Soha nem fogjuk megtudni mire lett volna még képes, ha nem veszíti életét egy vadászaton. Ereje teljében volt még akkor is, ha az 1664-es év a sikerek mellett nagy csalódásokat is hozott. Februárban egy bravúros hadjáratban felégette az eszéki hadihidat, kivívva Európa csodálatát. Aztán Kanizsa sikertelen ostroma, majd Zrínyi-Újvár elvesztése keretezi a végzetes vadászathoz vezető utat. Soha nem fogjuk megtudni, hol hibázott, miért vállalta, hogy követi a sebzett vadat. Nehezen érthető döntés, hiszen – ahogy az élet más területein is – vadásznak is tapasztalt volt.
Zrínyi Miklósnál a hadakozásban is megvolt az elmélet (hadi értelem) és a tapasztalat (tanuság) egyensúlya. Egész életében tanult, hol a csatatéren, hol a könyvtárszobában. Aztán amit tanult, igyekezett hasznosítani döntéseiben, már ha lehetősége volt rá. És ez a lehetőség nem mindig adatott meg, gondoljunk csak az egyszemélyi vezetésről leírt gondolataira. „Égen két nap, egy országon két király, egy hegyben két oroszlán, egy hadban két kapitány nem lehet. Mindjárt romlik az a had, ahol kettő vagyon, az irigység nem engedi nekik egyetérteni, az észnek különbsége nem hagy egyet parancsolni.” Benne van ebben az a harctéri tapasztalat, hogy a vezetés megosztása nem jelenti a felelősség megosztását is, ez inkább csak a pálya széléről bekiabálók kétes diadala. Saját bőrén tapasztalta ezt az igazságot, amikor Kanizsa sikertelen ostroma, majd az azt követő visszavonulás Zrínyi-Újvár alá, folyamatos civakodást szült vezértársaival.
A tanulást, a tapasztalatok hasznosítását mindig meghatározónak tartotta. Ahogy a Vitéz hadnagyban megfogalmazta: „…az okosság, a hadi értelem, akikből a győzedelem származik, hadnagyoknak és vezéreknek szükséges attributumuk.” Még többet tudni, egész életen át tanulni, tapasztalni, a szerencsét ezzel is kordában tartani, ez volt a vezérlő elve.
Ezek az elvek 360 év távlatából is iránytűként szolgálnak mindazok számára, akik Zrínyi Miklós példaképnek tartják. Az egyetem újonnan alakuló, Nemeskürty István nevét büszkén vállaló Tanárképző Kar mintájára, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar is büszkén vállalhatná megnevezésében Zrínyi Miklóst.
Szöveg: Padányi József