A nándorfehérvári csata (1456. július 3-22.) azon események egyike, amely nem csak a magyar, hanem nemzetközi hadtörténeti szempontból is évtizedekre meghatározta a régió sorsát. A Duna és a Száva összefolyásánál, a Kalemegdán hegyfokra épült stratégiai elhelyezkedésű vár nem csak a környék, hanem az egész déli magyar végvárrendszer legfontosabb pontja volt.
II. Mehmed oszmán szultán (1432-1481) Bizánc (ma: Isztambul) 1453-as elfoglalását, illetve a balkáni területek pacifikálását követően 1456-ban Nándorfehérvárnak (ma: Belgrád) az elfoglalását tűzte ki elérendő feladatként. A harcban résztvevő erők pontos létszáma a mai napig nem tisztázott, de a korszakkal foglalkozó hadtörténészek 50-70000 fővel számolnak a támadók, míg összesen 16-17000 fővel a keresztény erők részéről. Az erőd parancsnoka Szilágyi Mihály (n.i.-1460), Hunyadi János (1407-1456) sógora volt. Az 1448-as második rigómezei csatát követően mindenki számára nyilvánvaló volt a korabeli Magyarországon, hogy a török erők feltartóztatásának egyetlen reális célja és módja a déli határok megerősítése és védelme lehet. Az oszmán sereg érkezésének hírére Hunyadi erősítést küldött a várba, megkezdte egy jelentősebb saját sereg megalakítását, majd ezt követően átcsoportosítását Nándorfehérvárra. Ezen kívül Kapisztrán János (1386-1456) – a katonalelkészek védőszentje - által vezetett keresztes sereg támogatta a harcot a túlerőben lévő törökökkel szemben.
A csata menetét megváltoztató első döntő esemény a dunai hajózár áttörése volt: Hunyadi megerősítő erői bejutottak a várba, ezzel lehetővé téve, hogy a támadásokat visszaverjék, ha kellett olyan önfeláldozó tett által, mint Dugovics Tituszé, amely a mai napig a katonai önfeláldozás egyik legszebb példája. A diadalt jelentő végső döntő pont a Kapisztrán seregrésze által végrehajtott folyóátkelés volt, melyben a legyőzésükre vezényelt török lovasság védelem nélkül hagyta a török tüzérséget. A várból kitörő Hunyadi vezette erők lerohanták, megszerezték, majd a török erők ellen alkalmazták az eszközöket. Mind Hunyadi János, mind néhány hónappal később Kapisztrán János a táborban kitört pestisjárvány áldozatává vált.
III. Kallixtus (1378-1458) 1456. július 29-én kiadott imabullája kapcsán a déli harangszó napjainkig élő emlékeztetője a győztes csatának. A vár elfoglalása 1521. augusztus 29-én sikerült a török erőknek.
A nándorfehérvári diadal időpontját az Országgyűlés 2011. július 4-én emléknappá nyilvánította. Emlékezzünk hőseinkre!
Szöveg: Lisznyai Lajos alezredes, egyetemi tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek forrása: www.googlemaps.hu, www.arcanum.com