NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
HADTUDOMÁNYI ÉS HONVÉDTISZTKÉPZŐ KAR

A képzés célja és a szakmai kompetenciák (tudás, képesség, attitűd, autonómia és felelősség)

 

A képzés elsődleges célja a Magyar Honvédség, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a rendvédelmi szervek és a közszolgálati dolgozók elméleti és gyakorlati felkészítése annak érdekében, hogy képesek legyenek az elsajátított vallási, filozófiai, biztonságpolitikai ismeretek birtokában felismerni az egyes vallási szélsőségeket, és megkülönböztetni a vallási közösségek egyéb irányzataitól.

A képzés átfogó módon mutatja be a vallási közösségek társadalmi szerepét, a radikális és szélőséges csoportokkal szembeni fellépés, illetve az állammal való együttműködés keretrendszerét.

A képzés az átadott tudásanyaggal segíteni kívánja a Magyar Honvédség, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a rendvédelmi szervek állományában és a közigazgatásban dolgozókat az új társadalmi jelenségek értékelésében és azokkal szembeni eredményesebb fellépésben.

A képzés ismerteti a vallási közösségek társadalmi szerepét és erejét, radikális csoportjait, és naprakész információkat dolgoz fel a válságövezetekben tevékenykedő vallási szélsőséges csoportokról.

Bemutatja az üldözött keresztény közösségek történetét, helyzetüket a migráció folyamatában, a kibocsátó- és a befogadó országokban.  

A képzés felveti a gyakorlatban felmerülő jogalkalmazási problémákat, mint a lelkiismereti- és a vallásszabadság alkotmányos alapjog biztosításának és a vallási szélsőségekkel szembeni fellépés jogszabályi lehetőségeinek összehangolását. A képzés szeretné előmozdítani, hogy az egyes hivatásrendek között ezen a területen is erősödjön a kommunikáció.

Célkitűzés, hogy a képzés előmozdítsa a kormányzat és a vallási közösségek közötti kommunikációt, illetve erősítse az egyetemi kapcsolatrendszert az ezen a területen kutatási hagyományokkal rendelkező külföldi partnerintézményekkel.

A képzésben részt vevők megismerik az állam védelmi mechanizmusait a vallási szélsőségekkel szemben, kezdve a jogalkotáson, a rendészeti szervek tevékenységén keresztül, egészen a jogszolgáltatásig. A speciális jogi ismeretek megszerzése képessé teszi a képzésben résztvevőket a jogalkotás kapcsán megjelenő vallási kérdések objektív értékelésére. A képzést elvégző az általános nemzetbiztonsági és biztonságpolitikai ismereteken kívül a magyar és nemzetközi elhárítás, hírszerzés vallási szélsőségekkel és terrorszervezetekkel szembeni fellépését is megismeri. Gyakorlati elemzés-értékelési módszereket sajátítanak el, amelyek a terrorizmusra és a vallási szélsőségekre fókuszálnak.

1.1        A képzés során elsajátítandó kompetenciák

a) tudása

A képzés során gyakorlat orientált ismeretet szereznek:

‒        a vallási közösségek földrajzi elhelyezkedéséről,

‒        a vallási közösségek különböző irányzatairól, szélsőséges mozgalmairól, különösen az iszlám és az iszlám radikalizmusról,

‒        a vallási szélsőségek kultúrantropológiai és pszichológiai aspektusairól,

‒        történelmi szempontokról a vallási fegyveres konfliktusokkal kapcsolatban. 

Ismeretet kapnak:

‒        a válságkezelés elméleti és gyakorlati szempontjairól,

‒        a magyar és nemzetközi jog és a nemzetközi szervezetek szerepéről, a vallási szélsőségek felismeréséről, visszaszorításáról és kezeléséről,

‒        a képzés során kitüntetett figyelmet kap a terrorizmus, a migráció, és ezek összefüggései, valamint a nemzetbiztonsági tudatosság a kormányzati, az egyházi és a civil szervezetek munkájában,

‒        az egyes régiók biztonsági aspektusainak vallási szempontú elemzéséhez.

b) képességei

‒        Képes a vallási szélsőséges mozgalmak felismerésére, a vallásfenomenológiai szempontok alapján meghatározni a szélsőséges mozgalmak okait.

‒        Képes az elemzés-értékelésekbe beemelni a vallási szempontokat. 

‒        Képes az elméleti ismereteket a gyakorlatban is alkalmazni.

‒        Képes arra, hogy a magyar és a nemzetközi jogalkotás és a nemzetközi szervezetek mozgásterének ismerete tükrében értékelje a vallási közösségeket.

‒        Képes rugalmasan összehangolni a vallási közösségek és az állami, kormányzati szempontokat a válságkezelésben.

‒        Képes katona és civil szervezetek együttműködését segíteni.

‒        Képes figyelemmel lenni a migráció folyamatában megjelenő vallási és etnikai szempontokra.

‒        Képes a különböző állami és egyházi szervezetekkel megfelelő kommunikáció kialakítására.

‒        Képes a különböző régiók biztonsági kérdései között a vallási tényezőket kellő súllyal és megfelelő módszerrel megítélni.

‒        Képes a terrorizmus és a vallási közösségek közötti különbségek és kapcsolatok feltárására.

c) attitűdje

‒        Elkötelezett abban, hogy felkészülten, ismereteit folyamatosan fejlesztve átlássa a vallási közösségek érdekérvényesítő erejét, a kormányzattal való együttműködését és a radikalizálódás esélyeit.  

‒        Elkötelezett a kormányzat és a demokratikus keretek között tevékenykedő vallási közösségek közötti kommunikáció kialakításában.

‒        Releváns plusz ismeretei birtokában pozitívan befolyásolja az elemzés-értékelések, a kormányzati döntéshozók informálásának folyamatát.

‒        Releváns ismeretei és képességei birtokában pozitív hozzáállásával megerősítő hatást tud gyakorolni a jogalkotás és a jogalkalmazás folyamatára, amennyiben ezeken a területeken tevékenykedik.

‒        Elkötelezett abban, hogy a kormányzati szereplők, vagy akár a vallási közösségek idejében felismerjék a radikális csoportokat, és velük szemben kellő hatékonysággal fellépjenek.

‒        Tiszteletben tartja a vallási közösségek tagjait és tanítását, de a szélsőségek felismerése és elhárítása érdekében elkötelezett abban, hogy a problémás jelenségeket feltárja.

‒        Releváns ismeretei birtokában pozitív hozzáállásával és motiváló erejével növeli az elemzés-értékelések gyakorlati alkalmazhatóságát.

‒        Tiszteletben tartja a különböző kultúrákat és vallásokat.

‒        Elkötelezett abban, hogy jogi, nemzetközi jogi szabályozók és a nemzetközi szervezetek iránymutatásai érvényre jussanak a vallási közösségekkel kapcsolatban, illetve az állam és az egyházak kapcsolatában.

‒        Fontosnak tartja a gyakorlatok kiértékelését, a tanulságok levonását és a konstruktív visszajelzéseket.

d) autonómiája és felelőssége

‒        Elsajátított ismeretei és megszerzett készségei alapján szakmailag megfelelő módon értelmezi és alkalmazza az elemző-értékelő módszereket.

‒        A rábízott területeket tudása és képességei legjavát alkalmazva elemzi-értékeli.

‒        Felelősséggel viszonyul a rábízott témájához és az elemzett vallási közösséghez.

‒        Felelősséget vállal a kormányzati célkitűzések végrehajtására és a vallási közösségek problémáinak kezelésére.

‒        Kellő hatékonysággal alkalmazza a szükséges eszköz és kapcsolatrendszert, illetve felszereléseket.

‒        Elsajátított ismeretei és készségei birtokában felelősséggel viszonyul feladataihoz.

‒        Figyelemmel kíséri az elemzés-értékelések kapcsán fellépő visszajelzéseket.

‒        Felelősséget vállal önmaga folyamatos fejlesztésére és képzésére.

‒        Tudatosan keresi a nemzetközi és a hazai tudományos fórumokat, a szakma képviselőivel való intenzív párbeszéd kialakításának a lehetőségét.

‒        Saját szervezete életének, szervezeti kultúrájának javítása érdekében alkalmazza a megszerzett ismereteket.

2. A szakirányú továbbképzés szakmai jellemzői, a szakképzettséghez vezető szakterüle-tek és azok kreditaránya, amelyből a szak felépül

Jogi ismeretek                             8-12 kredit

Kultúrantropológiai ismeretek        10-16 kredit

Vallástudományi ismeretek           12-16 kredit

Biztonságpolitikai ismeretek          16-20 kredit

Értékelési és ellenőrzési módszerek, eljárások:

A számonkérés

Az ismeretek ellenőrzésére vonatkozó szabályokat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanulmányi és Vizsgaszabályzata (TVSZ) tartalmazza. Az ismeretek számonkérésének módját a tantárgyi programok rögzítik, a hallgatók erről a tanulmányaik megkezdése előtt tájékoztatást kapnak. A tananyag ismeretének értékelése a szorgalmi időszakban, illetve a vizsgaidőszakban történhet. Valamennyi vizsga lehet írásbeli, szóbeli vagy ezek kombinációja.

A záróvizsga

A záróvizsga az oklevél megszerzéséhez szükséges ismeretek, készségek és képességek ellenőrzése és értékelése, amelynek során a hallgatónak arról is tanúságot kell tennie, hogy a tanult ismereteket alkalmazni tudja.

A záróvizsgára bocsátás feltételei:

-     az abszolutórium megszerzése

A záróvizsga részei:

-     A tanterv szaktárgyaiból átfogó (komplex) szóbeli vizsga.

-     Egy választott földrajzi térség vonatkozásában a vallási elemek biztonságra gyakorolt hatásainak a bemutatása prezentáció formájában.

A záróvizsgát záróvizsga-bizottság előtt kell tenni, amelynek elnöke és legalább két tagja van. A jelölt felkészültségét a bizottság tagjai értékelik, majd zárt ülésen – vita esetén szavazással – állapítják meg a záróvizsga eredményét. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

A záróvizsga eredménye:

A záróvizsga érdemjegyét a kapott osztályzatok számtani átlaga adja. Bármelyik elem vizsgatételére kapott elégtelen osztályzat esetében a záróvizsga értékelése elégtelen.

A több elemből álló záróvizsga esetén az egyes elemeket külön érdemjeggyel kell értékelni.

A záróvizsga eredményét a záróvizsga részeredményeinek egyszerű átlaga képezi az alábbiak szerint:

ZvÖ=(Zv1+ Zv2) / 2

Az oklevél kiadásának feltételei:

-     a tantárgyi- és vizsgakötelezettségek teljesítése,

-     összesen 60 kredit megszerzése,

-     eredményes záróvizsga.

Az oklevél minősítésének megállapítása az alábbi határértékek figyelembevételével történik:

-     kitűnő, ha az átlag 5,00

-     jeles, ha az átlag 4,51-4,99

-     jó, ha az átlag 3,51-4,50

-     közepes, ha az átlag 2,51-3,50

-     elégséges, ha az átlag legalább 2,00 – de legfeljebb 2,50.

Kiváló eredménnyel végez az a hallgató, akinek oklevél minősítése kitűnő. Kiváló eredménnyel végez továbbá az is, akié jeles, valamint az összes többi vizsgájának átlaga legalább 4,51.

A korábban szerzett ismeretek, gyakorlatok beszámítási rendje:

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 49. § (5) bekezdése szerint.