A ’48-as honvédsírok és emlékművek – akkor és most címmel szervezett összejövetelt a Hadtörténelmi, Filozófia és Kultúrtörténeti Tanszék Görgey-kör Délután című rendezvénysorozatának újabb állomásán a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) október 28-án. Az eseményen az érdeklődők nemcsak a mementók történetével, hanem a Nemzeti Örökség Intézete munkájával is megismerkedhettek.
„Ezek az illegálisan, titokban állított emlékművek már mutatják azt, hogy később mekkora igény lesz arra, hogy a ’48-as honvédek a ’48-as bajtársakról megemlékezzenek, hiszen ez volt a honvédegyleti mozgalom legalapvetőbb célkitűzése” – jelentette ki Ress-Wimmer Zoltán utalva arra, hogy az első 1848-as emlékműveket 1849 és 1867 között állították, habár ez akkor még tilos volt. A Görgey-kör alelnöke éppen ezért ebből az időszakból csak Gerenday Antal sírkövét mutatta be. Beszélt még a Felsőzsolcán Görgei nyári hadjáratának, Vácon több ottani csatának, illetve Debrecenben a vesztes, 1849. augusztus 2-i csatának emléket állító mementókról is. Hozzátette: az első emlékművek között van egyebek mellett a pozsonyi, a jászberényi, az egri, a nagysallói és a nagybereznai is, amelyek közül többet szintén Gerenday Antal készített.
A kiegyezés után és az 1880-as években azonban a honvédegyletek számtalan ’48-as emlékművet állítottak és a századforduló után is több ilyet hoztak létre – fogalmazott. Utóbbiak közül az 1910-ben Nagykáta és Isaszeg határán, illetve az 1916-ban Temesváron felállított honvédszobrot emelte ki. Kitért azokra az emlékművekre is, amelyeket a forradalom és szabadságharc 100., illetve 150. évfordulója alkalmából, valamint a Kádár-korszakban állítottak, a 2000-es évekből pedig a roskoványit és a Fiumei úti sírkertben találhatót említette.
Az 1874-ben felállított sepsiszentgyörgyi honvédszoborról Ress-Wimmer Zoltán kifejtette: az I. világháború után többször ledöntötték és visszaállították őket, ezért még ma is láthatók, de nem az eredeti formájukban. Beszámolt az 1880-ban felavatott marosvásárhelyi Bem-szoborról, amelyre több évtizedig gyűjtöttek, ahogy az aradi, vagy a budai honvédszoborra, illetve a Nyergestetőn található emlékműre is. Felidézett egy olyan szoboravatót, amelynek előkészítésekor az akkori miniszterelnök, Szapáry Gyula és Ferenc József császár ellentétbe kerültek egymással, ezért a kormányfőnek később távoznia kellett. Az alelnök megemlítette, hogy a Hősök terére eredetileg egy 1848-as emlékművet terveztek. Kitért arra is, hogy a tabáni temetőbe számos ’48-as honvédet temettek, majd azokat a sírhelyeket felszámolták és a Fiumei úti sírkertbe szállították a földi maradványokat. Érdekességként szólt arról is, hogy Görgei Artúr szobrát eredetileg a Budai Várban található esztergomi rondellán állították fel, de a II. világháború alatt ledőlt, így beolvasztották a Sztálin-szoborba, majd annak talapzata lett az újra felállított Görgei-szoboré.
„A Nemzeti Örökség Intézete küldetésének tekinti a nemzeti emlékezet ébren tartását” – fogalmazott Tóth Zsolt. A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója elmondta, hogy feladatik közé tartozik a Fiumei úti sírkert gondozása, a Salgótarjáni utcai zsidó temető működtetése, valamint az Új köztemetőben található nemzeti gyászpark és látogatóközpont üzemeltetése. Kiemelte: a Nemzeti Sírkertbe azok a sírok tartoznak, amelyeket a NÖRI bizottsága védett sírrá nyilvánít, ezekből ma 6300 – amelyekből 230 állít emléket a ’48-as honvédeknek – található Magyarországon. Hozzátette: ezeken kívül a nemzeti és történelmi emlékhelyek hálózatát is működtetik.
A honvédsírok legnagyobb része Budapesten, a Fiumei úti sírkertben található – részletezte Tóth Zsolt, hangsúlyozva: ennek a temetőnek a megnyitása is a szabadságharchoz kötődik: 1849-ben az isaszegi csatában életüket vesztett katonákat temették ide először. Beszélt arról, hogy mások mellett itt nyugszik Görgei Artúr, Klapka György és Vetter Antal, de itt található a Kossuth-mauzóleum is.
A társadalmi kapcsolatokért felelős igazgató felidézte a NÖRI által az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezéseket. Ezek közül kiemelte annak a honvédzászlónak az avatását, amely ezentúl a ’48-as események központi emlékhelyéül szolgál majd. Ennek érdekessége, hogy a zászlórúd aljába beépítették a felvidéki roskoványi emlékmű oszloptartó korongjának titkos másolatát, így egyfajta hidat képez az első és a legfiatalabb ’48-as emlékmű között – fogalmazott. Hozzátette: a NÖRI a roskoványi emlékmű felújításába is bekapcsolódott. Beszélt arról a 700, úgynevezett okos parcellakőről is, amely egy QR-kód segítségével mutatják be a dicsőséges tavaszi hadjárat csatáit és a védett sírokat. Kitért azokra a diáknapokra, amelyek során a fiatalok megismerhetik a Fiumei úti sírkertet. Beszélt a 21 nemzeti és 64 történelmi emlékhelyről, ahol ’48-hoz kapcsolódóan is szerveznek élménypedagógiai programokat elsősorban középiskolásoknak. Hozzátette: a már meglévő, 15 helyszín mellett a 175. évforduló alkalmából újabb három ’48-as emlékhelyet avattak Kápolnásnyéken, Szolnokon és Bonyhádon.
A NÖRI a határon túli emlékhelyeket is igyekszik összegyűjteni, ezekről a Nemzeti Névtér adatbázisban tájékozódhatnak az érdeklődők – fejtette ki Tóth Zsolt. Emlékeztetett ugyanakkor arra az animációsorozatra is, amit Sorsfordítók címmel készítettek többek között ’48-as hősökről.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés moderátora Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa volt. Az eszmecserén elhangzott egyebek mellett az, hogy az 1848–49-es szabadság hősi halottainak száma mintegy 20-25 ezer, de közel egymillióan voltak érintettek valamilyen módon a harci cselekményekben.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes