Repült órái meghaladják a háromszázat, komoly tudással rendelkezik öt géptípus tekintetében, sikeresen elvégezte az Amerikai Egyesült Államokban az Undergraduate Pilot Training (UPT) programot, jelenleg pedig Olaszországban van kiképzésen; és mindössze huszonhat éves. Vimpek Balázs hallgatói zászlós, aki az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának negyedéves hallgatója, csupán néhány éve hagyta maga mögött a londoni Heathrow reptér földi kiszolgálóegységét, mára már figyelemreméltó pályát tudhat maga mögött katonai repülésben.
Mikor és hogyan indult a pályafutása?
A családomban, de még az ismeretségi körömben sem volt korábban senkinek köze a repüléshez, így ebből a szempontból kicsit ismeretlen volt számomra ez a világ, de mégsem teljesen. Egyetemi tanulmányaim előtt másfél évig kézi bőröndrakodó munkásként dolgoztam a londoni Heathrow repülőtéren. Itt testközelből is megismerkedhettem olyan nagy repülőgépekkel, mint a Boeing 777-es vagy az Airbus A340-es. Amikor először alkalmam nyílt beszélgetni egy amerikai kapitánnyal, és beülhettem egy gép pilótafülkéjébe, elhatároztam, hogy pilóta leszek. Ezután csak pár hét telt el, amikor értesültem arról, hogy egyetemi képzés formájában újraindul a pilótaképzés Magyarországon: innentől egyenes út vezetett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem állami légijármű-vezető szakirányára, ahol 2019-ben kezdtem meg tanulmányaimat. Kezdetektől fogva motivált, hogy valami olyat csinálhatok, ami a közeli hozzátartozóim számára teljesen ismeretlen, így a saját utamat járhatom.
Komoly egészségügyi vizsgálatok is megelőzik a pilótává válást. Hogyan zajlanak az alkalmassági vizsgálatok?
Az első nagyobb megpróbáltatás a Repülőorvosi Bizottság döntési folyamata, ami négynapos vizsgálatot jelent a Kecskeméti Repülőkórházban. Az első napon általános orvosi vizsgálatokat végeznek: vért vesznek, megvizsgálják a látást és hallást, illetve felmérik a fizikai állóképességet. Ha itt mindent rendben találnak, a következő napon gerincröntgent és pszichológiai vizsgálatot készítenek, majd különböző készségeket felmérő reakcióidő-, memória- és koncentrációs feladatok jönnek. Az utolsó nap a barokamra-vizsgálat napja. Itt a jelentkezőt 5500 méteres magassági körülmények közé ,,repítik fel”, ahol speciális légzéstechnikát alkalmazva kell a tudatát és gondolkodási képességét megőriznie, természetesen folyamatos orvosi felügyelet mellett. A pilótává válás ezen része nem mindig az egyénen múlik, hiszen például egy-egy – akár rejtett – veleszületett probléma is meghiúsíthatja az álmokat.
A repülősök első két egyetemi évük alatt általános katonai képzést kapnak Budapesten, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson, utána kerülnek a szolnoki bázisra, ahol később levegőbe emelkedhetnek majd.
Az első években megtanultuk, hogyan legyünk katonák, majd hogyan legyünk tisztek, csak ezután kezdődhetett a repüléssel kapcsolatos élet Szolnokon. A legelső megpróbáltatás az ejtőernyős kiképzés volt, ahol nyolc bekötött, illetve egy tandemugrást kellett végrehajtanunk. Akik sikeresen vették ezt, azok harmadévben – egyetemi tanulmányaik mellett – megkezdhették a repülést is. Abban az időben, amikor harmadéves voltam, szeptembertől decemberig a repüléssel párhuzamosan tanóráink is voltak, majd ezután jött a vizsgaidőszak. Az új évben tavaszig csak az egyetemi tantárgyainkra fókuszáltunk, ezután a kedvezőbb időjárásnak köszönhetően már repülhettünk is. Nyilvánvalóan ez utóbbi volt a legfontosabb követelmény, ebben jól kellett teljesítenünk, hiszen gyakorlatilag ezen múlt a jövőnk.
Ugyanakkor kiemelném például a meteorológiát mint tantárgyat is, amiből a mai napig előkeresem a jegyzeteket, diasorokat, ha éppen készülök egy repülésre, és valami különösebb időjárási jelenséggel találkozom.
Az egyik, ha nem a legfontosabb, mérföldkő azonban mégis csak az a pillanat, amikor első alkalommal emelkedünk a magasba egyedül. Ezeket a pillanatokat egyik pilóta sem fogja elfelejteni! Nekem kettős érzésem volt: kiképzőim felől bizalmat éreztem, hiszen rám bízták a repülőgépet, tudva hogy képes vagyok repülni azt, de ez terhet is jelentett, hiszen meg kellett felelnem a kapott bizalomnak.
2023 februárjában hetven repült órával utazott ki az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen az Undergraduate Pilot Training programban. Milyen alapot jelentett ehhez a hazai pilótaképzés?
A hetven repült óra különböző típusú feladatokból jött össze: például műrepülésekből, navigációs útvonalrepülésekből, műszeres repülésekből, illetve kötelékrepülésekből. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen tapasztalatokat szerezhettem itthon, ezeket az alapokat a mai napig minden repülés alkalmával használom. Az itt támasztott követelmények – mind repülésben, mind az egyetemi óráim során – megmutatták, hogy mi az az alapszint, amit a későbbiekben elvárnak tőlem.
Mit kell tudni a UPT programról?
A program előszobája az Initial Flight Training, ami gyakorlatilag az első repülési fázis. Ez az USA-ban, a Colorado állambeli Pueblo városában zajlik, egy kis légcsavaros repülőgéppel, a DA-20 típussal. Ennek célja, hogy az oda érkező közel „nullkilométeres” jelölteket megismertessék és hozzászoktassák az ottani repülés világához. A második fázis már Oklahoma államban, Enid városában zajlott egy T-6 Texan II turbólégcsavaros repülőgépen. Az itt repült feladatok gyakorlatilag ugyanazok voltak, mint amiket Szolnokon is gyakoroltam, csak sokkal gyorsabban, sokkal összetettebb és forgalmasabb légtérben kellett végrehajtani.
Körülbelül száz órát repültem ezen a típuson, mielőtt megkaptam az amerikai szárnyaimat és pilótává avattak. Ezután kerültem a harmadik fázisba. A legendának számító repülőgéppel, a T38-C Talon, utánégetővel rendelkező sugárhajtóműves típussal folytattam. Érdekességképpen elmondható, hogy ez a típus az 1960-as évek elejétől kezdett repülni, és én magam is repültem olyan géppel, ami már közel hatvan éve szolgálatban állt; azonban a folyamatos fejlesztéseknek és felújításoknak köszönhetően a típus a mai napig ,,élharcos’’ az amerikai pilótaképzésben.
Ebben a fázisban egy kicsit több mint száz órát repültem, így nagyjából kétszáznegyven órát tölthettem Amerikában a levegőben, amely összegészét tekintve életem legszebb, de legnehezebb megpróbáltatása volt.
Melyik repült repülőgéptípus volt a kedvence?
Egyértelműen a T-38-C Talon, és nem csupán azért, mert az első jet volt a karrieremben, hanem azért is, mert ahogy említettem, legendás repülőről van szó: a NASA is ezt a típust használja az űrhajósok kiképzésére, illetve az űrrepülőgépeket is ilyenek kísérik a végső megközelítés során. A T-38-C Talon egyébként több hollywoodi filmben – például az Armageddonban – is feltűnik, és amikor képernyőn látom, jó érzéssel tölt el, hogy én is részese lehettem az egyik generációnak, akik ezen a típuson tanultak sugárhajtóműves gépet repülni. A legnagyobb álmom egyébként, hogy Gripen típuson elérjem a ,,combat ready” szintet, ami – többek között – azt is jelentené, hogy a repülőgépet teljes spektrumában képes vagyok kihasználni.
Milyen kihívásokkal találkozott eddigi pályafutása során?
Magánéleti szempontból: beilleszkedni és megszokni egy új közösséget, nyelvet, országot sosem egyszerű. A pilóta is ember, így nekünk is idő kell, mire hozzászokunk az új környezethez és kialakítjuk életvitelünket. Ha mindezt kombináljuk azzal, hogy mellette ott van a repülés is, ahol szintén teljesíteni kell, meg kell felelnünk az elvárásoknak, akkor ez már önmagában elég nagy kihívást jelent. De pontosan ez a fajta kihívás az, ami széppé és izgalmassá teszi ezt a pályát.
Miért lehet vonzó ma pilótának lenni?
Életem legnagyobb lehetősége volt az, hogy miután bizonyítottam a hazai pilótaképzésben, elvégezhettem az Amerikai Egyesült Államok Légierejének pilótaképzését is. Hihetetlen mennyiségű élmény, tapasztalat és új barátok kötődnek ahhoz a másfél évhez, amit kint tölthettem. Mindezt az egyetemi éveim alatt sikerült elérnem, ami, azt gondolom, komoly motiváció lehet azoknak, akik ezen a pályán és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemben gondolkodnak. Komoly elhivatottság és motiváció szükséges, hogy elinduljunk ezen a hosszú úton, közben nagyon sokszor le kell mondanunk egyes dolgokról annak érdekében, hogy sikeresen vegyük az akadályokat. A legfontosabb, hogy ne arra fókuszáljunk, hogy mennyi kihívásnak kell megfelelnünk a képzés során, hanem mindig a legközelebbi elvárásra összpontosítsunk; így lépésről lépésre eljuthatunk oda, hogy egy nap átvehetjük szárnyainkat: pilótává válhatunk!
Szerző: Szilágyi Dénes
Fotó: Vimpek Balázs archívuma