyógyászati panaszok miatt segítségre szorul egy amerikai barlangkutató Dél-Törökországban.
A megérkezéskor derült ki, a beteg súlyos, életveszélyes állapotban volt. „A legnagyobb nehézséget kezdetben az okozta, hogy nem tudtam a megfelelően kommunikálni arról, hogy milyen gyógyszerekre lenne szükség. A gyomor-bélrendszeri vérzés alapján kezdettől gyomorfekélyre gyanakodtam, és ennek megfelelően kezdtem meg a kezelést, később a sikeres mentés utáni kórházi vizsgálat vissza is igazolta a diagnózist. Tulajdonképpen tankönyvi esete volt a gyomorfekélynek, a viszonylag banális betegség rosszkor, rossz helyen érte Markot. Az volt a szerencse, hogy sem a lép, sem a máj nem sérült meg, kizárólag a tápcsatorna vérzéses megbetegedéséről volt szó. Ilyen horderejű, barlangi mentőakciót kívánó eset, amely nem sérülésből eredt, még soha nem fordult elő” – magyarázta Zádor Zsófia. Hozzátette: a magával vitt orvosi felszereléssel az állapotfelmérés és információcsere után azonnal gyógyszerekkel és infúzióval látta el a beteget. A vérveszteség pótlására érkező vérkészítményre azonban várni kellett, ez utóbbit a török hatóságok biztosították.
A 29 fős magyar önkéntes csapatból 26-an BMSz, hárman pedig a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat tagjai voltak. „Olyanokat kellett válogatni, akik számára nem okoz nehézséget az 1000 méteres barlangi mélység, a 3-4˚C hőmérsékletnél a 100 százalékos páratartalom önmagában nem okoz problémát egyik barlangi mentőnek sem. A szűk aknák ellenére ellensúlyos technikával és kísérő biztosításával sikerült felhozni a sérültet, akit folyamatosan figyelni kellett és mentálisan támogatni, megnyugtatni, hiszen számára nem csak fizikailag volt megterhelő a folyamat” – mondta el Zentay Péter. Hozzátette: a beteg stabilizálása után 58 és fél órába telt a hordágy felszínre juttatása. A folyamat során többször meg kellett állni egyebek mellett azért, hogy a beteg vért és infúziót kaphasson.
„58 óra még egészséges állapotban is megterhelő és stresszes dolog, de a kivérzés miatt Mark szédülékeny, ingerlékeny, fáradékony és aluszékony volt, de összességében jól viselte a mentés megterhelő időszakát. Mark Dickey profi barlangász, barlangi mentő oktató, az amerikai barlangi mentő szövetség elnökségének tagja, elismert szakember. Egy amerikai expedícióban való részvétel közben lett rosszul, ő maga keresett meg bennünket” – hangsúlyozta Zádor doktornő.
„Egy barlang mindenki számára veszélyforrás, ezért Mark is támogatta a feszített tempót, azt akarta, hogy minél hamarabb vége legyen a mentésnek” – emelte ki Zentay Péter. A HHK egyetemi docense a mentőexpedíció tanulságait is ismertette: A barlangi mentés forgatókönyvétől nem szabad eltérni. Az erőforrásokkal mindig okosan kell gazdálkodni. Tiszteletben kell tartani a helyi szokásokat, és mindenképpen törekedni kell a jó viszony kialakítására a helyi hatóságokkal és kollégákkal. Miután Mark-ot kiengedték a törökországi kórházból az elő útja Magyarországra vezetett, ahol részt vett a mentőszolgálat őszi gyakorlatán. Ott Mark elmondta, hogy „a magyar mentők minden létező elvárásomat teljesítették, és büszkévé tették a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot és Magyarországot is” – fogalmazott.
A Zentay Péterrel, a HHK egyetemi docensével készült interjút ITT olvashatják.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes