„106 évvel ezelőtt harci zajtól volt hangos e környék. Fegyverek ropogtak, emberek sebesültek és haltak meg. Volt, aki messziről jött (ha akart, ha nem), eleget téve a birodalmi álmokat kergető politikai vezetők akaratának és volt, aki itt született, itt élt és itt halt meg. Az egyik területért és hatalomért harcolt, a másik a hazát, a családját védte és békét akart.” - Ezekkel a gondolatokkal kezdte emlékező beszédét Padányi József ny. vezérőrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára Kisterenyén.
A város által szervezett ünnepségen az 1919 májusban vívott csatában részt vett férfiakra, nőkre és fiatalokra emlékeztek. A rendezvényen Orosz István Bátonyterenye polgármestere köszöntötte a megemlékezőket, ezt követően Padányi József osztotta meg emlékező gondolatait a jelenlévőkkel. Padányi beszédében hangsúlyozta, hogy a településen élő magyarok békét akartak, mert az első világháború hosszú és véres évei nemcsak a fronton szolgáló katonákat, hanem a hátországban élőket is megviselte.
Elmondta, hogy 1919 tavaszára nehéz helyzetbe került az ország: keletről a románok a Tiszáig, északról a csehek Miskolcig törtek előre. Április 19-től Stromfeld Aurél vezérkari főnökre hárult a feladat, hogy katonai erővel állítsa meg a támadókat. A 41 éves, ereje teljében lévő katona haladéktalanul munkához látott és újjászervezte a rendelkezésére álló erőket. Volt tudása és tapasztalata, hiszen elvégezte a Ludovika Akadémiát, a bécsi Hadiakadémiát, évekig szolgált a Felvidéken, és kivette a részét az első világháború harcaiból is. Katonai-szakmai döntései gyorsan eredményt hoztak. A május 9-én, Hatvan irányából indított offenzívájával elszigetelte egymástól a román és cseh megszálló csapatokat. Ezt követően az északi hadjáratban kiverte a cseh megszállókat az országból és visszafoglalta a Felvidék egy részét is. Személyes tragédiája, hogy politikai döntésre – az antant nyomására – a csapatokat vissza kellett vonnia.
„A harcokból Kisterenye és környéke sem maradhatott ki, hiszen stratégiai helyzetben volt a vasútvonal és Salgótarján közelsége miatt. A cseh csapatok május 19-én elfoglalták a kisterenyei vasútállomást, kiszorítva a magyar katonákat és a magyar páncélvonatot. A kritikus helyzetben a helyi polgárok mutattak példát hazaszeretetből, elszántságból és bátorságból. A katonaviselt Székvölgyi Lajos vezetésével – együttműködve a reguláris erőkkel – kiverték a megszállókat Kisterenyéről. A hadvezér és költő Zrínyi Miklós azt mondja „a tisztesség avatja alkalmassá a katonát”. Ekkor és itt, valamennyien úgy váltak katonává, hogy tisztességgel tették a dolgukat.” – emelte ki beszédében Padányi József.
A megemlékezést követően a résztvevők az emléktáblánál elhelyezték az emlékezés virágait.
Szöveg: Németh-Zsohár Agnieszka
Kép: Padányi József