Honvédtisztjelöltjeink számára mit sem számítanak az időjárási körülmények: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy éppen zuhogott az eső, amikor csatlakoztam a harmad- és negyedévesek csapatához első, kétnapos robbantási foglalkozásukon. Az alapfelkészítés célja, hogy tanulmányaik végét követően, beosztásuk bármelyik alakulathoz is vezesse őket, biztonsággal tudják kezelni a robbanóanyagokat, hiszen itt csupán egyszer lehet tévedni. Nem kellett sok idő, mire megismerkedtem közismert mondásukkal is – ami szintén ezt támasztja alá –, miszerint „robbantani mindenki tud, de van, aki többször is”.
Ócsa – az MH Ludovika Zászlóalj Kiképzőbázisa. A 4603-as mellékútról a bázissal szemközti gyakorlótér szűk, aszfaltozott útjára kanyarodok, amely néhány száz méter után elfogy. Szerencse, hogy terepjáróval érkeztem, fut át az agyamon, ahogy a hepehupás felázott földutat keresztezve egyszer csak egy BTR-ek által felszántott, ránézésre legalább húsz centiméter mély sárnyomvonalon csúszok keresztül. Szerencsére nem jártam úgy, mint Dennis Nedry a Jurassic Park ikonikus jelenetében, amikor elakad dzsipjével a sárlavinában, így néhány perc elteltével a távolban, egy lankás domboldalon már észreveszem a több méter hosszú, rikító pirosas-naracssárgás robbantózsinórokat és néhány katonát, akik a közelükben tevékenykednek. Autómat leparkolom az eső elől egy kisebb tető alá behúzódó hallgatók néhány fős csoportja mellé, majd gyalog indulok a feladatot végrehajtó tisztjelöltek és a robbantásvezető irányába.
Horváth Tibor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Vezetőképző Intézet intézetvezetője, az Összfegyvernemi Harcászati Tanszék tanszékvezetője régi kedves ismerősöm, szinte az elsők között ismertem meg, amikor 2012-ben elkezdtem dolgozni az egyetemen; ő üdvözöl mint a robbantásfoglalkozás vezetője, illetve kollégája, Nagypál László zászlós gyakorlati oktató. Egyből fel is hívják a figyelmemet, hogy lépjek hátrébb a zsinóroktól, biztos, ami biztos. Én pedig máris a végrehajtandó feladatról érdeklődöm. „A honvédtisztjelöltek a tűzzel való gyújtás fogásait mint robbantási módot, valamint a különböző robbantóhálózatok kiépítését és robbantását gyakorolják. A feladat részeként soros és párhuzamos, valamint vegyes gyújtóhálózatot építenek különböző segédletekkel: időzített gyújtózsinórral, robbanózsinórral, TNT-töltetekkel” – fogalmaz Horváth Tibor; egyúttal azt is megtudom tőle, hogy ezen ismeretek elsajátítása tantervi követelmény a katonai vezetői szakos hallgatók közül a lövész és harckocsizó szakirányon tanulók számára is. Eközben az egyik hallgató éppen kábeldobról tekeri le a robbanózsinórt, majd egy társa vágja azt megfelelő méretre; és ezt hatszor megismétlik, egymás mellé fektetve a nagyjából ötméteres zsinórokat.
A gyakorlati foglalkozás már javában zajlott, mire megérkeztem, így rákérdezek a robbantást megelőző lépésekre is. „A legelső lépés az időzített gyújtózsinór-tekercseknek az ellenőrzése, ami az egyik legfontosabb feladat. Ez úgy történik, hogy a 10 méteres feltekercselt zsinórból le kell vágni egy 60 centiméter hosszúságút, amelyen égéspróbát tartanak. Eszerint a levágott darabnak 60 másodpercig (±10 százalék) kell égnie; amennyiben ez végbemegy, akkor használható az egész tekercs” – mondja az ezredes, majd így folytatja: „ezt követően kell elkészíteni a szerelt gyutacsokat, ami azt jelenti, hogy olyan módon kell egybeszerelni a gyújtózsinórt és a gyutacsot, hogy a 60 centiméter hosszúságú zsinór végére kerüljön a gyutacs, majd azt egy speciális fogó segítségével rögzíteni rá.” Az elkészült szerelt gyutacsok indításához szúrólángra van szükség, hogy általuk fel lehessen robbantani a tölteteket. A honvédtisztjelöltek a szereltgyutacs-készítést már a gyakorlat első napján megtanulták, így a második napon azt már rutinosan hajtják végre.
A robbantásnak is megvan a megfelelő eljárási módja. „Gyújtásra felkészülni!” – hallom máris a vezényszót, majd az egyik tisztjelölt a gyújtózsinór végére helyez egy gyufát, majd felemeli jobb karját kezében a gyufásskatulyával, jelezve, hogy felkészült a robbantásra. Máris érkezik a következő vezényszó: „Gyújtás!” A hallgató abban a pillanatban végighúzza a skatulya gyújtó részét a gyufaszálon, aminek köszönhetően egyből egy kis lángcsóva csapódik ki a gyújtózsinórból. Máris indulunk a biztonsági távolságra, hiszen egy percünk van a robbanásig. 53, 54, 55, hallatszik a visszaszámlálás, majd kicsivel 60 után egy erőteljes robbanás. Nem lett volna kellemes érzés fülvédő nélkül végighallgatni.
A gyakorlat során nem a robbanás nagysága a lényeg, mondja Horváth Tibor, mert jelenleg a különböző tűzzel való gyújtási módszerek megtervezését, megszervezését tanulják a hallgatók, és ennek során alapvetően kis tölteteket használnak, hogy azért mégse maradjon el robbanás a zsinór meggyújtását követően. Ez azt jelenti, hogy a tisztjelöltek megtanulják, hogyan kell berendezni a helyszínt, hogyan építsenek hálózatokat és milyen munkacsoportokat kell létrehozniuk és működtetniük. Természetesen a legfontosabb, hogy minden mozzanat a robbantásvezető vezényszavára történjen, és ezzel együtt betartsanak minden biztonsági szabályt.
Azért felvetődik bennem a kérdés: szerkezeti elemeket is robbantanak majd idővel? Az ezredes elárulja, hogy azt azért nem, de a harckocsizó és lövész hallgatók is kapnak erre vonatkozó feladatot: egy Lynx, illetve egy BTR tüzelőállásának kirobbantását kell megtervezniük. Ki kell számolniuk a szükséges robbanóanyag mennyiségét, a töltetek pontos helyét, a hálózat kiépítését, természetesen mindezt úgy, hogy figyelembe kell venni a harcjárművek adottságait. A tanteremben kiszámoltak alapján a robbantást földrobbantás formájában végre is hajtják a terepen.
A gyakorlat két másik robbantással zárul, előbb a párhuzamosan kiépített hálózatot indítják, majd a vegyes hálózatot. Hiába van egy-egy hálózatban öt-hat töltet összekötve, egy robbanást hallunk, hiszen adott esetben több ezer méter per szekundum sebességgel száguld keresztül a robbanózsinóron az égés. Amikor minden robbantás befejeződött, a robbantásvezető terepszemlét tart és megbizonyosodik, hogy minden töltet aktiválódott. Ezt követően a robbanógödröknél összegyűlik az összes tisztjelölt és Horváth Tibor ezredes vezetésével értékelik a gyakorlatot. Ezt követően pedig már nincs más hátra a kétnapos gyakorlatból, mint hogy szakszerűen megsemmisítsék a megmaradt tartalék robbanóanyagot.
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes