Sajátos érzelmi hullámvasút volt az 1664-es év Zrínyi (VII.) Miklós életében. Februárban egy bravúros katonai művelet eredményeképpen felégeti a törökök hadihídját, Eszéknél. Ezzel európai hírnevet szerez, mindenki elismeréssel szól katonai-vezetői teljesítményéről. Április-május között sikertelenül ostromolja Kanizsát, majd júniusban elveszíti Zrínyi-Újvárat, melyet a törökök földig rombolnak. A megkeseredett gróf visszavonul csáktornyai birtokára és vadászattal tölti az idejét. Vesztét is ez okozza, hiszen 1664. november 18-án egy vadkan halálosan megsebzi.
Mindez leírva néhány sor, de a magyar és közép-európai történelemben fontos események láncolata. A török birodalom hódító politikája, a keresztény Európa lassú reakciói és közöttük a végvidék rohamosan fogyatkozó lakossága, a térség katonai-politikai vezetésének szinte reménytelen helyzete sejlik fel az események mögött. Ebbe a térbe születik 1620. május 3-án Zrínyi Miklós, hogy rövid, de annál fényesebb pályát fusson be. Érzékeny lelkű költő, több nyelven író-olvasó hadtudós, gyakorlott katonai vezető, nem utolsó sorban birtokára gondosan ügyelő gazda. Védi a Muraközt és védi a hazát, megalkuvás nélkül.
Nevét tetteivel írta be a történelembe. Rá emlékezve helyezte el az egyetem és a kar koszorúit Padányi József ny. vezérőrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetője, a Donja Dubrava-i és a Kuršanec-i emlékoszlopoknál.
Szöveg és képek: Padányi József