A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszéke szeptember 10-én rendezte meg a már hagyományosnak számító Görgey-kör Délután elnevezésű rendezvényt az egyetem John Lukacs Társalgójában. Az esemény során neves szakértők a napóleoni háborúk hadművészetéről tartottak tudományos előadásokat.
Nagy-L. István, a Honvédelmi Minisztérium (HM) Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) kutatója rámutatott, hogy a napóleoni hadművészet bemutatása rendkívüli komplexitással bír, mivel az nem azonosítható a francia háborúk általános harcmodorával. Az adott időszakban kibontakozó hadművészeti elemek olyannyira egyediek, hogy nehéz lenne őket bármelyik korábbi kontextusból kiemelni. Ez a korszak alapvető jelentőségű a modern hadtudomány vonatkozásában. A kutató előadásában kiemelte Antoine de Jominit, aki fő művében, a Precis de l’art de guerre-ben a hadművészetet hat ágra osztja, kiemelve a háború politikai aspektusának szerepét. Folyamatosan visszatér a kérdés: mi is volt Napóleon zsenijének titka? Az aktív cselekvés, a gyorsaság, vagy a kezdeményezés megszerzése?
Jomini definíciói alapján a hadászati és stratégiai megfontolások középpontjában a belső vonalak kihasználása és az ellenséges összeköttetések elvágása áll. E példák között említhetjük a regensburgi hadjáratot és a waterlooi csatát. Az 1801-es ulmi hadjárat arra világít rá, hogyan lehetett kihasználni a földrajzi adottságokat. Austerlitz-et pedig a napóleoni harcászat csúcsaként emelte ki az előadó: itt a siker titka szerinte a kezdeményezés megragadásában rejlett, amely erőösszpontosítást és lokális túlerőt eredményezett. „Napóleon sikereinek titka maga Napóleon” – fogalmazott Nagy-L. István.
Lázár Balázs, a HM Hadtörténeti Intézet igazgatója Ausztria katonai történetét és hadművészetét elemezte, fókuszálva a császári hadsereg kommunikációs nehézségeire és a pénzhiány problémájára. Kitért II. József és Franz Moritz von Lacy tábornok jelentőségére, akik elsősorban a hadsereg integritásának fenntartását tartották szem előtt. Az osztrák hadsereg fő célja a védelem és a katonai hatékonyság növelése volt, míg a Franciaország és Oroszország jelentette külső fenyegetések folyamatos kihívás elé állították a hadvezetést. Az előadó ugyanakkor hangsúlyozta II. József testvérének, Károly főhercegnek a reformjait és innovációs törekvéseit. Lázár Balázs végül a hadvezetés stratégiáira, valamint a francia és osztrák katonai módszerek közötti lényeges eltérésekre is kitért, kiemelve a védekezés elsődleges szerepét az osztrák hadszervezésben.
A beszédeket kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen Németh Balázs hadtörténész, a HHK egyetemi adjunktusa moderálásával két lényeges kérdés került előtérbe a hadművészet és hadjáratok kontextusában. Nagy-L. István hangsúlyozta, hogy a francia háborús stratégiák önálló, újító megközelítést képviseltek. A motivációs különbségeket és a karrierlehetőségeket is kiemelték a francia és osztrák hadsereg kapcsán, amelyek befolyásolták a harci szellemet és teljesítményt. Arra is utaltak, hogy a hadműveletek és hadjáratok megkülönböztetése ugyan lényeges, de arra figyelmeztettek, hogy óvatosan kell alkalmazni a kényszerített szakaszolásokat.
Októberben a Görgey-kör Délután rendezvényen Damjanich János honvéd vezérőrnagy életével foglalkoznak majd.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes