A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) szervezésében koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak az egykori Üllői úti laktanya emlékére állított – MVM Dómnál található – Mementónál szeptember 18-án.
Lippai Péter dandártábornok, a HHK dékánja ünnepi beszédében elmondta, hogy a Dunán kialakult árvízhelyzet 2024-ben gátakra szólította a honvéd tisztjelöteket és az oktatókat, így a megemlékezés akkor elmaradt. „De most ismét itt vagyunk, együtt, egy olyan emlékhelyen, ami nem jött volna létre, ha nincs közös összefogás, ha nem lenne fontos a katonai értékek megőrzése és egy eszme fennmaradni akarása. Egy olyan kő előtt állunk, amely egyszerre szimbólum és fogadalom. Szimbóluma egy letűnt, de csodás korszaknak, és fogadalom a tudás, a szellemiség, a hagyományok megőrzésére és továbbörökítésére” – emelte ki a dékán.
„Jómagam a Kossuthon végeztem, de különböző tanfolyamokon, versenyeken, vagy éppen szabadidős tevékenységek révén én is hónapokat töltöttem a Zalka, majd a Bolyai egykori ódon falai között. Édesapám, aki szintén hivatásos katonatiszt volt, egykoron „etisként” ott végezte főiskolai tanulmányait, így pontosan tudom, hogy az egykori intézmény sokkal több volt, mint falak közé szorított tananyag” – mondta Lippai Péter dandártábornok.
Kiemelte továbbá, hogy az egykori intézmény nemcsak tisztként, hanem tanárként, és emberként is formálta a katonákat. Sokan ott értették meg mit jelent a bajtársiasság, a hűség, a kitartás. Ott kapták meg azt a belső parancsot is, amely arra figyelmeztetett mindenkit, a hazát mindig minden körülménye között szolgálni kell. A HHK vállalta a feladatot, hogy megőrzi a múlt ezen örökségét, és a honvéd tisztjelöltek – bár még nem érzik át milyen az, amikor egy korszak véglegesen lezárulni látszik – látják a példát, és ha eljön az idő, tudni fogják mit kell csinálniuk annak érdekében, hogy a rájuk bízott hagyományt tovább vigyék.
Buth Sándor nyugállományú ezredes, az Európa Kontakt Buth Alapítvány elnöke a kezdeményezést elindítók nevében szólalt fel. Beszédében felidézte, hogy az Üllői úti terület több mint egy évszázadon át adott otthont a magyar katonai kiképzésnek: „110 éven át itt állt az a laktanya, amelynek falai között generációk nőttek fel a haza szolgálatára.” Bár 2008-ban a történelmi épületeket elbontották, a katonai közösség nem engedte, hogy a múlt emlékei feledésbe merüljenek. „Nem hagytuk elveszni. Nem engedtük, hogy feledésbe merüljön az a hagyaték, amelyet elődeink ránk bíztak” – hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a különböző tisztképző intézmények egykori növendékei, oktatói és támogató polgárai összefogtak, hogy méltó emléket állítsanak mindazoknak, akik az intézményben tanultak vagy szolgáltak.
A beszéd személyes hangvételt is kapott, amikor az ezredes felidézte saját diákéveit a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán: „Nekünk, akik itt tanultunk, szolgáltunk, ez a hely több, mint kő és bronz. Nekünk ez a hely a fiatalságunk, a mi bajtársi közösségünk, a fegyelemre nevelő, de felemelő mindennapok szimbóluma.”
„Legyen ez a hely a katonanemzedékek örök találkozóhelye! Legyen példája annak, hogy múlt nélkül nincs jelen, és jelen nélkül nem lehet jövő” – zárta gondolatait Buth Sándor.
Az Üllői úti Mementónál történő megemlékezés nem csupán a múlt felidézése volt, hanem a jövő felé mutató üzenet is: a katonai közösség emlékezik, összefog, és továbbadja azt a szellemiséget, amely generációkat nevelt a haza szolgálatára.
Szöveg és képek: M. Révész Renáta őrnagy