Szűkítés



Minden Címke 188


bejegyzések

Az ISIS elleni harc első vonalában

    • image 2
    • image 3
    • image 2
    • image 3
  • Előző
  • Következő

Kirkuk ostrománál is részt vett egységével az az iraki tábornok, aki az Iszlám Állam elleni harcról osztotta meg személyes tapasztalatait a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóival. Az NKE Nemzetbiztonsági Intézet és a Nemzetbiztonsági Szakkollégium szervezésében tartott előadáson Abdulkadir Araz dandártábornok, az iraki kurd pesmerga haderő sebesült dandárparancsnoka az ISIS működéséről is beszélt.

Az NKE Hungária körúti campusán, jelentős számú oktató, vezérkari- és tisztjelölt hallgató jelenlétében tartott eseményen elhangzott, hogy az iraki kurd területek peremén 1050 km hosszan húzódik az a védelmi vonal, amely felelős a kurd lakosság biztonságáért az Iszlám Állam elleni harcban. Abdulkadir Araz, a kurd 9. dandár parancsnokaként 3000 pesmerga harcossal, (közel öt-hat zászlóaljjal) egy 22 km-es kurd védelmi terepszakasz biztosítását végzi. A dandártábornok előadásában részletesebben is foglalkozott az ISIS létrejöttével, kifejlődésével és jelenlegi működésével. Megjegyezte, hogy a korábbi 300 fős terrorszervezet csúcsidőszakában 31 500 harcost számlált, és egy Anglia nagyságú területet ellenőrzött Irak és Szíria területéből. A terroristák módszereit részletező tábornok beszámolt arról, hogy milyen adókat vetettek ki, milyen eszközökkel gyarapítják a szervezet és saját vagyonukat. Ennek kapcsán elhangzott, hogy a keresztényeknek adót kell fizetni, de az olajat és a kisebb műkincseket is piacra dobja az ISIS. A tábornok beszámolója szerint a kurd területeken mintegy 1500 halottja és 7500 sebesültje volt az ISIS elleni küzdelemnek. Az Abdulkadir Araz által vezetett „Tigris„ csapat egyszer egy bekerítésből tört ki, máskor Kirkuk ostrománál avatkozott be a harcokba operatívan, ahol egy géppuskalövedék a tábornok lábát is eltalálta. A személyes vezetést, az ellenség minél jobb ismeretét illetve a saját gyengeségek kiküszöbölését nevezte meg a harcok legfontosabb tanulságainak a dandártábornok, aki szerint csak a terroristák teljes kiszorítása és egy hosszabb átmeneti idő után tervezhető igazán a kurd területek jövője. 

Az élő legenda előadása jó muníciót adott a téma iránt érdeklődőknek, ami abból a szempontból is érdekes, hogy jelenleg is szolgál magyar katonai kontingens, a kurd területen lévő Erbilben.


Szöveg: Dr. habil. Resperger István ezredes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: ISIS, 2017

Doktori felvételi a 2017/2018-as tanévre

A 2017/18-as tanévben is indulnak az NKE doktori képzései! További információk az alábbi weboldalon olvashatóak:

http://uni-nke.hu/kutatas/doktori-kepzes-es-fokozatszerzes/doktori-felveteli/2017-2018

 

  • Admission Information on the Doctoral Programs for the Year of 2017/2018
  • Fájl letöltése
Cimkék: katonai-hirek

Magyar siker a holland katonai mezei futóbajnokságon

    • fut1
    • fut2
    • fut3
    • fut4
  • Előző
  • Következő

Ludovikás honvéd tisztjelölt nyerte a nemzetközi katonai mezei futóbajnokság 2600 méteres versenyszámát. A Magyar Honvédség csapata az összesített versenyben második helyet ért el.

Összesen hat ország válogatott csapata vett részt a Nemzetközi Katonai Sporttanács (Conseil International du Sport Militaire - CISM) rendezvényén a hollandiai Bredában: a házigazdák mellett Németország, Belgium, Spanyolország, Franciaország és Magyarország képviseltette magát. A Honvédség válogatottja, amely számos alakulat eredményes sportolóit fogta össze, a Magyar Honvédség Hadkiegészítő Felkészítő és Kiképző Parancsnokság (MH HFKP) szervezésével utazott ki a rangos versenyre.

A kiutazást egyhetes felkészülő edzőtábor előzte meg Tatán, amelyhez a feltételeket az MH 25. Klapka György Lövészdandár biztosította. Hatalmas eredmény a honvédség számára, hogy nemzetközi környezetben, nagyon erős mezőnyben és technikás – sáros terepen a dobogóra álhatott a csapat. Külön büszkeség, hogy a hölgyek versenyének eredményhirdetésén a magyar himnusz zengte be a bredai stadiont. A következő állomás, a novemberi világkupa kiemelkedő fontosságú lesz a válogatott életében, hiszen az 57. CISM Katonai Mezei Futó Világbajnokság számukra hazai terepen, a Magyar Honvédség rendezésében, Balatonakarattyán zajlik, ahol majd megmutathatják felkészültségüket és elszántságukat.

A csapat tagjai:

Csapatvezető: Róth Balázs szds. (MH HFKP)
Csapatvezető-helyettes: Vass Tibor szds. (MH 54. VRE)
A tagok: Honti Attila hdgy. (MH 54. VRE) Kisházy László hdgy. (MH ARB) Seres Flórián hdgy. (MH BHD) Gajó Péter tzls. (MH 25. KGYLDD) Böhm Lilla htj. (MH LZ) Szabó Tícia htj. (MH LZ) Urhegyi Viktória ftőrm. (MH 25. KGYLDD)

Eredmények:

Női: 2600 m: 1. hely: Böhm Lilla htj. 10. hely: Szabó Tícia htj. 13. hely: Urhegyi Viktória ftőrm.
Csapat: 2. hely
Férfi: 10000 m: 7. hely: Honti Attila hdgy., 21. hely: Seres Flórián hdgy., 23. hely: Kisházy László hdgy., 27. hely: Gajó Péter tzls.
Csapat: 4. hely 


Szöveg: Skrinyár Eszter alezredes (honvedelem.hu)

Fotó: honvedelem.hu

Cimkék: futóbajnokság, 2017

Katonai vezetők a magyar hadtörténelemben

    • katona vezetok a3 plakat dr horvath csaba web
Cimkék: főoldali hír, 2017

Vetélkedővel ünnepelték a katonai térképészet napját

    • fokep
    •  dsc0139 2
    •  dsc0158 2
    •  dsc0171 2
    •  dsc0173 2
    •  dsc0212 2
    •  dsc0218 2
    •  dsc0229 2
    •  dsc0236 2
  • Előző
  • Következő

Négy egyetem tizenhárom csapata vett részt azon a vetélkedőn, amelyet a magyar katonai térképészet napja alkalmából rendeztek az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon. Az eseményen az önálló magyar katonai térképészet megalakulásának 98., és a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat létrehozásának 10. évfordulójára emlékeztek a jelenlévők.

„Amíg az önálló magyar katonai térképészet mintegy 100 éves múltra tekint vissza, addig a magyar katonai térképészet több mint 200 éve létezik”- mondta köszöntőjében a zsűri elnöke, Dr. Isaszegi János ny. mérnök vezérőrnagy. A HM Zrínyi Kiadó megbízott vezetője hozzátette, hogy már George Washington amerikai tábornok is felhasználta a magyar térképész szakemberek publikációit. Isaszegi János szólt arról is, hogy Magyarország részletes topográfiai térképezését a hétéves háború tapasztalatai alapján 1764-ben Mária Terézia rendelte el. Ez volt az első katonai felmérés, mely hazánk területén 1766 – 1788 között zajlott.

A Geoinformációs Szolgálat 10 éve alakult meg, amely a Magyar Honvédség  térképészeti támogatását végzi. A szervezet új szolgálatfőnöke, Dr. Szalay László ezredes elmondta, hogy munkájukat nagyban segíti a Zrínyi Kiadó mellett a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon működő katonaföldrajzi és tereptan szakcsoport.

„Az NKE az együttműködés egyeteme, amit jól bizonyít az is, hogy ezen a vetélkedőn a honvédtisztjelöltek mellett több felsőoktatási intézmény civil hallgatói is részt vesznek”- hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Pohl Árpád ezredes. A HHK dékánja hadtudományi emlékplakettet adott át a nyugállományba vonuló Tóth László ezredesnek, az MH Geoinformációs Szolgálat leköszönő szolgálatfőnökének, akinek a HHK katonaföldrajzi és tereptan szakcsoportja is elismerését fejezte ki.

Az NKE, az ELTE, az Óbudai Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóiból alkotott 13 csapat részvételével zajló vetélkedőn a résztvevőknek a többi között térképészeti és földrajzi témájú kvíz kérdésekre kellett válaszolni, valamint globális helymeghatározási feladatokat is meg kellett oldani. A helyezést elérő csapatok díjazásban részesültek, amelyhez az MH Geoinformációs Szolgálat, a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft., a GDi Esri Magyarország Kft., az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégium és más szervezetek, cégek, személyek ajánlottak fel értékes tárgyjutalmakat.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes 

Dobogós helyezettek:

    • tablazat
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, vetélkedő, 2017

A Hazáért mindhalálig!

    • fokep
    •  dsc9326 2
    •  dsc9343 2
    •  dsc9462 2
    •  dsc9473 2
    •  dsc9475 2
    •  dsc9483 2
    •  dsc9538 2
    •  dsc9553 2
    •  dsc9696 2
    •  dsc9709 2
    •  dsc9715 2
  • Előző
  • Következő

„A Hazáért gondolkodunk, a Hazáért szolgálunk, a Hazáért tanulunk, a Hazáért élünk. A kar jelmondata magába foglalja mindazt, amiért az NKE létrejött és működik” – emlékezett meg Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar jelmondatáról az NKE és a kar megalakulásának 5. évfordulója alkalmából tartott ünnepi állománygyűlésen. A Zrínyi Miklós laktanyában rendezett eseményen ünnepélyesen kinevezésre került a HHK új dékánja, Prof. Dr. Pohl Árpád ezredes.

Prof. Dr. Padányi József dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese nosztalgikus élményekkel emlékezett vissza az honvédtisztképzés fejlődésére. A rektorhelyettes kifejtette, hogy a HHK integrációja zökkenőmentesen történt az új környezetbe, mivel már az NKE létrejötte előtt megtörtént a szervezeti és oktatási portfólió átalakítása, mindez úgy, hogy a kar megőrizte működőképességét és az oktatás minőségét. „Karunk az integráció egyik motorja, fontos forrása volt” – mondta Padányi József. Fejlesztések területén kiemelte, hogy nagyobb hangsúlyt kell fordítani a humánerőforrásra, hiszen a jogelőd intézmények megszűnésével több olyan minősített oktató is nyugdíjba vonult, akiknek a pótlását csak egy igen lassú folyamat keretében lehet megoldani. A rektorhelyettes rávilágított, hogy több olyan terület van, amelyben a kar lehetőségei bővültek. Ilyen például a forrásokhoz való hozzáférés: az egyetem keretében jelenleg is számos külföldi tudományos kutatásban és pályázatban vesz részt a HHK. Padányi József összegzésében értékelte a kar jelenlegi helyzetét, amely stabilnak mondható és lehetőséget ad az építkezésre. Két területet emelt ki, amely nagy kihívást jelent majd a közeljövőben a kar számára: az egyik a történelmi hagyományokkal rendelkező magyar honvédtisztképzés visszahelyezése a Ludovika Akadémiára, a másik az oktatásfejlesztés szempontjából a kar légjármű vezető, műszaki és gazdasági képzéseinek korszerűsítése. Gondolatait Zrínyi szavaival zárta: „Kapitány, azért adták kezedbe a hadat, hogy gondot viselj rá!”

„Nem véletlen, hogy a kar címerében is írt jelmondata A Hazáért mindhalálig egyezik az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia jelmondatával!” - mondta Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora megjegyezte, hogy ezt a jelmondatot a megújított hagyomány szerint a honvédtisztjelöltek tiszti eskütételük során is megfogadják. Patyi András kifejtette, nincs még egy olyan állami szervezet, amely olyan komplex módon kell, hogy szolgálja az alkotmányos és demokratikus államot, mint a hadsereg, így az ehhez kapcsolódó tudás– és ismeretanyagot szükséges, hogy kutassa, tanítsa, hagyományait ápolja, őrizze és gyarapítsa a HHK. A rektor kiemelte, hogy az 5 éves egyetemnek egyik alapköve a HHK, ahogy az államnak is alapköve a jól szervezett haderő, így reméli, hogy a haderő fejlesztése tovább folytatódik, amely irányát a kar is követni fogja. Patyi András biztosította a megjelenteket, hogy az NKE megad minden lehetséges forrást a kar fejlődéséhez és működéséhez, azonban ehhez elengedhetetlen a Magyar Honvédség szervezete, hiszen az NKE nem tudja ellátni a honvédtiszképzés feladatát egyedül. Végezetül a rektor köszönetet mondott a kar vezetőinek és „nem vezetőinek”, honvédtisztjeinek és tisztjelöltjeinek, volt és jelenlegi oktatóinak és hallgatóinak, hogy teljes konszenzusban részt vesznek a kar és az egyetem életében, döntéshozásában, fejlesztésében. „Sokáig éljen a Hadtudományi és honvédtisztképző Kar. A Hazáért mindhalálig!” – fejezte be a jelmondattal beszédjét Patyi András.

A rendezvényen sor került az új dékán hivatalos kinevezésére. Az NKE rektora felkérte, a Honvéd Vezérkar főnöke vezényelte Dr. Pohl Árpád ezredest az NKE HKK dékáni feladatainak 3 éves ellátására. Az ünnepélyes kinevezés után Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a kar korábbi dékánja átadta a kar zászlóját az új vezetőnek. Pohl Árpád beszédében megköszönte a bizalmat a minisztériumnak, a Honvéd Vezérkarnak, valamint az egyetem vezetésének. Ígéretet tett, hogy bár a dékáni feladatok megfeszített munkát követelnek, ő helyt fog állni. Hangsúlyozta:„A honvédtisztképzés értékrendje évszázadok alatt alakult ki. Ezek azok az értékek, amelyek bennünk összetartanak, és amiket a hallgatók felé közvetítünk. Ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor az eredmény nem marad el.”

Dr. Földvári Gábor István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára pohárköszöntőjében Huntingtont idézte, aki szerint a hivatás három összetevőből áll: szaktudás, felelősségtudat és testületi szellem. „Kívánom mindannyijuknak, hogy ez a kar az egyetem részeként mindháromnak eleget tudjon tenni!” – mondta a helyettes államtitkár.

Az ünnepség keretében kinevezték a kar új vezetését, valamint díjak és elismerések kerültek átadásra. A hagyományokat követve az egyetem vezetősége és a meghívott hazai és nemzetközi díszvendégek megkoszorúzták Zrínyi Miklós szobrát. A program során a résztvevők megtekinthették a kar 5 éves fennállásáról készült fotókiállítást, emellett a Magyar Honvédség Légierő Zenekar biztosította az ünnepi hangulatot Toldi Miklós százados vezényletével.

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: HHK, kari nap, 2017

Rekordszámú továbbjutó az OTDK-ra

    • fokep
    •  dsc9730 2
    •  dsc9748 2
    •  dsc9741 2
    •  dsc9751 2
    •  dsc9755 2
  • Előző
  • Következő

Mintegy 50 pályázó jutott be az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) azok közül, akik részt vettek az NKE HHK Intézményi Tudományos Diákköri Konferenciájának (ITDK) őszi fordulóján. Az április országos megmérettetés hadtudományi és rendészeti szekciójában rekordszámú résztvevő várható, amelyet idén az NKE Rendészettudományi Kara szervez.

Az ITDK-n 58 pályaművet mutattak be a tudományos élet iránt érdeklődő hallgatók, akiknek munkáját 9 tagozatban értékelte a zsűri. A helyi megmérettetésen szinte valamennyi hivatásrend képviseltette magát, így a honvédtisztjelöltek és a katasztrófavédelmi hallgatók mellett civilek is nyújtottak be pályaműveket. A résztvevők a többi között alkalmazott hadtudomány, informatika, iparbiztonság, logisztika és katasztrófavédelem témakörben bizonyíthatták tudományos képességeiket. A pályázók olyan témákban fejthették ki véleményüket, mint például a katonai múlt családtörténeti kutatása, a keresőkutyás szolgálat szervezete, vagy a drónok használatának lehetősége a tűzoltói beavatkozások során. A tagozatonkénti első három helyezést elért hallgatóknak Dr. Pohl Árpád ezredes adta át az elismerő okleveleket. A HHK dékánja elmondta, hogy az ITDK résztvevői elindultak a tudományos pályájukon, amelynek következő fontos állomása lehet a doktori képzésben való részvétel. „Bízom benne, hogy a mostani pályázók közül is lesznek majd Pro Scientia Aranyérmesek, mint ahogy a jelenlévő kollégák közül is többen részesültek már ebben a nagy elismerésben”- tette hozzá Pohl Árpád. A dékán szerint azonban már az is nagy siker, ha valaki elindulhat egy ilyen tudományos megmérettetésen. Dr. Németh András őrnagy, az Egyetemi Tudományos Diákköri Tanács elnöke elmondta, hogy az OTDK-n való részvételre javasoltaknak február 5-éig van lehetőségük az országos versenyre regisztrálni és pályaművüket az internetes felületre feltölteni. Hozzátette, hogy az idei OTDK hadtudományi és rendészeti szekciójában rekordszámú részvétel várható, hiszen már eddig is 150 nevezés érkezett a megmérettetésre.

Az ITDK eredményhirdetésén különdíjak átadására is sor került, így például az NKE tudományos rektorhelyettese, a HHK dékánja és a BM OKF képviselőjeis elismerésben részesítette a legjobban teljesítő hallgatókat.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes


A részletes eredmények itt érhetőek el: 

Cimkék: HHK, ITDK, 2017

Hat esztendős a Ludovika Zászlóalj

    • l1322
    • l2322
    • l33232
    • l43232
    • l53232
  • Előző
  • Következő

Hat évvel ezelőtt alakult meg az MH Ludovika Zászlóalj. A csapatünnepen állománygyűlést tartottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hungária körúti campusán január 30-án, hétfőn.

A hazai katonai felsőoktatás és tisztképzés egyetemi oktatását kiegészítve, a gyakorlati felkészítés igényével hívták életre 2011. február 1-jén az MH Ludovika Zászlóaljat. A csapatünnep alkalmából rendezett ünnepi állománygyűlésen a jelenlegi állomány mellett idős, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián végzett egykori bajtársak is részt vettek. 

Az eseményen - amelyen részt vett Schmittné Makray Katalin zászlóanya, valamint Takács Attila dandártábornok, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka is - Sári Szabolcs alezredes, parancsnokhelyettes, megbízott zászlóaljparancsnok mondott ünnepi beszédet.

Az alezredes köszöntőjében kiemelte: hat esztendővel ezelőtt új időszámítás kezdődött a honvéd tisztképzésben a Ludovika Zászlóalj megalakulásával. „Hat év nem hosszú idő, de számunkra közel 500 fiatal hadnagy pályakezdését jelenti, új feladatokat, új kihívásokat, új munkatársakat” – mondta az alakulat megbízott parancsnoka. Sári alezredes a múlt korszakváltását a jelenével hozta párhuzamba. Február 1-jétől ugyanis a Ludovika Zászlóalj az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság szolgálati alárendeltségében folytatja a munkát. „Ez lehetőséget jelent, amellyel továbbléphetünk a hat évvel ezelőtt számunkra kijelölt úton, hogy a tapasztalatokból építkezve a modern kor elvárásainak megfelelő tiszteket adhassunk a katonai szervezeteknek” – fejezte be beszédét Sári Szabolcs alezredes.

A hagyományoknak megfelelően az állománygyűlésen az első éves honvéd tisztjelöltek idén is átvehették a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent „A Ludovika” című könyvet. Az ünnepi állománygyűlést az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekarának műsora zárta.

Szöveg: honvedelem.hu

Fotó: Tóth László

Megosztás a Facebook-on


Feljegyzés a „Magyar Felsőoktatás 2016” konferenciáról

Harai Dénes

Feljegyzés a „Magyar Felsőoktatás 2016” konferenciáról

„Magyar Felsőoktatás 2016. Helyzetkép: várakozások és eredmények” címmel tartott 9. alkalommal Konferenciát a BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja (a továbbiakban NFKK), 2017. január 26-án, a Budapesti Corvinus Egyetemen. A konferencián egyetemünkről tanár kolléganőmmel Dr. Szelei Ildikóval, valamint tanár kollégámmal Dr. Turcsányi Károllyal vettünk részt. Köszöntőt Berács József a BCE, NFKK ügyvezető igazgatója a Pallasz Athéné Egyetem, professzora; megnyitót Lánczi András a BCE rektora tartotta és utalt arra fontos, hogy a felsőoktatás mit gondol magáról, valamint mi következik a korszak filozófiai szelleméből.

A stratégiai helyzetértékelés eredményeit a szerzők mutatták be: Derényi András (OFI, tudományos munkatársa, Kádár-Csoboth Péter az IFUA Horváth and Partners vezető tanácsadója, Kováts Gergely BCE adjunktusa, Polónyi István a Debreceni Egyetem, professzora, Temesi József BCE professzor emeritusa. Fő témakörök voltak: reformok a felsőoktatásban; kancellári rendszer; felsőoktatás gazdasági kondíciói; felvételi adatok; diplomás foglalkoztatás; tanítás és tanulás fejlesztése; duális képzési modell; kutatói eredményesség; külföldi hallgatók. Ezt követően Maruzsa Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériuma, miniszteri biztosa:  „Fokozatváltás a felsőoktatásban” címmel, valamint Bódis József a Magyar Rektori Konferencia, elnöke: „Kitörési pontok a magyar felsőoktatásban”, majd Pusztai Gabriella (Debreceni Egyetem, professzora, a Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ igazgatója: „A felsőoktatás (hozzáadott) értéke” címmel tartott előadást. A rövid előadásokat rövid vita követte. E feljegyzésben nem foglalkozunk a kancellári rendszerrel, a felsőoktatás gazdasági kondícióival (finanszírozás, stb.), a felvételi adatokkal.

(Copyright: 2017 Berács József (7., 9. fejezet), Derényi András (6. fejezet), Kádár-Csoboth Péter (1. fejezet), Kováts Gergely (3. fejezet), Polónyi István (2., 4., 5., 8. fejezet), Temesi József (4. fejezet) ISSN 2064-7654 Felelős kiadó: Berács József, NFKK ügyvezető igazgató Technikai szerkesztő: Temesiné Németh Éva). Az előző évek tanulmányai (Stratégiai helyzetértékelés 2012, 2013 és 2014) a http://nfkk.uni-corvinus.hu/index.php?id=publikaciok0 weblapról érhetők el.)

Összefoglaló megállapítások közül kiemeljük a következőket:

Az elmúlt két év felsőoktatás-politikáját, benne a 2016-os esztendőt, alapvetően az intézmények irányítására, kontrolljára vonatkozó célok és beavatkozások határozták meg. A fenntartó azoknak a stratégiai céloknak a megvalósítására fókuszált, amelyek az intézmények tevékenységeinek közvetlen irányíthatóságát biztosították.

Az adatok tanúsága szerint 2017-re javulni fog a felsőoktatás gazdasági helyzete. 2017-ben az összes felsőoktatási kiadás 90 milliárd forinttal lesz magasabb, mint az előző évben, ezen belül a működési kiadás növekedése 45,5 milliárd forint. Ez lényegében éppen fedezni fogja a béremelés 2016-os és 2017-es forrásigényét. A kiadás növekedésének fedezetét részben mintegy 50 milliárd állami támogatás növelés (tehát kicsit több, mint a béremelés fedezete) adja, a többit pedig a bevételek növekedése.

Ha a felsőoktatás helyzetét hosszabb távon (2004-2017) vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a GDP-hez viszonyított kiadások tekintetében a 2014-2016. évek jelentették a mélypontot. A zárszámadási beszámolók alapján a 2014. évi kiadás volt az időszak legalacsonyabb kiadási szintje, a költségvetési törvények alapján pedig a 2016. évi kiadás volt a legalacsonyabb a vizsgált időszakban, s a 2017. évi javulás sem éri el a 2009-2010. évi szintet.

2011-ben kiemelt célként fogalmazódott meg a tudományterületek esetében a műszaki-természettudományos szakok pozitív diszkriminációs eszközökkel történő támogatása. A 2009-es helyzethez képest a 2011-es drasztikus beavatkozások miatt 2012-ben valóban történtek eltolódások a belső arányokban a preferált tudományterületek irányába, ám az alkalmazkodási folyamatok nyomán 2015-ben már visszarendeződést tapasztalhatunk. Például a műszaki tudományok aránya a 3 kiemelt évben (2009, 2012, 2015) 15.5%, 17,6% és 13,2%, a természettudományok aránya 5,1%, 5,9% és 5%. Ha a diszpreferált területeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a közgazdasági-üzleti képzés ugyan leesett 23%ról 18,5%-ra, ám vissza is kapaszkodott 21,9%-ra. Ez a két utóbbi példa erőteljesen rávilágít arra, hogy a felvételizők az erős adminisztratív jelzésekre reagálnak ugyan, de tartósan a munkaerő piaci, kereseti viszonyok dominálják választásaikat. Az egyes szakterületek havi keresetét tekintve azt lehet megállapítani, hogy jelentős változások, vagy átrendeződések az elmúlt tíz évben nem történtek. A jogász, informatikus és közgazdász diplomával rendelkezők vezetik a kereseti rangsort, őket követik a műszaki és természettudományos diplomával rendelkezők, s az orvosok és pedagógusok zárják a sort.

A képzési és kimeneti követelmények (KKK) révén megvalósított korábbi erőteljes bemeneti-és folyamatszabályozást a legtöbb szakterületen felváltotta a kimenet-, illetve tartalomszabályozás. Az új KKK-k már nem tagolják kötelező, lineárisan egymásra épített, kreditekkel „méretezett” szakaszokra a képzési folyamatot. Ehelyett a képesítés profiljára (gyakorlat-vagy elméletigényesség foka) vonatkozó információt adnak és a folyamatszabályok eltávolításával hangsúlyosabbá teszik a kimenetet tanulási eredményekkel jellemző követelménysort: út nyílik az eltérő intézményi misszióknak, sajátosságoknak megfelelő képzési programvariációk megjelenítésére, az intézmény képesítéseit felhasználó munkaadói kör igényeinek a korábbiaknál rugalmasabb figyelembevételére.

Az új felsőoktatási stratégia fontos szerepet szánt a duális képzésnek. A magyar duális képzés a maga formájában egyedi, hiszen a konkrét képzési modellt illetően a baden-württembergi megoldást hirdette meg, de azzal ellentétben nem egyetlen intézményre és nem egy alacsony (főiskolai) szintű oktatási intézményre, hanem minden intézményre és mind az alapképzésre, mind a mesterképzésre kiterjed. Míg a duális képzés megvalósítása Baden-Württembergben alapvetően vállalati kezdeményezésen alapul, és fokozatosan, évtizedek alatt érte el a 10%-os részesedést, ezzel szemben Magyarországon az egyetemeknek nagyobb erőfeszítést kell a vállalatok meggyőzésére fordítani és a rövid időn belül 8%-os részesedés elérése az első két év beiskolázási adatai alapján még rásegítő kormányzati intézkedések (pl. duális képzés fejlesztési EFOP programok, vállalati adókedvezmények, stb.) mellett is kérdéses. A duális képzés bevezetése nagyon erőforrás-igényes tevékenység, amit nagy valószínűséggel csak az intézmények egy része képes sikeresen alkalmazni.

A magyar felsőoktatás tudományos teljesítménye egyre jobban elmarad a fejlett országok átlagától. A Scopus adatbázisban 1996 és 2015 között nyilvántartott tudományos közlemények éves számát egy millió lakosra vetítve 49 fejlett ország hasonló adatával összevetve Magyarország helyzete 1998 óta folyamatosan romlik. A hazai bejelentésű találmányok számát illetően is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy Magyarország helyzete valamivel később, a kétezres évek első évtizedének közepén kezdett el romlani. 2014-ben ebben a rangsorban a harmincadik helynél rosszabbul álltunk a 49 fejlett ország rangsorában. Végeredményben azt lehet megállapítani, hogy a magyar felsőoktatási kutatóhelyeken a nemzetközileg jegyzett idegen nyelvű publikációk számának növekedése jelentősen elmarad a fejlett országok átlagétól. A kutatóhely típusa szerint mind a kutatóintézetek, mind a felsőoktatási kutatóhelyek esetében csökken a tudományos cikkek száma, de a felsőoktatási kutatóhelyeken még most is mintegy kétszer annyi a fajlagos tudományos közlemény szám.

2016-ban folytatódott a magyar felsőoktatás nemzetközivé válása, három év alatt 23 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók száma, ami bíztató arra nézve, hogy 2023-ra elérjük a célként kitűzött 40 000 főt. Látunk pozitív példákat az intézményeknél tudatos piacszerzési, ország-specifikus stratégiákra, a hallgató-toborzási rendszer átszervezésére. A két évvel ezelőtti sikeres brazil kormányprogramot, amely jelentős külső forrást hozott a felsőoktatásba, a magyar kormányzat Stipendium Hungaricum programja helyettesíti, amely belső kormányzati forrásból próbálja meg helyzetbe hozni, illetve fejleszteni a felsőoktatási intézmények exportképességét. A piaci alapon működő országok példája azt mutatja, hogy ez akkor lehet hosszú távon sikeres, ha az intézmények maguk is többet áldoznak ösztöndíjakra, illetve a kormányzat az így nyújtott támogatás folytatását a piaci sikerekhez is köti. A legfontosabb talán, hogy egyelőre nem történt érdemi előrehaladás a felsőoktatás alapvetői funkcióinak fejlesztése, minőségének javítása ügyében. Az irányítást, kontrollt, gazdasági konszolidációt, intézményhálózatot érintő beavatkozások fontosak ugyan, de hatásmechanizmusaikat tekintve messze vannak a konkrét képzési, kutatási tevékenységtől, annak minőségétől. A fenntartó által a képzések fejlesztésére 2016-ban indított programok intézményeken belül és rendszerszinten önálló, elkülönülő projektek és fennáll az a veszély, hogy nem képesek egymást erősítve az alapvető funkciók minőségének javításához hozzájárulni.

Fontosabb fogalmak: fokozatváltás, konzisztórium, alkalmazott tudományok egyeteme.

Fokozatváltás a felsőoktatásban címet viselő stratégia 3 komplex módon, több tényező együttes fejlesztését irányozta elő. A felsőoktatás társadalmi-gazdasági funkciójának újrapozícionálását, az intézményhálózat újjászervezését, a fenntartói-irányítási modellt, az intézmények belső működési mechanizmusait, a képzési és kutatási feladatellátás minőségét, a szereplők érdekeltségi rendszerének minőség-és teljesítményelvű átalakítását érintő beavatkozások valóban átfogó változtatásokat sejtettek.… 2016-ra egyértelműen megállapítható, hogy a Fokozatváltás stratégia – előzményeivel ellentétben – nem az asztalfióknak készült. Az ágazati irányítás szakpolitikai hivatkozási alapként, menedzsment eszközként használva, szisztematikusan törekszik a benne foglaltak megvalósítására.

(http://www.kormany.hu/download/d/90/30000/fels%C5%91oktat%C3%A1si%20koncepci%C3%B3.pdf )

Konzisztórium: Az intézményen belüli döntéshozatali erőviszonyokat változtatta meg a Konzisztórium bevezetése is, amelynek működési gyakorlatáról egyelőre nincs elegendő információ ahhoz, hogy funkcióját érdemben értékelni lehessen. Mindazonáltal érdekes, hogy a testülettől a fenntartó a szenátus feladat-és hatáskörének megbontását, az intézmények akadémiai vezetése pedig a kancellári „túl-hatalom” kontrollját reméli.

Az alkalmazott tudományok egyetemének bevezetése - egy új intézménytípus - szolgálja a profiltisztítás másik részét. A Fokozatváltás a felsőoktatásban-szerint az egyetemek küldetésének középpontjában a tudományos kutatás, az új tudás teremtése áll, míg az alkalmazott tudományok egyetemein a hangsúly a tudás hasznosításán van. Ez utóbbi tartalma és a régi főiskolától való különbözősége egyelőre még nem látható a gyakorlatban (nemzetközi minták, például Finnországban, rendelkezésre állnak). Bár a kormányzati stratégia hangsúlyozza, hogy az alkalmazott tudományok egyeteme „nem kisebb vagy gyengébb egyetem”, a törvényben szereplő minősítési paraméterek mégis ezt sugallják, hiszen az intézményeket azonos szempontok szerint minősítik, és az alkalmazott tudományok egyetemének jelenleg minden szempontban kevesebbet kell felmutatnia, mint egy egyetemnek. A felsőoktatási stratégia másik célja a regionális együttműködések erősítését és felesleges(nek gondolt) lokális versenyek csökkentését célozza. A regionalitás visszaemelése a felsőoktatás-politika szempontrendszerébe véleményünk szerint fontos törekvés, mert ez a szempont kevésbé tudott érvényesülni a rendszerváltást követően.

(Részletesen lásd Keczer Gabriella tanulmányát https://www.u-szeged.hu/download.php?docID=52292)  18 http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/balog-zoltan-kijelolte-az-ujonnan-letrejovo-konzisztoriumok-tagjait

Mindezek összességében azt tükrözik, hogy még sem a minisztérium, sem a kinevezett konzisztóriumok nem konfrontálódtak jelentősen az intézményekkel. A minisztérium az intézmények többségénél elfogadta az intézményi javaslatokat, és csak néhány intézménynél törekedett más szempontok érvénye juttatására. Az konzisztóriumok pedig kevéssé éltek a vétójogukból fakadó erejükkel az IFT-k elfogadása során… Például a műszaki tudományok aránya a felvettek tekintetében a 3 kiemelt évben (2009, 2012, 2015) 15.5%, 17,6% és 13,2%, a természettudományok aránya 5,1%, 5,9% és 5%. Az informatikai terület produkálja a kívánt eredményt: 6,2%, 6,9% és 7,5%, ha viszont a diszpreferált területeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a közgazdasági-üzleti képzés ugyan leesett 23%-ról 18,5%-ra, ám vissza is kapaszkodott 21,9%-ra. Ez a két utóbbi példa erőteljesen rávilágít arra, hogy a felvételizők az erős adminisztratív jelzésekre reagálnak ugyan, de tartósan a munkaerő-piaci, kereseti-viszonyok dominálják választásaikat. A jogász, informatikus és közgazdász diplomával rendelkezők vezetik a kereseti rangsort, őket követik a műszaki és természettudományos diplomával rendelkezők, s az orvosok és pedagógusok zárják a sort.

Forrás: Education at a Glance 2015 és 2015 (mindkettőben Table A5.4) alapján saját szerkesztés.  Munkaügyi adattár (http://nfsz.munka.hu/engine.aspx?page=afsz_stat_adattar) adatai alapján saját szerkesztés

Az adatok tanúsága szerint nem lehet azon csodálkozni (amit a felsőoktatási stratégiának nevezett anyag is ír némi helytelenítéssel), hogy a legjobb eredménnyel rendelkező középiskolai tanulók a társadalomtudományi szakokra mennek továbbtanulni. A kereseteket illetően is azt lehet megállapítani, hogy a diplomások relatív bérelőnye alig mérséklődik. Az egyes foglalkozási ágak tekintetében nincs elmozdulás, a műszaki és természettudományi diplomások keresete – az informatikusokat kivéve – elmarad a jogászok és közgazdászok mögött, az orvosok, pedagógusok keresete pedig továbbra is a kereseti rangsor végén kullog.

A mester ciklusban hasonló változások történtek, mint az alapciklusban, noha más képzési területeken. Itt is a műszaki területen történt jelentősebb változás, ahol 2011-hez képest öttel kevesebb képesítés található 2016-ban (szám szerint 37), továbbá a természettudományi területen, ahol 23-ról 18-ra csökkent a képesítések száma. Az alapciklusénál is nagyobb változás történt az államtudományi területen (amelyet jelenleg csak az NKE művel), ahol a 2011-es öt képesítés 2016-ra 15-re duzzadt. A tanárképzést ide nem számítva a 2017 szeptemberében indítani tervezett, meghirdetett 1080 mesterképzési programból a felvi.hu adatai szerint mindössze 108 az osztatlan képzések száma (és ennek is a fele a hitéleti területen található). A 139 alapképesítésre (fokozatra) 2017. szeptemberi kezdéssel 1430 alapképzési programot hirdetett meg a teljes magyar felsőoktatási intézményrendszer, a 279 mesterképesítésre (fokozatra) pedig 1080-at. Azaz átlagosan minden alapképesítésre több mint tíz képzési program jut, míg minden mesterképesítésre közel négy program.

A szerzők megjegyzései a jelzett folyamatokhoz:

• Feltűnő, hogy a fenntartó az átalakulásokat az érintett intézmények különösebb ellenállása nélkül tudta megvalósítani, amire minden bizonnyal hatással volt a kancellári rendszer kapcsán kialakult szoros intézményirányítási gyakorlat.

• Sajnálatos, hogy az átalakulások megalapozása, a folyamat megtervezése, menedzselése elmaradt, vagy legalábbis külső szemlélő számára nem volt látható. Az átalakulások jogilag és technikailag megtörténtek ugyan, de az új intézményi konstellációk működése, jövőképe ad hoc módon alakul.

• Az átalakulásokkal az elaprózottnak, párhuzamosságokkal rendelkezőnek minősített intézményhálózat nem csökkent, hanem növekedett. Képzési alaptevékenység „keretezése” -szakportfólió tisztítás 2016-ban is folytatódott az trend, amely szerint a fenntartó nem ösztönző mechanizmusokkal motiválja az intézményeket piacképes, korszerű, fenntartható képzési portfóliók, programok kialakítására, hanem közvetlen döntéssel határozza meg, hogy az egyes képzési területeken milyen tartalommal, milyen szakok indítására van lehetőség. A stratégia alapján erősen munkaerő-piaci orientációjú magyar felsőoktatásban a képzési alaptevékenységet illetően két fontos trend látható. Egyrészt évek óta változatlan, szűkülő képzési kínálattal működnek az intézmények, másrészt pedig gyakorlatilag nincs lehetőség új szakok létesítésére, alapítására. A gyakorlatban megvalósult változásokat és az érvényesülő tendenciákat a 6. fejezetben elemezzük.

Hiányok: A fenntartó a véges erőforrásait alapvetően a fenti célok megvalósítására fókuszálta. A stratégia elfogadása óta eltelt két évben már azonosíthatóak beavatkozási hiányok. A legfontosabb talán, hogy egyelőre nem történt érdemi előrehaladás a felsőoktatás alapvetői funkcióinak fejlesztése, minőségének javítása ügyében. Az irányítást, kontrollt, gazdasági konszolidációt, intézményhálózatot érintő beavatkozások fontosak ugyan, de hatásmechanizmusaikat tekintve messze vannak az konkrét képzési, kutatási tevékenységtől, annak minőségétől. A fenntartó egyelőre nem indított el olyan stratégiában is rögzített akciókat, amelyek az alapfunkciók minőségére közvetlenül hatnának.

A magyar felsőoktatás 2016-ban egyértelműen veszített munkáltatói versenyképességéből. Komoly probléma az oktatói utánpótlás, külföldi elvándorlás. A 2016-ban elindított többlépcsős béremelés (15% + 5% + 5%) érdemben feltehetőleg nem javítja ezt a versenypozíciót, mert bevezetése nem kapcsolódott össze semmilyen teljesítményösztönzéssel, differenciálással. A fokozatváltás stratégiában erős hangsúllyal jelent meg a nemzetközi színvonalú, világszínvonalú felsőoktatás megteremetése, illetve erősítése. 2016-ban tovább növekedett a hazánkban tanuló külföldi hallgatók száma, azonban ez a növekedés elsősorban a Kormány által indított ösztöndíjprogramokhoz köthető, és nem a képzési, vagy tudományos tevékenység minőségének fejlesztéséhez.

A kutatóknak a hazai felsőoktatás gazdasági kondícióihoz fűzött megjegyzései:
Az Egyetem, főiskolák valamint a NKE és a nem állami felsőoktatás előirányzat teljesítési adatai, illetve a 2013-at megelőző időszakból, az Egyetemek, főiskolák, a ZMNE,
a Rendőrtiszti Főiskola valamint a három nem állami felsőoktatási képzéseket támogató fejezeti kezelésű előirányzat (az „Egyházi felsőoktatási intézmények hitéleti képzése „, a „Hallgatói létszám képzési többlete (egyházi világi képzés)”, illetve a „Hallgatói létszám képzési többlete (alapítványi felsőoktatás)”) teljesítése…. Miután az egyházi felsőoktatásba az összes hallgató 6,2%-a, az alapítványi és magán felsőoktatásba 6,6%-a járt (a nappali tagozatos hallgatóknak 5,4 ill. 5,5%-a) durván úgy becsüljük, hogy a felsőoktatás összes kiadása az itt látható összegnél mintegy 10%-kal lehet nagyobb. Korántsem ennyire kedvező a kondicionális helyzet, ha az inflációt is figyelembe vesszük. 2008-as árakon vizsgálva a 2.2. ábrán azt látjuk, hogy a felsőoktatási szféra kiadásai 2015-ben nagyjából a 2009es szinten vannak, az állami támogatás pedig a 2009-es szint 82%-a. A mélyponton, 2013-ban, alig volt az állami támogatás több mint a 2009-es érték 70%-a.

Létrejöttek tisztább profilú intézmények (Testnevelési Egyetem – TE, Állatorvostudományi Egyetem – ÁOE), és egyes esetekben a karok intézmények közötti áthelyezése is egybeesik ezzel a törekvéssel. Például az agrár profilú Szent István Egyetem (SZIE) a Corvinus agrár karait vette át (és ezzel egy viszonylag homogén Corvinus egyetem jött létre), míg a pedagógusképzésben erős ELTE a Nyugat-Magyarországi Egyetem (NYME) szombathelyi pedagógiai karait „szerezte” meg 2017. februárjától (bár ezzel az ELTE műszaki és sporttudományi képzésekre is „szert tesz”, profilja tehát bővül). Mindezek ellenére számos integráció az explicit célokkal ellentétesen alakult: a létrejött intézmények portfóliója több esetben a kiinduló állapotnál komplexebb, szélesebb lett (ELTE, Eszterházy Károly Egyetem – EKE, Széchenyi István Egyetem – SZE). Szintén növelte a komplexitást az is, hogy egyes kormányzati intézmények, háttérintézmények (pl. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Márton Áron Szakkollégium) felsőoktatási szervezetekben kaptak helyet (EKE, ELTE). Az sem mellékes szempont, hogy a specializált intézmények (ÁOTE, TE) létrehozása – ezen intézmények 2000 előtti állapotának visszaállítása – növeli az intézményszerkezet töredezettségét (v.ö. mérethatékonyság kívánalma).

(http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/a_magyar_felsooktatas_beliv_net.pdf )

A Képzési - Kimeneti Követelmények változása:

A KKK-k révén megvalósított korábbi erőteljes bemeneti-és folyamatszabályozást…a legtöbb szakterületen felváltotta a kimenet-, illetve tartalomszabályozás. Az új KKK-k már nem tagolják kötelező, lineárisan egymásra épített, kreditekkel „méretezett” szakaszokra a képzési folyamatot. Ehelyett a képesítés profiljára (gyakorlat-vagy elméletigényesség foka) vonatkozó információt adnak és a folyamatszabályok eltávolításával hangsúlyosabbá teszik a kimenetet tanulási eredményekkel jellemző követelménysort.

Derényi András (2015): Bizonyítékokra alapozott kormányzás és a kommunikáció képzés. Jel-Kép 2015/1., különszám; pp. 21-34. Czibik Ágnes, Fazekas Mihály, Németh Nándor, Semjén András, Tóth István János: Munkaerő-keresleti előrejelzés vállalati várakozások alapján. Közgazdasági Szemle, LX. évf., 2013. február, pp. 189–223. 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet a felsőoktatási szakképzések, az alap-és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet

Megjegyzendő, hogy a felsőoktatási képesítések ilyen jellegű és mértékű állami szabályozására nincs példa sehol Európában. Míg idehaza a szabadságfok enyhe növekedése ad okot bizakodásra, addig sok ország felsőoktatása már az európai szintű képesítési keretrendszerek megjelenését is autonómiacsökkentő lépésként értékelte a korábbi, a standardok teljes hiányát jellemző helyzethez képest. Ahol van is az országos szintűnél alacsonyabb szabályozási szintre telepített felsőoktatási kimeneti standard, ott az csak orientáló jellegű és a képzésre vonatkozóan a stakeholderekkel történő egyeztetésre van kötelezettsége a felsőoktatási intézményeknek [pl. Hollandiában], vagy szakterületi szintű és orientáló jellegű [pl. Lengyelországban]. Ám a konkrét képesítések meghatározását és ahallgatók ahhoz való eljuttatásának útját-módját a felsőoktatás akadémiai autonómiájába tartozónak tekintik.)

(„Hungarian HE legislation reflecting a paternalistic role of the state in regulating HE.” Beiter, K.D., Karran,T., Appiagyei-Atua, K (2016);  „Measuring” the Erosion of Academic Freedom as an International Human Right: A Report on the Legal Protection of Academic Freedom in Europe. Vanderbilt Journal of Transnational Law, Vol. 49:597, pp.597-691.)

A duális képzés modelljei, hazai helyzete: A gyakorlat-orientált képzésnek, a szakmai gyakorlatoknak több évtizedes tapasztalatai vannak Magyarországon. Ennek legutóbbi törvényi megjelenése a 2006-tól induló bolognai-rendszerben, az alapképzés 7. félévében, vagy folyamatosan a 6 félév folyamán teljesített, legalább 3 hónapos szakmai gyakorlat, amely 30 kreditet ér. Ezt megelőzően is, a képzéssel párhuzamosan lehetőség volt a vállalatok számára a képzés folyamán a hallgatóval tanulmányi szerződést kötni, amely különböző mértékű, idejű vállalati gyakorlatot is magába foglalhatott. …A 2014-ben elfogadott új felsőoktatási stratégia fontos szerepet szánt a duális képzésnek. Célkitűzésként fogalmazta meg, hogy 2020-ra a nappali képzésben, a duális alapképzésben részt vevő hallgatók aránya az 1. évfolyam 8%-a legyen. Az Nftv. 108.§ 1.a bekezdése szerint: „duális képzés: a műszaki, informatika, agrár, természettudomány vagy gazdaságtudományok képzési területen indított gyakorlatigényes alapképzési szakon, illetve e képzési területhez tartozó mesterképzési szakon folytatott képzés azon formája, amelyben a szak – képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően meghatározott, teljes idejű, a képzési időszakra, a képzés módszereire, a tanórára, a megszerzett tudás értékelésére egyedi rendelkezéseket tartalmazó – tanterve szerint a gyakorlati képzés a Duális Képzési Tanács által meghatározott keretek között, minősített szervezetnél folyik”.

Forrás: https://sze.practing.hu/

A következő keretes írásban bemutatott kecskeméti modell sikeresen vizsgázott, mert 2016. januárban a 25 járműmérnöki duális képzésű hallgatóból 18 fő (73%) szerezte meg a diplomát. A hagyományos alapszakon tanuló 43 hallgatóból viszont csak 8 fő (18,6%) fejezte be a tanulmányait a legrövidebb időn belül. Ez még nem mutatja – az egyébként magas – lemorzsolódási arányt, hiszen a következő 1-2 félévben a többség befejezi a tanulmányait, de jelzi, hogy a duális képzés önmagában is a lemorzsolódás ellen hat. Az elkészített diplomamunkák a vállalatok számára gyakorlati haszonnal járó projektmunkák. A végzettek nagy része kapott állás-ajánlatot, de a duális hallgatók közül is sokan mentek mesterképzésre, igazolva azt, hogy ez a képzési rendszer nem zárja le a továbbtanulás lehetőségeit.

Kecskemét városában a Mercedes-Benz (Daimler) 2011-ben kezdte meg gyártó tevékenységét. Ebben az évben felmerült az igény a magas szintű, gyakorlatorientált munkaerő utánpótlási program kidolgozására. Két év múlva, 2014-ben már 20 cég 4 szakról fogadott 121 hallgatót a duális képzésben. A 2016/17-es tanévben 7 szakon 235 duális hallgató tanul, a partnervállalatok száma pedig 73-ra nőtt. A kecskeméti modell jellemzője, hogy a hagyományos és a duális képzésben tanuló hallgatók együtt kezdik el mind a tavaszi, mind az őszi szemeszter 13-13 hetes képzési programját. Míg a hagyományos hallgatók a szorgalmi időszakot követő 5-5 hetes vizsgaidőszak után szünidejüket töltik, addig a duális hallgatók a téli időszakban 8 hetes, a nyári időszakban 16 hetes vállalati gyakorlaton/képzésen vesznek részt és közben vizsgáznak is. A hetedik félévben szakmai gyakorlaton vesznek részt és a diplomamunkán dolgoznak.

(www.dualisdiploma.hu honlapon lehet részleteiben tájékozódni.)

Kutatási eredményesség a felsőoktatásban:

A magyar tudomány helyzete a publikációk fajlagos számának nemzetközi összehasonlítását tekintve romlik. A Scopus adatbázisban 1996 és 2015 között nyilvántartott tudományos közlemények éves számát egy millió lakosra vetítve 49 fejlett ország 33 hasonló adatával összevetve a 8.1. táblázatban és a 8.1. ábrán azt találjuk, hogy Magyarország helyzete 1998 óta folyamatosan romlik. 2013 óta az egymillió lakosra jutó nemzetközi (Scopus) publikációszám alig haladja meg a felét a 49 fejlett ország átlagának, s a 33., 34. helyen áll ezen országok rangsorában. A posztszocialista országok között Litvániát, Romániát és Bulgáriát előzzük csak meg (az EU tagországok között nincs is más mögöttünk), és Oroszország is mögöttünk van. Az egymillió lakosra vetített hazai bejelentésű találmányok számát illetően is hasonló a 8.2. ábrán láthatóan helyzet, annyi különbséggel, hogy Magyarország helyzete valamivel később, a kétezres évek első évtizedének közepén kezdett el romlani, 2014-ben ebben a rangsorban a harmincadik helynél rosszabbul álltunk a 49 fejlett ország rangsorában. Lengyelország és Csehország nyolc hellyel, Szlovénia pedig húsz hellyel állt előttünk. 8.2. ábra Az egymillió lakosra vetített hazai bejelentésű találmányok száma, 19962014

(Forrás:http://databank.worldbank.org/data/reports.aspx?source=2&series=IP.PAT.RESD&country=#)

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a hazai tudomány szabadalmakban és publikációkban mérhető teljesítménye egyre jobban elmarad a fejlett országokétól. A publikációkat részletesebben  elemezve azt lehet megállapítani, hogy a felsőoktatási kutatóhelyeken az elmúlt évtizedben átstrukturálódás zajlott le a tudományos munkák közreadásában. A magyar nyelvű tudományos cikkek fajlagos száma csökkent, viszont mind az idegen nyelvű közlemények, mind az idegen nyelvű könyvek fajlagos száma növekedett. Ezek az átrendeződések a kutatóintézeteknél kevésbé zajlottak le. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ezek a változások nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a hazai tudomány a nemzetközi versenyben ne maradjon le. Nagyon kevés olyan tudományterület van (összesen három: Materials Science, Veterinary, Neuroscience), ahol Magyarország az egy millió lakosra vetített tudományos közleményekre vonatkozó nemzetközi összehasonlításban a 49 fejlett ország között az első húsz hely valamelyikét foglalja el.

8.2. táblázat Magyarország helyezése 49 ország között az egymillió lakosra vetített Scopus nemzetközi tudományos dokumentumok alapján, 1996-2015. Sorrend udományterület Magyarország helyezése 49 ország között A magyar adat az adott területen a 49 ország átlagának százalékában:

1. Veterinary 16  118%, 2. Neuroscience 20  95%, 3. Chemistry 25  95%, 4. Pharmacology, Toxicology, and Pharmaceutics 26  92%, 5. Mathematics 27  85%, 6. Multidisciplinary 27  61%, 7. Chemical Engineering 28  81%, 8. Biochemistry, Genetics and Molecular Biology 28  73%, 9. Decision Sciences 28  57%, 10. Agricultura and Biological Science 29  65%, 11. Psychology 29  38%, 12. Arts and Humanities 30  56%, 13. Immunolgy and Microbiology 30  54%, 14. Earth and Planetary Sciences 30  50%, 15. Social Science 30  44%, 16. Phycics and Astronomy 31 76%, 17. Medicine 31 49%, 18. Economics, Econometrics, and Finance 31 34%, 19. Material Science 33 62%, 20. Computer Science 32 54%, 21. Environmental Science 33 42%, 22. Health Professions 33 28%, 23. Nursing 33 20%, 24. Dentistry 34 23%, 25. Business, Management and Accounting 35 25%, 26. Engineering 36 50%, 27. Energy 36 41%.


Megjegyzés: Holtverseny esetén az a tudományterület került jobb pozícióba, amelyiknél magasabb volt a magyar adat és az adott területen a 49 ország adataiból képzett átlagának viszonya százalékában

Hallgatói mobilitás, külföldi hallgatók a magyar felsőoktatásban

Magyarországon a 2016/17-es tanévben az előző évet 9,5 százalékkal meghaladva, 28 628 külföldi állampolgárságú hallgató folytatott tanulmányokat a felsőoktatásban. 10 000 lakosra számítva ez 29 főt jelent. A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégiai tanulmány kiemelten kezeli a külföldi hallgatók számának növelését és célként 2023-ra a 40 000 főt tűzi ki. amely 10 000 lakosra számítva 40 főt jelent. Mi ennek a realitása, tehetjük fel a kérdést? A nemzetközi diák mobilitás intenzitása a 2016-os esztendőben is tovább növekedett szerte a világban.…A nemzetközi hallgatók statisztikái hagyományosan megkülönböztetik a diploma mobilitást a kredit obilitástól. Ez utóbbiak a részképzéseket, csereprogramokat foglalják magukban és általában félévesek. A legnagyobb ilyen program az Erasmus, amelyben évente 4000 fő megy külföldre és hasonló nagyságú külföldi hallgató érkezik Magyarországra.

2016-ban már csak 52 brazil diák tanul Magyarországon, közel annyi, mint a program előtt. Az angol nyelvű programok szempontjából lényeges információ, hogy hány anyanyelvi szinten beszélő diák jön hozzánk tanulni. Az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából és Írországból évről évre több hallgató érkezik, rendre 602, 469 és 286 fő a 2016/2017-es tanévben. Ha Ausztráliát és Új-Zélandot is hozzávesszük, akkor együttesen 1 408 fő, azaz 4,9%, majdnem minden 20. diák beszéli anyanyelvi szinten az angolt.

A 2016-os esztendő fordulatot hozott a magyar kormány külföldi stratégiájában is, amikor a csereprogramok mellett már érzékelhető módon jelent meg a korábbi Campus Hungary programot felváltó Stipendium Hungaricum (SH) program. A 2013-ban 47 fővel induló program keretében 2015/2016-ban 49 országból már 1653 döntően diplomakredites diák tanult Magyarországon. A becslések szerint 2016-ban már 3000-re tehető a számuk, akik valamennyien államilag finanszírozott magyar felsőoktatási intézményben tanulhatnak. A cél, hogy néhány éven belül 90 országban, államközi egyezmények alapján lehessen jelentkezni SH programra és a számuk érje el a 4 700 főt. A kétoldalú minőségbiztosítás érdekében az intézményeknek 2016-ban pályázni kellett az SH programban való részvételre, amit két évre, a 2017/2018 és a 2018/2019 évre kaphattak meg, szakokra és keretszámokra lebontva. Az önköltségszámítási alapon kalkulált tandíjakat az EMMI téríti meg az intézményeknek. Az SH program része a kormányzat külügyi és külgazdasági programjának is, amelynek egy szimbolikus eseménye volt 2016. októberében a Nemzetközi Alumni Találkozó az EMMI szervezésében, a magyar nagykövetségek bevonásával. Több mint 100 Magyarországon tanult és hazájában jelentős karriert befutott volt diák számolt be a tapasztalatairól. Üdvözölték azt a törekvést, amely Magyarországot visszavezeti arra az útra, amelyen a rendszerváltás előtt járt és például Vietnámból több mint 3000 főnek biztosított diplomához vezető ösztöndíjat. Sajnálatos, hogy eddig ez nem történt meg és Vietnám, amely az USA-ban a 6. helyen van a rangsorban, Magyarországon évről évre szerény növekedést produkálva 2016 őszén még 430 fővel csak a 17. helyen állt. A közel 100 millió lakosú ország dinamikus növekedése és a Dél-Kelet Ázsiában betöltött gazdasági szerepe miatt is nagyobb figyelmet érdemelne.

Oktatási Hivatal engedélyével 2015. december 1 óta 29 működő külföldi intézmény folytat Magyarországon felsőfokú oktatást, köztük a KEE. Ők nem szerepelnek a statisztikában és csak durva becslést tudunk mondani a külföldi hallgatók számáról, ami nem lehet több 1 300-1 400 főnél…A külföldi diákokhoz hasonló statisztikákkal nem rendelkezünk a külföldi tanárok/kutatók vonatkozásában. Erre nagy szükség lenne, hogy egyáltalán tudjunk róluk és ösztönözzük a jelenlétüket.…2016-ban folytatódott a magyar felsőoktatás nemzetközivé válása, három év alatt 23 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók száma, ami bíztató arra nézve, hogy 2023-ra elérjük a célként kitűzött 40 000 főt. Látunk pozitív példákat az intézményeknél tudatos piacszerzési, ország-specifikus stratégiákra, az ügynöki rendszer átszervezésére, amelyeknek kezdeti eredményei már látszanak, de összességében még erőtlenek. A két évvel ezelőtt sikeres brazil kormányprogramot, amely jelentős külső forrást hozott a felsőoktatásba, a magyar kormányzat Stipendium Hungaricum programja helyettesíti, amely belső kormányzati forrásból próbálja meg helyzetbe hozni, illetve fejleszteni a felsőoktatási intézmények exportképességét. A piaci alapon működő USA példája azt mutatja, hogy ez akkor lehet hosszú távon sikeres, ha az intézmények maguk is többet áldoznak ösztöndíjakra, illetve a kormányzat az így nyújtott támogatás folytatását a piaci sikerekhez is köti.

Megjegyzéseink:

Amikor elveszik az egyetemek innovativitása, - mert több okból elveszhet - akkor az állam beavatkozik. A folyamatok szemléletében ezért nem követnénk a „minden elmarad mindentől” elvet, mert úgy véljük, hogy az oktatási kormányzat törekszik az olyan problémák mérséklésére, mint a rendszer-irányító és fenntartó funkciók-szerepek keveredése, továbbá nem feltétlenül kell - a jelenlegi helyzetben - a pozitív diszkriminációt sem elutasítani (ami egyetemünket is érinti.) Általában az iskola alapképlete nem változik: tanuló + tanár / kutató + feltételek = szakmai elit + társadalmi teljesítmény növekmény.

Hozzászólásomban Bódis József elnök úr előadásához kapcsolódtam, aki az eredmény szempontjából foglalkozott a kitörési pontokkal. Fölvetettem, hogy a gazdasági növekedéshez elsősorban az olyan kemény képességek (hard skills) kellenek, mint az orvosi-, műszaki-technikai-, valamint agrár-tudományi, szemben a szövegtermelő puha képességekkel (soft-, intellektual-skills). Úgy vélem nem magyarázat, - amire a kutatók hivatkoznak, - majd a piac dönt, hogy milyen szakokat részesítenek előnyben a jelentkezők, mert ez nem valódi piac, ez egy csapdája a demokráciának is, mert a polgári-elit egy része, ezeken a szakokon termeli újjá önmagát, ebből adódóan az elit szakmai-szerkezete alig változik. Ennek a ténynek kihatása van más szakokon végzettek elhelyezkedéséhez is. Magam is tapasztaltam, hogy adott szakon végzők nem akarnak azon elhelyezkedni, amit tanultak, mert egy célja van, valamilyen diplomát szerezni, mert a szülők majd elhelyezik őket, valamilyen más területen. Műszaki egyetemi-kollégák is megerősítették, hogy már a villamos-, vagy a gépészmérnöki területen tanuló sem akar feltétlenül végzettségének megfelelően  elhelyezkedni, további kedvezőtlen leágazásait is lehetne említeni ennek a problematikának.

Dr. Bódis elnök úr a hozzászólást – megtisztelő módon – egyetértéssel, előadása kiegészítéseként, megerősítéseként fogadta el.

A témák bővebben a kiadott és e feljegyzésben is részletesen idézett anyagokhoz csatolt elektronikus címeken találhatóak. 

Cimkék: főoldali hír, 2017

2016 őszi ITDK végeredmény


Tudományos diákköri konferencia a HHK-n

    • fokep
    •  dsc8698 2
    •  dsc8706 2
    •  dsc8710 2
    •  dsc8716 2
    •  dsc8721 2
    •  dsc8726 2
  • Előző
  • Következő

Több hivatásrend is képviselteti magát az NKE HHK Intézményi Tudományos Diákköri Konferenciájának (ITDK) őszi fordulóján, amelyet a napokban tartanak az egyetem Hungária körúti campusán.

A tudományos megmérettetést azért nem ősszel, hanem január végén rendezik, mert a honvédtisztjelölt hallgatók egyéb szolgálati feladataik miatt nem tudtak volna részt venni korábban a konferencián. Az ITDK-n 58 pályaművet mutatnak be a tudományos élet iránt érdeklődő hallgatók, akiknek munkáját 9 tagozatban értékeli a zsűri. „A tudományos diákköri mozgalom igazi hungarikum, hiszen ilyen hosszú múltra és ennyi diákot megmozgató tudományos programra nem nagyon van példa a nemzetközi térben sem”- mondta köszöntőjében Dr. Pohl Árpád ezredes. A HHK dékánja felidézte a diákköri mozgalom kezdetét, amikor 1951-ben először az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Veszprémi Egyetemen mérték össze tudásukat a hallgatók. A dékán szerint büszkék lehetünk arra, hogy ma már a honvédség és a rendészeti szervek sorából is egyre többen vállalják a tudományos megmérettetést. „Az pedig különösen öröm, hogy az OTDK had- és rendészettudományi szekciójában egyre több civil pályázó is részt vesz”- hangsúlyozta Pohl Árpád. A dékán a verseny résztvevőit arra kérte, hogy ne izguljanak, hiszen mindenki győztes, aki idáig eljutott. „Az, hogy több hivatásrend képviselői is részt vesznek a megmérettetésen azt mutatja, hogy vannak a közszolgálatban közös érdekek és célok, amelyek a különböző területeket összekötik”- tette hozzá az ezredes. Szerinte a tudomány rohamos gyorsasággal fejlődik, ezért a kiművelt emberfőkre soha nem volt még annyira nagy szükség, mint napjainkban. Elhangzott, hogy az ITDK-n részt vevő hallgatók számára nyitott az út az NKE doktori iskolái felé. „15 éves tudományos pályafutásom alatt több mint 1000 hallgató vett részt a tudományos diákköri konferenciákon, közülük már sokan főtisztek és doktori fokozattal rendelkező kollégák”- mondta köszöntőjében Dr. Németh András. Az Egyetemi Tudományos Diákköri Tanács elnöke szerint a zsűritagok alapvetően a bemutatókat fogják értékelni, így egy korábban kicsit gyengébbre értékelt pályamű eredményén is sokat lehet javítani ezen a konferencián. Elhangzott, hogy a HHK rendezvénye az országban az utolsó olyan intézményi megmérettetés, amelyről be lehet jutni az áprilisi országos konferenciára. „Aki nem járja végig a sikerhez vezető utat, soha nem lesz harcos”- mondta Németh András, aki szerint ez az idézet nemcsak a katonai, hanem a tudományos életre is vonatkozik.

A megnyitón Dr. Kaló József egyetemi adjunktus szólt a rendezvény technikai lebonyolításáról. Elmondta, hogy 9 tagozatban mérhetik össze tudásukat a résztvevők, akik a többi között alkalmazott informatika, iparbiztonság, logisztika és katasztrófavédelem témakörben bizonyíthatják tudományos képességeiket.

Az eredményeket a napokban már meg is lehet tekinteni az egyetem honlapján.


Szöveg: Szöőr ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: ITDK, 2017

„Hadtudomány és a 21. század” - doktorandusz konferencia

    • hhk meghivo1

A konferencia célja, hogy a hadtudomány művelői együtt gondolkodjanak a 21. század katonai, biztonsági kihívásairól, másrészt a harmadéves doktoranduszaink bemutassák, milyen eredményekre jutottak az eddigi kutatásaikban. Az eredményes konferencia érdekében, tisztelettel várjuk a témavezetőket, oktatókat és minden érdeklődőt, akit a hadtudomány aktuális kérdései foglalkoztatnak.


A konferencia időpontja: 2017. február 22-23.

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem

(1101 Budapest Hungária krt. 9-11.)

IMO épülete, II. emelet Konferenciaterem

Cimkék: főoldali hír, 2017

Interjú a West Point Akadémián tanító Bakos Csaba alezredessel


ITDK 2016. őszi tagozatbesorolás

Cimkék: 2016

ITDK program, helyszínek és eredmények

ITDK program, helyszínek és eredmények
 

A 2016/17-es tanév őszi félév Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia szóbeli fordulójának megrendezésére január 26-án kerül sor. Tervezett program:

8:00-8:45 Megnyitó és technikai tájékoztató (Díszterem)

9:00-13:00 Tagozatok munkája a 2-es épületben:
 

1. Alkalmazott hadtudomány tagozat 122-es terem

2. Alkalmazott informatika tagozat 109-es terem

3. Katonai műszaki tagozat 104-es terem

4.  Iparbiztonság tagozat 121-es terem

5. Mentő tűzvédelem tagozat 111-es terem

6. Logisztika tagozat 120-as terem

7. Katasztrófavédelmi műveleti tagozat 108-as terem

8. Alkalmazott tűzoltás tagozat 112-es terem

9. Nemzetbiztonsági tagozat - külön kerül megrendezésre január 31-én a 41-es épületben!!!


14:00 Főzsűri ülés az "A" épület 530-as Kazai Barna teremben


A tagozatbesorolások és a pontozás, a bírálatok beérkezése után hamarosan elérhetővé válik ITT A HONLAPON!


Az ünnepélyes eredményhirdetésre február 3-án 10:00 órától kerül sor a Díszteremben, melyre MINDEN RÉSZTVEVŐT SZERETETTEL VÁRUNK!!!

Dr. Kaló József
HHK TDT elnök"

Cimkék: ITDK, főoldali hír

A III. és IV. évfolyamos felderítő szakcsoport szakharcászati záró gyakorlata Ócsán

    • 4 - FELDERÍTŐ SZAKCSOPORT III. ÉS IV. ÉVFOLYAMÁNAK SZAKHARCÁSZATI ZÁRÓ GYAKORLATA
    • 1- FELDERÍTŐ SZAKCSOPORT III. ÉS IV. ÉVFOLYAMÁNAK SZAKHARCÁSZATI ZÁRÓ GYAKORLATA
    • 3 - FELDERÍTŐ SZAKCSOPORT III. ÉS IV. ÉVFOLYAMÁNAK SZAKHARCÁSZATI ZÁRÓ GYAKORLATA
    • 5 - FELDERÍTŐ SZAKCSOPORT III. ÉS IV. ÉVFOLYAMÁNAK SZAKHARCÁSZATI ZÁRÓ GYAKORLATA
    • 2 - FELDERÍTŐ SZAKCSOPORT III. ÉS IV. ÉVFOLYAMÁNAK SZAKHARCÁSZATI ZÁRÓ GYAKORLATA
  • Előző
  • Következő

A III. és IV. évfolyamos felderítő honvédtisztjelöltek egyhetes harcászati záró gyakorlaton vettek részt Ócsán, a záró gyakorlat közismertebb nevén: TÚLÉLÉSI GYAKORLAT, TÉLEN.

A terepen eltöltött foglalkozás mindig nagy élményt jelent a honvédtisztjelöltek életében, mert ilyenkor tudják alkalmazni a padsorokban, az oktatási teremben elsajátított elméleti ismereteket terepen, és feszegethetik pszichikai és fiziológiai határaikat. Mindenképpen olyan fejezet az életünkben, amely elősegíti az elsajátított ismeretek gyakorlatban történő helyes alkalmazását, és a leendő tiszt szakmai és emberi formálásának egyik kiváló eszköze. Így ki merem jelenteni, minden felderítő hallgató nagyon várja ezt a gyakorlatot. A III. éves felderítők azért, mert ez az első, igazán komoly, embert próbáló terepgyakorlatuk, amikor „éles helyzetben” vehetnek részt, a IV. évesek, mert ki tudják magukat próbálni-, és fejleszteni magukat az előző évben megszerzett tapasztalataik alapján, parancsnoki munkakörben.

A gyakorlat a levezetési tervben meghatározottak szerint kezdődött. Elindultunk a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus parkolójából, a területi ügynök által biztosított busszal a kirakási ponthoz, amely az M5-ös autópálya melletti Inárcsi pihenő mögötti földútra volt kijelölve, ellenséges területen. A harcászati feladatok már itt elkezdődtek. A Felderítő Csoport parancsnoknak meg kellett szerveznie a kirakás rendjét, a kirakási helyszín közelbiztosítását, és gyors elhagyását.  

Majd megkezdtük a biztosított menetünket a kijelölt működési körletbe. A körlet határát elérve felderítő járőrt küldtünk a MŰK (Működési Körlet) és a tervezett bázisunk felderítésére. Mindenkinek megvolt a helye és feladata, amit az előző héten az FCS parancsnoka harcparancsában mindenkire külön meghatározott. A járőr „Szabad jelzésére” bázist foglaltunk és megkezdtük az érdemi tevékenységek bevezetését. A meghatározott időpontra elértük a felderítés készenlétét.

Feladatunk volt, hogy információt gyűjtsünk, a MŰK területén kiképzési feladatokat végrehajtó Piréz Szabadság Mozgalom (PSZM) katonáiról, kiképzőiről és esetleges JPEL (különlegesen fontos) személyekről. Ennek érdekében a csoport rejtett figyelőket üzemeltetett, mely az ellenség kiképzési területén található „vegyi üzemet” és az azt megközelítő földutat és műutat figyelte, illetve a PSZM bázisát és gyakorlóterét. A REFIK (rejtett figyelőőrsök) és a felderítő járőrök által gyűjtött információkat a Felderítő Csoport parancsnoka híradó eszközökön keresztül jelentette a csoportot kiküldő elöljáró számára. A kapott feladat végrehajtása szervezetten zajlott, a csoport parancsnoka nagy figyelmet fordított az állomány megfelelő váltására, pihentetésére, hogy a csoport maximális teljesítmény mellett legyen képes feladatának folyamatos végrehajtására, így elkerülve az esetleges felderítési
információvesztést.

A feladat folyamán jelentősebb csapadék nem, de végig nagyon hideg és szeles időjárás volt, ami állandó mínusz 10 fok környéki hideget jelentett, amelynek  csúcspontja a szerda hajnalban mért mínusz 15 fok volt.

A gyakorlatot vezető hivatásos tanári állomány (Dr. Forray László alez.; Holndonner Hermann alez.; Horváth Tamás hdgy.; Vörös Balázs tzls.) folyamatosan, változó időpontokban ellenőrizte az állományt. A beállított harci helyzet alapján, és a valósághű harcászati feladat érdekében, csütörtök este lesállás végrehajtását rendelte el a kiküldő parancsnok a PSZM felderített és beazonosított JPEL személyein. Ennek érdekében a Felderítő Csoportnak a kialakított bázisát rövid időn belül el kellett hagynia, át kellett szerveződnie és fel kellett derítenie és berendeznie a LÁS (lesállás) helyét.  A meghatározott időpontra megterveztük és megszerveztük a harci végrehajtást, a csoport által felfedett VIP személyek ellen, ezzel megakadályozva a vegyi anyagból készített fegyver átadás-átvételét.
 A parancsot az elméletben és a gyakorlatban tanultak alapján hajtottuk végre. A feladat eredményes teljesítését követően végrehajtottuk a lesállás helyének átvizsgálását fontos adatok, eszközök, okmányok után. A helyszínen végrehajtottuk a nyomeltakarítást, majd újjászerveződtünk és biztosított menetet hajtottunk végre teljes felszereléssel és a zsákmányolt vegyi eszközzel az elöljáró által kijelölt meghatározott kiemelési pontra.

A harcászati záró gyakorlat komoly koncentrációt, teljes körű odafigyelést és kimagaslóan magas végrehajtási fegyelmet követelt meg tőlünk, mely megnyilvánult a feladatra és egymásra való odafigyelésben. Egy hét ilyen hidegben a föld alatt és fölött eltöltve, kiegészítve 0-24 órán keresztüli megterhelő feladatokkal nehéz erőpróba volt, de teljesítettük.

Fontos dolgokat tanultunk meg. A legfontosabb az volt számunkra: a felderítő katona, mint egyén, csak egy dolog. Valószínű, hogy nem vettük volna észre magunkon, hogy baj van (fáradtság, kiszáradás, kihűlés, hibázási lehetőség, stb.). MINDIG, minden esetben csak egymásra számíthattunk! Ez a tény növelte a morált a csoportban, az egymásról való gondoskodás fontosságát, a parancsnoktól a beosztottakról való törődés jelentőségét.

A gyakorlat kapcsán erősödött a III. és IV. felderítő tancsoport közötti együttműködés és az összetartás.


A felderítő tancsoportok nevében: Krammer Zoltán htj.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Új egyetemi tanárok a HHK-n

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (HHK) három oktatóját is egyetemi tanárrá nevezte ki a napokban Magyarország köztársasági elnöke.

Egyetemi tanári címet kapott Dr. habil. Ványa László ezredes, a Katonai Üzemeltető Intézet intézetigazgatója, Dr. habil. Krajnc Zoltán alezredes, a Katonai Vezetőképző Intézet, Összhaderőnemi Műveleti Tanszék tanszékvezetője, valamint Dr. habil. Földi László alezredes, a Katonai Vezetőképző Intézet, Műveleti Támogató Tanszék oktatója. Mindhármukat január 15-ével nevezte ki egyetemi tanárrá Áder János köztársasági elnök.

Az új egyetemi tanárok a kinevezésekről szóló dokumentumot ünnepélyes keretek között veszik majd át a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Megnyitotta kapuit az NKE-nyílt nap a HHK-n

    • fokep
    •  dsc7319 2
    •  dsc7320 2
    •  dsc7328 2
    •  dsc7330 2
    •  dsc7344 2
    •  dsc7377 2
    •  dsc7384 2
    •  dsc7399 2
    •  dsc7438 2
    •  dsc7454 2
    •  dsc7457 2
    •  dsc7468 2
    •  dsc7471 2
  • Előző
  • Következő

A szitáló havas eső sem tartotta vissza a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar iránt érdeklődőket, hiszen több száz fiatal vett részt a Zrínyi Miklós Laktanyában tartott HHK nyílt napján, amely elsőként nyitotta meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet népszerűsítő rendezvénysorozatot. A felvételizők megismerkedhettek az NKE HHK által kínált felsőoktatási lehetőségekkel, az MH Ludovika Zászlóalj által nyújtott katonai életpályával.

„Aki ezt a pályát választja és hozzánk jön tanulni, az egy életre szóló hivatást választ” – vezette be megnyitó beszédét Dr. Pohl Árpád ezredes. Az NKE HHK dékánja ismertette a kar és a hivatásrendek történelmi hátterét, oktatási rendszerét, közszolgálati honvédtisztképző szerepét. „Olyan csapattiszteket szeretnénk kibocsájtani és a Magyar Honvédség rendelkezésére bocsájtani, akiknek helyén van az eszük és a szívük, akik képesek az alegységüket a legbonyolultabb körülmények közt is hatékonyan vezetni itthon és külföldön egyaránt.” A dékán ismertette, hogy a felvételt nyert hallgatók az első szemeszter során alapkiképzésen vesznek részt Szentendrén, amelyet a honvédség minden egyes katonája teljesít. „A kiképzési feladatok nem egyszerűek, azonban mind el lehet végezni”- tette hozzá.

 A második szemeszter során közös modulos tárgyak következnek, ahol a különböző közszolgálati ismeretekre tehetnek majd szert, ezt követően alapozó tantárgyak, majd specializációs katonai szakmai tantárgyak várnak a honvédtisztjelöltekre, amelyek során elsajátíthatnak mindent, ami egy fiatal hadnagyra vár az alakulatánál.

Pohl Árpád kitért az NKE és a kar speciális képzési jellegére, ahol az oktató-, kiképző tisztek és a honvédtisztjelöltek szűk családias, bajtársias légkört teremtenek a campuson. Kiemelt figyelmet fordítanak a tehetséggondozásra: a hallgatóknak rengeteg lehetősége van részt venni a tudományos diákkörökben, konferenciákon, kutatásokban, nemzetközi programokban, emellett az egyedi képzés során számos érdekes és izgalmas bevetésen, valamint nemzetközi gyakorlaton vehet részt a hallgató. A honvédtiszti hivatásról elmondta, hogy egy hihetetlen bajtársi közösséggel jár, amelyet tervezhető életpálya, új kihívások és lehetőségek, folyamatos illetményemelések és társadalmi megbecsülés kísér. „Szívből kívánom Önöknek, hogy szeptemberben találkozzunk az altiszti akadémián az alapkiképzésen, majd 4 év múlva a Kossuth téren, a nemzet főterén, ahol majd leteszik a tiszti esküt” – zárta a szavait a HHK dékánja.

Sári Szabolcs alezredes az MH Ludovika Zászlóalj mb. parancsnoka is üdvözölte a leendő honvédtisztjelölteket, ismertette a zászlóalj feladatát és céljait. Kifejtette, hogy a zászlóaljat leginkább a múlt-jelen-jövő hármasa jellemzi. Fontos számukra a hagyományőrzés, számos rendezvényt és programot szerveznek, amellyel a Magyar Honvédség múltja előtt tisztelegnek. A jelen szempontjából a legfontosabb feladat, hogy általános katonai kiképzést és környezetet biztosítsanak a honvédtisztjelölteknek, amelyet kiegészítenek sportolási lehetőségekkel és nemzetközi programokkal. Jövőbeli cél, hogy a felvételt nyert diákok olyan katonatisztté váljanak, akik rendelkeznek mindazon kompetenciákkal, amelyekkel helytállnak hazai és multinacionális környezetben egyaránt. „ Az NKE felelős az oktatásért, a zászlóalj pedig az általános katonai kiképzésért és a szocializáció biztosításáért. Viszont a közös cél az, hogy Önöket minél jobban felkészítsük. Úgy vélem, ehhez minden feltétel adott” – összegezte a gondolatait Sári Szabolcs.

A megnyitót követően a tanulmányi osztály munkatársai tartottak felvilágosítást a felvételi menetéről. A felvételihez szükséges az egészségügyi, pszichikai, fizikai alkalmassági vizsga letétele, amely az április hónap során vár a jelentkezőkre. Amikor kiderültek a pontszámok és a középiskolás diák egyetemista lesz, az első állomás az NKE Gólyatábor augusztus elején az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat szervezésével. A hallgató a felvétel során vállalja a nemzetbiztonsági alkalmassági ellenőrzést, emellett erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell. A beiratkozás és a bevonulás augusztus 25-26-án várható, ahol az NKE közszolgálati államilag támogatott ösztöndíjszerződés (+12 félév a „sima” államilag támogatott félévek mellett) és az MH Ludovika Zászlóalj ösztöndíjszerződés aláírása után megkezdődik a 3 hónapos alapkiképzés. A tájékoztatóból kiderült, hogy katonai vezetői alapképzési szakra 50 fő, míg katonai logisztika alapképzési szakra és katonai üzemeltetés alapképzési szakra 35-35 diák nyerhet felvételt.

A tájékoztatók után katonai testnevelési bemutatóval, alaki bemutatóval várták az érdeklődőket, akik fizikai állapotfelmérést és egészségügyi tanácsadást is kaphattak. A pályaválasztás előtt álló diákok olyan modern katonai eszközökkel is megismerkedhettek, mint a DJI Phantom 2 kvadrokopter, vagy az ANDROS F6-A típusú tűzszerész robot, emellett a kar oktatói, kiképzői és honvédtisztjelöltjei is végig jelen voltak a nyílt napon, így az érdeklődők első kézből kaphattak információkat a HHK-s életről.

További információ az felvételiről és az NKE által nyújtott képzésekről: http://felveteli.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: nyílt nap, 2017

A doni hősökre emlékeztek

    • fokep
    •  dsc7027 2
    •  dsc7032 2
    •  dsc7052 2
    •  dsc7062 2
    •  dsc7063 2
    •  dsc7110 2
    •  dsc7118 2
    •  dsc7127 2
    •  dsc7153 2
    •  dsc7163 2
    •  dsc7190 2
    •  dsc7216 2
  • Előző
  • Következő

A II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 74. évfordulójára emlékeztek ünnepi műsorral a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán. A főépület előtti II. világháborús emlékműnél az NKE, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK), a Ludovika Zászlóalj és a kerületi önkormányzat képviselői helyezték el az emlékezés virágait.

A HHK által szervezett ünnepi rendezvényen a tábori püspökségek emlékező imádságát követően Dr. Kaló József mondott beszédet. A HHK egyetemi adjunktusa elmondta, hogy napra pontosan 74 évvel ezelőtt vette kezdetüket a Don mentén folyamvédelmet ellátó II. Magyar Hadsereg elleni szovjet támadás, amely végül a doni katasztrófához, hadseregünk pusztuláshoz vezetett.  A magyar katonák kényszerből, a német követelés részeként kerültek a hadszíntérre és végig német parancsnokság alatt teljesítettek szolgálatot. „A hadsereg tagjai áldozatként tekinthettek önmagukra, hiszen ők váltották meg az ország részvételét a háborúban, az 1942-es esztendőben. Ők szenvedtek, hogy a hátországban maradtak továbbra is élhessék hellyel-közzel békés életüket”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint a 207 ezer fős személyi állományú, magyar viszonylatban korszerűnek számító hadsereg nem volt összemérhető a szovjetek erejével, például élő erőben is 6-7-szeres fölényben voltak. „A magyar katonák többsége ilyen körülmények között is próbálta teljesíteni kötelességét, így a szovjetek is jelentős veszteségeket szenvedtek”- tette hozzá Kaló József.  Az adjunktus szerint a magyar katonák az erőn felül vállalt feladatokat a korszerűtlen fegyverzettel, a nem megfelelő felszereltséggel, az elégtelen ellátmánnyal végül nem teljesíthették. Mindezt fokozta a rendkívül kedvezőtlen időjárás, a -30 -35 fokos hideg, és a hófúvások miatt járhatatlan utak. Az akkori német jelentések a visszaözönlő fegyvertelen horda képét festették le a magyarokról, azonban arról nem szólt a fáma, hogy a hadsereg mögöttes területén gyülekeztetett felváltó csapatoknak még a kézifegyvereket sem osztották ki, amikor az ellenség támadása megindult. „Így nem is csoda, ha ők fejvesztve menekültek az első szovjet harckocsi megjelenésekor”- hangsúlyozta az adjunktus. A hatalmas veszteségek egyik fő oka azonban az volt, hogy a német hadvezetés által korábban megígért felszerelés és fegyverzet nagy része soha nem érkezett meg a magyar hadsereghez. „A haderő többsége azonban egységes volt abban, hogy katonaként akartak túlélni, és haza akartak jutni” - mondta Kaló József. Szerinte ehhez a kötelességtudó magatartásukhoz jelentősen hozzájárult neveltetésük, hivatástudatuk, a ludovikás szellemiség. A hadsereg parancsnoka, Jány Gusztáv vezérezredes is a Ludovika Akadémián tanult a századelőn, majd lett ennek az akadémiának a parancsnoka. Mellette ludovikás volt a hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy, valamint számos tábornok, főtiszt és tiszt a hadsereg állományából. „A hősi áldozatot meghozó, a rendkívüli viszonyok között is példaadóan kötelességét teljesítő, a rábízott embereket szó szoros értelmében vezető tisztek a tragédia napjaiban is a magyar katonaerények ragyogó példáit szolgáltatták”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint így történhetett, hogy a saját szövetségese által is elárult, hazájától mintegy 1500 km távolságra küzdő, ellátatlan, rosszul felszerelt, katonái többsége által értelmetlennek tartott háborút vívó hadsereg mégis csodálatos fegyvertényt hajtott végre: minden fegyvertársához képest utolsóként hagyta el állásait, vált le a Donról, ezzel fedezve a szövetséges erők visszavonulását.

A rendezvényen Prof. Dr. Patyi András rektor, dr. Pohl Árpád dékán, Takács Tamás ezredes, Bodoróczki János őrnagy, valamint Sántha Péterné alpolgármester koszorúzott a II. világháborús emlékműnél, ahova a jelenlévő tisztek és honvédtisztjelöltek mécseseket helyeztek el. Az ünnepség végén a Ludovika Főépület a magyar zászló színeinek megfelelő díszkivilágítást kapott.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


74 évvel ezelőtt következett be a doni katasztrófa

Az áttörés anatómiája és a katasztrófa főbb eseményei


Az 1942. november 19-én Sztálingrád térségében indított nagy szovjet offenzíva elsöpörte a német arcvonalat, bekerítették, majd megsemmisítették a németek legerősebb hadműveleti csoportosítását, a Friedrich von Paulus tábornok vezette német 6. tábori és 4. páncélos hadsereget. A Kaukázusban lévő német erőknek is csak nagy veszteségek árán sikerült visszavonulniuk. Még be sem fejeződött a Sztálingrád térségében bekerített erők felszámolása, a szovjet vezetés az egész keleti arcvonalra kiterjedő általános támadás megindítására utasította a frontokat (magyar terminológia szerint hadseregcsoportokat). Ennek részeként került sor a Voronyezsi Front osztrogozsszk-rosszosi, illetve a Brjanszki Front csatlakozásával a voronyezs-kasztornojei hadműveletek végrehajtására, amelyek közvetlenül a magyar 2. hadsereg és az olasz 8. hadsereg részei (Alpini hadtest), majd a német 2. hadsereg ellen irányultak.

Az első hadművelettel kezdődött el a magyar 2. hadsereg védelmének feldarabolása és erőinek megsemmisítése. A Voronyezsi Front 40. összfegyvernemi hadserege az urivi hídfőből; a szovjet 3. harckocsi hadsereg pedig délről, az Alpini olasz hadtest arcvonalával szembeni területről tervezte indítani a támadást. A két hadsereg között a 18. önálló lövészhadtest helyezkedett el a scsucsjei hídfőben. Ezen erők fő célkitűzése az volt, hogy koncentrált támadásokkal szétdarabolják a tengely Don-menti védelmét, majd összetartó irányú csapásokkal Alekszejevka térségében létrehozzák a bekerítés belső gyűrűjét, míg gyorsan-mozgó csapataikkal Sztarij Oszkol és Valjuki között birtokba veszik az Oszkol folyó völgyét. Ezzel kívántak kedvező helyzetet teremteni a következő hadművelethez.

A szovjet 40. hadsereg támadása 1943. január 12-én indult meg az urivi hídfőből. A támadásban két, harckocsikkal és tüzérséggel megerősített lövészhadosztály vett részt. Csapásuk a magyar 7. könnyűhadosztály[1] 4. gyalogezrede ellen irányult, azzal a céllal, hogy a magyar védelem áttörésével a hídfőt kiszélesítsék, és ezzel biztosítsák a főerők átdobását. A 8-10 szeres túlerővel támadó szovjeteket a magyar gyalogezred képtelen volt feltartóztatni. Több rohamot visszavertek és a végsőkig harcoltak, de a szűkös lehetőségek és a kedvezőtlen védőállások miatt vissza kellett vonulniuk. A nap végére a szovjetek 6-8 km-es betörést értek el.

A magyar 2. hadsereg parancsnoksága január 13-ára ellencsapást készített elő négy gyalogzászlóaljjal és a német 700. páncélos osztaggal, valamint a német 242. rohamlövegosztállyal. Az 5 órakor indított támadásban a harckocsik nem vettek részt, mert a nagy hidegben nem tudták beindítani őket, a rohamlövegek pedig a nagy hófúvásban elakadtak. A gyalogzászlóaljak rohama kezdetben sikeres volt, és visszaszorították a szovjeteket az első állásokig. Az elért terepszakaszt azonban nem tudták megtartani, mert a szovjet 40. hadsereg főerőinek éppen kibontakozó támadása elsöpörte őket. A könnyű fegyverzetű zászlóaljaknak esélye sem volt a tömegével támadó harckocsik megállítására. Mivel a magyar 2. hadsereg tartalékát felhasználta, a Cramer-hadtest[2] bevetését pedig a német vezetés nem engedélyezte, a szovjet áttörést megakadályozni nem lehetett. Január 14-én estére a IV. hadtest sávjában 40 km széles és 20 km mély rés keletkezett. Ez lehetővé tette, hogy a szovjet csapatok északi és déli irányú támadással megkezdjék a magyar erők bekerítését.

A védők helyzetét tovább súlyosbította, hogy 14-én nagy erejű támadás indult a déli szárnyon és a scsucsjei hídfőből. A szovjet 18. önálló lövészhadtest reggel 7 órakor 3 lövészhadosztállyal, mintegy 100 harckocsival és 700 löveggel csapást mért a magyar 12. könnyűhadosztály alárendeltségébe tartozó 48. és 18. gyalogezred csatlakozó szárnyaira. A 3 km-es sávban támadó szovjet harckocsi és gyalogsági tömeg feltartóztatására a két magyar zászlóaljnak esélye sem volt. Az ellentámadásra rendelt erőket a szovjet harckocsik egyszerűen legázolták. 17 órára a 12. könnyűhadosztály lényegében megsemmisült. Elvesztette személyi állományának 70, tüzérségének 100%-át. Kisebb erők még a szárnyakon küzdöttek, amelyek estétől a 10. ill. 19. könnyűhadosztály alárendeltségébe kerültek. A hadtestparancsnoknak a tartalékok, illetve a második lépcsők felhasználásával sikerült ugyan lezárni a 12. könnyűhadosztály védelmében keletkezett rést, de jól tudta, hogy az csak időleges lehet, és a szovjet áttörést már tényként kell elfogadni.

Január 15-ére a magyar 2. hadsereg arcvonala három részre szakadt. Északon a III. hadtest és a hozzá csapódó 20. könnyűhadosztály részei körvédelemre rendezkedtek be, hogy a déli irányú szovjet támadásokat feltartóztathassák. Középen a két áttörés között rekedt magyar erőket is a bekerítés veszélye fenyegette, utánpótlásra nem számíthattak. Így a magyar 13. és 10., valamint a német 168. hadosztály megkezdte erőinek kivonását az arcvonalból és Osztrogozsszk, Nyikolajevka védelmére összpontosítottak. A déli szárnyon védekező magyar 19. és 23. könnyűhadosztály súlyos védelmi harcokat vívott a déli irányba forduló szovjet 18. lövészhadtest csapataival. Sorsukat végül az pecsételte meg, hogy a szovjet 3. harckocsihadsereg ekkorra már áttörte az olasz védelmet és Nyikolajevka irányába támadva mögéjük került.

Január 16-a sorsdöntő nap volt a magyar 2. hadsereg számára. Ezen a napon a Brjanszki Front 60. hadserege átkelt a Donon és déli irányból átkarolta a III. hadtestünk védőállásait. A déli szárnyon is kritikusra fordult a helyzet. A németek végre bevetették a Cramer-hadtestet a szovjet 18. lövészhadtest ellen, de ez sem hozta meg a kívánt sikert. A német „B” hadseregcsoport parancsnoka ugyanis nem akarta egyetlen ütőképes tartalékát a magyarok megmentése érdekében feláldozni. A hadtestet ezért részenként vetette be és csak korlátozott céllal. Ez éppen arra volt elegendő, hogy időt nyerjenek a visszavonuláshoz, miközben a magyar csapatok arcvonalának visszavételét (visszavonulását) nem engedélyezték. Ezzel a magyar 2. hadsereg sorsa megpecsételődött.

Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar 2. hadsereg parancsnoka január 17-én végre kiadta a visszavonulási parancsot. A VII. hadtest alakulatainak súlyos és nagy áldozatokkal járó harcok után sikerült a bekerítést elkerülni és az Oszkol folyó völgyéig visszavonulnia. Az arcvonal közepén védekező (magyar 13., 10., és 168. német) hadosztályokat ekkorra már a szovjetek Osztrogozsszk térségében bekerítették. Ezen alakulatok három napon keresztül tartották állásaikat és számos támadást vertek vissza. Január 20-án ez a csoportosítás is kitört a gyűrűből. Visszavonulásukat egy német utászzászlóalj és az magyar 1. páncéloshadosztály is segítette. A IV. és VII. hadtest maradványai az Oszkol folyó völgyében gyülekeztek, majd 22-étől hátra vonták őket egy távolabbi körzetbe.

A III. hadtestre azonban még igen nehéz napok vártak. Január 17-étől a Stomm Marcell vezérőrnagy által vezetett seregtest a német 2. hadsereg alárendeltségébe került. Feladatul kapta, hogy különböző német fegyvernemi alakulatokkal (kb. 1 hadosztály) akadályozza meg a szovjet csapatok északi irányú előre törését, és ezzel fedezze a német 2. hadsereg déli szárnyát. A német-magyar csoportosítás vezetésével Friedrich Siebert altábornagyot bízták meg.

A szovjet 40. összfegyvernemi- és 3. harckocsi hadsereg csapatai 18-án Ilovszkoje térségében létrehozták a bekerítés külső gyűrűjét. Ez azonban csak részsikernek számított, mivel vezetési hibák miatt nem tudták elszigetelni és felszámolni a bekerített magyar és olasz erőket. A déli szárny instabilitása miatt nem merték megindítani a második (voronyezs-kasztornajei) hadműveletet. Így a Brjanszki Front harckocsikkal és tüzérséggel megerősített három összfegyvernemi (13., 38., 60.) hadserege január 18-24. között korlátozott célú lekötő támadásokat intézett a voronyezsi kiszögellésben védekező német-magyar csapatok ellen. Január 24-én, miután a Voronyezsi Front csapatai szabaddá váltak, megindult az északi offenzíva.

A német parancsnokság a Siebert-csoportot arra használta fel, hogy a német 2. hadsereg visszavonulását a déli szárnyon fedezze. Ennek az lett a következménye, hogy a magyar III. hadtestet a súlyos elhárító harcok ellenére a szovjet 40. és 60. hadsereg bekerítette. A Siebert-csoport visszavonulását csak azt követően engedélyezték, miután a német 2. hadsereg főerői már visszavonultak. Az utóvédharcokra kényszerült magyar alakulatok harccsoportonként, egymást követve január 28-30. között kitörtek a belső gyűrűből. A III. hadtestből csupán a közvetleneknek és a visszavonulást időben megkezdő kisebb kötelékeknek sikerült még időben kijutni a bezáruló külső gyűrűből. A 14-15.000 főt kitevő zöm január végén Kurtaja Gora—Olim települések körzetéig jutott. Ekkor a hadtest azt a parancsot kapta, hogy önállóan törje át a szovjet külső gyűrűt, és gyülekezzen az Olim pataktól nyugatra eső területen. A hadtest élelmiszere már napokkal korábban elfogyott, nehézfegyverzettel nem rendelkezett, a katonák teljesen kimerültek, puskánként alig volt 10 lőszerük. Stomm vezérőrnagy kilátástalannak látta a helyzetet, ezért február 1-jén feloszlatta a seregtestet, és magára hagyta katonáit. Ezt követően a hadtest kisebb csoportokra oszlott, amelyek egyenként igyekeztek átjutni a szovjet vonalakon. A kifáradás, a kemény hideg és a túlerővel vívott harc miatt csupán 5-6000 főnek sikerült átvágnia magát és elérni a biztonságot jelentő Szumi körzetét. A kivonás és állományrendezés után a megmaradt részeket 1943 áprilisában és májusában hazaszállították. A hadsereg vesztesége a becslések szerint 93-148.000 ezer fő között mozog, nehéztechnikában közel 100%, egyéb anyagban 70%.

    • 74 évvel ezelőtt következett be a doni katasztrófa 1

A magyar 2. hadsereg Don-menti védőharcainak értékelése


A magyar 2. hadsereg történetéről napjainkig számos feldolgozás született. Ezek döntő többsége lekezelően és elmarasztalóan szól a magyar katonákról. Sajnos ez a negatív értékelés ivódott be a köztudatba és ezek hatása ma is érzékelhető. A tények azonban sokkal árnyaltabb értékelésre késztetnek. A magyar seregtest védelmi sávjának szélessége meghaladta a 200 kilométert. Ez azt jelentette, hogy a hadtesteknek 60-70, a hadosztályoknak 20-30, az ezredeknek 10-15 km-es sávokat kellett védeniük. Ez teljesen irreális volt, még akkor is, ha a folyóvédelem esetén a normákat kb. 1/3-al meg lehetett növelni anélkül, hogy a védelem szilárdsága, illetve ellenálló képessége lényegesen csökkent volna.

A magyar hadsereg vezetése a védelmet két lépcsőben építette fel. Az első védelmi vonal a folyóra támaszkodott és a gyalogezredek másfél-két zászlóalja szállta meg. Mögöttük 3-4 km-re építették ki a tüzérségi tüzelőállások körletét. A második védelmi vonal az első lépcsők mögött 10-15 km-re húzódott. Ezeken túl minden hadtestnél ún. villámcsoportokat hoztak létre a hadosztály- és hadtest közvetlenekből, valamint a második védővonal erőiből. Ezek feladata az volt, hogy ellenséges betörés esetén támadást hajtsanak végre és állítsák vissza az eredeti helyzetet. A magyar 2. hadsereg azonban hadműveleti tartalékkal nem rendelkezett, a második védőállásban lévő alegységek nem jelentettek olyan erőt, amellyel komoly súlyt lehetett volna képezni.

Mint ismert, a második világháborúban a támadás sikerét a harckocsik tömeges bevetése biztosította. Így egyértelmű, hogy a védelemben lévő fél csak úgy tarthatta meg állásait, ha erős, mélyen tagozott és a döntő irányokban koncentrált páncélelhárítást tudott szervezni. Erre a magyar 2. hadseregnek semmi esélye sem volt. A magyar lövegek kis űrméretüknél fogva alkalmatlannak bizonyultak, a németek pedig ígéretük ellenére alig adtak át pár nehézlöveget, ráadásul vontatók nélkül. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelentett, ahhoz vegyük alapul a szovjet harceljárást: a főcsapás irányában arcvonal-kilométerenként minimálisan 40-60 harckocsit vetettek be. A védő fél egy ilyen támadást csak akkor volt képes megállítani, ha erős műszaki zárakat létesített, legalább 25-30 nehéz páncéltörő löveget vonultatott fel és jelentős (kb. ezred) erejű harckocsi-támadást tudott indítani. (Mindez természetesen egy km-re értendő!) A magyar egységeknél a nehéz páncéltörő lövegek száma kilométerenként nem haladta meg az 1-2 darabot, a magyar 1. páncélos hadosztályt pedig a németek saját alárendeltségükbe vonták, és nem engedték felhasználni.

Sok vád érte a hadsereg vezetését azért is, hogy a védőállások kiépítésére nem fordítottak kellő figyelmet, és amikor beindult a szovjetek támadása, a védőművek mind mennyiségileg, mind minőségileg messze elmaradtak a kívánalmaktól. Ezek a kritikák valóban jogosak és általában tényszerűek. Nem szabad azonban a következő tényeket figyelmen kívül hagyni. A német felső vezetés mindent egy lapra tett fel, amikor a déli szárnyon (Sztálingrád térségében) akart sikert elérni. A Kaukázus és Sztálingrád irányába indított támadáshoz felhasználta a legütőképesebb csapatait. Ezt már csak úgy tudták megtenni, hogy az arcvonal többi részét jelentősen meggyengítették. Mivel túlzottan bíztak a támadás sikerében, a védelmet csak ideiglenesnek tekintették és nem fordítottak rá kellő figyelmet. Csak a sztálingrádi fordulat után döbbentek rá, hogy a csatlakozó szárnyon lévő csapatok védelme milyen gyenge a szovjet csapatok lehetőségeihez képest. Mindez természetesen vonatkozott a magyar 2. hadseregre is. A magyar védelem kiépítése is későn kezdődött meg, amikor hidegre fordult az idő. Hiába rendeltek ki az arcvonalba munkaszázadokat, a túl nagy sáv és a fagyos talaj miatt az erődítések építése igen lassan haladt. Súlyosbította a magyar csapatok helyzetét, hogy a nagy hó, a hófúvások és a –30-40°C-os hideg lehetetlenné tette a haránt- és keresztirányú utak fenntartását. Mindezt még tovább nehezítette a német „B” hadseregcsoport gyenge tüzérségi és légvédelmi rendszere. A légteret is a szovjet repülőgépek uralták.

Urivnál és Scsucsjénél a szovjetek a hídfők kiszélesítése érdekében 3-3 lövészhadosztályt, 1-2 harckocsi dandárt és 25-30 tüzérüteget alkalmaztak 4-4 magyar zászlóalj ellen. Ez élőerőben átlagosan 6-7-szeres, tüzérségben 10-15-szörös, míg harckocsikban és repülőgépekben döntő fölényt jelentett számukra. Az eredmény nem is maradt el, mivel a hídfők mélységét 6-10 km-rel sikerült kibővíteniük. A jelentős erőfölény ellenére a támadási ütemük lassúnak volt tekinthető. A szovjet vezetés a magyar csapatok teljes megsemmisítésére törekedett, s ezért elhúzódó részletharcokba bocsátkozott. Ennek tudható be az is, hogy nem tudták időben létrehozni a bekerítés belső és külső arcvonalát, illetve azokat hermetikusan lezárni. Ez lehetőséget adott a magyar csapatoknak, hogy erőik egy részét időben hátra vonják, illetve a bekerítettek a fenntartott folyosókon kitörjenek.

Ezek után sajnos csak az egyenlőtlen küzdelem egyetlen lehetősége maradt a csapatok számára. A magyar honvédek ennek ellenére hősiesen harcoltak a túlerővel szemben. Az alakulatok döntő többsége a vésőkig kitartottak, majd kitörtek. Nekik köszönhető, hogy a szovjeteknek nem sikerült a teljes 2. hadsereget megsemmisíteni. Természetesen voltak negatív példák is, amikor 1-2 zászlóalj pánikba esett és megfutamodott. Nem gyávaság volt ez, hanem a kilátástalan helyzet törvényszerű következménye. Ugyanis nehézfegyverekkel alig rendelkező könnyű alegységek nem vehették fel a harcot a tömegével támadó szovjet harckocsikkal szemben. A veszteségeket jelentősen lehetett volna csökkenteni és a védelmi harcokat szervezettebben megvívni, ha a németek időben bevetik a hadműveleti tartalékot képező Cramer hadtestet. Ezt nem tették meg, így a magyar 2. hadsereget lényegében feláldozták saját erőik megóvása érdekében.


Dr. Kaló József
egyetemi adjunktus


 

Felhasznált irodalom:


1.      Szabó Péter: Don-kanyar. Budapest, Corvina. 2001.

2.      Ungváy Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, Osiris. 2004.

3.      Szerk. Csikány Tamás: A Magyar Honvédség 1848-1989. II. kötet. Budapest, ZMNE. 2004.



[1] A könnyűhadosztályok 3 ezred helyett csak 2 ezreddel, és jóval kevesebb nehézfegyverzettel rendelkeztek, mint egy „hagyományos” gyaloghadosztály.

[2] A magyar 2. hadsereg arcvonalszakasza mögött a hadműveleti tartalékot a Cramer-hadtest képezte, mely magában foglalta a német 26. gyaloghadosztályt, a német 168. gyaloghadosztályt és a magyar 1. páncéloshadosztályt, valamint a német 700. páncéloscsoportot és a 190. rohamlövegosztályt. Alkalmazásáról csakis a német hadvezetés dönthetett.

 
Cimkék: főoldali hír, 2017