Az Izraeli Védelmi Erők egyik elit harci egységének tartalékos katonái tartottak előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
A harcedzett katonák a 89. „OZ” dandár tagjai, akik az előadás során nyíltan megosztották tapasztalataikat, a harctéren szerzett élményeiket, megemlékeztek a Gázai háborúról és a háború során elhunyt felderítő parancsnokukról, Amishar Ben David őrnagyról.
A beszélgetésből kiderült, hogy Izraelben a katonai szolgálat kötelező, így a konfliktus kirobbanásakor számos tartalékost hívtak be azonnal. A Ludovikára érkező katonák között többen önkéntes tartalékosok, akik civil életüket – karrierjüket, vállalkozásaikat és családjukat – hátrahagyva álltak szolgálatba. A vendégelőadók mindegyike ugyanannál az alegységnél teljesít szolgálatot, huszonnégy éve vonultak be együtt, és húsz hónapos alapfelkészítésüket követően kerültek harcoló alakulatokhoz. Egységükkel azóta a legfőbb harcmezőkön, így a Gázai övezetben, Libanonban, Szíriában és Júdea-Szamáriában is szolgáltak.
„Nem a gyűlölet, hanem a hazaszeretet hajt” – hangsúlyozta Yaron, az egyik tartalékos katona, kiemelve, hogy számukra Izrael fennmaradása a tét. Ez a mélyen gyökerező patriotizmus ad erőt nekik a legnehezebb pillanatokban is, amikor bizonytalan időre családjuktól távol kell szolgálatot teljesíteniük. Bár az otthon maradt családtagok számára is nehezek ezek az idők, a feleségeik összetartják a háztartást, és ők viszik tovább a boldogságot a házban – mondták a katonák.
A vendégelőadók a beszélgetés során megemlítették a harcmezőn elesett parancsnokukat, Amishar Ben David őrnagyot, aki – elmondásuk szerint – nem csak parancsnok volt, hanem olyan vezető, aki mindenkit egy családtagként kezelt. Felelősségtudata példaértékű volt: olyan feladatokat is magára vállalt, amelyeket mások nem, és ezeket teljes odaadással teljesítette. Mindenki szerette, mert szerény, egyenes és erkölcsös ember volt. Bajtársai szerint „mint egy erős ragasztó, úgy tartotta össze az egységet”.
A katonák elmondták, hogy a jó katona az, aki a saját szerepében a legjobbra törekszik, és „mind az öt ujjával erre összpontosít”. Fontos a hideg fejű döntéshozatal, a barátságos hozzáállás, az igazságosság és a gyengédség. Emellett a felelősség felvállalása is kulcsfontosságú: ha valamit elvállalunk, azt a legjobb tudás szerint kell véghezvinni.
Kiemelték, hogy a legkeményebb csata nem a fronton zajlik, hanem a civil életbe való visszatéréskor. „A harctéri emlékeket nehéz feldolgozni: egy mentő szirénája vagy egy váratlan zaj is visszarepíthet a háborúba. Ezért kulcsfontosságú a pszichológiai támogatás, valamint az Istenhit, amely segít megküzdeni ezekkel a belső harcokkal. Nem akarunk harcolni, de ez a sorsunk. Védekeznünk kell, hinnünk a jó cselekedetekben, és abban, hogy jobbá tesszük a világot” – fogalmazott az egyik vendég.
Szerző: Petruska Ferenc alezredes, Békési Dávid h. őrmester
Képek: Békési Dávid h. őrmester