Szűkítés



Minden Címke 188


bejegyzések

Czetz János emlékkonferencia

    • fokep
    •  dsc9528 2
    •  dsc9536 2
    •  dsc9541 2
    •  dsc9543 2
    •  dsc9556 2
    •  dsc9593 2
    •  dsc9611 2
  • Előző
  • Következő

„Szegény legény elindult a faluból és meghódította a világot” – mutatták be Czetz Jánost a gidófalvi hagyományőrzők a honvédtábornok születésének 195. évfordulója alkalmából tartott emlékkonferencián, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Műveleti Támogató Tanszéke, a Magyar Hadtudományi Társaság Geoinformációs Szakosztálya, valamint a Fővárosi Örmény Önkormányzat közös szervezésében valósult meg.

Czetz János volt a 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legfiatalabb tábornoka, Bem József altábornagy táborkari főnöke, kitűnő stratéga, Argentína déli határvidékének feltérképezője és védelmének szervezője, a Buenos Aires-i Katonai Akadémia első igazgatója.  A konferencia során különböző szempontokból ismertették az előadók a szabadságharc után emigráló, majd kalandos úton Dél-Amerikában letelepedett, magyar-székely-örmény származású honvédtábornok életútját, hazai és külhoni értékteremtő tevékenységét.

„A mai konferencia egy olyan honfitársunkat állít emléket, akinek életét áthatotta a magyarság iránti szeretet, mégis a Föld másik oldalán élt és halt meg. Magyarországon mi megőriztük az emlékét és ezúton tisztelgünk az eredményei előtt” – mondta megnyitóbeszédjében Dr. Nagy Péter alezredes, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat főmérnöke. Kifejtette, hogy a honvédtábornok kitűnő katonai szakember, szervező és térképész, akinek élét nem törték meg a történelem viharai, mindig képes volt az újrakezdésre. „Argentína szabadságát számos külföldi vándor háborús közreműködése szilárdította meg, ilyen volt Czetz ezredes is” – emelte ki Őexcellenciája Maximiliano Gabriel Gregorio-Cernadas, az Argentin Köztársaság nagykövete. Rávilágított, hogy Argentínát a „bevándorlók országának” is szokták nevezni, hiszen sok külföldi munkásságából építkezett. „Köztük voltak szép számmal azok a magyarok is, akik a szabadság és a kreatív munka országát kívánták felépíteni” – mondta. A konferenciára a latin-amerikai országból is üzentek, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Argentínai „Czetz János” Főcsoportja tizenháromezer kilométerről üdvözölte az előadáson résztvevőket: “Czetz János, ahogy Magyarországon sikeresen tevékenykedett és harcolt élete fiatal éveiben, úgy felragyogott Argentínában érett korában. Élete mérföldköveket tett le az argentin katonai intézményekben.”

A konferencia során az előadók részletesen bemutatták a honvédtábornok hazai és külhoni életútjának, katonai pályájának különböző szemelvényeit. Az örmény diaszpóra magyarországi és erdélyi jelenlétéről, kultúrájáról és Czetz János emlékének őrzéséről Esztergály Zsófia Zita és Dr. Issekutz Sarolta tartott előadást, amit Bereczkiné Máté Judit, a Czetz család leszármazottja egészített ki személyes élményeivel. Az erdélyi katonai hagyományokat a honvédtábornok szülőfalujából származó, gidófalvi hagyományőrzők mutatták be. Czetz János katonai karrierjének kezdetét és a kor császári-királyi hadseregének szervezetét Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes, a HHK egyetemi tanára ismertette. Czetz nem csak hadtudományok művelője volt, a honvédtiszti tevékenysége mellett előszeretettel foglalkozott földrajztudománnyal, térképészettel és nyelvműveléssel. A Magyar Hadnyelvtan elkészítésének folyamatát, Prof. Dr. Balázs Géza az ELTE BTK egyetemi tanára mutatta be. Dr. Kedves Gyula ezredes, az Országgyűlési Múzeum vezetője előadásában kifejtette, hogy Czetz János meghatározó szerepet töltött be az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során, az erdélyi hadjárat és haderőszervezés egyik kulcsfigurája volt. A szabadságharc bukásával a honvédtábornok, mint sok más katonatiszt a korban, emigrációba kényszerült. Czetz János számos országban megfordult: az európai tevékenységét Dr. Csorba László, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, az argentin katonai pályafutását pedig Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, a HHK egyetemi tanára ismertette. Végül a kor Latin-Amerikáját, az emigrált magyarok életét Asqui Jorge Kristóf doktorandusz foglalta össze.  Ha áttekintjük Czetz János életét megállapíthatjuk, hogy a honvédtábornok méltán kelthet elismerést és tiszteletet az utókorban, hiszen ő a kiapadhatatlan tenni akarás és az eltántoríthatatlan újrakezdés egyik 19. századi nagy magyar alakja.

Az emlékkonferencia alkalmával a Magyar Hadtudományi Társaság kihirdette „A hadtudomány ifjú tudósa” című verseny nyerteseit. A pályázat célja a honvédelem és a hadtudomány népszerűsítésére volt a 11-12. osztályos fiatalok körében. A pályamunkát beadó diákok olyan települések nebulói, amelyek régi katonavárosok és helyőrségek voltak, ahol a Magyar Honvédség alakulatai szerves részét képezik a közösség mindennapi életének, aktívan részt vesznek a hagyományok ápolásában.


A Hadtudomány Ifjú Tudósa pályázat I. helyezettjei: Kuris Gergely; Maráczi Máté; Molnár Krisztina

·        A pályamunka címe: „A katonai alapismeretek oktatása, ahogy én látom”

·        Felkészítő iskola: Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola és Kollégium, Eger

·        Felkészítő tanár: Tóth György

A Hadtudomány Ifjú Tudósa pályázat II. helyezettje: Pocsai Péter

·        A pályamunka címe: „Történelmi hagyományok szerepe és fontossága a XXI. században”

·        Felkészítő iskola: Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium, Debrecen

·        Felkészítő tanár: Szarka Levente

A Hadtudomány Ifjú Tudósa pályázat III. helyezettje: Rosta Edina

·        A pályamunka címe: „A hadviselés etikája”

·        Felkészítő iskola: Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, Szombathely

·        Felkészítő tanár: Kiss Márton

A Hadtudomány Ifjú Tudósa pályázat különdíjasa: Nagy Gábor

·        A pályamunka címe: „Történelmi hagyományok szerepe és fontossága a XXI. században - Én is jártam Isonzónál”

·        Felkészítő iskola: Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém-és Villamosipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma

·        Felkészítő tanár: Bodó Judit

A helyezések mellett könyvjutalomban részesültek:

·        Szabó Valentin - Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium

·        Horváth Zsolt - Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium

·        Csordás Barnabás - Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém-és Villamosipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma

·        Agg Ákos, - Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém-és Villamosipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Déness

Megosztás a Facebook-on


A biztonság legitimációs érték (Reflexiók egy nyilvános vitához)

Fábián Éva A politika és a hadügy viszonyának megjelenése a francia hadelméletben 1945–2012című doktori (PhD) értekezés-tervezetének vitájára 2017. május  26 - án került sor az egyetemen. A francia témával foglalkozó disszertációk fontos utak, a széles spektrumú, differenciált, többféle eredőjű - jelentős ellentmondásokat is magába foglaló - francia kultúra megismertetése felé. A műhelyvitán olyan jeles katonai szakértők vettek részt, mint Prof. Dr. Szternák György ny. ezds., Prof. Dr. Kis Benedek József ny. ezds., Dr. Gőcze István ny. alez., Dr. Forgács Balázs szds., egyetemi docens (az általuk adott értékeléseket reflexiómban nem érintem).      

Az értekezés jól illusztrálja, ha Franciaországgal foglalkozik a kutató, akkor valójában, az egész világgal foglalkozik, benne a társadalmi élet összefüggéseivel is (civilizáció-kultúra, oktatás, stratégiák, szociális helyzet, bevándorlás, stb.). Más aspektusból, az egyedi ember, az emberiség egészének történetére van utalva. A jelölt biztonságosan kezelte a kutatott területeket, beleértve a hadtörténelemmel, had-, és biztonságelméletekkel kapcsolatos, eddig kevésbé elemzett jelentős munkák interpretációját, de a specifikus problematikákat is, mint erre harmadik hipotézise, és annak igazolása utal. “…a politikai és a katonai dimenziók kölcsönhatását növekvő mértékben a gazdasági kényszerek és korlátok befolyásolták és mindezt – francia sajátosságként – folyamatosan átszövi, az állam önmagáról alkotott kivételesség-képe, az exception française.” – írja. A jelölt ráirányította a figyelmet, hogy az olyan klasszikus szerzők munkáit, mint Carl von Clausewitz, Liddell Hart vagy Charles De Gaulle, Raymond Aron, Beaufre André, stb. célszerű újraolvasni.


A tudományos kutatás célja új eredmények létrehozása, a folyamatok szabályszerűségeinek megállapítása, ami különösen a társadalom-, és bölcsészettudományokban nem egyszerű feladat. A doktorjelölt összetett elméleti kutatást végzett, és új eredményekre jutott. Külön szeretném kiemelni az eredmények olyan vonatkozásait, mint:


1.      Hangsúlyozta a korszak eseményeinek, valamint a történelem-, és az elmélet-tapasztalati integráltságának fontosságát; az olyan domináns jellemzőinek, mint a különösség, „kivételesség tudat” (exception française) szellemi átszivárgását, egyik kormányzati időszakról a másikra. Hozzátehetjük, hogy a „kivételesség tudat” vezethet idegenkedéshez, előítélethez, de ellenállást, elutasítást is jelent, - M. Foucault kifejezésével - „kritikai intellektualizmust” (nem véletlen, hogy Franciaország nem esett áldozatul a lenini-proletárdiktatúra szellemének, még Léon Blum próbálkozása ellenére sem).

De Gaulle „Le fil de l’épée” (A kard éle) című munkájában írja: „Minden nagy hadvezér töprengő személyiség volt, mindannyiuk a legmagasabb fokon volt képes magába szállni, és belül meghozni a döntést, s mindegyikük mondhatta volna, mint Napóleon: »A harcosnak képesnek kell lennie erősen és tartósan vizsgálni ugyanazokat a tárgyakat, anélkül, hogy belefáradna.«[1] Magam is tapasztaltam valamit abból, hogy a francia tábornokok, főtisztek, tisztek, altisztek gondolkodó módon, viták - diskurzusok során értékelik az adott feszültségtereket, stratégiákat és katonai akciókat, s őrzik a nemzeti tradiciókat. Általánosabban megfogalmazva, ez, a complex (anyagi-, és szellemi) csere-szükséglet a kultúrák alapja. Mindezeken túl nem feledhetjük, hogy De Gaulle, a 20. század hőse, a maga teremtette, francia ellenállásból nőtt ki.  


2.      A kultúra, a társadalom és az egyén szerepének összetett vizsgálata során felmutatta, a 20. század második felének kiemelkedő francia elméleti, valamint politikai, katonai személyiségeit, akik nem vergődtek a „szakértők” csapdáiban; s a sajátos szükségleteknek megfelelően nem rendelték egymásnak alá, a kül-, és belpolitikát.   

      3. A francia hadelmélet kevésbé ismert specifikumaira fókuszált; az értekezés megerősítette, hogy a francia társadalom intellektuális-individuális, s hangsúlyozta az ebből adódó diszkurziv értékeket, mint e társadalom, - s benne a hadsereg - szervezőelvét. (i)
A diszkurzív szellem,  amely megnyilvánult még a katona, Charles de Gaulle szemléletében is: de Gaulle-ról írta parancsnoka Delestraint tábornok, a 3. harckocsizó dandár parancsnoka 1938. december 31-i feljegyzésében:“…Harcászati kérdésekben mindig megpróbálta magas szinten tartani a vitát, hogy minél szélesebb és hosszabb időre szóló áttekintése legyen, miközben kifogástalan katonai szellemben hajtotta végre még azokat a parancsokat is, amelyekkel nem értett egyet. Kiválóan alkalmas arra, hogy később nagyobb páncélos egység parancsnokságával bízzák meg. Egészen elsőrangú tiszt, akinek a legszebb jövőt kell biztosítani.” A minősítésből kiderül, hogy a katonai múltból tisztán megvolt benne a napóleoni engedelmesség tudat is: „…kifogástalan katonai szellemben hajtotta végre még azokat a parancsokat is, amelyekkel nem értett egyet.”) Francia felmérések szerint [L’Histoire 2000 /242. sz.] 1999-ben a megkérdezetteket például Napóleon 17%-ban, Charles de Gaulle 29%-ban foglalkoztatta, de Gaulle megtartotta első helyét, 1980-ban is 27%-kal, 1987-ben 22%-kal.) A. J. Percivale Taylor (1906-1990) angol történész írja „Személyes történelem”(Personal History) című, háborús emlékirataiban (1983): „A szövetségesek közül Franciaország váltotta ki a leghevesebb érzelmeket, és de Gaulle-éhoz fogható tekintélye nem volt egyetlen más szövetséges vezetőnek sem.”

4. leírásai is jól illusztrálják a hatalmi viselkedést, ami kül-, és biztonságpolitikai szempontból - az európai egység kiküzdésére is irányult, - a viszonyok változásai között. A Helsinki Értekezlet időszakában, 1975 – ben ismerte meg a világ, a „detente” (enyhülés) francia kifejezést, (több meghatározó fogalmunk ered francia tudósoktól, gondoljunk az oxigénre, aminek meghatározása Antoine Laurent Lavoisiertől ered.) Milan Kundera emelte ki egyik írásában[2], hogy a 20. század végén egy párizsi lap megkért 30 befolyásos értelmiségit, hogy sorolják fel azt a 10 legjelentősebb francia könyvet, melyek megteremtették Franciaországot: az első helyre Victor Hugo: Nyomorultak; Proust: Az eltűnt idő nyomában 7., De Gaulle: Memoires de guerre (Háborús memoárok) 11. helyre sorolták; Rebelais - a francia regény megteremtője - a  14. helyre, stb.  Kundera rákérdez: „lehetséges ez?”, s ezt nevezi a nagy kultúra provincializmusának. Az európai kis népekről való gondolkodása a francia politikának szelektív jellegű, miközben a bevándorlókat megkülönböztetés nélkül elfogadja. Az intellektualizmusról megjegyezhetjük, hogy az egyre keményedő politikai légkörben gyorsan leürül, mert érveik csak szellemiségük értékrendszerének figyelembevételével teherbíróak, s az ilyen szellemítettség sérülékeny, miközben elkerülheti a totális ideológiai intervenciókat.  


A jelölt, - talán nem teljes tudatossággal, de - választ keresett arra a kérdésre is, - Clausewitz esetében, - hogy lehetséges-e, és mit jelenthet egy elmélet meghaladása? Megjegyzem, e probléma önmagában is meghaladja a Ph.D. értekezések elvárt tartalmát, gondoljunk Bartók György filozófus értekezése nyomán (1930), az eszme különös természetére, arra, hogy szintetikus lényeg (lét, igazság, érték, érvény, logikum, ható ok – alap – közvetítő - hordozó (motívum, szisztéma); nem kép, nem is hiposztazált szubsztancia, nem közvetlen tapasztalat.  A kutatás megerősítette Clausewitz gondolatát, hogy a háború elsősorban politikai tett, mely igényli a katonai szakértelmet, hozzátehetjük, ha nem igényli, az nagy vereséghez vezethet, mint Hitler esetében, amikor nem vette figyelembe tábornokai szakmai álláspontját.


A jelölt értekezésében foglalkozott azzal, hogy a 20. század lokális háborúihoz is hozzátartozott a népi támogatás. Dean Rusk 1975. áprilisában így nyilatkozott amerika vesztes vietnami háborújáról: „Két hibát követtem el. Alábecsültem az észak vietnamiak elszántságát és túlbecsültem az amerikaiak türelmét.”[3] Patrice Lumumba is, részben ennek az áldozata let Algériában. “Minden tartományban vannak hívei, de hogy kapcsolatot tarthasson velük, a még helyén lévő belga adminisztrációt kell igénybe vennie,amely a tétlenség súlyával szegül szembe vele, vagy pedig a leopoldville-i néger funkcionáriusokat, akik többségükben ellenségei. […] Az igazság az, hogy a játszma már eleve eldőlt. A politikában a szükséges nem mindig esik egybe a lehetségessel.” – írta J. P. Sartre[4]. Célszerű az értékelt időszakok államáról megállapítani, a hatalom (autorité) és a bürokrácia stratégiai kapcsolatának létrejöttét. Ugyanakkor említenünk kell a francia tudományok tradicionálisan jól működő társadalomtermelő, kollektív integritását-alakító funkcióját, gondoljunk Raymond Aron, Jean Paul Sartre, Émile Durkheim, Claude Levy- Strauss, Michel Foucault, Fernand Braudel, Marcel Proust, Gustave Flaubert, stb. munkásságára, melyek megmentették a franciákat attól, hogy egy szuggesztív ideológia vagy a mesterségesség, spekulatív kötelékei átszőjék a társadalmat, ez nem jelenti azt, hogy nem voltak trockista, maoista áramlatok. Természetesen ebben a társadalomtermelésben, a kollektív tudat alakításában, voltak, vannak és lesznek ellentmondások, tévutak is a társadalom-, és bölcsészettudományok hatására.

„Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társadalomtudományi kutatás militarizálódott.” – állapítja meg a jelölt (21. o.). Igen, (1) amennyiben az állam megrendelővé vált, és annak igényeit szolgálta ki; (2) amennyiben a kutatók és műhelyek az autoritás, a stratégiák, a háborúk, valamint az információ-, és a korszerű haditechnika-technológia orientált rendszerek hatásai felé fordultak; valamint Ágh Attila megfogalmazásában – ahogyan erre a jelölt hivatkozik - a hadtudomány (War Studies) tudományágként, része lett a tudományok rendszerének is. 

„A sokáig ZUS - nak nevezett övezetekben, vagyis az érzékeny városi zónákban…többségében észak-afrikai és fekete-afrikai bevándorlók élik mindennapjaikat.” – írja a jelölt. Mondhatjuk, hogy a bevándorlás kezelése kezdetben francia sikertörténet volt. Magam is láttam az ezredfordulón Párizs külvárosában, Maire de Clichy-ben a már kialakult arab-afrikai negyedet, ahol békésen folyt az élet, a bevásárlóközpontokban imaszőnyegeket (is) árultak, hétvégéken az utcára hallatszottak az muszlim ima hangjai, a polgármesternek szép arab felesége volt, ami természetesen vonzotta a betelepülőket. A városrész később sem vált zavargások helyszínévé. A hit szerepét a jelölt a terrorizmussal kapcsolatban exponálja, - idézve Ives Jeanclos megfogalmazását - mely szerint: „A terrorizmus ezen típusa azt mutatja, hogy a vallási vagy ideológiai hit sokkal erősebb, mint a katonai technika.” Megerősíthetjük, mert egy, az afgán hegyekben kilőtt orosz harckocsira felirt mondatot - „A vas nem győzi le a hitet.” - büszkén mutatta a pásztor, egy filmbeszámolóban.

Az összegzést, s benne a következtetéseket olvasva rájöhetünk, hogy Franciaország az értékelt közel nyolc évtizedben, szüntelenül helyét kereste a világban, ebbe az irányba mutatnak kiemelkedő vezetőinek intencionális cselekvései, miközben a célok természete időszakról-időszakra új minőséget adott a társadalomnak. Franciaország esetében is láthatjuk, hogy a Nyugat milyen differenciált. E reflexió címe, következtetésem, hogy a biztonság legitimálhatja a jóléti demokráciát, még az olyan súlyos terrorista támadások időszakaiban is, melyek a Francia társadalmat érték a közelmúltban. Egy-egy értekezés nem merítheti ki a tárgyat, a vizsgált problémacentrumok alatt újabbak húzódnak, az értékelt közel egy évszázad, igen összetett Franciaország esetében is.  Az értekezés nyomán jobban értjük a francia kulturális kánont és összefüggését a biztonsággal. A jelölt esetében a tárgy új szemlélete, a fogalmak újraértelmezése, új tartalmaknak nyitott utat.


Gratulálhatunk a témavezetőnek Dr. Fregán Beatrix tanárnőnek, valamint a jelöltnek is.

Prof. Dr. Harai Dénes



[1] Charles de Gaulle, Le fil de l’épée, Paris, Edition Berger-Levrault, 1944. Az idézett részlet ifj. dr. Harai Dénes fordítása.

[2] Milan Kundera: Die Weltliteratur, VárUcca Műhely Irodalom – Művészet - Kritika, 2006/2., 6. o.

[3] Spencer C. Tucker: Vietnam. The University Press of Kentucky 1999. 176. o.

[4] Részletesebb elemzését lásd, Harai Dénes: „Szellem, hatalom, erőszak” című kötetében (Zrínyi Kiadó, 2017). 

Cimkék: főoldali hír, 2017

A magyar hősökre emlékeztek

    • fokep
    •  dsc9464 2
    •  dsc9475 2
    •  dsc9482 2
    •  dsc9503 2
    •  dsc9505 2
    •  dsc9514 2
    •  dsc9518 2
  • Előző
  • Következő

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából Dr. Pohl Árpád ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, Takács Attila dandártábornok, az MH Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka, valamint Sári Szabolcs alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka koszorúzott a Békefenntartók Emlékművénél az NKE Hungária körúti campusán, így adózva mindazok emléke előtt, akik életüket adták a hazáért.

IV. Károly magyar király (1916-1918) kezdeményezésére 1917 tavaszán az országgyűlés fogadta el az akkor dúló világháborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló 1917. évi VIII. törvénycikket, mely kimondta: „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” A Nagy Háború nem csak a harctéren hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékművet a hálás utókor. 1924-ben újabb törvénnyel erősítették meg a hősök iránti tiszteletet. A XIV. törvénycikk kimondta:

1. § A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a "Hősök emlékünnepét" – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”

A megemlékezések 1925-től váltak rendszeressé: országszerte egyházi szertartásokkal, koszorúzásokkal emlékeztek meg, amelyeken kötelezően részt vettek a honvédség és a rendvédelmi testületek képviselői, a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei. A második világháború után, a kommunizmus éveiben ezt az ünnepet tilalommal sújtották, eszmei üzenetét eltörlendőnek ítélték. Egészen a rendszerváltás utánig kellett várni, amíg megszületett a 2001. évi LXIII. törvény, amely a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját ismét a Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.

Az idei hősök napi megemlékezés alapjául egy két háború közötti előadást választottam, melynek eszmei mondanivalója napjaink magyar katonáinak is példaként állíthatók. Az előadó vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Ludovika Akadémia 1936-38 közötti parancsnoka, majd a M. kir. Honvéd Vezérkar Főnöke 1941-44 között, aki lövésztisztként kezdte pályafutását az első világháborúban, s ezen benyomásairól, magáról a háborúról, a harcról, a katonai hivatásról tartott előadást az 1930/31-es tanévben. Ebből idézek:

Alig lehet a háborúnál valami nagyobb dolgot elképzelni. – Talán csak a béke nagyobb nála. – De a béke nagyságát is csak a háborúban ismerjük fel teljes egészében. A háború az, amely a béke nagy jelentőségét különösen kidomborítja, és azt különösen kívánatossá teszi. – Viszont a háborút is teljes jelentőségében csakis a békében, illetve a békével összevetve ismerhetjük fel. A béke és háború tehát szorosan összetartozó fogalmak. – Mint fény és árnyék, ugyanazon élet két arculata. Az egyik értelme a másikban rejlik.

A háború értelme a jobb békéért való küzdelemben rejlik, amely nélkül oktalan pusztítás lenne. A háború valódi célja tehát a béke, a valódi béke. A békének ugyan nem célja a háború, de mindig készen kell lennie a háborúra, hogy célját elérje, vagyis önmagát fenntarthassa. – A háború tehát nem cél, hanem eszköz a béke kezében. – És ebben ismerjük meg az első féket, mely megakadályozza azt, hogy a háború öncélú pusztítássá váljék. […]

Én személyes benyomásaim és tanulmányaim alapján azon meggyőződésre jutottam, hogy a háború keletkezésében, sőt annak egész lefolyásában is megváltoztathatatlan törvényszerűség nyilvánul meg. […] Akinek a háborúban alkalma volt egy-egy nagy csata menetét figyelemmel kísérni, az csak nehezen tudta magát azon impresszió alól kivonni, hogy ezt a nagy színjátékot nem emberek rendezték. Az emberek csak eljátsszák a véres és szenvedésteli szerepüket, de a dráma szerzője valaki más, valami bámulatos nagy erő, amely az embert törvénye alá kényszeríti. Ez volt az impresszióm 1914 augusztusában, amidőn Kelet-Galícia harcmezőin az első nagy csatát, mint fiatal tiszt végignéztem. […] Az orosz tüzérség gránátjaiból nekünk is kijutott, de ez nem tudta figyelmemet a csata nagy menetéről elterelni. Az orosz tüzérség jellegzetes kaszáló tüzelésére rögtön ráismertem, és nyugodtan nevén neveztem. A harchelyzeteket is helyesen ismertem fel, és mint a dolgok természetes rendjét vettem tudomásul az orosz gyalogság jellegzetes előnyomulását, mintha mindig azt láttam volna. Minden olyan volt, mint azt a béke tanulmányaim alapján elképzeltem, és néha megálmodtam. […] És mégis milyen más volt minden. – Maga a mező, a hegy, a völgy, a községek, ahol a csata dúlt, mintha nem olyanok lettek volna, mint rendesen. – Az egész történés a történés színterével együtt más dimenzióba került. Mintha az ember lelkében elfordult volna valami, és így a dolgokat egészen másként látta. Valami szokatlan hatalmas erő behatása alatt keletkezett a lélek elfordulása, amelyet a lélek háborús állapotának nevezhetnék, és amelyen mindnyájan átesünk, amidőn a harctér felé közeledünk.

Ezen első nagy csata után persze még sok csatában vettem részt, amelyekben más beosztás és helyzet folytán más impressziók kötöttek le, de az első impresszió, amelyet friss lélekkel és még akkor szereztem, amidőn a háború még inkább élmény volt, mint mesterség, soha sem szűnt meg bennem uralkodni. Ez él bennem még változatlan erővel most is, sőt az az érzés, hogy a háború megváltozhatatlan erők törvényszerűsége alatt áll, azóta, hogy a háborúval, illetve a háborús eseményekkel elméletileg is behatóbban foglalkoztam, csak erősödött bennem. [… ]

A háború nem a diplomatáké, sem a hadvezéreké, hanem a népeké és nemzeteké, amely által megméretnek és jaj annak, aki könnyűnek találtatik!

Míg a közösség a háborúban ezer és ezer életet tesz az élet ezerszeres nyereségével szemben kockára, addig az egyén csak egy életet dobhat bele a harc vad forgatagába, a saját életét, amely neki mindene, a legdrágább kincse, amelyet minden pillanatban elveszíthet. Éppen ezért a csodálat és bámulat érzései ragadnak meg minket akkor, amidőn a harcosokat figyeljük, kik veszteséggel mit sem törődve nyomulnak előre az ellenség tüzében, vagy abban rendületlenül kitartanak. Csodáljuk bennük az embert, amelyről éppen itt, amidőn a pusztítás vad, mondhatnám állati indulatai hajtják előre, derül ki az, hogy mégis több, magasabb rendű mint az állat. – Valami olyasmit csinál, ami az állati élet szempontjából nézve érthetetlen és megmagyarázhatatlan volna. Odadobja és feláldozza az életét valamiért, ami semmiféle személyes haszonnal, vagy előnnyel nem kecsegteti. – Küzd egy ellenféllel, aki neki személy szerint nem is ellensége. – A halálfélelmet leküzdve, vagy azzal dacolva végzi el mindazt. – Az ember itt teljesen kilép az állati élet keretéből, azt magában leküzdve és azon túlemelkedve szinte önmagát múlja felül. – Lehetetlen akkor, amidőn az ember egy nagy csatát lát, azon felismerés elől elzárkózni, hogy van még az életnél is valami nagyobb és hatalmasabb erő, ami az embert a tudat alatt áthatja, ami soha el nem múló, ami az embert állandóan vonzza. Ez az erő a hősi kultusz alapja. […]

Nagy dolog az, ha van valamije az embernek, amiért érdemes élni, de még nagyobb dolog annál az, ha olyan célja van, amiért érdemes meghalni.

Az önfeláldozó képesség az emberiség legnagyobb kincse.

Hajtsunk hát fejet a mai napon mi is a magyar történelem számos katonahőse előtt, akik a legdrágábbat, életüket áldozták fel a hazáért. Ápoljuk kegyelettel emléküket!


Szöveg: Dr. Kaló József egyetemi docens

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Honvédelem napi megemlékezések

    • fokep
    •  dsc8022 2
    •  dsc8017 2
    •  dsc8011 2
    •  dsc7967 2
    •  dsc7949 2
    •  dsc7930 2
    •  dsc7894 2
    •  dsc7873 2
    •  dsc7853 2
    •  dsc8038 2
    •  dsc8058 2
    •  dsc8063 2
    •  dsc8085 2
    •  dsc8101 2
    •  dsc8107 2
    •  dsc8111 2
    •  dsc8117 2
    •  dsc8121 2
    •  dsc8126 2
    •  dsc8130 2
    •  dsc8134 2
    •  dsc8138 2
    •  dsc8142 2
    •  dsc8146 2
    •  dsc8150 2
    •  dsc8154 2
    •  dsc8162 2
    •  dsc8169 2
  • Előző
  • Következő

A Gesztenyés kertben található 1848-as Hősi Emlékműnél tartott koszorúzási ünnepséget a Honvédelem Napja alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK). A délutáni ünnepi állománygyűlésén pedig elismerések átadására is sor került.

A magyar honvédsereg három hetes ostrom után, 1849. május 21-én foglalta vissza Buda várát. Ennek emlékére 1992-től ezen a napon ünnepeljük a Magyar Honvédelem Napját. A Gesztenyés kertben található síremlék 1877 óta hirdeti a budavári ostrom alatt elesett honvédkatonák önfeláldozó hősiességét. Az emlékműnél rendezett ünnepségen Dr. Kaló József, a HHK egyetemi docense kiemelte, hogy Buda elfoglalása egyike volt a szabadságharc legrövidebb és legsikeresebb ostromműveleteinek. „A 17 napig tartó csatában a magyar honvédség komoly, mintegy ötezer fős veszteséget okozott az ellenségnek és több mint 200 ágyú, valamint több ezer puska jutott a mieink kezére”- mondta Kaló József, aki szerint ez volt a szabadságharc egyik legnagyobb győzelme, amellyel lezárult a dicsőséges tavaszi hadjárat. A docens elmondta, hogy nem véletlenül ez a nap a Magyar Honvédelem napja, hiszen 1541 óta először foglalta vissza önerőből a magyar haderő az ország fővárosát. „Tisztelegjünk a mai napon ezen csodás győzelmet kivívó hősök és mindazok emléke előtt, akik a haza védelmében áldozták életüket”- fogalmazott Kaló József.

Az ünnepi megemlékezés után a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar és a Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság nevében Takács Tamás, Dr. Papp Ferenc és Dr. Martin Attila ezredesek helyezték el az emlékezés virágait az emlékműnél. Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár nevében Baráth Ernő ezredes, parancsnok, míg a Hegyvidéki Önkormányzat képviseletében Praimajer Mária és Földvári Gergely koszorúzott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevében Dr. Horváth József főtitkár és Dr. Szászi Gábor ezredes, a HHK dékánhelyettese helyezett el virágot a szobornál.

Ünnepi állománygyűlésen is megemlékezett a 168 évvel ezelőtt történtekről a HHK, az MH Ludovika Zászlóalj és az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság. A rendezvényen Németh Balázs tanársegéd osztotta meg a szabadságharccal kapcsolatos gondolatait. Beszédben felidézte Görgey Artúr tábornok alakját, akinek élete végéig viselnie kellett az „áruló” bélyegét. „Görgey csak tűrt, tűrt és tűrt, és úgy halt meg, hogy nem került sor a rehabilitálására- fogalmazott Németh Balázs. Elhangzott, hogy Deák Ferenc szerint erre azért nem kerülhetett sor, mert meg kellett hagyni a magyarokat abban a hitben, hogy a szabadságharcot fegyveresen nem lehetett leverni, csak árulással. Ferenc Józseffel kapcsolatban elhangzott, hogy számára is példaértékű volt a magyarok hősies helytállása a budai vár ostromakor, még a hálószobájában is őrzött két, ezzel kapcsolatos festményt.

Az ünnepségen ismertették a honvédelmi miniszter által kitüntetettek névsorát. Simicskó István az oktatás, képzés kategóriában az „Év Katonája Kitüntető Címet” adományozta Dr. Varga Béla Lajos alezredesnek, a HHK Repülő Sárkány-hajtómű Tanszék egyetemi docensének. A honvédelmi miniszter a ténylegesen eltöltött évei elismeréséül a Tiszti Szolgálati Jel 20 év után járó II. fokozatát adományozta Dr. habil. Berek Tamás alezredesnek, a HHK Műveleti Támogató Tanszék vezetőjének és Vas Tímea őrnagynak, a HHK Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék tanársegédjének. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésével kapcsolatos tevékenysége során tanúsított kiemelkedő helytállása elismeréséül a Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet kapta Dr. Ujházy László alezredes, a HHK Katonai Vezetéstudományi és Közismereti Tanszék vezetője.

Az ünnepségen kiemelkedő színvonalú tudományos kutatói, oktatói és doktori témavezetői munkájáért Hadtudományi Emlékplakettet vehetett át Prof. Dr. Kovács László ezredes, a HHK Elektronikai Hadviselés Tanszék egyetemi tanára, valamint oktatói és rendszerbiztonsági felügyelői feladatainak színvonalas ellátásáért Megyeri Lajos Zoltán alezredes, a HHK Híradó Tanszék tanársegédje. Az Altiszti-Legénységi Szolgálati Jel 20 év után járó II. fokozatát Csábiné Bozány Magdolna zászlós, a Ludovika Zászlóalj állományának tagja vehette át.

A Honvédelem Napja alkalmából dicséretben részesült Gyürki-Kiss Endre őrnagy, Holló Krisztián őrnagy, Kiss Balázs főhadnagy, Koczka Réka közalkalmazott, Imre Gábor alezredes, Nagymihály Zsolt alezredes, Bártfai László őrnagy és Berki Zoltán főhadnagy.

Az állománygyűlésen közreműködött a nemzetközileg is elismert Honvéd Férfikar, amely Európa szinte egyetlen hivatásos férfikórusa.

Szöveg: Szöőr ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Megosztás a Facebook-on


Kard, Párbajtőr, Tőr fegyvernemben indultunk a Vívó MEFOB-on!

    • 18527785 789186761243875 8986906270742647646 n
    • 18486214 789186574577227 8382539254663569829 n
    • 18425504 789186577910560 1385086460186474113 n
    • 18447685 789186571243894 7852431268503555243 n
  • Előző
  • Következő

Az idén is Debrecen adott otthont a vívósport legnagyobb felsőoktatási seregszemléjének, a vívó MEFOB-nak. Az Egyetemünket képviselő Egyesületi tagok hallgatói egyéniben mindhárom fegyvernemben pástra léptek, és a fiúk mezőnyében három csapatot is el tudtunk indítani.
Az élménydús hétvége eredményei:

Kard:
Gémesi Huba: 5. helyezés RTK
Pávay Richárd: 25. helyezés HHK
Gajdán Viktor: 27. helyezés ÁKK
Elischer Gergő: 29. helyezés HHK
Csapat: 5. helyezés

Párbajtőr:
Mósa Tamás: 7. helyezés ÁKK
Gál Soma: 10. helyezés ÁKK
Gajdán Viktor: 14. helyezés ÁKK
Rigó Zsuzsanna: 15. helyezés RTK
Pápics Patrik: 35. helyezés HHK
Elischer Gergő: 40. helyezés HHK
Csapat: 5. helyezés

Tőr:
Mósa Tamás: 7. helyezés ÁKK
Gál Soma: 16. helyezés ÁKK
Rigó Zsuzsanna: 16. helyezés RTK
Pápics Patrik: 23. helyezés HHK
Csapat: 5. helyezés

Dr. Németh András őrnagy NKE SE szakosztályvezető

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: sport, 2017

Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben

    •  Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben plakát
Cimkék: főoldali hír, 2017

Lebstück Mária: az első női főhadnagy

    • fokep
    •  dsc7718 2 2
    •  dsc7724 2 2
    •  dsc7734 2 2
    •  dsc7738 2 2
    •  dsc7757 2 2
    •  dsc7770 2 2
    •  dsc7792 2 2
  • Előző
  • Következő

A Megyeri úti temetőben tartott megemlékezést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar. A honvédelem napja alkalmából tartott ünnepségen Lebstück Mária, az első női főhadnagy síremlékénél helyezett el koszorút Mészáros Judit alezredes asszony, valamint Pothnár Ágnes másodéves honvédtisztjelölt a kar és a hölgyállomány nevében.

A megemlékezés során Dr. Kaló József százados, a HHK egyetemi docense ismertette a főhadnagyasszony nem mindennapi katonai- és életútját.

Lebstück Mária 1830-ban Zágrábban született, apja jómódú horvát kereskedő volt, nagybátyja, báró Simonich Boldizsár császári ezredes. Mária anyagi ágon rokonságban állt Jellasics horvát bánnal, császári táborszernaggyal. A kis Mária számára családja a legjobb nevelést akarta biztosítani, így 13 éves korától Bécsben élő ezredes nagybátyjánál nevelkedett, iskoláit is ott végezte. A nagybácsi életvitele nagy hatással volt a lányra, így nem csoda, hogy a bécsi forradalom kitörésekor – 18 éves volt ekkor – férfiszerepet kívánt vállalni: harcolni akart a forradalom oldalán. Ékszereit eladva férfiruhát vásárolt, levágatta a haját, és Lebstück Károly néven csatlakozott a nemzetőrséghez. Néhány nappal később belépett a német halálfejes légióba, majd az egyetemi légióhoz csatlakozott. Az októberi forradalom leverése után női ruhában menekült el a császárvárosból Magyarországra, ahol ugyancsak a német légióhoz került, majd miután ennek tagjai a tétényi ütközetben gyáván viselkedtek, a tiroli vadászokhoz csatlakozott.

Mária tehát egy olyan szabadságharc katonája lett, egy olyan ország függetlenségéért harcolt, amelynek nyelvét nem értette (horvátul, németül és franciául beszélt), amelyhez valódi kapcsolatok nem fűzték. Visszaemlékezése alapján inkább a kalandvágy, a „férfiúi virtus” megmutatása vezette. Mária számos ütközetben és csatában vett részt, számos alkalommal megsebesült, hősies helytállásáért sorozatosan előléptették. A kápolnai csata után maga kérte, hogy a huszárok közé léphessen. Buda visszafoglalásakor már főhadnagyi rendfokozatban harcolt.

Mária a szabadságharc utolsó szakaszában, augusztus 18-án esett fogságba, s az aradi várba került. Mint a lázadó sereg tisztjét elítélték, az ítélet Magyarországról való kiutasítás és Horvátországba internálás volt. Később visszatérhetett Magyarországra. Lebstück Mária 1880-ban halt meg Újpesten, ahol köztiszteletben álló személyiség volt, aki mindig honvéd egyenruhában jelent meg, női ruhát csak otthon viselt. A ház falán 1935. március 15-én emléktáblát helyeztek el, Újpesten utcanév őrzi emlékét. Síremléke az újpesti Megyeri úti temetőben található, amelyet közadakozásból emeltek. Huszka Jenő Mária főhadnagy c. operettjét az őt sorsa ihlette.

Szöveg: Szilágyi Dénes

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: megemlékezés, 2017

Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop

    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -1
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -3
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -2
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -5
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -4
  • Előző
  • Következő

Az NKE HHK Elektronikai Hadviselés Tanszéke és a Magyar Hadtudományi Társaság Elektronikai, Informatikai és Robotikai Szakosztálya május 16-án tartotta soron következő szakmai rendezvényét, amelyen Dr. Kollár Csaba PhD, a PREMA Consulting vezető tanácsadója, a Katonai Műszaki Doktori Iskola oktatója „Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője” címmel tartott előadást.

Az előadás első részében bemutatásra kerültek azon a szerkezetek, automaták, amelyek az ókor óta foglalkoztatták az ügyes kezű konstruktőröket, és akik sorában nem kisebb nevek is megtalálhatók, mint Leonardo da Vinci, Kempelen Farkas, vagy akár Nikola Tesla.

Karel Capek 1921-ben írt R.U.R. – Rossum Univerzális Robotjai - című színdarabjától kezdve került a köztudatba maga a robot szó, de talán ez a mai napig az egyik legszélesebb értelemben használt kifejezés, amelyet gyakran helytelenül, tévesen használunk.

A fejlesztők, kutatók, tudományelméleti szakemberek folyamatosan értelmezési, definíciós zavarba kerülnek a robotok kapcsán, amit I. Asimov 1942-ben megfogalmazott robottörvényei és a gyakorlati kutatás-fejlesztések eredményei között felmerülő ellentmondások gerjesztenek. Egyelőre nincs megoldás, egyesek a robottörvényeket írnák át a saját érdekeiknek megfelelő formára, mások egyenesen azt állítják, hogy ez egy napjainkra sajnos már kijavíthatatlan fogalmi zavar és számtalan gépre, önműködő berendezésre nem is szabadna a robot szót alkalmazni.

Az előadás második részében Dr. Kollár Csaba a robotelméleti kutatások néhány fontos kérdését villantotta fel, olyanokat, mint:

- a robotok fejlesztését generáló fontosabb gazdasági, társadalmi, védelmi szempontok;

- a robotok katonai célú alkalmazásai;

- technológiai és szociális problémák, esetleges korlátok.

Az előadó beszámolt egy, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar hallgatóinak bevonásával folytatott fókuszcsoportos kutatásról, amely arra kereste a választ, hogy a ma húszas éveinek elején járó korosztály hogyan vélekedik a robotok hadseregben való megjelenéséről, melyek a számukra már természetes alkalmazások és melyek azok a katonai vezetési, fegyveralkalmazási vagy az ember-robot hibrid alkalmazásából eredő konfliktushelyzetek, amelyek véleményük szerint kizárhatják a robotok, a mesterséges intelligencia alkalmazását.

Az előadás után folytatott kötetlen beszélgetés jól rámutatott arra is, hogy ez egy valóban multidiszciplináris kutatási terület, mert nem csak mérnökök, hanem matematikusok, IT szakemberek, szociológusok, etológusok, közgazdászok, pszichológusok, marketingesek és még nagyon sok tudományterület szakembere szükséges ahhoz, hogy az emberiség megtalálja a számára valóban optimális megoldást. Ne kelljen attól tartania utódainknak, hogy a gépek egykor majd föléjük kerekednek és elpusztítják, mint ahogy azt több kutató vizionálja a szingularitás bekövetkezésekor.


Kép: Hajdu Veronika

Szöveg: Prof. Dr. Ványa László ezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017

A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián

    • A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián - 1
    • A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián - 2
    • A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián - 3
    • A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián - 4
    • A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián - 5
    • A HHK vezetői a Horvát Védelmi Akadémián - 6
  • Előző
  • Következő

Dr. Pohl Árpád ezredes a HHK dékánja és Dr. habil. Jobbágy Zoltán ezredes, tudományos és nemzetközi dékánhelyettes a Dr. Franjo Tudman Horvát Védelmi Akadémia dékánjának meghívására udvariassági látogatás tett Zágrábban. Viszonozták a 2017. február 2-án megrendezett Kari Nap alkalmából hazánkban járt horvát delegáció látogatását, tájékozódtak a Horvát Fegyveres Erők tisztképzésének sajátosságairól, valamint áttekintették az együttműködés lehetséges formáit.

A látogatásnak megfelelő keretet biztosított a Zágrábban megrendezett CEFME Hallgatói Tudományos Konferencia. A két szekcióban induló négy honvéd tisztjelölt közül egy második, egy pedig harmadik helyezést ért el. Két honvéd tisztjelölt elismerő oklevélben részesült.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Ludovika Fesztivál a Ludovika téren

    • nke ludovika fesztival web 710 358 s

Idén először a Ludovika téren tartják meg az immáron 8. alkalommal megrendezendő Ludovika Fesztivált, amelynek ezúttal is a tisztavatást megelőző, úgynevezett Száznapos Ünnepség az egyik központi programja. A rendezvényre május 13-án kilátogatókat emellett olyan programok is várják, mint például intézkedéstaktikai és műszaki mentési bemutató, vagy rendőrségi és honvédségi gépjárművek bemutatása. A nagyközönség számára nyitott, egész napos, ingyenes rendezvényen számos családi- és gyermekprogram is várja az érdeklődőket.

A Ludovika Fesztivál múltja 1924-ig nyúlik vissza, amikor a 18. században megkezdett és 1919-ben megszakadt Száznapos Ünnepséget – amely az avatásig hátralévő időt jelöli – ismét megtartották a végzős akadémisták tiszteletére. A rendezvényen az MH Ludovika Zászlóalj kiváló tanulmányi eredményű, végzős honvédtisztjelöltjeinek adnak át elismeréseket, köztük a Schmittné Makray Katalin zászlóanya által alapított Szent László-díjat.

A VIII. Ludovika Fesztiválon a szervezők olyan látványos programokkal várják az érdeklődőket, mint például a katasztrófavédők magasból mentési bemutatója, a honvédség haditechnikai és a rendőrség intézkedéstaktikai bemutatója. Az érdeklődők tűzszerészrobotokat és különböző szimulátorokat is láthatnak, és kipróbálhatják ügyességüket a különböző akadálypályákon is.

A rendezvényen bemutatkoznak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kara és intézetei is, köztük a nemrégiben alakult Víztudományi kar is látványos programokkal várja a fesztivál résztvevőit. Manapság egyre többet hallunk a kiberbiztonság fontosságáról, az ezzel kapcsolatos legfrissebb ismereteket a közelmúltban megalakult Kiberbiztonsági Akadémia szakembereitől tudhatják meg a rendezvényen.

További információ:

http://uni-nke.hu/x/ludovika-fesztival-2017

Megosztás a Facebook-on


Nukleáris méréstechnikai bemutató a HHK-n

    • Nukleáris méréstechnikai bemutató a HHK-n - 1
    • Nukleáris méréstechnikai bemutató a HHK-n - 2
    • Nukleáris méréstechnikai bemutató a HHK-n - 3
    • Nukleáris méréstechnikai bemutató a HHK-n - 4
  • Előző
  • Következő

Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, tudományos rektorhelyettes kezdeményezése alapján, a HHK Műveleti Támogató Tanszék szervezésében 2017. május 08-án délelőtt kampuszunkon az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Sugárbiztonsági Laboratóriumának munkatársai bemutatták új radiológiai mérőkocsijukat. A járművet speciális felszerelése alkalmassá teszi nukleáris anyagok megkeresésére, azonosítására és szállítására.

A nemzetközi ABV terrorizmus és a tömeges méretű migráció napjaink egyik súlyos veszélyforrásává teszik a nukleáris anyagok illegális, engedély nélküli, határokon át történő szállítását, csempészetét. Az MTA EK Sugárbiztonsági Laboratórium munkatársait jogszabály jelöli ki illetékesnek ezen anyagok felkutatására, azonosítására és elszállítására.

Dr. Kovács-Széles Éva laboratórium vezető elmondta, hogy a törvényszéki laborhoz tartozik az MTA EK Környezetvédelmi Szolgálatával közös tulajdonú mozgólabor, amely 24 órás készenléti szolgálattal rendelkezik és ily módon egy nukleáris készenléti csapattal áll a hatóságok rendelkezésére radiológiai helyszínek és nem várt események kezeléséhez. Az autó különféle kézi detektorokkal, nagy érzékenységű, távmérő detektorrendszerrel, on-line dózistérképező rendszerrel, in-situ gamma-spektrométerrel és nukleáris fizikusi és mérési szakértelemmel felszerelt. A távérzékelés és távfelmérés erősítéséhez jelenleg felderítő robot és drón fejlesztése is zajlik.

A technikai bemutató során a jelenlévők megismerhették a nukleáris méréstechnika legújabb fejlesztésű műszereit, amelyek járműfedélzeti kialakításban alkalmasak alfa-, béta-, gamma- és neutronsugárzások nagy érzékenységű, esetenként energiaspecifikus mérésére. A jármű felszerelésének ismertetésén túl egy szimulációs izotópkeresési gyakorlatot is megtekinthettünk, ahol a mérőkocsi személyzete egyéni védőeszköz viselése közben, kéziműszerek segítségével mutatta be, hogyan képesek terepi körülmények között rejtett vagy elveszett sugárforrások megkeresésére és azonosítására.

A bemutató zárásaként az érdeklődők kérdéseire adtak válaszokat, majd a szakterületek képviselőivel cseréltek eszmét az együttműködés kialakításának lehetséges módjairól.

A bemutatón részt vettek a Műveleti Támogató Tanszék Vegyivédelmi szakcsoportjának oktatói és hallgatói, a Nemzetbiztonsági Intézet valamint a Katasztrófavédelmi Intézet vezetői, oktatói és hallgatói, ezenkívül az OKF Nukleáris Biztonsági Osztályának munkatársai és a KML Katasztrófavédelmi Mobil Laborkocsi.


Prof. dr. Földi László ezredes
egyetemi tanár


Slovak Shield 2016

    • Slovak Shield 2016 - 1
Slovak Shield 2016 - 2

A Slovak Shield 2016 egy többnemzeti, a V4 országok (Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Magyarország), valamint az Amerikai Egyesült Államok és Németország részvételével megtartott gyakorlat, mely 2016. szeptember 29. és október 13. között került végrehajtásra. A magyar fél felkészülése azonban már augusztus végén megkezdődött másfél hetes időtartamban.

Hazánk egy zászlóaljtörzzsel — amelyben a Műveleti Támogató Tanszék 5 fő, az Összhaderőnemi Műveleti tanszék 3 fő, valamint a Hadtáp és Katonai Közlekedési Tanszék egy fő honvéd tisztjelölttel vett részt — és alájátszókkal képviseltette magát a szlovákiai Lest kiképzőközpontban megrendezett gyakorlaton. A Slovak Shield esemény sok különböző típusú, de egymástól elkülöníthető elemből épült fel. Szimulációs és gyakorlati felkészítés is történt. Magyarország a szimulációs tréning részeként 35 fős kontingenssel vett részt.

A gyakorlat forgatókönyve szerint a Szlovákiával keleten szomszédos fiktív szakadárok egy harmadik fél támogatásával támadást indítottak Szlovákia ellen. A feladat az ellenséges erők megállítása, majd a saját erők által megindított ellenlökés, végezetül pedig az eredeti helyzet visszaállítása volt. Ennek során, abban a térségben ahol a magyar fél is érdekelt volt, kettő szlovák (1. és 3.), valamint egy többnemzeti (2.) dandár készült fel a védelmi harctevékenységre. A 2. gépesített lövészdandár 1–1 szlovák, lengyel, cseh, magyar és amerikai zászlóaljból állt. A feladat végrehajtása alatt a törzs és az alájátszók két különböző helyen települtek. Amíg a törzs az egyik helyen tervezete a zászlóalj harctevékenységét, addig az alájátszók egy másik ponton a zászlóalj elképzelésinek megfelelően irányították a századok, szakaszok mozgását a szimulációs rendszer segítségével.

A magyar delegáció október másodikán érkezett meg a lesti gyakorlótérre. A munka már a következő nap elkezdődött a felkészüléssel. Berendezték a zászlóalj harcálláspontot, legyártották a szükséges munkaanyagokat, valamint elkészítették a harcfeladat megvívásához szükséges intézkedéseket az elöljáró magasabbegység parancsai alapján. Az előkészületi fázis utolsó napján, hogy ellenőrizzék a rendszer működőképességét, az alájátszóknak lehetőségük volt tesztelni azt.

Október 7-én aztán elkezdődött az éles végrehajtás, amely egészen október 12-ig tartott. A gyakorlat vezetői különféle helyzeteket szimuláltak, melyekre a különböző szintű (dandár, zászlóalj) törzseknek reagálniuk kellett. Ez alatt a nem egész egy hét alatt a haderők törzseinek lehetőségük volt újabb tapasztalatot szerezni a többnemzeti együttműködés terén, amely mind a V4 országok, mind a NATO egyik alapvető célkitűzése.

Tallér Tamás honvéd tisztjelölt


Gyászolunk

Dr. Himmer Péter egyetemi docens -2

Gyászolunk

Dr. Himmer Péter egyetemi docens 2017. május 6-án elhunyt. Csendesen, ahogyan élt, ahogy az emlékünkben megmarad. Bölcs nyugodtsága már most nagyon hiányzik nekünk. Hónapok óta már nem találkozhattunk vele, de vártuk vissza, bár mondta, hogy már lehet, hogy nem fog többet tanítani. Már el sem búcsúzhatunk tőle, csak a temetőben – szerdán délután négy órakor Zebegényben. 

 Himmer Péter 1985-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Karán, filozófia szakon végzett. Ugyanebben az évben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Filozófia tanszékén kezdett oktatni. 1991-től a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola Társadalomtudományi tanszékére helyezték át, még ebben az évben az ELTE-n filozófiatörténetből egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1993-ban nevezték ki főiskolai tanárrá. 2001-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre került, ahol 2008-2011-ig tanszékvezetőként dolgozott. 2004-ben az ELTE-n PhD fokozatot is szerzett. Bár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezetében a filozófia és kultúrtörténet oktatására nem maradt önálló tanszék, Dr. Himmer Péter továbbra is a tantárgy oktatásának szervezője és meghatározó alakja maradt. 2015 óta egyetemünk docenseként tanította a filozófiatörténetet, klasszikus etikát és kultúrtörténetet.

A Tanár Úr több mint 30 éves oktatói pályafutása során tiszti nemzedékek sorát tanította, gondolkodást alakította, finomította, amivel hozzájárult a Honvédség tisztikarának általános és katonai műveltségének mélyítéséhez sokszínűbbé tételéhez. Nyugodt, követhető előadói stílusa, nagy tudása, ismereteinek folyamatos megújítása az egyetemen népszerű, elismert oktatóvá tette. A Hadtörténelem, Filozófia és Kultúrtörténet tanszéken véleményének meghallgatása nélkül nem születhetett döntés. Mindig számíthattunk rá, ez közhelyesen hangzik, de ezúttal valóban igaz. Előrelátásának köszönhetően, munkatársai tovább haladhatnak az általa kijelölt úton. Már évek óta a pótlásáról beszélt, kereste és meg is találta utódját. Nyugdíjra készült, nem a halálra. A jól kiérdemelt nyugalom, a pihenés, már nem adatott meg neki. Abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy halálával karunkon a filozófiaoktatás nem száll sírba.

Péter! Nyugodj békében!

Csikány Tamás  

Cimkék: főoldali hír, 2017

Versenyen az NKE SE LHD szakosztály!

    • 18274835 869919966493547 7218107641874165154 n

Helyezettek:
Pásztor Kálmán hallgató saját kategóriájában díjugratásban 1. helyezést ért el és szintén kiválóan teljesített díjlovaglásban is, ahol saját kategóriájában az előkelő 2. helyezést érte el.

Dr. Horváth Tibor kevéssel lemaradva Kálmán mögött, nagyon szoros versenyben a 3. helyezést érte el.

Csíkos Zoltán klubtársait utasította maga mögé, így díjlovaglásban 1. helyezést ért el.

Ezúton is gratulálunk Nekik és minden egyes résztvevőnek, akik időt, energiát fektettek a felkészülésbe és a versenyen való részvételbe!
Rajtengedély vizsgával nem rendelkező lovasoknak szerveznek olyan kis versenyeket, ahol azok a lovasok is összemérhetik tudásukat, akik még nem rendelkeznek versenyzői engedéllyel, illetve kifejezetten erre készülnek. Ezek az események kiváló alkalmak arra, hogy saját lovagló tudásunkat megmérettessük és a mindennapoktól eltérő formában is visszajelzést kapjunk róla.

A díjlovagló program megtanulása és elsajátítása, a díjugrató pálya teljesítésére való felkészülés a versenyt megelőző hetekben szinte észrevétlenül javítják a lovas koncentrációs készségét, még tudatosabbá teszik a lóval való közös munkát, és habár sokszor fel sem tűnik formálják a lovas jellemét.

Külön öröm, hogy ismételten kezd erősödni az elhivatottság a közszolgálati hivatást választó hallgatók és a már aktív állomány soraiban szolgálatot teljesítők között egyaránt a lovaglás iránti szeretet, a lovas sport és a lovas életmód irányába.

Továbbra is igyekszünk ezen vezérelvet szem előtt tartani és a későbbiekben még több ember felé közvetíteni ezt a sportot, életmódot, hitvallást és hivatást egyaránt!

NKE SE LHD Szakosztályvezető: Kollár Csaba


Hatan vehették át egyetemi tanári megbízólevelüket

    • fokep 161 680 454 s
    • dsc4336 2 680 454 s
    • dsc4346 2 680 454 s
    • dsc4357 2 680 454 s
    • dsc4366 2 680 454 s
    • dsc4374 2 680 454 s
    • dsc4380 2 680 454 s
    • dsc4390 2 680 454 s
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hat új egyetemi tanára az intézmény szenátusának ülése előtt vehette át a köztársasági elnök által adományozott megbízó oklevelet az egyetem rektorától.

Áder János január 15-i hatállyal egyetemi tanárrá nevezte ki Dr. Ványa László ezredest, a HHK Katonai Üzemeltető Intézet intézetigazgatóját, Dr. Krajnc Zoltán alezredest, a HHK Katonai Vezetőképző Intézet, Összhaderőnemi Műveleti Tanszék tanszékvezetőjét, valamint Dr. Földi László alezredest, a HHK Katonai Vezetőképző Intézet, Műveleti Támogató Tanszék oktatóját. A köztársasági elnök március 20-i hatállyal egyetemi tanári oklevelet adományozott Dr. Fantoly Zsanettnek, az RTK Bűnügyi Tudományok Intézete büntetőeljárás jogi tanszék vezetőjének, Dr. Kóródi Gyula tűzoltó alezredesnek, üzemorvosnak, az NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola témavezetőjének és Dr. Horváth Attila alkotmánybírónak, az ÁKK Állam és Jogtörténeti Intézet vezetőjének. 

„Minden egyetem számára büszkeség lehet, ha egyszerre hat egyetemi tanári megbízó oklevelet adhat át a rektor a kollégáinak. Egy ilyen fiatal és ambiciózus egyetem esetében, mint az NKE, külön öröm ezt megtenni”- hangsúlyozta beszédében Prof. Dr. Patyi András rektor.  


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Cimkék: főoldali hír, 2017

Tudósítás hallgatói sikerekről

A Somos Alapítvány közel húsz éve támogatja azon tehetségeket, akik akár a katasztrófavédelem-, akár a nukleáris biztonság- vagy a sugárvédelem területén kiemelkedően teljesítenek. Nem volt ez másképp idén 2017. április 25-27 közötti időszakban sem, amikor is megrendezésre került Hajdúszoboszlón a XLII Sugárvédelmi Továbbképző Tanfolyam, amelyen Manga László és Sebestyén Zsolt a Katonai Műszaki Doktori Iskola (KMDI) PhD hallgatói is részt vettek. Sebestyén Zsolt a „Nukleáris létesítményekre vonatkozó sugárvédelmi követelmények korszerűsítése” címmel, Manga László a „Pilóta nélküli repülők a sugárfelderítésben” címmel tartott előadást. A KMDI-n korábban végzett hallgatója, Dr. Nagy Gábor szakmérnöki dolgozata, a „A paksi atomerőmű leszerelési tervének aktualizálásához tartozó radiológiai felmérés értékelése” című előadás második helyezést ért el a pályázatban. Petrányi János, aki ugyancsak a KMDI PhD hallgatója, a Gamma Zrt. műszaki igazgatójaként ugyancsak érdekes előadást tartott arról, hogy mi a teendő egy zárt Sr-90-es izotópot tartalmazó sugárforrás nyitottá válása esetén.  A szakma képviselőin kívül, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) több neves oktatója is részt vett a rendezvényen. Többek között az NKE egyetemi tanára, a KMDI alapítója Prof. em. Dr. Solymosi József mk. ezredes Dsc., aki előadást is tartott „Az atomenergia alkalmazása körében eljáró független műszaki szakértők minősítése” címmel, valamint Prof. Dr. Földi László mk. alezredes és Dr. Csurgai József mk. alezredes. A paksi atomerőmű főosztályvezetője Dr. Bujtás Tibort, aki 2011 óta az Eötvös Lóránt Fizikai Társulat (ELFT) Sugárvédelmi Szakcsoportjának elnöke, és Dr. Vincze Árpád (ELFT Sugárvédelmi Szakcsoportjának titkára), aki az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főosztályvezetője, érdekes előadást tartottak a sugárvédelmi szabályozások aktualitásáról, valamint a sugárvédelmi vonatkozású események hazai és nemzetközi kivizsgálásáról.

Összességében elmondható, hogy a három nap alatt meghallgatott mintegy harmincegy előadás mindegyike nagyon hasznos volt mind a szakma, mind a tudományos kutatást folytatók számára.

(A képen jobrról balra: Csurgai József, Sebestyén Zsolt, Rónaky József (hátrébb), Pintér István, Sólymosi József, Vincze Árpád, Nagy Gábor, Manga László)

    • kmdi sugarvedelmi
Cimkék: katonai-hirek

Harai Dénes: Fókuszban a tehetség

Egyetemünk Rendészettudományi Kara sikeresen megrendezte a XXXIII. OTDK Had- és Rendészettudományi Szekcióját, mely a konferenciasorozat országos zárása is volt egyben. A Szekció ügyvezető elnöke Dr. habil. Boda József nb. nyugállományú vezérőrnagy, dékán volt, aki tapasztalt csapatot állított össze, e kiemelkedő háromnapos rendezvény megszervezésére, és zökkenőmentes lebonyolítására. Záróbeszédében Prof. Dr. Patyi András, Rektor hangsúlyozta, hogy a szekció munkája „…jól szervezett, remek volt, méltó egyetemünkhöz.” A szekciónkban 192 pályázó, 19 felsőoktatási intézményből (3 határon túlról), 21 tagozatban mutatta be kutatását; összesen 62 fő ért el helyezést, és 31 fő kapott különdíjat, ami szép eredmény.

A 21 tagozatból, az „Alkalmazott Társadalomtudományok” tagozat bemutatásával szeretném jelezni a pályázók tehetségét. A tehetséget - Kosztolányi Dezső nyomán úgy értelmezve, - hogy az „fokozottan érzékeny látás”, s erre az érzékenységre, különösen társadalom-, és bölcsészettudományi szempontból, - az emberi jelekre való érzékenységre, - a szavak és az adatok jelentésére, új jelenségek-összefüggések felfedezésére, a választott tárgy igényes, következetes kezelésére, világos előadására volt kíváncsi a felkért Bíráló Bizottság is. Elnöke a Debreceni Egyetemről, Dr. Mező Ferenc pszichológus, egyetemi docens volt. A Bizottság tagjai: Dr. Németh Zsolt ny. r. ezredes, egyetemi docens; a hallgatói képviselő Molnár Levente Péter másodéves rendőrtisztjelölt volt, valamint 11 pályázó munkáit bíráltam-zsűriztem magam is e tagozatban. A tagozatban az összesített pontértékek alapján: I. helyezést, Vass Dorina (NKE RTK): „A kortárs bántalmazás kivetülése virtuális színtérre – gyerekek és a világháló”; II. helyezést, Jámbor Orsolya Ilona (NKE RTK): „Nemzetiségek két évszázada Magyarországon – migrációs folyamatok 1650 és 1850 között”; III. helyezést megosztva nyerte, Nagy Diána (NKE RTK)„Kosztüm és egyenruha (avagy a nők helyzete a rendőrségen)”, valamint Nagy Péter (SZTE AJTK): „Katonai büntetés és katonai mellékbüntetések alkalmazása, különös tekintettel a szolgálati törvényben lévő fenyítésekre” című pályázataikkal.

A pályázók még nem tudósok, de olyan nagy fogalmi tömbök összetevőivel foglalkoztak tudományos igénnyel, mint: az agresszivitás, az alsóbb- és felsőbbrendűség (modern rabszolgaság), a népcsoportok, az identitás, az öngyilkosság, a magatartászavarok, a bűnösség és a felelősség, a szolgálattal összefüggő jogi-, valamint a tartalommal és formával kapcsolatos problematikák. A kutatásokból nem hiányoztak az esetelemzések, interjúk, empirikus felmérések s az adatok sokrétű elemzései, valamint a kritikus szemléletmód sem. Az esetelemzések különösen jól érzékeltették az életfolyamatok spontán mozzanatait, a társadalmi hatásrendszerek torzító jelenségeit; régiónkban a kultúrkörök átfedéseit; a történelmi közösség jelentőségét a megmaradásban, az ősi hagyományok megőrzésében (Délvidék), és még sorolhatnám.

Az I. helyezett pályamunka, a „cyberbullying” (az online térben elkövetett bántalmazás), mely a pályázó megállapítása szerint nem választható el az iskolai erőszaktól sem, mert „Mindkét agresszív magatartási forma legveszélyeztetettebb célcsoportja a szocializációjuk útján lévő fiatalkorúak, akik az internetes felületeken egy virtuális identitással rendelkeznek.”- írta a szerző. A kutatás céljait elérte, igazolódott a 8. osztályos tanulók körében végzett empirikus kutatás eredményeként, valamint az adatok okos interpretációjaként, hogy a fiatalok kiszolgáltatottságát növeli, ha nem vonják be a szülőket az online szörfözéseikbe; valamint, fontos a számukra a kortársak véleménye, ezért aztán a bántalmazások után is a közösségi oldalakon maradnak. A pályázó egyezéseket talált a zaklatás, rágalmazás, becsületsértés tényállás elemei, és a a virtuális gátlástalanság (cyberbullying) elemei között, de „egységes tényállásként még nincs jelen a büntetőjogban ez a fajta bántalmazási forma.” – hangsúlyozta a szerző, akinek témavezetője: Dr. Simon Béla r. őrnagy tanársegéd volt.  Az I. helyezettek közül kerül majd ki a Pro Scientia Aranyérmes pályázónk.

A II. helyezett pályamunka időszerűségét a migráció adta, ami már – nemcsak Európában - alapproblémájává vált jelenkorunknak. E pályamunka empirikus felmérésével, igen meggyőzően mutatta be, hogy a konzuli cselekmények a délvidéki magyarság érdekében, 2010 után, nagyságrendekkel felülmúlták a korábbi évekét. A pályázó, a jelzett történelmi időszak – három évszázad - migrációs folyamatainak bemutatásával, olyan összetett fogalmak vizsgálatával, mint az elcsatolás, szórvány, diaszpóra, stb.,  érvelt arról, hogy „a migráció önmagában nem negatív jelenség”, valamint arról, hogy az elfogyóban lévő történelmi-közösségnek, mindenkor küldetése van: a megmaradásban, a tradíciók megőrzésében és átörökítésében. Hangsúlyozta, hogy az egyes népcsoportok beilleszkedését minden időszakban próbára teszik az olyan történelmi helyzetek, mint a háborúk, üldöztetések, menekülések, stb. Kiemelte, hogy a vizsgált három évszázadban is  volt a migrációnak gazdasági funkciója (elnéptelenedett területek betelepítése, mezőgazdasági termelés, szállítás, kereskedelem, stb.). Témavezető Dr. Tarján Gábor egyetemi docens volt.     

A III. helyezett pályamunkák: Nagy Diána (RTK) „Kosztüm és egyenruha (avagy a nők helyzete a rendőrségen)”; valamint Nagy Péter „A katonai büntetések és a katonai mellékbüntetések alkalmazása, különös tekintettel a szolgálati törvényben lévő fenyítésekre.” Témavezetők sorrendben Dr. Tarján Gábor egyetemi docens, valamint Dr. Törő Sándor c. egyetemi docens és Dr. Karsai Krisztina egyetemi tanár volt. Nagy Diána empirikus vizsgálatra és interjúkra  épülő pályázatának középpontjában a nők helyzete állt a rendőrségen. A pályamunka foglalkozott a rendfokozat, a szolgálati terület, az életkor, a szolgálati idő kérdéseivel, de a beosztással, beosztottakkal, a munkakörrel, kollégákkal való elégedettséget is mérte. Olyan érzékeny kérdésre is kitért, mint a szolgálat és a családi élet összeegyeztethetősége, és az emancipáció. Foglalkozott a női kompetenciákkal, melyek sikereket hoznak a rendőri munkában, és előadásában érzékeltette, hogy a figyelem, az információra való érzékenység, stb., különösen fontosak a rendőrnők esetében. A vitában megjegyeztem, hogy az anyaság és a szakmai karrier nem valós alternatíva.

A szintén III. helyezett Nagy Péter pályázatában hangsúlyozott olyan vizsgálati szempontokat, mint: a katona jogsértése milyen fokban, és milyen mértékben sértette a rendvédelmi szerv rendjét és fegyelmét; valamint - a jogi tárggyal szoros összefüggésben lévő szempont, - a cselekmény veszélyességi foka a társadalomra. A felelősség körében 3 szintet jelölt meg, így „1. a felelősségnek azon szintje, ahol katonai büntetés kiszabásának van helye. A 2. szint esetében lehet a katonai mellékbüntetéseket kiszabni. A 3. szinten a fenyítések köre található.” – írja a pályázó, hozzátéve, hogy a kiszabott szankcióknak arányban kell állniuk a katona felelősségével.    

A tagozatban két különdíjas pályázat is volt, így Tóth Hanna (RTK): Suicide-by-cop – A rendőr mint az öngyilkosság eszköze” - témavezető Dr. Farkas Johanna adjunktus; valamint Mirczik Ádám: (ME ÁJTK): A szükségesség és az arányosság érvényesülése a hivatásos szolgálati jogviszonyban állók jogainak korlátozása során, különös tekintettel az információs önrendelkezési jogra és a tisztességes eljáráshoz való jogra.” - témavezető Dr. Pap Gábor adjunktus. Megemlítem, hogy különdíjban a helyezettek is részesültek. Minden tagozat tehetett javaslatot „Prezentációs díjra” is. A zsűri Benyusovics Edina htj. (HHK): „A családfakutatás módszere, valamint a katonai múlt családtörténeti kutatásának lehetőségei” című, dinamikus, történelmi dokumentumfilm-betéttel illusztrált szép pályázatát javasolta a főzsűrinek mérlegelésre.  

Összességében, a pályázatokkal mind a hadtudományi, mind a rendészettudományi területen jól körvonalazódott az a szimbolikus tőke, mely kiemeli az egyetemünk oktatási-kutatási értékeit. A tagozat alkalmazott társadalomtudományként való megnevezése, arra utalt, hogy a pályázók szakmai területeik problematikáiból választottak kutatási témakört, hipotéziseik a valóságtartalmak mélységébe hatoltak, és megoldásokat kerestek. A kidolgozott témákat a szisztematikus kutatómunka első tudatosulásának, és folyamatos mélyülésének foghatjuk fel. A témák bemutatása során azt tapasztaltuk, hogy a fiatal kutatók hisznek értékeikben, a vitákban érveltek mellettük, védelmezték azokat. A kutatások hozzájárulnak a pályázók szakmai minőségének fejlődéséhez. A kiemelkedőnek értékelt pályázatokat a bíráló bizottság elismerte és díjazta. A pályázók még nem tudósok, a pályázatok nem doktori értekezések, de a bemutatott témakörökből szakdolgozatok, és a továbbiakban értekezések is készülhetnek. A pályázati kutatómunka – a helyezéstől függetlenül – emeli a szolgálatteljesítés minőségét. Gratulálok magam is pályázóinknak a nagyszerű eredményhez.

A szekció záró mozzanataként, Prof. Dr. Patyi András rektor valamint az ügyvezető elnök Dr. habil. Boda József nb. nyugállományú vezérőrnagy, dékán átadták a díszes serleget a XXXIV. OTDK Had- és Rendészettudományi Szekciója szervezőjének az Óbudai Egyetem rektorának  Dr. Réger Mihály professzor úrnak. A következő OTDK 2019-ben lesz.

Cimkék: főoldali hír, 2017

ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok

    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 1
    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 2
    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 3
    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 4
    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 5
    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 6
    • ENSZ békefenntartói ismereteket tanultak a katonai logisztikusok - 7
  • Előző
  • Következő

Április 24-28. között a másodéves Katonai logisztika alapszakos honvéd tisztjelöltek békefenntartói kiképzésen vettek részt az MH Béketámogató Kiképző Központban. A tantervükben szereplő Békefenntartói ismeretek tantárgy keretében egy rövid betekintést nyerhettek az ENSZ fegyvertelen katonai megfigyelőinek feladataiba, életébe.

A Bolesza Róbert százados és részlege által kitűnően összerakott felkészítés során a honvéd tisztjelöltek megismerték a békeműveletek kialakulást és fejlődését, különböző generációit, az ENSZ műveletek szervezeti felépítését és jelentési rendszerét, a békefenntartás során alkalmazott alapvető eljárásokat és technikákat, a hírközlés nemzetközi szabályait, a megfigyelő pontok kialakítását és működtetését, a járőrtevékenység megszervezését, a civil-katonai kapcsolatok kialakításának és fenntartásának fontosságát, az alapvető tárgyalási és kivizsgálási technikákat. A megszerzett tudásukról a csütörtöki komplex gyakorlaton adhattak számot, ahol az ENSZ-járőrök tevékenységének megszervezése és végrehajtása során a várt feladatok leküzdése mellett meglepetésszerű események kezelése során is alkalmazniuk kellett a hét folyamán tanult ismereteket.

Ez a tantárgy és a hozzá tartozó képzés azért unikum, és azért nagyon hasznos a tisztjelöltek számára, mert egy teljesen új oldalát mutatja meg a katonai feladatoknak, amely a többitől erősen eltérő gondolkodásmódot kíván meg. Hiszen, ahogy a régi mondás tartja: „A békefenntartás nem katonai feladat, de csak katonák tudják végrehajtani!”

Cimkék: főoldali hír, 2017

Hibrid veszélyek és hibrid megoldások

    • katonai tanfolyam

Eredményesen ért véget a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar egyhetes parancsnoki és törzsvezetési gyakorlata a Felsővezetői Katonai Tanfolyamon, ahol egyebek mellett a szükségállapot, a rendkívüli állapot, valamint a hibrid műveletek kérdései kerültek megvitatásra.

A gyakorlat célja elsősorban az volt, hogy a résztvevők jártasságot szerezzenek a nemzeti keretek között folyó válságkezelési módszerekről. A gyakorlat első mozzanatában a szükségállapot mint különleges jogrendi elem feladatait gyakorolták a Felsővezetői Katonai Tanfolyam 26. tancsoportja, a Készenléti Rendőrség, a Terrorelhárítási Központ, az Audi Hungária szakembereivel közreműködve. A gyakorlat második, harmadik napján a hallgatók a sikeres szükségállapoti rendszabályok megvalósítása után a műveleti területen felmerülő incidensekre alakítottak ki megoldási alternatívákat. Az incidensek között szerepelt légi katasztrófa következményeinek felszámolása, Ebola járvány-gyanús helyzet kezelése, tömegdemonstrációk kezelése, terrorista személy elfogása. A gyakorlatot médiamunkával együtt hajtották végre a résztvevők. Interjúk, valamint sajtótájékoztatók megszervezésében és lebonyolításában szereztek gyakorlati tapasztalatot a Zrínyi Média szakembereivel. Mind az incidensek, mind a médiamunka területét olyan neves szakemberek tartottak előadásokat részükre, akik megfelelő szakmai ismereteket adtak a helyzetek eredményes megoldásához. Az előadók sorában Dr. habil. Lakatos László vezérőrnagy a különleges jogrend, Dr. Bali Tamás ezredes a kutató-mentőszolgálat, Balázs Péter őrnagy az MH telepíthető biológiai laboratórium, Dr. Resperger Viktória a HM kríziskommunikációja, Berki Tamás nb. ezredes szélsőséges csoportok, Dr. Csurgai József az atomerőművek biztonsági problémái, Szilágyi József r. ezredes terrorista személyek elfogásának tapasztalatai, Dr. Újházi Lóránd a katolikus egyház humanitárius feladatai és Pepó Gabriella százados a csapatok átcsoportosítása témakörökben tartottak előadást.

A gyakorlat kidolgozói és vezetői szerint óriási lehetőséget kaptak a résztvevők, hogy a valóságos körülményeket legjobban megközelítő helyzetekben gyakoroljanak törzsekben, olyan szakemberekkel együtt, akik a rendvédelem, a katasztrófavédelem, a járványügy, a migráció és a terrorelhárítás hazai szaktekintélyei.

Professzor Dr. Szternák György, a gyakorlat döntnöke elmondta: a gyakorlat kulcskérdése az volt, a hallgatók képesek-e a jó szintű együttműködésre, időnyomás terhe alatt stratégia és hadműveleti szintű kérdések megoldására a rendőri, terrorelhárítási és civil szakemberekkel együtt. Bedők János rendőr ezredes már 6 éve vesz részt kollégáival az ilyen típusú gyakorlatokon, ő is azt emelte ki, hogy a hivatásrendek munkájának, szemléletmódjának megismerése kulcsfontosságú a válsághelyzetek kezelésében résztvevő felső- és középvezetők részéről.

A gyakorlat második részében az orosz–ukrán hibrid konfliktus tapasztalatait felhasználva modellezték a „váratlan támadás”, a „megelőző védelmi helyzet” és a „rendkívüli állapot” különleges jogrend elemeiben a katonai, rendvédelmi feladatokat.

Részletesebben foglalkoztak a hibrid fenyegetések fajtáival, a gazdasági, diplomáciai, különleges műveletek, kibertámadások kérdéseire kerestek megoldásokat. A gyakorlaton résztvevő külföldi vezérkari hallgatóknak is (német és kínai) érdekes volt a magyar jogrend alapján, magyar területen a válsághelyzetek megoldása.

A gyakorlat megbeszélésén a résztvevők a gyakorlatot hasznosnak ítélték, így egy továbbfejlesztett gyakorlattal találkozhatnak a következő tanfolyam résztvevői.


Szöveg: Dr. habil. Resperger István ezredes

Megosztás a Facebook-on


Eredményesen zárult az idei OTDK

    • fokep
    •  dsc2530 2
    •  dsc2536 2
    •  dsc2553 2
    •  dsc2557 2
    •  dsc2597 2
    •  dsc2669 2
    •  dsc2675 2
    •  dsc2696 2
    •  dsc2714 2
    •  dsc2718 2
    •  dsc2825 2
    •  dsc2830 2
    •  dsc2891 2
    •  dsc3248 2
    •  dsc3249 2
    •  dsc3263 2
    •  dsc3272 2
  • Előző
  • Következő

19 felsőoktatási intézmény, 21 tagozat, 192 pályázó, 62 helyezés, 44 különdíj. Számokban ez volt az XXXIII. OTDK Had- és Rendészettudományi szekciójának ülése, amelyet idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara rendezett a Nemzeti Tehetség Program támogatásával. Mind a tagozati-, mind pedig a különdíjakban az NKE hallgatói vitték a prímet, de láthatóan más intézményekben is egyre eredményesebben foglalkoznak ezekkel a speciális tudományterületekkel. 

„Az ország első, egykori katonai akadémiájának épületében vagyunk, amely annak idején széles nemzeti közakadozásból jött létre és elsőként működött a hadi tudományok művelő intézményeként is” – mondta köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora beszédében kitért arra, hogy az akadémiát létrehozó törvényben szerepel az is, hogy nemcsak erővel, hanem tudomány művelésével is lehet a hazáért harcolni. Patyi András szerint a szekció másik tudományterülete, a rendészettudomány sem esik messze az egykori Ludovika Akadémia szellemiségétől, hiszen ott hosszú ideig folytak olyan képzések, amelyek az akkori rendészeti szervek tiszti és altiszti utánpótlását szolgálták. „A két tudományterület összekapcsolódása tehát nem az elmúlt évek találmánya”- fogalmazott a rektor, aki szerint külön öröm, hogy az NKE-n kívül számos más felsőoktatási intézmény hallgatója is komolyan érdeklődik a hadtudomány és a rendészettudomány iránt. Patyi András köszönetet mondott a szervezők mellett a résztvevőknek is, akik egy tisztességes versenyen mutathatták meg tudásukat. Személyes élményként idézte fel az 1991-es OTDK-t, ahol második helyezést ért el, majd 2005-ben szekcióelnökként is tevékenykedett.

A versenyzők mellett a szervezők és együttműködő partnerek segítségét is megköszönte a rendezvényen Dr. habil. Boda József ny. vezérőrnagy. A Rendészettudományi Kar dékánja külön kiemelte, hogy voltak olyan konzulensek, akik 5-6 hallgató munkáját is segítették. „Tartalmas, már a tudományossághoz közelítő pályamunkákkal is találkozhattunk a versenyen”- mondta a szekció ügyvezető elnöke.

A XXXIII. OTDK Had- és Rendészettudományi szekciójának 21 tagozatában 62 helyezést és 44 különdíjat osztottak ki. Az első helyezettek közül 18-an a Nemzeti Közszolgálati Egyetem karait, illetve önálló intézeteit képviselték, de számos második és harmadik helyezést is szereztek az NKE hallgatói. A 44 különdíjasból pedig 38-an tanulnak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, de kaptak különdíjat a Miskolci Egyetem, az Óbudai Egyetem és a Szent István Egyetem hallgatói is. A többi között európai biztonság, katonai logisztika, kriminalisztika, tűzvédelem és mentésirányítás, valamint vám-, adó- és jövedéki Igazgatás témakörökben versenyeztek a hallgatók. Olyan témákban hangzottak el előadások a többnapos konferencián, mint például az ügyészség alkotmányos helyzete és működése, a terrorista propaganda, az elektronikai hadviselés eszközei, a kritikus infrastruktúrák védelme, vagy éppen a ma különösen aktuális kiberbiztonság.

Prof. Dr. Szendrő Péter szerint a Had- és Rendészettudományi szekció történetének az idei OTDK volt az eddigi legnagyobb rendezvénye, amely évek alatt „felnőtt a feladatához és ki is teljesedett”. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke elmondta, hogy az utóbbi 10 évben megkétszereződött a szekció résztvevőinek a száma, akik színvonalas teljesítményt nyújtottak a verseny során. Szendrő Péter számára külön pozitívum, hogy ebben a szekcióban is egyre több tudományterület jelenik meg kisebb-nagyobb mértékben a hallgatók munkáiban. „A XXXIII. OTDK ezzel véget ért, de a munka tovább folytatódik”- fogalmazott az OTDT elnöke.

Legközelebb az Óbudai Egyetem rendezi majd meg az OTDK Had- és Rendészettudományi szekcióját. A rendezvény végén Patyi András rektor és Boda József dékán adta át a stafétát Réger Mihálynak, az Óbudai Egyetem rektorának.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on