Szűkítés



Minden Címke 155


bejegyzések

Új egyetemi tanárok a HHK-n

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) három oktatóját is egyetemi tanárrá nevezte ki a napokban Magyarország köztársasági elnöke.

Egyetemi tanári címet kapott Dr. habil. Ványa László ezredes, a Katonai Üzemeltető Intézet intézetigazgatója, Dr. habil. Krajnc Zoltán alezredes, a Katonai Vezetőképző Intézet, Összhaderőnemi Műveleti Tanszék tanszékvezetője, valamint Dr. habil. Földi László alezredes, a Katonai Vezetőképző Intézet, Műveleti Támogató Tanszék oktatója. Mindhármukat január 15-ével nevezte ki egyetemi tanárrá Áder János köztársasági elnök.

Az új egyetemi tanárok a kinevezésekről szóló dokumentumot ünnepélyes keretek között veszik majd át a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Megnyitotta kapuit az NKE-nyílt nap a HHK-n

    • fokep
    •  dsc7319 2
    •  dsc7320 2
    •  dsc7328 2
    •  dsc7330 2
    •  dsc7344 2
    •  dsc7377 2
    •  dsc7384 2
    •  dsc7399 2
    •  dsc7438 2
    •  dsc7454 2
    •  dsc7457 2
    •  dsc7468 2
    •  dsc7471 2
  • Előző
  • Következő

A szitáló havas eső sem tartotta vissza a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar iránt érdeklődőket, hiszen több száz fiatal vett részt a Zrínyi Miklós Laktanyában tartott HHK nyílt napján, amely elsőként nyitotta meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet népszerűsítő rendezvénysorozatot. A felvételizők megismerkedhettek az NKE HHK által kínált felsőoktatási lehetőségekkel, az MH Ludovika Zászlóalj által nyújtott katonai életpályával.

„Aki ezt a pályát választja és hozzánk jön tanulni, az egy életre szóló hivatást választ” – vezette be megnyitó beszédét Dr. Pohl Árpád ezredes. Az NKE HHK dékánja ismertette a kar és a hivatásrendek történelmi hátterét, oktatási rendszerét, közszolgálati honvédtisztképző szerepét. „Olyan csapattiszteket szeretnénk kibocsájtani és a Magyar Honvédség rendelkezésére bocsájtani, akiknek helyén van az eszük és a szívük, akik képesek az alegységüket a legbonyolultabb körülmények közt is hatékonyan vezetni itthon és külföldön egyaránt.” A dékán ismertette, hogy a felvételt nyert hallgatók az első szemeszter során alapkiképzésen vesznek részt Szentendrén, amelyet a honvédség minden egyes katonája teljesít. „A kiképzési feladatok nem egyszerűek, azonban mind el lehet végezni”- tette hozzá.

 A második szemeszter során közös modulos tárgyak következnek, ahol a különböző közszolgálati ismeretekre tehetnek majd szert, ezt követően alapozó tantárgyak, majd specializációs katonai szakmai tantárgyak várnak a honvédtisztjelöltekre, amelyek során elsajátíthatnak mindent, ami egy fiatal hadnagyra vár az alakulatánál.

Pohl Árpád kitért az NKE és a kar speciális képzési jellegére, ahol az oktató-, kiképző tisztek és a honvédtisztjelöltek szűk családias, bajtársias légkört teremtenek a campuson. Kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséggondozásra: a hallgatóknak rengeteg lehetősége van részt venni a tudományos diákkörökben, konferenciákon, kutatásokban, nemzetközi programokban, emellett az egyedi képzés során számos érdekes és izgalmas bevetésen, valamint nemzetközi gyakorlaton vehet részt a hallgató. A honvédtiszti hivatásról elmondta, hogy egy hihetetlen bajtársi közösséggel jár, amelyet tervezhető életpálya, új kihívások és lehetőségek, folyamatos illetményemelések és társadalmi megbecsülés kísér. „Szívből kívánom Önöknek, hogy szeptemberben találkozzunk az altiszti akadémián az alapkiképzésen, majd 4 év múlva a Kossuth téren, a nemzet főterén, ahol majd leteszik a tiszti esküt” – zárta a szavait a HHK dékánja.

Sári Szabolcs alezredes az MH Ludovika Zászlóalj mb. parancsnoka is üdvözölte a leendő honvédtisztjelölteket, ismertette a zászlóalj feladatát és céljait. Kifejtette, hogy a zászlóaljat leginkább a múlt-jelen-jövő hármasa jellemzi. Fontos számukra a hagyományőrzés, számos rendezvényt és programot szerveznek, amellyel a Magyar Honvédség múltja előtt tisztelegnek. A jelen szempontjából a legfontosabb feladat, hogy általános katonai kiképzést és környezetet biztosítsanak a honvédtisztjelölteknek, amelyet kiegészítenek sportolási lehetőségekkel és nemzetközi programokkal. Jövőbeli cél, hogy a felvételt nyert diákok olyan katonatisztté váljanak, akik rendelkeznek mindazon kompetenciákkal, amelyekkel helytállnak hazai és multinacionális környezetben egyaránt. „ Az NKE felelős az oktatásért, a zászlóalj pedig az általános katonai kiképzésért és a szocializáció biztosításáért. Viszont a közös cél az, hogy Önöket minél jobban felkészítsük. Úgy vélem, ehhez minden feltétel adott” – összegezte a gondolatait Sári Szabolcs.

A megnyitót követően a tanulmányi osztály munkatársai tartottak felvilágosítást a felvételi menetéről. A felvételihez szükséges az egészségügyi, pszichikai, fizikai alkalmassági vizsga letétele, amely az április hónap során vár a jelentkezőkre. Amikor kiderültek a pontszámok és a középiskolás diák egyetemista lesz, az első állomás az NKE Gólyatábor augusztus elején az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat szervezésével. A hallgató a felvétel során vállalja a nemzetbiztonsági alkalmassági ellenőrzést, emellett erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell. A beiratkozás és a bevonulás augusztus 25-26-án várható, ahol az NKE közszolgálati államilag támogatott ösztöndíjszerződés (+12 félév a „sima” államilag támogatott félévek mellett) és az MH Ludovika Zászlóalj ösztöndíjszerződés aláírása után megkezdődik a 3 hónapos alapkiképzés. A tájékoztatóból kiderült, hogy katonai vezetői alapképzési szakra 50 fő, míg katonai logisztika alapképzési szakra és katonai üzemeltetés alapképzési szakra 35-35 diák nyerhet felvételt.

A tájékoztatók után katonai testnevelési bemutatóval, alaki bemutatóval várták az érdeklődőket, akik fizikai állapotfelmérést és egészségügyi tanácsadást is kaphattak. A pályaválasztás előtt álló diákok olyan modern katonai eszközökkel is megismerkedhettek, mint a DJI Phantom 2 kvadrokopter, vagy az ANDROS F6-A típusú tűzszerész robot, emellett a kar oktatói, kiképzői és honvédtisztjelöltjei is végig jelen voltak a nyílt napon, így az érdeklődők első kézből kaphattak információkat a HHK-s életről.

További információ az felvételiről és az NKE által nyújtott képzésekről: http://felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyílt nap, 2017

A doni hősökre emlékeztek

    • fokep
    •  dsc7027 2
    •  dsc7032 2
    •  dsc7052 2
    •  dsc7062 2
    •  dsc7063 2
    •  dsc7110 2
    •  dsc7118 2
    •  dsc7127 2
    •  dsc7153 2
    •  dsc7163 2
    •  dsc7190 2
    •  dsc7216 2
  • Előző
  • Következő

A II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 74. évfordulójára emlékeztek ünnepi műsorral a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán. A főépület előtti II. világháborús emlékműnél az NKE, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK), a Ludovika Zászlóalj és a kerületi önkormányzat képviselői helyezték el az emlékezés virágait.

A HHK által szervezett ünnepi rendezvényen a tábori püspökségek emlékező imádságát követően Dr. Kaló József mondott beszédet. A HHK egyetemi adjunktusa elmondta, hogy napra pontosan 74 évvel ezelőtt vette kezdetüket a Don mentén folyamvédelmet ellátó II. Magyar Hadsereg elleni szovjet támadás, amely végül a doni katasztrófához, hadseregünk pusztuláshoz vezetett.  A magyar katonák kényszerből, a német követelés részeként kerültek a hadszíntérre és végig német parancsnokság alatt teljesítettek szolgálatot. „A hadsereg tagjai áldozatként tekinthettek önmagukra, hiszen ők váltották meg az ország részvételét a háborúban, az 1942-es esztendőben. Ők szenvedtek, hogy a hátországban maradtak továbbra is élhessék hellyel-közzel békés életüket”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint a 207 ezer fős személyi állományú, magyar viszonylatban korszerűnek számító hadsereg nem volt összemérhető a szovjetek erejével, például élő erőben is 6-7-szeres fölényben voltak. „A magyar katonák többsége ilyen körülmények között is próbálta teljesíteni kötelességét, így a szovjetek is jelentős veszteségeket szenvedtek”- tette hozzá Kaló József.  Az adjunktus szerint a magyar katonák az erőn felül vállalt feladatokat a korszerűtlen fegyverzettel, a nem megfelelő felszereltséggel, az elégtelen ellátmánnyal végül nem teljesíthették. Mindezt fokozta a rendkívül kedvezőtlen időjárás, a -30 -35 fokos hideg, és a hófúvások miatt járhatatlan utak. Az akkori német jelentések a visszaözönlő fegyvertelen horda képét festették le a magyarokról, azonban arról nem szólt a fáma, hogy a hadsereg mögöttes területén gyülekeztetett felváltó csapatoknak még a kézifegyvereket sem osztották ki, amikor az ellenség támadása megindult. „Így nem is csoda, ha ők fejvesztve menekültek az első szovjet harckocsi megjelenésekor”- hangsúlyozta az adjunktus. A hatalmas veszteségek egyik fő oka azonban az volt, hogy a német hadvezetés által korábban megígért felszerelés és fegyverzet nagy része soha nem érkezett meg a magyar hadsereghez. „A haderő többsége azonban egységes volt abban, hogy katonaként akartak túlélni, és haza akartak jutni” - mondta Kaló József. Szerinte ehhez a kötelességtudó magatartásukhoz jelentősen hozzájárult neveltetésük, hivatástudatuk, a ludovikás szellemiség. A hadsereg parancsnoka, Jány Gusztáv vezérezredes is a Ludovika Akadémián tanult a századelőn, majd lett ennek az akadémiának a parancsnoka. Mellette ludovikás volt a hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy, valamint számos tábornok, főtiszt és tiszt a hadsereg állományából. „A hősi áldozatot meghozó, a rendkívüli viszonyok között is példaadóan kötelességét teljesítő, a rábízott embereket szó szoros értelmében vezető tisztek a tragédia napjaiban is a magyar katonaerények ragyogó példáit szolgáltatták”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint így történhetett, hogy a saját szövetségese által is elárult, hazájától mintegy 1500 km távolságra küzdő, ellátatlan, rosszul felszerelt, katonái többsége által értelmetlennek tartott háborút vívó hadsereg mégis csodálatos fegyvertényt hajtott végre: minden fegyvertársához képest utolsóként hagyta el állásait, vált le a Donról, ezzel fedezve a szövetséges erők visszavonulását.

A rendezvényen Prof. Dr. Patyi András rektor, dr. Pohl Árpád dékán, Takács Tamás ezredes, Bodoróczki János őrnagy, valamint Sántha Péterné alpolgármester koszorúzott a II. világháborús emlékműnél, ahova a jelenlévő tisztek és honvédtisztjelöltek mécseseket helyeztek el. Az ünnepség végén a Ludovika Főépület a magyar zászló színeinek megfelelő díszkivilágítást kapott.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


74 évvel ezelőtt következett be a doni katasztrófa

Az áttörés anatómiája és a katasztrófa főbb eseményei


Az 1942. november 19-én Sztálingrád térségében indított nagy szovjet offenzíva elsöpörte a német arcvonalat, bekerítették, majd megsemmisítették a németek legerősebb hadműveleti csoportosítását, a Friedrich von Paulus tábornok vezette német 6. tábori és 4. páncélos hadsereget. A Kaukázusban lévő német erőknek is csak nagy veszteségek árán sikerült visszavonulniuk. Még be sem fejeződött a Sztálingrád térségében bekerített erők felszámolása, a szovjet vezetés az egész keleti arcvonalra kiterjedő általános támadás megindítására utasította a frontokat (magyar terminológia szerint hadseregcsoportokat). Ennek részeként került sor a Voronyezsi Front osztrogozsszk-rosszosi, illetve a Brjanszki Front csatlakozásával a voronyezs-kasztornojei hadműveletek végrehajtására, amelyek közvetlenül a magyar 2. hadsereg és az olasz 8. hadsereg részei (Alpini hadtest), majd a német 2. hadsereg ellen irányultak.

Az első hadművelettel kezdődött el a magyar 2. hadsereg védelmének feldarabolása és erőinek megsemmisítése. A Voronyezsi Front 40. összfegyvernemi hadserege az urivi hídfőből; a szovjet 3. harckocsi hadsereg pedig délről, az Alpini olasz hadtest arcvonalával szembeni területről tervezte indítani a támadást. A két hadsereg között a 18. önálló lövészhadtest helyezkedett el a scsucsjei hídfőben. Ezen erők fő célkitűzése az volt, hogy koncentrált támadásokkal szétdarabolják a tengely Don-menti védelmét, majd összetartó irányú csapásokkal Alekszejevka térségében létrehozzák a bekerítés belső gyűrűjét, míg gyorsan-mozgó csapataikkal Sztarij Oszkol és Valjuki között birtokba veszik az Oszkol folyó völgyét. Ezzel kívántak kedvező helyzetet teremteni a következő hadművelethez.

A szovjet 40. hadsereg támadása 1943. január 12-én indult meg az urivi hídfőből. A támadásban két, harckocsikkal és tüzérséggel megerősített lövészhadosztály vett részt. Csapásuk a magyar 7. könnyűhadosztály[1] 4. gyalogezrede ellen irányult, azzal a céllal, hogy a magyar védelem áttörésével a hídfőt kiszélesítsék, és ezzel biztosítsák a főerők átdobását. A 8-10 szeres túlerővel támadó szovjeteket a magyar gyalogezred képtelen volt feltartóztatni. Több rohamot visszavertek és a végsőkig harcoltak, de a szűkös lehetőségek és a kedvezőtlen védőállások miatt vissza kellett vonulniuk. A nap végére a szovjetek 6-8 km-es betörést értek el.

A magyar 2. hadsereg parancsnoksága január 13-ára ellencsapást készített elő négy gyalogzászlóaljjal és a német 700. páncélos osztaggal, valamint a német 242. rohamlövegosztállyal. Az 5 órakor indított támadásban a harckocsik nem vettek részt, mert a nagy hidegben nem tudták beindítani őket, a rohamlövegek pedig a nagy hófúvásban elakadtak. A gyalogzászlóaljak rohama kezdetben sikeres volt, és visszaszorították a szovjeteket az első állásokig. Az elért terepszakaszt azonban nem tudták megtartani, mert a szovjet 40. hadsereg főerőinek éppen kibontakozó támadása elsöpörte őket. A könnyű fegyverzetű zászlóaljaknak esélye sem volt a tömegével támadó harckocsik megállítására. Mivel a magyar 2. hadsereg tartalékát felhasználta, a Cramer-hadtest[2] bevetését pedig a német vezetés nem engedélyezte, a szovjet áttörést megakadályozni nem lehetett. Január 14-én estére a IV. hadtest sávjában 40 km széles és 20 km mély rés keletkezett. Ez lehetővé tette, hogy a szovjet csapatok északi és déli irányú támadással megkezdjék a magyar erők bekerítését.

A védők helyzetét tovább súlyosbította, hogy 14-én nagy erejű támadás indult a déli szárnyon és a scsucsjei hídfőből. A szovjet 18. önálló lövészhadtest reggel 7 órakor 3 lövészhadosztállyal, mintegy 100 harckocsival és 700 löveggel csapást mért a magyar 12. könnyűhadosztály alárendeltségébe tartozó 48. és 18. gyalogezred csatlakozó szárnyaira. A 3 km-es sávban támadó szovjet harckocsi és gyalogsági tömeg feltartóztatására a két magyar zászlóaljnak esélye sem volt. Az ellentámadásra rendelt erőket a szovjet harckocsik egyszerűen legázolták. 17 órára a 12. könnyűhadosztály lényegében megsemmisült. Elvesztette személyi állományának 70, tüzérségének 100%-át. Kisebb erők még a szárnyakon küzdöttek, amelyek estétől a 10. ill. 19. könnyűhadosztály alárendeltségébe kerültek. A hadtestparancsnoknak a tartalékok, illetve a második lépcsők felhasználásával sikerült ugyan lezárni a 12. könnyűhadosztály védelmében keletkezett rést, de jól tudta, hogy az csak időleges lehet, és a szovjet áttörést már tényként kell elfogadni.

Január 15-ére a magyar 2. hadsereg arcvonala három részre szakadt. Északon a III. hadtest és a hozzá csapódó 20. könnyűhadosztály részei körvédelemre rendezkedtek be, hogy a déli irányú szovjet támadásokat feltartóztathassák. Középen a két áttörés között rekedt magyar erőket is a bekerítés veszélye fenyegette, utánpótlásra nem számíthattak. Így a magyar 13. és 10., valamint a német 168. hadosztály megkezdte erőinek kivonását az arcvonalból és Osztrogozsszk, Nyikolajevka védelmére összpontosítottak. A déli szárnyon védekező magyar 19. és 23. könnyűhadosztály súlyos védelmi harcokat vívott a déli irányba forduló szovjet 18. lövészhadtest csapataival. Sorsukat végül az pecsételte meg, hogy a szovjet 3. harckocsihadsereg ekkorra már áttörte az olasz védelmet és Nyikolajevka irányába támadva mögéjük került.

Január 16-a sorsdöntő nap volt a magyar 2. hadsereg számára. Ezen a napon a Brjanszki Front 60. hadserege átkelt a Donon és déli irányból átkarolta a III. hadtestünk védőállásait. A déli szárnyon is kritikusra fordult a helyzet. A németek végre bevetették a Cramer-hadtestet a szovjet 18. lövészhadtest ellen, de ez sem hozta meg a kívánt sikert. A német „B” hadseregcsoport parancsnoka ugyanis nem akarta egyetlen ütőképes tartalékát a magyarok megmentése érdekében feláldozni. A hadtestet ezért részenként vetette be és csak korlátozott céllal. Ez éppen arra volt elegendő, hogy időt nyerjenek a visszavonuláshoz, miközben a magyar csapatok arcvonalának visszavételét (visszavonulását) nem engedélyezték. Ezzel a magyar 2. hadsereg sorsa megpecsételődött.

Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar 2. hadsereg parancsnoka január 17-én végre kiadta a visszavonulási parancsot. A VII. hadtest alakulatainak súlyos és nagy áldozatokkal járó harcok után sikerült a bekerítést elkerülni és az Oszkol folyó völgyéig visszavonulnia. Az arcvonal közepén védekező (magyar 13., 10., és 168. német) hadosztályokat ekkorra már a szovjetek Osztrogozsszk térségében bekerítették. Ezen alakulatok három napon keresztül tartották állásaikat és számos támadást vertek vissza. Január 20-án ez a csoportosítás is kitört a gyűrűből. Visszavonulásukat egy német utászzászlóalj és az magyar 1. páncéloshadosztály is segítette. A IV. és VII. hadtest maradványai az Oszkol folyó völgyében gyülekeztek, majd 22-étől hátra vonták őket egy távolabbi körzetbe.

A III. hadtestre azonban még igen nehéz napok vártak. Január 17-étől a Stomm Marcell vezérőrnagy által vezetett seregtest a német 2. hadsereg alárendeltségébe került. Feladatul kapta, hogy különböző német fegyvernemi alakulatokkal (kb. 1 hadosztály) akadályozza meg a szovjet csapatok északi irányú előre törését, és ezzel fedezze a német 2. hadsereg déli szárnyát. A német-magyar csoportosítás vezetésével Friedrich Siebert altábornagyot bízták meg.

A szovjet 40. összfegyvernemi- és 3. harckocsi hadsereg csapatai 18-án Ilovszkoje térségében létrehozták a bekerítés külső gyűrűjét. Ez azonban csak részsikernek számított, mivel vezetési hibák miatt nem tudták elszigetelni és felszámolni a bekerített magyar és olasz erőket. A déli szárny instabilitása miatt nem merték megindítani a második (voronyezs-kasztornajei) hadműveletet. Így a Brjanszki Front harckocsikkal és tüzérséggel megerősített három összfegyvernemi (13., 38., 60.) hadserege január 18-24. között korlátozott célú lekötő támadásokat intézett a voronyezsi kiszögellésben védekező német-magyar csapatok ellen. Január 24-én, miután a Voronyezsi Front csapatai szabaddá váltak, megindult az északi offenzíva.

A német parancsnokság a Siebert-csoportot arra használta fel, hogy a német 2. hadsereg visszavonulását a déli szárnyon fedezze. Ennek az lett a következménye, hogy a magyar III. hadtestet a súlyos elhárító harcok ellenére a szovjet 40. és 60. hadsereg bekerítette. A Siebert-csoport visszavonulását csak azt követően engedélyezték, miután a német 2. hadsereg főerői már visszavonultak. Az utóvédharcokra kényszerült magyar alakulatok harccsoportonként, egymást követve január 28-30. között kitörtek a belső gyűrűből. A III. hadtestből csupán a közvetleneknek és a visszavonulást időben megkezdő kisebb kötelékeknek sikerült még időben kijutni a bezáruló külső gyűrűből. A 14-15.000 főt kitevő zöm január végén Kurtaja Gora—Olim települések körzetéig jutott. Ekkor a hadtest azt a parancsot kapta, hogy önállóan törje át a szovjet külső gyűrűt, és gyülekezzen az Olim pataktól nyugatra eső területen. A hadtest élelmiszere már napokkal korábban elfogyott, nehézfegyverzettel nem rendelkezett, a katonák teljesen kimerültek, puskánként alig volt 10 lőszerük. Stomm vezérőrnagy kilátástalannak látta a helyzetet, ezért február 1-jén feloszlatta a seregtestet, és magára hagyta katonáit. Ezt követően a hadtest kisebb csoportokra oszlott, amelyek egyenként igyekeztek átjutni a szovjet vonalakon. A kifáradás, a kemény hideg és a túlerővel vívott harc miatt csupán 5-6000 főnek sikerült átvágnia magát és elérni a biztonságot jelentő Szumi körzetét. A kivonás és állományrendezés után a megmaradt részeket 1943 áprilisában és májusában hazaszállították. A hadsereg vesztesége a becslések szerint 93-148.000 ezer fő között mozog, nehéztechnikában közel 100%, egyéb anyagban 70%.

    • 74 évvel ezelőtt következett be a doni katasztrófa 1

A magyar 2. hadsereg Don-menti védőharcainak értékelése


A magyar 2. hadsereg történetéről napjainkig számos feldolgozás született. Ezek döntő többsége lekezelően és elmarasztalóan szól a magyar katonákról. Sajnos ez a negatív értékelés ivódott be a köztudatba és ezek hatása ma is érzékelhető. A tények azonban sokkal árnyaltabb értékelésre késztetnek. A magyar seregtest védelmi sávjának szélessége meghaladta a 200 kilométert. Ez azt jelentette, hogy a hadtesteknek 60-70, a hadosztályoknak 20-30, az ezredeknek 10-15 km-es sávokat kellett védeniük. Ez teljesen irreális volt, még akkor is, ha a folyóvédelem esetén a normákat kb. 1/3-al meg lehetett növelni anélkül, hogy a védelem szilárdsága, illetve ellenálló képessége lényegesen csökkent volna.

A magyar hadsereg vezetése a védelmet két lépcsőben építette fel. Az első védelmi vonal a folyóra támaszkodott és a gyalogezredek másfél-két zászlóalja szállta meg. Mögöttük 3-4 km-re építették ki a tüzérségi tüzelőállások körletét. A második védelmi vonal az első lépcsők mögött 10-15 km-re húzódott. Ezeken túl minden hadtestnél ún. villámcsoportokat hoztak létre a hadosztály- és hadtest közvetlenekből, valamint a második védővonal erőiből. Ezek feladata az volt, hogy ellenséges betörés esetén támadást hajtsanak végre és állítsák vissza az eredeti helyzetet. A magyar 2. hadsereg azonban hadműveleti tartalékkal nem rendelkezett, a második védőállásban lévő alegységek nem jelentettek olyan erőt, amellyel komoly súlyt lehetett volna képezni.

Mint ismert, a második világháborúban a támadás sikerét a harckocsik tömeges bevetése biztosította. Így egyértelmű, hogy a védelemben lévő fél csak úgy tarthatta meg állásait, ha erős, mélyen tagozott és a döntő irányokban koncentrált páncélelhárítást tudott szervezni. Erre a magyar 2. hadseregnek semmi esélye sem volt. A magyar lövegek kis űrméretüknél fogva alkalmatlannak bizonyultak, a németek pedig ígéretük ellenére alig adtak át pár nehézlöveget, ráadásul vontatók nélkül. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelentett, ahhoz vegyük alapul a szovjet harceljárást: a főcsapás irányában arcvonal-kilométerenként minimálisan 40-60 harckocsit vetettek be. A védő fél egy ilyen támadást csak akkor volt képes megállítani, ha erős műszaki zárakat létesített, legalább 25-30 nehéz páncéltörő löveget vonultatott fel és jelentős (kb. ezred) erejű harckocsi-támadást tudott indítani. (Mindez természetesen egy km-re értendő!) A magyar egységeknél a nehéz páncéltörő lövegek száma kilométerenként nem haladta meg az 1-2 darabot, a magyar 1. páncélos hadosztályt pedig a németek saját alárendeltségükbe vonták, és nem engedték felhasználni.

Sok vád érte a hadsereg vezetését azért is, hogy a védőállások kiépítésére nem fordítottak kellő figyelmet, és amikor beindult a szovjetek támadása, a védőművek mind mennyiségileg, mind minőségileg messze elmaradtak a kívánalmaktól. Ezek a kritikák valóban jogosak és általában tényszerűek. Nem szabad azonban a következő tényeket figyelmen kívül hagyni. A német felső vezetés mindent egy lapra tett fel, amikor a déli szárnyon (Sztálingrád térségében) akart sikert elérni. A Kaukázus és Sztálingrád irányába indított támadáshoz felhasználta a legütőképesebb csapatait. Ezt már csak úgy tudták megtenni, hogy az arcvonal többi részét jelentősen meggyengítették. Mivel túlzottan bíztak a támadás sikerében, a védelmet csak ideiglenesnek tekintették és nem fordítottak rá kellő figyelmet. Csak a sztálingrádi fordulat után döbbentek rá, hogy a csatlakozó szárnyon lévő csapatok védelme milyen gyenge a szovjet csapatok lehetőségeihez képest. Mindez természetesen vonatkozott a magyar 2. hadseregre is. A magyar védelem kiépítése is későn kezdődött meg, amikor hidegre fordult az idő. Hiába rendeltek ki az arcvonalba munkaszázadokat, a túl nagy sáv és a fagyos talaj miatt az erődítések építése igen lassan haladt. Súlyosbította a magyar csapatok helyzetét, hogy a nagy hó, a hófúvások és a –30-40°C-os hideg lehetetlenné tette a haránt- és keresztirányú utak fenntartását. Mindezt még tovább nehezítette a német „B” hadseregcsoport gyenge tüzérségi és légvédelmi rendszere. A légteret is a szovjet repülőgépek uralták.

Urivnál és Scsucsjénél a szovjetek a hídfők kiszélesítése érdekében 3-3 lövészhadosztályt, 1-2 harckocsi dandárt és 25-30 tüzérüteget alkalmaztak 4-4 magyar zászlóalj ellen. Ez élőerőben átlagosan 6-7-szeres, tüzérségben 10-15-szörös, míg harckocsikban és repülőgépekben döntő fölényt jelentett számukra. Az eredmény nem is maradt el, mivel a hídfők mélységét 6-10 km-rel sikerült kibővíteniük. A jelentős erőfölény ellenére a támadási ütemük lassúnak volt tekinthető. A szovjet vezetés a magyar csapatok teljes megsemmisítésére törekedett, s ezért elhúzódó részletharcokba bocsátkozott. Ennek tudható be az is, hogy nem tudták időben létrehozni a bekerítés belső és külső arcvonalát, illetve azokat hermetikusan lezárni. Ez lehetőséget adott a magyar csapatoknak, hogy erőik egy részét időben hátra vonják, illetve a bekerítettek a fenntartott folyosókon kitörjenek.

Ezek után sajnos csak az egyenlőtlen küzdelem egyetlen lehetősége maradt a csapatok számára. A magyar honvédek ennek ellenére hősiesen harcoltak a túlerővel szemben. Az alakulatok döntő többsége a vésőkig kitartottak, majd kitörtek. Nekik köszönhető, hogy a szovjeteknek nem sikerült a teljes 2. hadsereget megsemmisíteni. Természetesen voltak negatív példák is, amikor 1-2 zászlóalj pánikba esett és megfutamodott. Nem gyávaság volt ez, hanem a kilátástalan helyzet törvényszerű következménye. Ugyanis nehézfegyverekkel alig rendelkező könnyű alegységek nem vehették fel a harcot a tömegével támadó szovjet harckocsikkal szemben. A veszteségeket jelentősen lehetett volna csökkenteni és a védelmi harcokat szervezettebben megvívni, ha a németek időben bevetik a hadműveleti tartalékot képező Cramer hadtestet. Ezt nem tették meg, így a magyar 2. hadsereget lényegében feláldozták saját erőik megóvása érdekében.


Dr. Kaló József
egyetemi adjunktus


 

Felhasznált irodalom:


1.      Szabó Péter: Don-kanyar. Budapest, Corvina. 2001.

2.      Ungváy Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, Osiris. 2004.

3.      Szerk. Csikány Tamás: A Magyar Honvédség 1848-1989. II. kötet. Budapest, ZMNE. 2004.



[1] A könnyűhadosztályok 3 ezred helyett csak 2 ezreddel, és jóval kevesebb nehézfegyverzettel rendelkeztek, mint egy „hagyományos” gyaloghadosztály.

[2] A magyar 2. hadsereg arcvonalszakasza mögött a hadműveleti tartalékot a Cramer-hadtest képezte, mely magában foglalta a német 26. gyaloghadosztályt, a német 168. gyaloghadosztályt és a magyar 1. páncéloshadosztályt, valamint a német 700. páncéloscsoportot és a 190. rohamlövegosztályt. Alkalmazásáról csakis a német hadvezetés dönthetett.

 
Cimkék: főoldali hír, 2017

Ezredessé léptették elő Palik Mátyást

    • fokep
    •  dsc6772 2
    •  dsc6759 2
  • Előző
  • Következő

Ezredesként vezetheti az NKE Katonai Repülő Intézetet Palik Mátyás, miután Simicskó István honvédelmi miniszter 2019. június 30-ig szóló, határozott időtartamra előléptette az alezredest.

Palik Mátyást egy eredményes pályázatot követően kérte fel az egyetem rektora a szolnoki központú Katonai Repülő Intézet vezetésére, amelyet a honvédelmi miniszteri határozatot követően már ezredesi rangban végezhet. Az intézetigazgató elmondta, hogy számára nagy megtiszteltetés a kinevezés és az előléptetés is, amelynek próbál majd minél jobban megfelelni. Ennek megfelelően gőzerővel dolgozik munkatársaival együtt az állami légiközlekedési szak beindításának előkészítésén, amelynek eredményeképpen várhatóan február végéig a tananyag összeállítása is megtörténik. Emellett elkezdték annak az uniós pályázatnak a megvalósítását is, amelynek révén a repüléshez kapcsolódó kutatás-fejlesztési központtá válhat az intézet. Az ezredes hozzátette, hogy a 2020-ig tartó projekthez szükséges eszközök beszerzése már folyamatban van. 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Dékáni látogatás a Katonai Repülő Intézetben

    • Dékáni látogatás a Katonai Repülő Intézetben 1
    • Dékáni látogatás a Katonai Repülő Intézetben 2
  • Előző
  • Következő

A 2017-es év Dr. Pohl Árpád ezredes úr és Dr. Vörös Miklós alezredes úr látogatásával kezdődött a Katonai Repülő Intézetben. A rendezvény helyszínéül a HHK Kari Könyvtár Repülőműszaki Gyűjteménye szolgált. A dékán bevezetőjében elismerését fejezte ki az Intézetben folyó oktatási és kutatási tevékenységért. Kérte az állományt, hogy a jövőben is hasonlóan magas színvonalon folytassák a Szolnokon folyó tevékenységüket. Az intézet teljes állománya valamint a hallgatók előtt megtartott előadásában ismertette a kar előtt álló fő feladatokat, meghatározta a 2017. június végére elérendő stratégia célkitűzéseket, részletesen kifejtette ezek megvalósításának lépéseit. A kar vezetése által összeállított 19 stratégiai cél közül szinte az összes érinti az intézetet. Ezek közül kiemelt fontosságú a repülőszakember képzést folytató intézmény számára az Állami légiközlekedési szak indítása, a GINOP és a KÖFOP pályázatokban folytatott munka, valamint a hazai és a nemzetközi oktatási és kutatási együttműködés kiszélesítése. Dr. Pohl ezredes úr a fenti célkitűzések eléréséhez támogatásáról biztosította a jelenlévőket, és egyben bizalmat kért a kar új vezetése számára a résztvevőktől.

Mozgalmas év elé néz a Katonai Repülő Intézet!

Cimkék: főoldali hír, 2017

HHK-s sikerek a SAMBO országos bajnokságon

    • HHK-s sikerek a SAMBO országos bajnokságon 2
    • HHK-s sikerek a SAMBO országos bajnokságon 5
    • HHK-s sikerek a SAMBO országos bajnokságon 4
    • HHK-s sikerek a SAMBO országos bajnokságon 3
    • HHK-s sikerek a SAMBO országos bajnokságon 1
  • Előző
  • Következő

A hazánkban még kevésbé elterjedt, ugyanakkor az Orosz hadsereg közelharc kiképzésének alapját képező SAMBO küzdősport ág 2016. december 18-án rendezte meg hagyományos országos bajnokságát.

A Sambo szakosztályban honvédtisztjelöltek is aktívan sportolnak, mely sporttevékenység a végeredményekben is megmutatkozott.

Pogány Márton htj. ifjúsági sport Sambo 82kg-os kategóriában 2. helyezést, míg Soós Nagy Áron htj. felnőtt sport Sambo 74kg-os kategóriában ugyancsak 2. helyezést ért el.

A felkészülésben Papp Imre szakosztályvezető segítette a honvédtisztjelöltek munkáját.

Gratulálunk a sikerekhez, és további eredményes sporttevékenységet, valamint jövőbeni sikereket kívánunk, mind a versenyzőknek, mind pedig a szakosztálynak.



Zsiros Tamás törzszászlós

Cimkék: főoldali hír, 2017

Befejeződött az első, az egyetem oktatói számára tartott Fegyverzettechnikai alaptanfolyam

    • Fegyverzettechnikai tanfolyam

2016. december 12-én befejeződött az 5 előadást magába foglaló első, az egyetem oktatói számára indított Fegyverzettechnikai tanfolyam a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon, a Haditechnikai Tanszék szervezésében.

Idén első alkalommal nyílt lehetősége az egyetem oktatóinak, valamint a fegyverek iránt érdeklődő munkatársainak, hogy szervezett tanfolyam keretében ismerkedjenek meg a lövészfegyverek felépítésével és működésével. A tanfolyam annak a több éve visszatérő igénynek tett eleget, hogy ne csak a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon tanuló BSc és MSc hallgatók, hanem az egyetem munkatársai is részesülhessenek fegyverzettechnikai és fegyverismereti szakmai oktatásban. Ehhez a szakmai és oktatói hátteret a Haditechnikai Tanszék állománya és meghívott külső előadó biztosította.

A tanfolyam hallgatói megismerkedtek az aktív rendszerű tűzfegyverek rendszertechnikai felosztásával, a különböző típusok legjellemzőbb tulajdonságaival, a kézifegyver fizikájával, az elsütő billentyű meghúzása után a fegyverben végbemenő folyamatokkal. Hasznos ismeretekre tehettek szert a katonai egyéni lőfegyverek fejlődésével kapcsolatban a XVIII. századtól napjainkig. Megismerkedhettek továbbá az 5,56×45 mm NATO töltény tekintetében a lőszerfejlesztés folyamatával, a tervasztaltól a ratifikációig. A korszerű kézifegyverek felépítése és működése is a tanfolyami anyag részét képezte magyar és világviszonylatban egyaránt.

A tanfolyamon résztvevők véleménye az előadásokról messzemenően pozitív hangvételű volt, a feltett kérdések is bizonyították a rendkívüli érdeklődést.

Cimkék: főoldali hír, 2016

HHK Karácsony: évzáró ünnepség a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon

    • fokep
    •  dsc6071 2
    •  dsc6078 2
    •  dsc6093 2
    •  dsc6102 2
    •  dsc6110 2
    •  dsc6116 2
    •  dsc6125 2
    •  dsc6131 2
    •  dsc6137 2
    •  dsc6145 2
    •  dsc6149 2
    •  dsc6153 2
    •  dsc6161 2
    •  dsc6165 2
    •  dsc6171 2
    •  dsc6177 2
    •  dsc6183 2
    •  dsc6188 2
    •  dsc6193 2
    •  dsc6198 2
    •  dsc6205 2
    •  dsc6230 2
    •  dsc6239 2
    •  dsc6248 2
    •  dsc6251 2
    •  dsc6264 2
    •  dsc6267 2
  • Előző
  • Következő

Évzáró ünnepséget rendeztek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán, ahol a közös karácsonyozás és az évértékelés mellett kinevezések és elismerő díjak kerültek átadásra.

Boldizsár Gábor beszédjében visszaemlékezett az előző évre, aminek útján közösen ment végig a kar, majd kifejtette, hogy az előttünk álló ünnepek az elcsöndesedés és a számadás időszaka. Gondolataiban kitért a korházban lábadozó Németh József kollégára, akinek az állapota stabilizálódott, ám hosszú szellemi és fizikai rehabilitáció áll majd előtte. A rendezvényen, valamint az ünnepség után adományládát helyeztek ki, amivel Németh József családját kívánja támogatni a kar. Évértékelésében kiemelte: „Ahogy a mindennapokban egymásra támaszkodva, egymást segítve haladtunk előre a problémáink megoldásában, az új helyzetek kezelésében, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar életének jobbá tételében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fejlesztésében, úgy tettük ezt a Magyar Honvédség érdekében is és a tisztképzés jegyében.” Karácsonyi köszöntőjében áldott, békés, nyugodt és szeretettel teli ünnepeket kívánt a jelenlévőknek, amely kisugároz nemcsak az ünnepi napokra, hanem a következő évre is. „Azt kívánom, hogy az előttünk álló új esztendő békességben, nyugalomban, erőben, egészségben, hitben, becsületben, toleranciában, szeretetben, kitartásban teljen el és higgyük el azt, ha mindez megvan, bármilyen akadály jön velünk szemben, együtt, egységesen bármit le tudunk küzdeni!” – mondta a HHK dékánja.

Patyi András ünnepi gondolataiban kiemelte, hogy a karácsony hagyományosan a családnak, egyházközösségnek, gyülekezeteknek az ünnepe, amelyet a szeretteink körében töltünk. „Miért ünnepli ezt egy állami egyetem? Ráadásul egy állami egyetem katonai képzéssel foglalkozó kara?” – tette fel a kérdést az NKE rektora. „Meggyőződésből mondom, hogy azért, mert magunkat is egy közösségnek tekintjük, ahol egymást szerető emberek vannak.” Patyi András köszönetét nyilvánította ki a kollégáinak az egész éves munkájukért és kitartásukért: „Köszönöm, hogy kitartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett, a sajátos jogállású, nehéz és egyre gyarapodó feladatokkal megtisztelt és megterhelt állami egyetem mellett. Remélem, hogy a kitartásuk és a kitartásukból fakadó munkájuk a jövőben is velünk lesz.” A rektor megköszönte a kari vezetésnek az elmúlt ötéves munkáját, akik az év végével átadják a helyüket az újonnan kinevezett vezetőknek. „Kérem az új vezetők intézkedéseit, irányító-vezető munkáját fogadják megfelelő támogatással. A megfelelő támogatás egy jó vezetés mellett reményeim szerint hamar eredményeket fog produkálni!” – mondta az ünnepségen résztvevőknek.

Dr. Földváry Gábor István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára, az NKE Fenntartói Testületének tagja Simicskó István honvédelmi miniszter és a saját maga nevében is áldott, békés meghitt, ünnepet és karácsonyt kívánt, valamint megköszönte az egyetem és a kar munkáját. Madách Ember tragédiáját idézte, miszerint „a gép forog, az alkotó pihen”.  „Én ezzel nem tudok azonosulni, a gép sosem forog az alkotó és a működtetők odafigyelése és munkája nélkül. Ez a gép, amely nem egy gép, hanem egy közösség, egyetem, kar se forogna, működne az Önök munkája nélkül. Szeretném ezt a munkát a Miniszter Úr és a minisztérium nevében megköszönni. A Magyar Honvédség nevében, a leendő tisztek nevében, az itt végzettek és itt tanulók nevében”– mondta Földváry Gábor. Kifejtette, hogy az elmúlt év számos megoldandó feladatot, fáradozást, leküzdendő akadályt állított elő, azonban legalább annyi sikert is tartogatott. „Az egész éves munkánk egy erőfeszítéséhez, az Önök munkájához csatlakozott. Egy olyan munkához, amely a jövőt építi, a hazát erősíti, mindannyiunk biztonságát és védelmét szolgálja. Megtiszteltetés és megtisztelő ez a részvétel ebben a közös munkában!”

A rendezvény során olvasóparancs formájában ismertették a honvédelmi miniszter által kiadott 2016-os év végi kinevezéseket, valamint Patyi András az NKE rektora és Boldizsár Gábor a HHK dékánja vezetői kinevezéseket, elismerő díjakat és okleveleket adtak át az egyetem és a kar munkatársainak:

Magyarország honvédelmi minisztere határozott időre ezredessé történő előléptetésre vonatkozó döntését módosította, így határozatlan időre előléptette Dr. Pohl Árpád ezredest. Vezetői kinevezést vehetett át az érvényes és eredményes vezetői pályázás után a HHK Kari Tanácsának támogató és a Szenátus rangsoroló határozatával a HHK új vezetése. Az NKE rektora határozott időtartamra felkérte Dr. Szászi Gábor Sándor alezredest az oktatási dékánhelyettesi munkakör ellátására, Dr. Jobbágy Zoltán alezredest tudományos és nemzetközi dékánhelyettesi munkakör betöltésére, Dr. Vörös Miklós alezredest a Dékáni Hivatal hivatalvezetői pozíciójára, valamint Dr. Szebenyi Gabriellát a HHK Nyelvvizsgaközpont központvezetői munkakörének ellátására. A Honvéd Vezérkar Főnöke, elöljáró parancsnokai javaslatát figyelembe véve alezredessé léptette elő Detre Zoltán őrnagyot, továbbá őrnaggyá léptette elő Fekete Csaba Zoltán századost és Farkas Sándor századost.

Boldizsár Gábor az egyetem és a kar munkatársainak éves munkásságát ismerte el. Hadtudományi emlékplakettet adományozott Visi Tibor ezredesnek, Dr. Szabó Tibor alezredesnek, Kovács István nyá. alezredesnek, valamint Vágány József nyá. alezredesnek. Hadtudományi emlékpajzsot vehetett át a dékántól Gajdos Máté főhadnagy, továbbá Hadtudományi emlékérmet adományozott Boldizsár Gábor Bencsik Zsuzsannának, Gyenes Mártának, Konta Sándornének és Maráz Tamásnének. A Kar dékánja a kar érdekében végzett lelkiismeretes és elkötelezett munkájukért dékáni elismerő oklevelet adományozott Albert Máténak, Farkas-Antal Erzsébetnek, Kis Wagner Orsolyának, Kóti Gergőnek, Kozma Zsófiának, Magyar Attilának és Vida Istvánnak. „Előléptetésükhöz, vezetői felkérésükhöz, elismeréseikhez gratulál, további munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kíván a kar vezetése” – zárulta az olvasóparancs.


A rendezvény ünnepi hangulatát a Magyar Honvédség Szentendre Helyőrségi Zenekara biztosította, akik karácsonyi dalokkal és feldolgozásokkal lepték meg a résztvevőket.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Bolyaira emlékeztek az egykori hallgatók

    • fokep
    •  dsc5816 2
    •  dsc5824 2
    •  dsc5826 2
    •  dsc5840 2
    •  dsc5855 2
    •  dsc5863 2
    •  dsc5864 2
    •  dsc5890 2
    •  dsc5884 2
    •  dsc5894 2
    •  dsc5899 2
  • Előző
  • Következő

Bolyai János születésének 214. évfordulójára közös rendezvénnyel emlékezett meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar és a Zrínyi-Bolyai Nyugállományúak Klubja.

Az NKE Hungária körúti campusán rendezett ünnepségen a nyugállományú katonák mellett a HHK és a Ludovika Zászlóalj képviselői koszorút helyeztek el a campuson található Zrínyi és Bolyai szobroknál. A rendezvény ezt követően a Díszteremben folytatódott, ahol Dr. Szászi Gábor alezredes tartott előadást az egyetem és a kar működéséről.  A Katonai Logisztikai Intézet igazgató-helyettese elmondta, hogy amíg a 80-as években még négy helyen – Szentendrén, Szolnokon, a Népligetben és a Hungária körúton- folyt felsőfokú katonai képzés, addig 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem berkein belül valósul meg. Elhangzott, hogy a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar várhatóan néhány éven belül a Hungária körútról a Ludovika Campusra költözik majd. „Azóta jelentős változások történtek a Magyar Honvédségben is, az akkori 150 ezres létszám nagyon lecsökkent, amihez a honvédtisztképzésnek is igazodni kell”- fogalmazott Szászi Gábor. Az alezredes elmondta, hogy az elmúlt években némileg csökkent a beiskolázási létszám, ami mögött a pályaválasztók alacsonyabb motiváltsága is állhat. Ennek érdekében az egyetem és a kar jövő év elején egy road show keretében szeretné népszerűsíteni a közszolgálati és ezen belül a honvédtiszti életpályát a középiskolások körében.  Szászi Gábor a kar Szolnokon zajló képzései kapcsán megjegyezte: az egyetem a közelmúltban állami légiközlekedési alapképzési szakot alapított, amely „a magyar pilótaképzés újbóli elindítását jelenti majd a Magyar Honvédség berkein belül, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem égisze alatt”. Nemcsak pilótákat, hanem légiirányítókat is fognak majd képezni, a Magyar Honvédség mellett akár a katasztrófavédelem és a rendészeti szervek számára is.  „A technikai feltételek kialakításhoz az egyetem jelentős pályázati pénzt nyert el, így a kor követelményeinek megfelelő háttérrel indulhat majd el ez a képzés”- tette hozzá az alezredes. Elhangzott, hogy az utóbbi években a katonai felsőoktatásban nagyobb prioritást kapott a vezetői képességek növelése, valamint próbálnak olyan szakterületeken végzett diplomásokat is bevonni- mérnökök, jogászok, pénzügyi szakemberek- ahol a Magyar Honvédség nem folytat képzéseket.  „A polgári életből a jól képzett szakembereket megfelelő motivációs rendszerrel lehet becsábítani a Magyar Honvédséghez, mely egyre kiszámíthatóbb életpályát tud biztosítani számukra”- fogalmazott Szászi Gábor.

A rendezvényen a jelenlévők megtekinthették a „Híres katonák bélyegeken” kiállítást, illetve zenés műsorral is kedveskedtek nekik a szervezők.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Átvette rektori kinevezését Patyi András

    • fokep
    •  dsc5473 2
    •  dsc5506 2
    •  dsc5515 2
  • Előző
  • Következő

Ma délelőtt átvette rektori kinevezését Prof. Dr. Patyi András. A három évre szóló dokumentumot Áder János köztársasági elnök adta át az egyetem vezetőjének a Sándor Palotában.

Patyi András 2012. január 1-je óta vezeti az egyetemet, jelenlegi megbízatása ez év végén jár le. Az új megbízatásra szóló rektori pályázati eljárás idén szeptemberben zárult le a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Először az intézmény szenátusa 32 igen szavazattal, majd a Fenntartói Testület is támogatta a rektor pályázatát.

Az októberi Bonum Publicumnak Patyi András azt nyilatkozta, hogy többek között azért is pályázott újra az intézmény vezetésére, mert még nem végzett el mindent, amit korábban eltervezett. „Szeretném befejezni munkatársaimmal a közösen elkezdett építkezést. Ugyanakkor az egyetem szellemi fejlesztését is folytatni szeretném, hiszen az soha nem záródhat le. Önmagában az egyetemi lét is folyamatos fejlődést igényel, hiszen új tudás, új könyvek, publikációk jelennek meg, a tudomány és a szakmai ismeretanyag állandóan gyarapszik. (…) a munka, amit még 2011-ben elkezdtünk, még nem zárult le, és sajnáltam volna, ha a rengeteg befektetett munka elveszik, ha a családomtól elvett idő hiábavalónak bizonyul. Nyilván erőt adott a folytatáshoz az is, hogy azok, akik annak idején felkértek arra, hogy vezessem ezt az egyetemet, számítottak rám a továbbiakban is. A szenátusi szavazás azt jelezte, hogy az intézményen belül is jelentős többségben vannak, akik támogatták a pályázatomat, és az FT döntése is azt mutatta, hogy a megrendelők is elégedettek velem. Ezek számomra nemcsak formális lépések, hanem ez az a bizalom, ami arra sarkallt, hogy érdemes folytatni a munkát”- tette hozzá.

A 2019. december 31-ig szóló időszakra számos terve van. Mint mondta, az NKE jogi értelemben fiatal intézmény. „Hiába tettünk már le sokat az asztalra, még nagyon sok elvégzendő munka vár ránk, fizikai és szellemi értelemben is. Ahogy azt rektori pályázatomban is írtam, ennek a munkának a kereteit az egyetem Intézményfejlesztési Terve és Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégiája adja, valamint a campus-beruházással kapcsolatos feladatok. Sosem csináltam titkot abból, hogy a legnagyobb intézményi és szellemi jogelődnek a Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát tartom. A hagyományok ismerete és szeretete segít az értékek megértésében és közvetítésében, melyek közül az egyik legfontosabb a tisztelet: a nemzet, a tudás, az emberi jogok, a közösségek, a parancsnok, az alárendeltek, és legfőképp a hallgatók tisztelete, hiszen ők azok, akik a haza, a köz szolgálatára esküsznek fel.” Az interjúban kiemelte: „…nem azt a képet kell fenntartanunk, hogy jó egyetem szeretnénk lenni, hanem azt, hogy jók vagyunk, és egyre jobbak szeretnénk lenni. Ehhez nagyon fontos a képzésfejlesztés és az intézményi stabilitás, továbbá a nemzetközi tudástranszfer erősítése, valamint a szervezet- és közösségépítés, amelynek nagyon fontos eleme a Ludovika Campus –projekt”.

Kinevezéséhez gratulálunk!


Szöveg: Horvátth Orsolya

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Fegyvernemi napjukat ünnepelték a tüzérek

    • Tüzérnap - 3
    • Tüzérnap - 2
    • Tüzérnap - 1
    • Tüzérnap - 4
    • Tüzérnap - 5
  • Előző
  • Következő

A NKE HHK tábori tüzérei 2016-ban is a hagyományoknak megfelelően, mégis kicsit eltérően ünnepelték a Szent-Borbála emlékének szentelt fegyvernemi napjukat. Az NKE tüzérei részére a szokásoknak megfelelően idén is kettő részből állt a Borbála-napi megemlékezés: ez a Borbála-szobor megkoszorúzása és a MH szintű, közös fegyvernemi napon való részvétel volt.

A tüzér napi rendezvény első mozzanata az NKE szoborparkjában lévő Szent-Borbála szobor megkoszorúzása volt, amire 12.01.-n, csütörtökön került sor. Dr. Szabó Tibor alezredes a Műveleti Támogató Tanszék tanszékvezetője köszöntötte a résztvevőket, ismertette a rendezvény főbb eseményeit és rövid áttekintést adott a tüzér tisztképzés jelenlegi helyzetéről. A megemlékezésen koszorút helyezett el az NKE tüzéreinek nevében Dr. habil. Horváth Tibor ezredes KVKI intézetigazgató és Dr. Szabó Tibor alezredes. Koszorút helyezett el továbbá a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület, a Ludovika Zászlóalj tüzérei nevében Sári Szabolcs alezredes, megbízott parancsnok, valamint Dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. A belső ünnepségen nem került sor a harmadéves tüzér tisztjelöltek tüzérré fogadására, mivel ebben a tanévben nem indult tüzér szak a harmadik évfolyamon.

A rendezvény ünnepi állománygyűléssel folytatódott, amin az egyetem oktatói és hallgatói és a szokásokhoz híven a már nyugdíjas tüzérek is részt vettek. A rendezvényt jelenlétével megtisztelte Török Miklós nyugállományú vezérőrnagy, volt MH tüzér főnök, Dr. Felházi Sándor nyugállományú ezredes, volt dékán és Magyar József nyugállományú ezredes, a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület elnöke is. Az állománygyűlésen került sor néhány elismerés átadására azok részére, akik szolgálati elfoglaltságaik miatt nem vehettek részt a következő napi Komáromban tartott tüzérnapon. Ezek közül meg kell említeni Sári Szabolcs alezredes úr tiszteletbeli tüzérré fogadását, aminek emlékéül egy névre szóló tüzér lőszerhüvelyt vehetett át.  

A tüzérnapi megemlékezés második felére, egyben a MH szintű tüzérnapi rendezvényre másnap, 12. 02.-n pénteken került sor, igazán méltó helyen, ugyanis a tatai tüzérek - elsősorban az MH 25/36. IPTR osztály, Sásdi Imre őrnagy vezetésével - szervezésében rendezett eseményre a komáromi Monostori erődben került sor. A beérkezések után a rendezvény egy ünnepi állománygyűléssel vette kezdetét az erőd dísztermében, amit jelenlétével megtisztelt Dr. habil. Horváth Tibor ezredes KVKI intézetigazgató, valamint az ÖHP képviseletében Könyves Gusztáv őrnagy is. Az esemény az elöljáró ünnepi üdvözlő levelének felolvasásával kezdődött. Az állománygyűlésen a szokásoknak megfelelően elismerések átadására került sor a tüzér fegyvernem érdekében végzett kiemelkedő munka elismeréseképpen.

A tüzér oktatók javaslatára a Jó Magyar Tüzérekért Alapítvány kuratóriuma Dr. habil Furján Attila ny. alezredes részére „kiváló tüzér oktató” elismerést és pénzjutalmat ítélt meg, amit Imre Jenő ny. ezredes, a „Jó magyar tüzérekért” alapítvány elnöke adott át.  

Ezt követően a Műveleti Támogató Tanszék tanszékvezetője ajándéktárgyakat adott át a tüzér honvéd tisztjelöltek képzését támogató szervezetek parancsnokainak, tiszt-és tiszthelyetteseinek, valamint a tanulásban élenjáró IV. éves honvéd tisztjelöltnek.

Az állománygyűlés következő színfoltjaként a 2016. november 21.-23-án, megrendezett Tüzérlövésszaki Verseny ünnepélyes eredményhirdetésére került sor. A dobogós helyet elért csapatok tagjai oklevelet és emléktárgyakat vehettek át, valamint sor került a MH versenyt támogató parancsnokai által felajánlott különdíjak átadására is. Az állománygyűlés zárásaképpen a jelenlévők egy személyes hangulatú ünnepi beszédet hallgathattak meg Nagy Pétertől, az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Hagyományőrző Közhasznú Egyesület hagyományőrző tüzér-tisztjétől.

Az esemény következő színfoltja és igazi érdekessége a rövid hadtörténei bemutató, és tüzéravatás volt, amit ugyancsak az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Hagyományőrző Közhasznú Egyesület hagyományőrzőinek és Nagy Péternek köszönhettek a tüzérek. A hagyományőrzők – és felügyeletük alatt a tiszteletbeli tüzérré avatandó Bíró László alezredes és Holdonner Hermann alezredes – több lövést is adott le egy korhű tábori löveggel a Monostori erőd udvarán. A tüzér avatást, aminek része volt a töltőfával való ütleg, de a tüzér-pálinka gyújtókupakból történő elfogyasztása is, a hagyományőrzők fegyvereinek és korabeli eszköz-gyűjteményének bemutatása követett, aminek során több szabadságharc korabelit idéző, működő puska és karabély kipróbálására is volt lehetősége az érdeklődő aktív és a már nyugdíjas tüzéreknek. A bemutatót a monostori erőd kiállításainak szakszerű idegenvezetéssel biztosított rövid bejárása követte, több csoportban.

Az esemény záró részében a tüzérek visszautaztak Tatára, ahol a 25. Klapka György lövészdandár étkezdéjében állófogadással vendégelték meg őket. A tüzéreket házigazdaként a parancsnok nevében Preininger Győző alezredes köszöntötte, majd sor került az állófogadás finomságainak elfogyasztására.


Magyar Gergely százados


Parlamenti munkával ismerkedtek a főtisztek

    • 20161201 101124
    • 20161201 094729
    • 20161201 101133
    • 20161201 125009
    • 20161201 125012
    • 20161201 125015
    • img 6863
    • img 6868
    • img 6870
  • Előző
  • Következő

Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti, valamint a nemzetbiztonsági bizottságának a munkájával ismerkedhettek meg közelebbről az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar katonai felsővezetői szakán tanuló főtisztek. Az akkreditált továbbképzési szak képzési programjában számos, a magyar államigazgatáshoz, közigazgatáshoz tartozó stratégiai intézmény meglátogatása szerepel, így került sor december elsején a két bizottság munkájának megismerésére.

A főtiszti csoportot a Parlamentben Kósa Lajos a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnöke és Demeter Márta a Külügyi Bizottság tagja fogadta. A képviselők tájékoztatót adtak a bizottságok összetételéről és az azokban folyó munkáról, a törvényalkotás folyamatáról, a testület ellenőrzési szerepéről, valamint a közbeszerzéssel kapcsolatos kivételes eljárásokról. A bizottsági elnök elmondta, hogy nagy hatást tettek rá az Észak-Irakban szolgálatot teljesítő magyar kontingens tagjai, akiket a honvédelmi miniszter kíséretében látogatott meg a közelmúltban. Demeter Éva bizottsági tag pedig arról tájékozatta a jelenlévő főtiszteket, hogy jelenleg is tart a jogszabály előkészítő munka a Honvéd Egészségpénztár tagjainak jövőbeni kártalanításáról.  A találkozó után Ádám Barna ezredes a Magyar Szent Korona történetéről tartott előadást és lehetőség adódott az Országgyűlés épületének megismerésére. A főtiszti csoportot a Képviselői Irodaházban Molnár Zsolt, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke és Harangozó Tamás, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság alelnöke is fogadta. 

Megosztás a Facebook-on


Logisztikusokat ünnepeltek

    • fokep
    •  dsc3976 2
    •  dsc3983 2
    •  dsc3999 2
    •  dsc4005 2
    •  dsc4009 2
    •  dsc4014 2
    •  dsc4022 2
    •  dsc4026 2
    •  dsc4033 2
    •  dsc4038 2
    •  dsc4042 2
  • Előző
  • Következő

Ünnepi állománygyűlést tartottak a Logisztikusok Napja alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán, a Katonai Logisztikai Intézet szervezésében.

Dr. Szászi Gábor alezredes ünnepi megnyitóbeszédében elmondta, hogy a Logisztikusok Napja mára ünnepségsorozattá nőtte ki magát. „Célunk, hogy az itt ülő honvédtisztjelöltek olyan szakmai felkészültséggel és értékrenddel hagyják el az alma materüket, ami megfelelő alapot biztosít szakmai pályafutásukhoz. Ennek az értékrendnek a kialakításához hozzájárulhat, hogy a fegyvernemi napon már együtt ünnepelhetnek, átérezhetik a szakmai közösséghez tartozás első élményeit.” – fejtette ki Szászi Gábor. Az állománygyűlés ünnepi színvonalát Lengyel Andrea zászlós emelte, aki Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! című művét, a magyar végvári irodalom egyik hazafias prózáját adta elő a közönségnek.

Dr. Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere és a Honvéd Vezérkar főnöke az ünnepségre megküldött köszöntőlevelében számos gondolatot intézett az ünneplő közönséghez. Levelében kiemelte a fegyvernemi kultusz egységének fontosságát, a honvédség hagyományainak és értékeinek ápolását. Elismerését fejezte ki az elmúlt években szolgálatot teljesítő katonák számára, akik a határvédelmi feladatokban, a nemzetközi gyakorlatokban, valamint a technikai fejlesztésekben és azok biztosításában példásan helytálltak. „Meggyőződésünk, hogy a felkészültségük, hivatástudatuk és szakmaszeretetük szilárd megbízható alapul szolgálnak a jövőben is az előttük álló feladatok eredményes végrehajtásához. Felelősségteljes hivatás teljesítéséhez kívánok kiemelkedő szakmai sikereket, katonaszerencsét, erőt, egészséget, magánéletükben sok örömet és boldogságot!”

Dr. Pap Andrea alezredes, a Hadtáp és Katonai Közlekedési Tanszék tanszékvezető egyetemi docense a szakmai fejlődésről és a jelen kihívásairól tartott ünnepi megemlékező beszédet. Felhívta a figyelmet a szakma fontosságára, amely a honvédség anyagi és technikai szükségletei kielégítésére szolgál. „Önök egy olyan szervezetért teljesítenek szolgálatot, amelynek alapvető tevékenysége a majdan a katonai logisztika különböző szakterületein szolgálatot teljesítő fiatal logisztikus tisztek képzése. A Magyar Honvédségnek a rendelkezésre bocsájtott erőforrásokkal gazdálkodni tudó szakemberekre van szüksége” – méltatta a HHK oktatóit, valamint a hivatásosként szolgálatot teljesítő logisztikusokat Pap Andrea, aki elmondta, hogy napjaink katonai logisztikai képzése megreformálódott az NKE létrejöttével és működésével.

Az ünnepség zárásaként adományozó dokumentumok kerültek átadásra. A Magyar Honvédség Összhonvédelmi Parancsnokság parancsnoka a Magyar Honvédség kötelékében, beosztásában huzamosabb időn át folytatott kiemelkedő munkája elismeréseként emléktárgyat adományozott Dr. Pohl Árpád ezredes, a Katonai Logisztikai Intézet igazgatója részére.

A logisztikai tisztképzés huzamosabb időn át végzett magas színvonalú támogatásáért, a honvédtisztjelöltek gyakorlati foglalkoztatásainak, csapatgyakorlatának biztosításáért, továbbá a nemzetközi képzési programok érdekében végzett munkája elismeréseként az NKE HHK dékánja hadtudományi emlékplakettet adományozott Mogyorósi József ezredes, a Honvéd Vezérkar Logisztikai Csoportfőnökség Logisztikai Támogató Osztály osztályvezetője számára.

Az NKE HHK Katonai Logisztikai Intézete Oktatói Tanácsa javaslatára a Magyar Honvédség Logisztikai Központ parancsnoka kiemelkedő tanulmányi és közösségi munka elismeréseként emléktárgyat adományozott Mánik Anna, Nagy Vanessa, Tóth Milán honvédtisztjelölteknek.

Az NKE HHK Katonai Logisztikai Intézete Oktatói Tanácsa és a szaktanszékek vezetőinek javaslatára Salga Vivien, Szauer Janka és Peterson Márk honvédtisztjelöltek tárgyjutalomban részesültek kiemelkedő tanulmányi és közösségi munkájukért.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: logisztikusok, napja, 2016

Közszolgálat-fejlesztés a HHK-n

    • fokep
    •  dsc3361 2 2
    •  dsc3379 2 2
    •  dsc3392 2 2
    •  dsc3394 2 2
    •  dsc3403 2 2
  • Előző
  • Következő

A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés projekt a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kart érintő alprojektjeit mutatták be a HHK-n. A kiemelt kutatási területekben résztvevő kutatóműhelyek és kutatócsoportok, projektvezetők, egyetemi oktatók, doktoranduszok és honvédtisztjelöltek vitathatták meg a következő évek kart érintő kutatásait és fejlesztéseit.

Közigazgatás– és Közszolgáltatás- Fejlesztési Operatív Program „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projektjében a HHK is részt vesz. Dr. habil. Horváth Tibor ezredes, Katonai Vezetőképző Intézet igazgatója szerint hasznosak ezek a projektek a kar fejlődésének szempontjából. „Sok olyan téma és program van megfogalmazva benne, amely csak így valósulhat meg a karon”- tette hozzá. Horváth Tibor elmondta, hogy a legfontosabb elvárások a megvalósuló kutatásokkal kapcsolatban, hogy eredményt tudjanak produkálni és ez által jelentős szerepet tudjanak játszani a közszolgálat-fejlesztésében.

„A konferencia legfontosabb célja az volt, hogy a tervezett kutatásaink megjelenjenek és közismertek legyenek az egyetem polgárai és az érintettek számára. Ilyen például a honvédelmi tárca vagy a teljes védelmi szféra. Cél, hogy megismerjék az itt induló projekteket, valamint az, hogy 2018-ban a projektek lezártakor látszódjon, hogy mennyivel lesz fejlettebb a kar, mennyivel lesznek jobb képességeink a közszolgálatban” – mondta el a konferencia céljairól Dr. habil. Krajnc Zoltán alezredes Katonai Vezetőképző Intézet oktatási igazgatóhelyettese. A projektekről megvalósításáról kifejtette, hogy a legtöbb széles együttműködésen alapul. „Mint ahogy Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora az egyetemi tanévnyitón kifejtette, az NKE az együttműködés egyeteme, így egyre szélesebb körbe próbáljuk nyitni a kapcsolatainkat. Külföldi partnerekre, belföldi partneregyetemekre és kutatóintézetekre, valamint az NKE-n belüli kapcsolatokra is építünk, továbbá a kar vezető oktatói és kutató szinte mind érintettek ezekben a projektekben”-mondta.

A konferencia a Ludovika Kiemelt Kutatási területek bemutatásával kezdődött, ahol Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes a magyar hadügy hivatásrendi és történeti kutatását ismertette, majd Krajnc Zoltán az új Hadtudományi Lexikon Ludovika Kiemelt Kutatóműhely tevékenységét, valamint a Hadtudományi Doktori Iskola Kiemelt Kutatóműhelyét mutatta be. A Katonai Műszaki Doktori Iskola Kutatóműhely munkásságát Dr. habil. Ványa László ezredes prezentálta a hallgatóságnak, őt követte Dr. habil. Földi László alezredes, aki beszélt az éghajlatváltozás következményei alapján adódó adaptációs lehetőségekről a közszolgálat területén. Dr. Für Gáspár alezredes az alapkiképzést megreformáló, a honvédtiszti képzési és továbbképzési rendszert megújító beruházásról tartott előadást. „Jó Állam - Hatékony Haderő” címmel ismertette gondolatait Dr. Jobbágy Zoltán, végül Prof. Dr. Kovács László ezredes a kiberbiztonsági kutatások kutatóműhelyét mutatta be.

„A karon megvalósuló projektek folyamatban lévő ügyek, úgy vélem, hogy a konferencia célja, amit kitűztünk magunk elé megvalósult, vagyis a karon induló Közigazgatás– és Közszolgáltatás- Fejlesztési Operatív Program által támogatott fejlesztési és kutatási projektek felépítése, rendszerezése, főbb céljai és tervezett eredményei bemutatásra kerültek” – zárta le a konferenciát Horváth Tibor

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben

Hanák Sándor szds.

„[…] amikor a parancsot adom, mindig képzeljem bele magamat annak a helyzetébe, aki kapja.”


Műhelyünk kezdeményezésére, karunk Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszéke, és a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalja közreműködésével, 2016. november 24-én tartotta közös szakmai program sorozatának nyitó rendezvényét.


Bevezetésként prof. dr. Csikány Tamás ezredes, tanszékvezető, egyetemi tanár a program célját vázolta, majd az előadó, dr. Számvéber Norbert őrnagy, tudományos tevékenységét mutatta be. Dr. Ujházy László alezredes, kutatóműhely vezető, a vezetéselméleti ismeretek alegységparancsnoki szintű, hadtörténeti esettanulmányok alapján történő bővítésének gyakorlati hasznosságára hívta fel a figyelmet a tisztjelöltek parancsnokká válásának folyamata szempontjából.


Dr. Számvéber Norbert őrnagy előadásának témája A megerősített m. kir. 10. honvéd rohamtüzérosztály korlátozott célú támadása Rácszentpéter irányában 1944. december 7-én volt. Az előadó a németek és a magyarok által képviselt küldetésorientált és a szovjet részről alkalmazott parancsorientált vezetési felfogást hasonlította össze. Hanák Sándor rohamtüzér százados fennmaradt jelentése és személyes közlése segítette az események rekonstruálását.


Sári Szabolcs alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka, a jelenlévő honvédtiszt-jelöltekhez intézett zárszavában kiemelte: „tiszti pályafutásuk első pillanatától kezdődően vezetők lesznek. A saját bőrén tapasztalhatja meg mindenki, vezetőnek nem születünk, vezetővé válunk. Jó vezető pedig akkor lesz valaki, ha a lehető legtöbb életszerű tapasztalat alapján kialakul saját vezetői stílusa.”


Az előadássorozat következő rendezvénye februárban várható.


Fotó: Hanák Sándor százados fényképe dr. Bonhardt Attila ezredes gyűjteményéből szármázik


A rendezvényről szóló egyéb tudósításokat itt tekinthetik meg:


http://hhk.uni-nke.hu/hirek/2016/11/29/vezetove-valni

http://www.honvedelem.hu/cikk/60655_vezetove_valni

    • Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben
    • Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben

Humánerőforrások és a technikai, technológiai fejlődés kihívásai, a honvédségben

    • MHTT -1
    • MHTT -2
    • MHTT -3
    • MHTT -4
    • MHTT -5
  • Előző
  • Következő

A Katonai Vezetéstudományi Szakmai Kutatóműhely együttműködőként részt vett a Magyar Hadtudományi Társaság által szervezett „Humánerőforrások és a technikai, technológiai fejlődés kihívásai, a honvédségben” című konferenciáján, amelyet 2016. november 4-én tartottak a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus Dísztermében.


Az eseményt Tömböl László nyugállományú vezérezredes, a Társaság elnöke nyitotta meg, kiemelve, hogy a Magyar Honvédségnek az elmúlt évtizedekben számos új kihívással kellett szembenéznie, s ezen kihívások megoldásának legfőbb kulcsa maga az ember, a katona. Ilyen kihívás napjainkban a tömeges migrációs helyzet kezelése, ami komoly feladat elé állítja a védelmi szektort. A Magyar Honvédség a rendszerváltás óta több átszervezéssel, nagyarányú létszámleépítésekkel szembesült, ami értékválságot és egyfajta bezárkózást eredményezett.


A konferencia a szervezeti erőforrások azon dimenzióira helyezte a hangsúlyt, amelyek a humán, vagy soft oldalnak nevezhetőek, de ezekkel összefüggésben sem kerülhető meg a technikai, a haditechnikai kihívások áttekintése, illetve azok hatása a honvédség fejlesztési irányaira, állománya jellemzőire, a képzés, felkészítés rendszerére.


Poór József, a Humán Szakemberek Országos Szövetségének elnöke, a Szent István Egyetem egyetemi tanára kifejtette, hogy az európai trendeket követve Magyarországon is egyre nehezebb jól képzett és elkötelezett embert találni még a technologizált korszakban is, amikor az "egyetlen tartós versenyelőnyt biztosító forrás az ember". A Magyar Honvédség szempontjából is a katona az első.


Himmer Péter főiskolai tanár, egyetemi docens előadásában rámutatott katonai hívatás értéktartalmának fontosságára az önkéntes haderőben. Arra kereste a választ, hogy vajon mennyiben érvényesek a mai plurális társadalomban és milyen jelentéssel bírnak a katonai hivatás legeredetibb értékei? Szerinte mind összetettebbé válik a régi kérdés: foglalkozás vagy hivatás? Áttekintette a katona és a tiszt társadalmi pozíciójának definiálhatóságát, illetve a civil társadalomhoz való kötődését. Rámutatott, hogy milyen új/újabb értékmezőt implikál a katona és a tiszt számára a nemzetközi környezet, az európai szervezetekhez tartozás, a föderalizálódás, a missziós feladatok megkerülhetetlensége. Vizsgálta továbbá, hogy miként pozícionálható a parancsteljesítés mechanikus, vagy konstruktívabb jellege szempontjából a katona és miként a tisztjelölt.


Takács Attila dandártábornok, a Magyar Honvédség Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka kiemelte, a katonai vezetők/parancsnokok egyaránt felelősek feladataik maradéktalan végrehajtásáért és a beosztottaikról való gondoskodásért. Ezért a feladatok tervezésekor minden felelős katonai vezetőnek számolnia kell a beosztottakat érintő következményekkel is. Szerinte napjaink legfontosabb dilemmái a vezetés egységes rendszere, jogszabályi és centrális meghatározottsága. Véleménye szerint fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt  a parancsnoki önállóság, a törzskar és a parancsnoki felelősség, a parancs és a vezetés egyéb eszközei között a csapatépítésben és a szervezeti integritásban.


A konferencián előadást tartott dr. Benkő Tibor, a Honvéd Vezérkar főnöke, a konferencia fővédnöke. A honvédség fejlesztési feladatai ismertetése során kiemelte, hogy mind a katonai toborzásban, mind pedig a megtartásban fontos, hogy a katonák mennyire hivatásszerűen végzik a munkájukat, mennyire elhivatottak a katonai szolgálat iránt. Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb érték mindig az ember, a katona hozzátéve, hogy a Magyar Honvédség közösségi értékét az egyének hivatástudata, elkötelezettsége, lojalitása adja. A hivatásos katona jogszabály szerint állampolgári jogaiban korlátozott, de mikor ezt a hivatás választja, ezt tudomásul veszi, ennek alárendeli hitvallását.  A közösségi érzés értékét meg kell őrizni, sőt erősíteni kell  hiszen ezek az értékek az utóbbi időben a társadalomban meggyengültek.  


Kifejtette, hogy a Magyar Honvédség is ugyanabból a társadalomból építkezik, mint a versenyszféra, így ennek megfelelően alkalmazkodnia kell a mindenkori munkaerőpiachoz. Olyan előmeneteli, illetmény és szociális támogatási rendszert kell kialakítani, ami rugalmasan kezelhető és alkalmazkodik a társadalom helyzetéhez. Ezzel együtt "a pénz nem minden". Ezt mondják azok a határon szolgáló katonák is, akik sokat vannak távol a családjuktól. A katonákat foglalkoztatja az előmenetel, az illetmény, de az is, hogy milyen felszereléssel, eszközökkel, milyen körülmények között kell dolgozniuk. A vezérkarfőnök kitért arra, hogy egy parancsnokkal szemben öt elvárást szokott megfogalmazni: "legyen szigorú, követelménytámasztó, következetes, példamutató és emberséges". Az ő feladatuk egyben tartani a kollektívát, fenntartani a párbeszédet tiszt és katona között, de abban is fontos szerepük van, hogy érdekeltté tegyék a katonákat abban, hogy a közösség érdekében tevékenykedjenek, hogy az egyéni érdekeket alárendeljék a közösségi, szervezeti érdeknek. A parancsnok tehát legyen példamutató, követhető. Kiemelte, hogy mindig is a honvédség finanszírozása jelentette az egyik legnagyobb kihívást, a költségvetés megszavazásakor ugyanis mindig vannak más ügyek, amelyek megelőzik a honvédséget. Ugyanakkor társadalmi elvárás a biztonság, így például katasztrófahelyzetben első kérdésként szokott felmerülni, hogy hol vannak a közpénzből fizetett katonák. Ennek kapcsán utalt arra, hogy többször elhangzik mostanában: a honvédelem társadalmi ügy. Kérdés, hogy ezt a társadalom is így gondolja-e – vetette fel a vezérezredes, aki szerint a honvédelem valójában mindenki ügye, s fontos lenne, hogy arra az állampolgárok is társadalmi ügyként tekintsenek. Benkő Tibor előadásában két új szervezeti egységről is szólt. Ismertette, hogy létrehozták a Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokságot, amelynek feladata a toborzás, a hadkiegészítés, a központi nyilvántartás, valamint az új tartalékos rendszer felépítése. Emellett a Honvéd Vezérkarnál létrehoztak egy Kiképzési És Oktatási Csoportfőnökséget, amelynek egyik kiemelt feladata a fiatal tisztek továbbképzése, tudományos munkájuk segítése. (Ezeket a szervezetek a konferencia IV. paneljében képviselőik bemutatták.)


A haderő, a tudomány és a technológia kapcsolatrendszere (kitekintés 2030-ra) címmel tartotta meg referátumát dr. Ráth Tamás nyugállományú ezredes. Hangsúlyozta, milyen fontos a legalább középtávon való gondolkodás és vízió a technológiai fejlődés szerepéről mind a biztonságban, mind a védelemben. Vizsgálta a tudomány és a haderő viszonyát, a tudományos műszaki fejlődést. Áttekintette a fejlődési tendenciákat a különböző tudományágakban, rámutatott a katona és a haditechnika kapcsolatára, a haditechnika sajátos szerepére. Előadásában a hazai és nemzetközi háttérről, szervezési, szervezeti és innovációs igényekről is tájékoztatást adott.


A konferencia zárásakor Tömböl vezérezredes kiemelte, hogy szakmai célunk   mellett legalább olyan fontos, hogy a sok változás, generációváltás, átalakítás után épüljön újra a tudományos párbeszéd. Legyen erősebb a szakmai együttműködés a csapatok, a vezetés különböző szervei és szintjei,  az egyetem és egyéb tudományos műhelyek tagjai, illetve generációk között. A hadtudományi Társaság saját szürkeállománya felajánlása mellett, szeretne dinamizáló, generáló szerepet betölteni ebben a folyamatban.


Szöveg: Kliszek Noémi

Fotó: dr. Bertalan György ny. alezredes

A rendezvényről szóló egyéb tudósításokat itt tekinthetik meg:

http://www.honvedelem.hu/cikk/60246

http://mhtt.eu/?page=rendezvenyek

  • „Humánerőforrások és a technikai, technológiai fejlődés kihívásai, a honvédségben” konferencia felhívás
  • Fájl letöltése

Vezetővé válni

    • Vezetővé válni 5
    • Vezetővé válni 1
    • Vezetővé válni 2
    • Vezetővé válni  3
    • Vezetővé válni  4
  • Előző
  • Következő

Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben címmel indította útjára előadás-sorozatát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék, Katonai Vezetéstudományi Szakmai Kutatóműhely, valamint a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj november 24-én csütörtökön, a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson.

A szervezők szándéka az volt, hogy a jövő katonai vezetői a jelen és a múlt tisztjeinek döntésein keresztül bővíthessék ismereteiket a vezetéstudomány területén.

Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes, tanszékvezető megnyugtatta a jelen levő honvédtisztjelölteket, a cél nem a történelmi ismeretek bővítése, és nem is a szokványos vezetéselméleti tankönyvekben összegfoglaltak bemagolása! Sokkal inkább a döntések előkészítésére, a döntési folyamatokra és a következményekre koncentrálnak az előadók a feldolgozott események kapcsán.

Dr. Ujházy László alezredes, kutatóműhely vezetőjének téma felvetését követően Dr. Számvéber Norbert őrnagy Hanák Sándor százados döntéseinek tükrében mutatta be mi történt a megerősített magyar királyi
10. rohamtüzérosztály csapataival 1944. december 07-én Récszentpéter környékén.

Sári Szabolcs alezredes, a MH Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka zárszóként hangsúlyozta: „tiszti pályafutásuk első pillanatától kezdődően vezetők lesznek. A saját bőrén tapasztalhatja meg mindenki, vezetőnek nem születünk, vezetővé válunk. Jó vezető pedig akkor lesz valaki, ha a lehető legtöbb életszerű tapasztalat alapján kialakul saját vezetői stílusa.”

Ezek a témafeldolgozások azt teszik lehetővé, hogy különféle élethelyzetek, harci helyzetek során született vezetői döntéseket átgondoljanak, elemezzenek a résztvevők.

A szervezők legközelebb februárban várják az érdeklődőket egy következő lebilincselő témával!

Bodoróczki Brigitta százados

Cimkék: főoldali hír, 2016

A katonai logisztika időszerű kérdéseiről tanácskoztak

    • fokep
    •  dsc2896 2
    •  dsc2903 2
    •  dsc2909 2
    •  dsc2913 2
    •  dsc2920 2
    •  dsc2940 2
  • Előző
  • Következő

Jelentős változások előtt áll a katonai logisztika - hangzott el azon a tudományos konferencián, amelyet a „Katonai logisztika időszerű kérdései” címmel rendeztek az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. A HHK Katonai Logisztika Intézet és a Magyar Hadtudományi Társaság logisztikai szakosztálya közös szervezésében megvalósuló rendezvényen 5 szekcióban 29 előadást hallgathattak meg résztvevők.

 „Büszkék lehetünk rá, hogy a logisztikusoknak van egymásnak mondanivalójuk, van mit megbeszélniük, és ami a legfontosabb, hajlandóak is ezt megtenni” - mondta köszöntőjében Dr. Pohl Árpád ezredes. Az NKE HHK Logisztikai Intézet igazgatója szerint nagyon fontos, hogy a katonai logisztikusok szakmai közössége a napi kihívások mellett, féltve óvja azt az elméleti és gyakorlati tudást, amely évtizedek alatt halmozódott fel ezen a területen. Az ezredes szeretné, ha jövőre már egy külföldi szekcióval is bővülne a rendezvény, ezzel is erősítve a nemzetközi kapcsolatokat. Pohl Árpád köszöntőjében szólt arról is, hogy az egyetemen futó KÖFOP-projektek új lendületet adhatnak a katonai logisztikai kutatásoknak is. Ennek érdekében a Logisztikai Intézet tanszékein több kutatócsoport is megkezdte már a működését.

„A katonai logisztikai szakmának is nagy megtiszteltetés, hogy Pohl Árpád ezredes lesz a HHK dékánja január elsejétől” – mondta előadásában Baráth István dandártábornok. A Magyar Honvédség Logisztika Központ parancsnoka hangsúlyozta, hogy szervezetüknél 2018-tól várhatóan akkreditált logisztikai tudományos műhely kezdheti meg a működését, amelynek előkészítése jelenleg is zajlik. „Ez nagyon fontos lépés a szakma számára, hiszen a jövőt folyamatosan kutatni kell, a gazdaságosság és a biztonság szem előtt tartásával megoldásokat kell keresnünk az újabb kihívásokra” - tette hozzá a parancsnok. Baráth István szerint a világban zajló biztonságpolitikai változások, például a tömeges migráció a Magyar Honvédségre és azon belül a katonai logisztikai szakmára is hatással vannak. De hangsúlyosan kell figyelni szerinte a közel-keleten történő folyamatokra, Oroszország és Ukrajna viszonyára, valamint a NATO szövetségi rendszeren belül várható változásokra. A katonai logisztika szakma előtt álló feladatok kapcsán szólt a NATO idén nyáron tartott varsói csúcstalálkozóján megfogalmazott ajánlásokról. Ennek egyik eleme a szövetségi erőket integráló egység felállítása, amelynek magyarországi bázisát november közepén adták át Székesfehérváron.  A 43 fős szervezetben a magyar katonák mellé az Egyesült Államok, Lengyelország, Litvánia, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia is delegált tagokat. Az egység fő feladata a különböző nemzetközi hadgyakorlatok előkészítése, azok végrehajtásában való részvétel, valamint esetleges válsághelyzetek kialakulásakor a megfelelő válaszlépések előkészítése, koordinálása.

„A logisztika előtt óriási feladatok állnak, el kell kezdenünk megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyek a honvédelmi szakpolitikai programban előírnak számunkra”- hangsúlyozta Baráth István. A parancsnok szerint ezzel párhuzamosan át kell gondolni a katonai logisztika szervezeti struktúráját és ki kell alakítani az új képességeket is. Mindez egy új logisztika vezetési és irányítási rendszert fognak megteremteni hazánkban. 

A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozathoz kapcsolódó rendezvényen a haditechnika, a műveleti logisztika, a hadtáp és katonai gazdálkodás, és a katonai közlekedés témákban hallgathattak előadásokat a résztvevők. Szó volt a többi között a rádiólokátor fejlesztés magyarországi történetéről, a katonaorvosi képzés aktualitásairól és az Afganisztánban alkalmazott műveleti logisztikáról.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

  •  
Megosztás a Facebook-on


Együtt az erőszakos radikalizálódás megelőzéséért

    • ran kepzes
    •  dsc2585
  • Előző
  • Következő

November 24-25. között tartott kiképzést az erőszakos radikalizálódás megelőzéséről az Európai Bizottság által létrehozott Radicalisation Awareness Network (RAN) Kiválósági Központja. A kiképzés központjában a radikalizálódás mögötti motivációs tényezők, az erre utaló indikátorok, illetve az ezek észlelése és szakmaközi együttműködésen keresztül történő megelőzése és orvoslása állt. A RAN az elmúlt évek folyamán több mint nyolcszáz szakembert tudott becsatornázni az európai és nemzetközi tapasztalatcserébe, ami a szélsőséges bűncselekményekbe torkollható radikalizálódás megelőzésének a jó gyakorlatait illeti. A hálózat szakemberei mindazon területeket képviselik, akik prevenció szempontjából is kulcsfontosságúak, ezzel is hangsúlyozván a megelőzés interdiszciplináris jellegét. A korai megelőzés fontosságát az is illusztrálja, hogy a terrorizmust és egyéb szélsőséges bűncselekményeket többfajta ideológia táplálja, viszont a radikalizálódási folyamatok egyéni tényezőinek gyakori hasonlósága egy szélesebb és interdiszciplináris alapokon nyugvó, horizontálisabb együttműködést igényel. A radikalizálódás, mint összetett szociális folyamat, több szakterület tapasztalatait szükségelteti a hatékony megelőzés és megfékezés érdekében.

A kiképzés része a Nemzetbiztonsági Intézet és a Migrációkutató Intézet kezdeményezésének, amely által szeptemberben létrejöhetett az első hazai szakmai hálózat, amely az erőszakos radikalizálódás megelőzésének összetett szempontrendszer szerinti elméletét és gyakorlatát hivatott feltérképezni és gyakorlatba ültetni. A hazai hálózat célja kutatócsoportként, ötletműhelyként és rendszeresen találkozó munkacsoportként tudományos alapokat és egy folyamatosan bővülő adattárat biztosítani egy szakmai közösség számára, és egy a hazai viszonyokra alkalmazott tananyag segítségével biztosítani a szükséges szakmaközi együttműködést is. A hálózatról az alábbi linken lehet bővebben is tájékozódni: http://nbi.uni-nke.hu/oktatasi-egysegek/a-radikalizalodas-megelozeseert-es-visszaszoritasaert-dolgozo-muhely-es-kutatocsoport

Az együttműködés elősegítése érdekében december 7-8. között szakmai konferenciát szervez a Nemzetbiztonsági Intézet.

A konferenciáról és a regisztrációról az alábbi linken olvashat:

http://www.uni-nke.hu/esemenyek/2016/12/07/szakmakozi-egyuttmukodes-az-eroszakos-radikalizalodas-megelozeseert-c_-szakmai-es-tudomanyos-konferencia

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: RAN, 2016