Szűkítés



Kiválasztott Címke

2017

Minden Címke 201


Jelenleg 109 bejegyzés található 2017 cimkével

Kossuthra emlékeztek a HHK-n

    • fokep
    •  dsc8588 2
    •  dsc8594 2
    •  dsc8597 2
    •  dsc8605 2
    •  dsc8614 2
  • Előző
  • Következő

Kossuth Lajos születésének 215., és a Kossuth Lajos Katonai Főiskola alapításának 50. évfordulójára emlékeztek az NKE Hungária körúti campusán tartott ünnepségen. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, valamint a Ludovika Zászlóalj képviselői közösen helyezték el az emlékezés virágait a laktanyában található, 2008-ban felállított Kossuth mellszobornál.

„Kossuth emlékezete átfogja a modern polgári Magyarországért folytatott történelmi küzdelem egészét” – mondta ünnepi beszédében Prof. Dr. Harai Dénes nyugállományú ezredes. A Katonai Vezetéstudományi és Közismereti Tanszék egyetemi tanára szerint a katonák elsősorban nem a forradalmárt látják személyiségében, hanem az ország függetlenségét védelmező, az igaz ügyért harcolni kész államférfit. Elhangzott, hogy a haza védelmének kötelessége Kossuth fellépésével vált a szélesebb tömegek számára tudatos értékforrássá. Hozzátette, hogy Kossuth sokat foglalkozott a hadtudomány kérdéseivel, tanulmányozta a legnevezetesebb hadjáratokat, és otthonos volt a katonai szervezet és adminisztráció minden ágazatában. „Könyvtára tele volt gyalogsági, lovassági, tüzérségi szabályzatokkal, műszaki, hidászati szakkönyvekkel”- tette hozzá az ezredes. Harai Dénes szerint Kossuth korának polgára volt és hosszú élete során végig az is maradt. Tudta, hogy az emberekben fel kell szabadítani a szabadságvágyat ahhoz, hogy ki lehessen vívni a nemzet függetlenségét. Alkotmányterve külön foglalkozott a katonák polgári állásával. „Az oktatásra nézve megjegyezni kívánom, hogy alig kell egy dologtól jobban óvakodni egy szabad nemzetnek, mint attól, hogy a katona megszűnjék magát polgárnak tekinteni. A katonaságnak polgári jellemmel kell bírni”- idézte Kossuth szavait a professzor. Harai Dénes elmondta, hogy a HHK jelenlegi és az 50 évvel ezelőtt alapított Kossuth Lajosról elnevezett katonai főiskola egykori oktatói, hallgatói, dolgozói mindig is a kossuthi hagyomány megőrzésének figyelembevételével végzik, illetve végezték munkájukat. Beszédében kiemelte a katonai főiskola első parancsnokát, a nemrég elhunyt Kazai Barna vezérőrnagyot, akire méltán voltak büszkék. „Ma ismét fejet hajtunk Kossuth Lajos kiemelkedő történelmi személyisége, hazafisága, szervező- és alkotóképessége, irodalmi munkássága és bátorsága előtt”- fogalmazott ünnepi beszéde végén Harai Dénes. A rendezvényen a HHK, a Ludovika Zászlóalj, a Kossuth Szövetség és a Kossuth Lajos Hadtudományi Alapítvány képviselői helyezték el koszorúikat a Kossuth mellszobornál.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Elkezdődött a képzés a Hadtudományi Doktori Iskolában

    • HDI tanévnyitó 2017

2017. szeptember 12-én elkezdődött a Hadtudományi Doktori Iskolában is a 2017/18-as tanév, ahol négy nappali tagozatos doktorandusz kezdte meg tanulmányait (23 levelező és 3 fő egyéni képzési formában). A hallgatók az első két órában tájékoztatást kaptak a képzés formai és tartalmi követelményeiről, majd A hadtudomány alapjai és a Védelem társadalomtudományi kérdései című tantárgyakba tekinthettek bele. 14 órakor kezdődött a központi tanévnyitó, ahol Rektor úr megnyitó beszéde után az első évfolyamos doktoranduszok fogadalmat tettek, majd mind a négy doktori iskola bemutatkozott.
A Hadtudományi Doktori Iskolát a Biztonsági Tanulmányok kutatási terület vezetője mutatta be, Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár.

Professzor úr gondolataival kívánunk Minden Kedves Doktoranduszunknak sikeres képzési és kutatási évet!


„A HDI-t 1996-ban alapították, júniusban fejeztük be a 20. tanulmányi évünket. A két évtized alatt 388 fő szerzett doktori fokozatot (köztük 10 külföldi diák), a doktoranduszok mintegy fele (47%-a) kapott doktori oklevelet. Bár ezek az adatok jobbak az országos átlagnál, de mégis azt mutatják, hogy fokozatot szerezni csak komoly munkával és valós teljesítménnyel lehet. A több tucat, nagy karriert befutó, egykori hallgatóink közül a leghíresebbek közé tartozik – hogy néhány nevet említsek - Simicskó István honvédelmi miniszter, Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai Zsinagóga vezetője, Benkő Tibor vezérezredes, HVKF, Kopcsó István o. ddtbk, az MH egészségügyi főnöke, vagy az egyetemünkről, Boda József nb. vőrgy, az RTK dékánja és Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja. Több mint 50 olyan végzett diákunk van, akik jelenleg az egyetemünkön tanítanak vagy kutatnak, illetve az egyetemi holdudvarban tevékenykednek.

A HDI 7 kutatási területen működik: (1) biztonsági tanulmányok, (2) a védelem társadalomtudományi kérdései, (3) a hadtudomány általános elmélete; (4) hadművészet, (5) katonai logisztika, védelemgazdaság és védelmi igazgatás; (6) nemzetbiztonság és (7) a védelmi informatika és kommunikáció. Az iskolától nem idegen az interdiszciplináris együttműködés, hiszen a hadtudomány maga is multidiszciplináris tudományág. Szoros az együttműködésünk a KMDI-val, tavalyi évtől az RTDI-val, illetve egyre több kapcsolódó témánk van a KTDI-val is. Doktoranduszaink használják ki az egyetem sokoldalú, multidiszciplináris, államtudományi jellegét, a témájukhoz kapcsolódóan hallgassanak át a többi doktori iskolába!

Jelenleg a doktori iskolának 84 hallgatója (23 nappali, 57 levelező, 4 egyéni képzés) van, akik közül 6 fő külföldi. Az új tanévben 30 doktorandusz (6 nappali, 21 levelező, 3 egyéni képzés) kezdi meg tanulmányait, köztük 2 fő külföldi. A doktori iskolánk 2019 végéig van akkreditálva, megfelelünk minden minőségi és mennyiségi kritériumnak. Az oktatás az első évfolyamosoknak minden héten kedden, levelező elsőéveseknek havonta egyszer, a másodéveseknek szerdán, a külföldi diákoknak csütörtökön történik. Fontos, hogy a hallgatók szoros kapcsolatot alakítsanak ki a témavezetővel (ezt persze tanári feladat is), mert a témavezető és a doktorandusz egy elemi kutatóműhelyt alkot. Ideális esetben a közös munka, a személyes kapcsolatok formálják az együttműködést, amelyből nemcsak a diákok, hanem a tanárok is profitálnak. Fontos feladat az is, hogy az elsőéves diákok integrálódjanak az egyetem struktúrájába (tanszékekbe, intézetekbe, központokba), ahol a valóságos oktatási és kutatási tevékenység zajlik. Ez különösen nagy jelentőségű napjainkban, amikor az egyetemen az ún. KÖFOP (Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program) keretében jelentős kutatások folynak, aktív tudományos közélet zajlik. Végül felhívnám a figyelmet egy nagyon fontos aktuális feladatra: az I. szemeszter végére el kell készíteni a négyéves kutatási tervet, amelynek időarányos részét a 2. év után, az ún. képzési és kutatási szakasz befejezésével, komplex vizsga keretében meg kell védeni.  Ez nagyon alapos tervezést igényel a doktorandusztól és témavezetőtől egyaránt.

Végül szeretném köszönteni és bemutatni a két elsőéves külföldi diákunkat, Özge Memisoglut és Frederick Odorigét, akik a Stipendium Hungaricum keretében kezdik meg tanulmányaikat a 2017/2018-as tanévben.” (Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes)


                                                                       A Hadtudományi Doktori Iskola Munkatársai

Cimkék: főoldali hír, 2017

Újra a Tudomány Kapujában

    • plakatverseny
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata az Egyetem Szakkollégiumival, az MHTT Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi, Közigazgatás-tudományi és Matematikai és Informatikai Osztályaival együttműködésben idén is megrendezi a hagyományossá vált Tudomány Kapujában Poszterversenyt és Kiállítást, amelynek egyik szekciója az Európai Kiberbiztonsági Hónap rendezvénysorozat részét képezi.A verseny lehetőséget kínál a tudományos pálya iránt érdeklődők számára kutatásaik és eredményeik bemutatására. A poszterek korlátozott számban kiállításra kerülnek, amelyek közül a szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt alap- és mesterképzésben résztvevő poszterek készítői lehetőséget nyernek, hogy a „Haza szolgálatában” interdiszciplináris doktorandusz konferencián ismertessék a poszterükön összefoglalt kutatásaikat, eredményeiket.
 
További információk a csatolt dokumentumokban találhatóak:
 
Megosztás a Facebook-on


Megemlékezés vitéz Somogyi Endre altábornagy halálának 50. évfordulója alkalmából

    • Megemlékezés - 1
    • Megemlékezés - 2
    • Megemlékezés - 3
    • Megemlékezés - 4
    • Megemlékezés - 5
  • Előző
  • Következő

Ez év szeptember 8-án, az MH Geoinformációs Szolgálat megbízott szolgálatfőnöke meghívására, tanszékünk Katonaföldrajzi és tereptan szakcsoportjának oktatói részt vettek vitéz Somogyi Endre altábornagy úr halálának 50. évfordulója alkalmából a Kispesti temető 59-es parcellájánál megtartott megemlékezésen és koszorúzáson.

A család megjelent tagjait, valamint az MH Geoinformációs Szolgálat, a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képviselőit Szalay László alezredes mb. szolgálatfőnök köszöntötte, majd felkérte tanszékünk egyetemi tanárát, Siposné Dr. Kecskeméthy Klára ezredes asszonyt az elmúlt fél évszázadban méltatlanul elfelejtett magasan képzett katona, gyakorló térképész, katonaföldrajzi szakértő, katonai szakíró munkásságának felelevenítésére. A megemlékezés szövegét változtatás nélkül tesszük közzé.


Konferencia a közszolgálati képzésfejlesztésért

2017.09.06

    • konferencia 2017.09.06. - 1

„A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretén belül 2017. szeptember 6-án 9.00 órától került végrehajtásra a „Közszolgálati képzésfejlesztés az oktatástechnológián és képzésmenedzsmenten keresztül” című konferencia. A konferenciát Dr. habil. Horváth Tibor ezredes nevében Dr. Für Gáspár alezredes nyitotta meg. A konferenciát személyes jelenlétével tisztelte meg Szalay László alezredes a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat mb. szolgálatfőnöke.

    • konferencia 2017.09.06. - 2

A konferencia célja volt a szerzők által kidolgozott tananyag és a lektorok által ajánlott változtatások bedolgozásának bemutatása. A konferencián bemutatásra került az első éves honvédtisztjelöltek számára készülő tankönyv tizenöt fejezete. A konferencia összegzett megállapítása az volt, hogy a kidolgozott tananyag megfelel az első éves honvédtisztjelöltek felkészüléséhez. A tananyag várhatóan 2017 végén elektronikus formában minden érdeklődő számára elérhetővé válik.

A tananyag, a hozzá tartozó tesztkérdésekkel és megoldó kulccsal, az ILIAS távoktatási rendszeren keresztül lesz elérhető az első éves honvéd tisztjelöltek számára, akik felkészülésük érdekében korlátlan számú próbatesztet hajthatnak végre ismereteik bővítése és a vizsgára való felkészülés érdekében.


Budapest, 2017. szeptember 6-án


Dr. Für Gáspár alezredes


Terepfoglalkozáson a Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési szak hallgatói

    • Terepfoglalkozás

Terepfoglalkozással zárult az első tanítási hét a Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak (KFSZTSZ-27) hallgatói részére. Hadtörténelem tantárgy keretében Kápolnásnyék – Pázmánd – Vereb térségében - dr. Négyesi Lajos alezredes, egyetemi adjunktus vezetésével - a helyszínen elemezték a Margit-vonal 1944. decemberi áttörésének főbb eseményeit. A csaták helyszínein a terepet és az eseményeket elemezve feltárultak azok a részletek, amelyek a tankönyvekből nem derülnek ki, érdekes információkkal szolgálva az akkori események mélyebb megértéséhez.

Tóth István alezredes

Fotó: Simon Zsolt alezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017

EGYETEM ÉS POLITIKA

Az egyetem és politika viszonyára reflexszerűen mondhatnánk, hogy nincs közük egymáshoz. Ezt az összetett viszonyt, azonban egy kicsit jobban szétszálazzuk, akkor néhány vonatkozásán elgondolkodhatunk, mert nem véletlen, hogy a társadalom-, és a humán-tudományok vonatkozásában szakadatlan viták vannak nemzetközileg is (gondoljunk az amerikai polgárháború Észak - Dél problematikájának újraértelmezésére, mely az amerikai emberek identitásában, valamint az oktatásban csak ezután kezd majd alakot ölteni, stb.). A helyzetet bonyolítja, hogy ismeretelméleti szempontból, csak az emberi agy van a természetben, a tudat nincs, ez utóbbi az emberi világában, a társadalomban, a kultúrában, civilizációban „van”. A 19. század megteremtette a „szaktudóst”, a 21. század a „szakpolitikust”, s ez utóbbi nem örvend olyan stabil tekintélynek, mint a szaktudós.


1. A politika és egyetem nem automatikusan egymást kizáró kategóriák. Amennyiben a matematika, a természet-, és a műszaki-tudományok szempontjából értékeljük a viszonyt, akkor dominanciája valóban a newtoni nagy tudománynak van. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy minden tudományterület alapja: a gondolkodás és annak mélysége, analitikussága, finomszerkezetei, probléma-centrumai, az árnyalatok érzékelése, valamint törvény és szabályszerűség felismerő képessége. Megjegyezhetjük, hogy a politikum hozzáférhet az adott tudományos problémához: a kutató választott módszertana hipotéziseiben, kérdéseiben, felosztásaiban való döntésein (gondoljunk a dialektika, vagy a fejlődés fogalom hamis értelmezésére, szervezetelméletekre, előítéletekre, stb.); valamint értékein, érdekein (relativizálás, stb.); vagy a kritikai gondolkodása preferenciáin keresztül is, amikor a kutató észrevétlenül veszti el a valóságot. Egyes társadalmi vagy a humán- természet témáinak tudományos megközelíthetősége, egyébként önmagában is problematikus lehet, melyre nagyon érzékenyek az érintett kutató-közösségek. Így például a szellem és erőszak, de különösen a hatalom és erőszak kérdésének sincs tudományos megoldása – Karl Popper megfogalmazásában – nem lehet a tudomány révén eldönteni. Mindezek jól érzékeltetik a társadalomtudományi tudás (episztemé) túl komplex természetét, logikáját.


2. A társadalom és bölcsészet-, valamint a humán-tudományok tekintetében  differenciáltabb és kényesebb a viszony, amiről őszintén nem beszélünk az egyetemeken, kirívó esetek - utalhatunk a CEU- ügyre -  jeleznek bizonyos problémákat, mivel az egyetem sok mindenre jó, így például, mint maszk, a hatalmi politika elleni támadásra is. Az egyetemek nem semleges és légüres térben működnek. A jelzett két puhább tudományterület (társadalom és bölcsészet) adatait, szervezeteit, szervező elveit – formáit és tartalmait - maguk a társadalmak termelik, az ebből adódó szélesebb értelemben vett  történelem, a kultúra, a társadalom és az intézmények viszonyrendszereinek leírásával, értelmezésével, találkozunk a doktori-, a szakdolgozat-, valamint a pályázatok-, és a Tudományos Diákköri témák választásakor. Így vannak ezzel nyugati és keleti kollégáink egyaránt. A jelzett viszonyt jól fogalmazta meg, évtizedekkel ezelőtt J. William Fulbright (1905-1995), szenátorként és egyetemi tanárként is, amikor így ír: „Az egyetem csakis akkor tehet eleget hallgatóival szemben tudományos kötelezettségeinek, az országgal szemben pedig hazafias kötelezettségeinek, ha olyan intézmény marad, ahol az eszméket gyakorlati alkalmazásukon túl, magasabb szinten értékelik, s elsősorban nem valamelyik kormányhivatal gyakorlati problémáinak megoldásához akarnak segítséget nyújtani, hanem arra törekednek, hogy az emberi tudás egészét gyarapítsák.”[1]  Hozzáteszem, Fulbright azért hangsúlyozta üzenetét, mert tapasztalta, hogy az ideológia, az előítéletek, és a hatalmi gőg által foncsorozott prizma torzításaitól, nem volt mentes, az akkori amerikai egyetemi oktatás sem.    

3. A jogtudomány, szociológia, közgazdaságtan, politikatudomány sorozat - az antropológia és orientalisztika - kivételével 1920-ig az „államtudományok”, majd ezt követően a „társadalomtudományok”, és napjainkra erőltetett új alakzattal, az „euro-centrikus” tudományok megnevezéssel[2] foglalták egybe. Külön nem utalva most a görög-latin nyelvekre, a teológia, filozófia, stb., (ang. classics) vonatkozásokra. A tapasztalatunk az, hogy a tartós krízisállapotokban, az emberekben mindig megnő a klasszikusság iránti vágy.

Peter Turchin tudományfilozófus szerint, „A jó elmélet nem szükségszerűen, abszolút korrekt elmélet.” - melyhez hozzáteszi, hogy megállapítása a tudományos elméletekre is vonatkozik[3]. Gondoljunk:

(a) A két világháború közötti forradalmi időszakok embereszményei létrehozásának útjaira, az iskolák szétverésére. A történelem többször megbélyegezte ezt az időszakot, melyről Fináczy Ernő a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke a „Négy hónap a magyar közoktatás történetéből” című munkájában[4],a Tanácsköztársaságnak nevezett társadalmi alakzat hatásáról így írt: „… A moralitás fogalmai szörnyű mód összezavarodtak. A lelkiismeret elvesztette érzékenységét. A törvénytisztelet kipusztult. A hazugság orgiáit ülte; a kapzsiság járványossá vált; a durva és kíméletlen erőszak, léha törtetés, nyegle felszínesség, a minden áron való érvényesülés vágya, a frivol játék a szavakkal és elvekkel, a gerinctelen behódolás a hatalomnak, a jellem megdöbbentő színeváltozásai, a vallásosság és hazafiság érzelmeinek becsmérlése, s különösen a keresztény vallás dogmáinak, szertartásainak, az egyház szolgáinak és intézményeinek kigúnyolása egymást érték.”


(b) A II. Világháborút követő tudományos válaszkényszerekre a fasizmus természetét és hatalomra kerülését illetően (F-skála, C-skála, stb.). A jelzett skálákkal kapcsolatban kritikát azért nem fogadtak el, mert bizonyára zavarta volna e kényes kérdésekben a nemzetközi szakma-politikai „konszenzust”, továbbá megzavarta volna a téma birtoklását, kikezdhette volna azt a domináns helyzetet,és mozgásteret, melyet a második világháborút követően, a nyugati politikai hatalmak biztosítottak. Aki lázadt, egyszerűen elvesztette „civilizáltságát” a hosszútávra politikai konszenzussal stabilizált mezőben. Behódoltak, akik elfogadták a skálákat igenlő normákat, s e behódoláshoz fogható kevés akad a tudományok történetében. A behódolás nemcsak a pszichológia problémája volt, hanem később más tudományágaké is. P. Bourdieu egyik munkájában megemlíti „…Wassily Leontief »Academic Economics« (Leontief, 1982) című hosszú levelét, melyben rámutat, hogy a közgazdaságtan tudományos tekintélye egy kollektív tekintélyuralmi szervezeten alapul,melynek célja az egyetem fiatalabb hallgatóiban (younger faculty members) fenntartani a kollektív hitet és fegyelmet.”[5] A második világháborút követő megváltozott viszonyok között indul bizonyos tudományágak politikától való függősége.


(c) A „tudományos-szocializmus” nyomán létrehozott társadalmi alakzatok krízis helyzeteire, amelyeket időszakról-időszakra a hatékonyabbá-tétel varázsszavával akartak működőképessé tenni, miközben évtizedek múltán már kiderült, hogy nem reformálható önmaga keretein belül.

(d) Minden jelentős gondolkodónak sajátos fogalmi komplexusa van, mellyel értelmezi a tényeket, összefüggéseket, stb., és melyről szövegeire rá lehet ismerni (M. Heidegger, J-P. Sartre, M. Weber, stb.). M. Heidegger „nácizmusáról” olvashatunk az irodalomban, azoktól, akik nem értették, vagy nem akarták érteni pontosan a gondolatait, fogalmaiban nem érezték meg és nem is feltételezték, hogy maga is küszködött a gondolkodás zárványainak széttörésével, s lehet, hogy kezdetben, a náci-„ideológiában” is ilyen éleket vélt felfedezi, melyek tömegméretekben széttörik majd a forradalmak által felkavart német hatástörténeti tudatot. E vonatkozásban központi fogalom, a széttörni. Tapasztaltuk, milyen kínlódással telt el hazánkban is a 1990–2010 közötti két évtized,mert nem tudott megszabadulni a gondolkodás, az elmúlt évszázad nagy definícióitól, s amelyek hangsúlyozottan az értelmiség egyes csoportjainál rázáródtak a tudatra, miközben bekerültek az oktatásba.


Illusztrációként néhány, nemcsak történelmi eset:

(a) „Az a tanító vagy az a tanár, aki iskolában és azon kívül nem tanította és nem hirdette a német faji, erkölcsi, értelmi és fizikai felsőbbségét minden más nép fölött, aki nem magasztalta páratlan rajongásukat a harcért és az uralkodó családért, s aki nem hirdette azt, hogy uralkodóik vezetése alatt világuralomra vannak hivatva, az megbélyegzett ember volt, akire a bukás, és háttérbeszorítás várakozott. A német történelem óriási méretű és rendszerese meghamísításával az emberiség múltját is meghamisították a Hohenzollernek jövője érdekében. Minden más nemzetet hanyatlónak és tudatlannak állítottak be, a poroszokat tüntették fel az emberiség vezetői és megmentői gyanánt.”[6] - írta H. G. Wells (1866-1946). A jelzett infekciók hatására is megszűnt a bizalom a szellemi termelők termelőképességében! Az európai egyetemeket a napi válaszoktól még megkülönbözteti, hogy rátekintéssel, szellemi distanciával kezelik a gyakorlati kérdéseket, ez a distancia azonban eltérő-nagyságú lehet.

(b) Az ember, mint a tudomány lehetséges tárgya ellen, vannak eltorzult kutatások is a tudománytörténetben. Illusztrációként egy irodalmi idézet: „Kramer egy idős zsidó korboncnok mellett dolgozott, aki korábban a prágai egyetem tanszékvezető tanára volt. A két boncterem berendezése és felszereltsége minden korszerű klinikai igénynek megfelelt. Minden reggel ki kellett válogatniuk a barakkokban, majd a Krankenrevier hullakamrájában azokat a holttesteket, amelyeken örökletes jellegű deformációt vagy kivételesnek nevezhető testi anomalitást találtak. Zsidó hulláknak kellett lenniük. A tudományos szempontból érdekes tagokat vagy szerveket asszerválták, majd alapos és körültekintő boncolási jegyzőkönyv kíséretében küldték tovább a berlini Dahlembe, a nagyhírű Vilmos Császár Fajbiológiai és Örökléstani Intézetbe, az Ihne utcába. A csomagra minden alkalommal két nagy vörös pecsét került, s egy bizonyos Prof. Dr. Karla Baronin von Thum zu Wolkestein volt a címzettje.” – írja Nádas Péter.[7] Ez a destruktív módon való emberi széttépettség modellje. Az emberekkel szembeni ellenérzés, tartózkodás, idegenkedés, viszolygás, irtózás az a sorozat, amely az ipari emberirtáshoz vezetett a kapitalizmus bürokratizált rendszerében. Azaz egy kölcsönhatásról is szó van, azokról a társadalmi hatásokról (affektusokról), ami ezt a folyamatot újratermeli. Újratermeli, mert az évszázadok repressziói, előítéletei, paranoiái nem adódnak össze. A jelzett korban a német művészet is politizálódott, gondoljunk a megnövelt emberi test, a brutális izomkötegek látványára Arno Breker Käuzchensteigen-i műtermében, melyeken a görög-latin átszellemítettség hiányát érezzük. Az akkori sportklub-szerű német társadalom esztétikuma, élesen szemben állt a korabeli szürrealizmussal tele francia életvilággal. A francia művészet az akkori legjelentősebb jelzője volt, az emberi területén kibontakozó új, máig ható tendenciáknak.

(c) Szokolszky Ágnes - leírja[8] annak, az oktatáspolitika szempontjából igen tanulságos kutatásnak az eredményét, amelyet a nagy állami egyetemeken végeztek az oktatók pártszimpátiáját vizsgálta az UC Berkeley-n: „…9 demokrata oktatóra jutott egy republikánus. A szociológiában az összesített arány 44:1, a pszichológiában 8:1, a management területeken 1,5:1, az üzleti képzési területeken 1,3:1 (Cardiff és Klein, 2005).” Ilyen adatokat olvasva, úgy vélhetjük, hogy a szociológia és a pszichológia vonatkozásában nyilvánvalóan nem csak hagyományról, hanem egy mesterséges arány fenntartásáról, klónozásról van szó, amelyen bizonyára elkötelezett professzorok és oktatáspolitikusok is szívósan dolgoztak évtizedeken keresztül. Tennünk kell egy megszorítást az ilyen felmérésekkel kapcsolatban: hasonló tanári, tanszéki összetételek voltak a két világháború között is, s az ilyen megjelöléseknek, megkülönböztetéseknek komoly következményei lettek, amit ismerünk a történelemből, de a mintát más országokban is továbbvitték, így hazánkban is az 50-es évektől kezdve. Ez a klónozás, különösen az oktatásban írtja a gondolatok sokféleségét, hogy érzékeljük mit jelent ez – másfél évtizeddel ezelőtt – delegációnk kísérése közben - az egyik amerikai egyetem dékánja elmondta – ha kioszt egy-egy üres lapot az osztályteremben, ahol a csak amerikai hallgatók ülnek egymástól két méterre, és felteszi a röpdolgozat kérdését, akkor a megírt dolgozatokban, minden hallgatónál, ugyanabban a sorrendben, ugyanazokat a grammatikai szerkezetű és tartalmú mondatokat találja. A helyzeten való változtatás sürgetővé tette a friss szemléletű ázsiai, latin-amerikai és európai diákok felvételét.

Hozzátehetjük, hogy a társadalmi rekonstrukció szükséglete mellett, az „Európa-centrikussággal” már a II. Világháborút követően - felerősödött a társadalomtudományok liberális tartalmainak dominanciája, és legitimációjuk kikényszerítésére való erőszakos törekvés (tanrendek, tematikák, doktori témaválasztások, vizsgák, tanári karok összetétele, stb.). Napjainkban is találkozunk azzal a előítélettel, hogy „csak az a tudomány” amit e csoportok tanítanak, mert minden mást bélyegekkel (stigmákkal) látnak el, beleértve az egyetemeket is. Részükről a tudományos igényű önreflexiónak nyoma sincs, amire viszont gyakran felszólítanak másokat, kedvelt kommunikációs formulájuk: „még mindig nem történt meg a szembenézés...”. A tagadás, a megbélyegzés, a megosztás, a megfosztás; a történelmi eseményekkel, évfordulókkal, személyiségekkel kapcsolatos szemrehányások, stb., önmagukban is politikai attitűdök.

Nem kell magunkat teleolvasni Tolsztojjal, Thomas Mannal, vagy a modernek közül Raymond Aronnal, vagy Steve Fullerrel, hogy az entellektüelek, kiemelten a tanárok gondolkodásában, működésében bizonyos zavarokat észleljünk. Nem véletlenül írta Kertész Imre (irodalmi Nobel-díj, 2002), hogy „A liberális szellem, amely eredetileg a legjobbat akarta, a posztmodern elvtelenségével az értelmiséget a nihilizmusba, a tömeget a tanácstalanságba vezette. […]A tömegeknek értékrend kell, különben ők maguk teremtik meg értékeiket, s akkor jaj lesz a világnak.”[9] Bertrand Russell is utalt a liberalizmus térvesztésének gazdasági és pszichológiai okára, e vonatkozásban magam inkább a pszichológiai magatartást hangsúlyoznám.


Összegzés helyett:


Ne legyünk szemérmesek és mondjuk ki, hogy a 20. században a germán-, a szovjet, valamint az amerikai hatalmi politika infekcióinak az oktatás minden szintje, minden tanári kara áldozatul esett, és bizonyára esik majd a 21. században is ezek változatainak. Jelenkorunk új jelensége, hogy a társadalmi kérdésekben tájékozottabb közemberek is, - amikor életfeltételeik bizonytalanná, életérzéseik zavarossá válnak - politikai rendszerekben, stratégiákban kezdenek gondolkodni, miközben a metrón tudományos-fantasztikus könyveket olvasnak.


A klónozás tekintetében tanulság lehet az, hogy egy (nép)csoport képzetei, gondolatai, cselekedetei sem lehetnek egyszerre kiinduló, és végpontjai az elvont igazságnak, és az empirikus  folyamatoknak; a kutatás-megismerés szempontjából, nem tematizálhatják sem a történelmet, sem a társadalmat; a kultúra általuk szétvert, meggyengített területeit nem foglalhatják el értékeikkel, mint modellszerűen történt ez az ’50-es években hazánkban (a népi gondolat és képviselőinek üldözése,kitelepítések, munkatáborok, fogvatartó - pedagógiai gyakorlat).


A felhozott illusztrációk megerősítik M. Foucault tézisét, „…a hatalom kitermeli a tudást (és nem egyszerűen azért részesíti előnyben, mivel a tudást kiszolgálja, vagy hasznosságánál fogva alkalmazza); hogy hatalom és tudás közvetlenül feltételezi egymást; hogy nincs hatalmi viszony anélkül, hogy ne képződne a tudás korrelatív területe, és nincs olyan tudás sem, mely ne feltételezne, egyszersmind ne képezne hatalmi viszonyokat.”[10] Érdekes következtetésekre juthatunk, ha ebből a szempontból értelmezzük például a nevelést, mely a tanár szempontjából birtoklásként, hatalomban-tartásként szerveződik és nemcsak az alsóbb iskolai fokozatokban.  Az emberről való tudás mindig nagyságrendekkel kisebb, mint a tudattalan impressziók, álmok, sejtések, képzetek összessége. Mindig keletkezik egy-két faktor, ami torzítja az együttes élményt.


Minél inkább az elmúlt évszázad ortodox szellemi struktúráinak maradványaira, vagy a nyugati kultúra negatív tételeire tekintünk, annál inkább érzékeljük a változás szükségességét. Bizonyára a téma iránt érdeklődő olvasóink, tanáraink is érzékelnek jelenségeket e téma kapcsán, az elhatárolódás összetett egyensúlyának megtartásában, megtarthatóságában.   

Harai Dénes




[1] J. William Fulbright: Hatalmi gőg. Kézirat, 44. o.

[2] Lásd, A társadalomtudományok jövőjéért: nyitás és ujjászervezés. A Gulbenkian Bizottság jelentése, Napvilág Kiadó, 2002.

[3] Peter Turchin: War and Peace and War. The Life Cycles of Imperial Nations. Pi Press New York 2006. 316 p.

[4] Fináczy Ernő: Négy hónap a magyar közoktatás történetéből. Magyar Pedagógia, 1919, 113. o.


[5] Pierre Bourdieu: A tudomány tudománya és a reflexivitás. Budapest, Gondolat Kiadó, 2005, 109. o.

[6] H. G. Wells: A világtörténet alapvonalai. Dunakönyv Kiadó, 1990. 600. o.

[7] Lásd, Nádas Péter: Párhuzamos történetek 1-3. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005.


[8] Szokolszky Ágnes: „A konzervativizmus kutatásának hat évtizede: Adornotól a biopolitikáig” című kritikai tanulmány. Magyar Pszichológiai Szemle, 2015, 70. kötet, 2. szám, június 406–458. o. Az idézet e tanulmányból való.

[9] Kertész Imre: A végső kocsma. Budapest, Magvető Kiadó, 2014, 115–116. o.

[10] Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, Gondolat, Budapest, 1990. 40. o. A probléma más aspektusait lásd, Kakuk Péter: Kritika, fikció és terápia. Foucault és a pszichoanalízis kritikája. Thalassa, (12) 2001, 2-3:121-135

Cimkék: főoldali hír, 2017

Mindenkinek meg kell ismernie Kínát!

    •  dsc1117 2
    •  dsc1074 2
  • Előző
  • Következő

„Azt gondolom, nagyon tévesen ítéljük meg Kínát és a kínaiakat Magyarországon, így mindenkinek meg kell ismernie az ázsiai országot” – hívta fel a figyelmet Kocsi János Gyula hadnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) oktatója, aki egy évet tölthetett el a YES CHINA ösztöndíj programmal a Zhejiang Egyetemen. Kína a világ vezető „diák importőr” országa, így ott számos külföldi ösztöndíj és képzési program vár a hallgatókra.

„Úgy gondolom, mindennek alapja a tudás, amihez elengedhetetlen, hogy az ember felfedezze a világot!”- mondta honlapunknak Kocsi János, aki egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis községből, az 1500 fős Tiszakanyárból jutott el egészen Kínáig. Életpályájában meghatározó szerepet játszott a honvédség: közép- és felsőfokú tanulmányait is katonai iskolákban végezte. Az NKE jogelődjében, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen évfolyamelsőként végzett és szerzett tiszti rendfokozatot. Már ekkor sem állt messze tőle a tudomány világa, hiszen az egyetemi évek során is sikerült egy OTDK különdíjat „begyűjtenie”. Jelenleg az NKE HHK gyakorlati oktatója, szakaszszintű harcászatot és túlélést tanít a kar honvédtisztjelöltjeinek.

A külföldi tanulmányi ösztöndíjat a Youth Of Excellence Scheme Of China programon keresztül sikerült elnyernie 2016-ban az NKE fiatal oktatójának. Az ösztöndíj keretében Kína partner országaiból diplomás közszolgálati tisztviselők jelentkezhettek különböző posztgraduális képzésekre. A kínai „Egy öv – Egy út” külpolitikai stratégiának egyik pillére az oktatási együttműködés, amelynek célja, hogy Kína partnerei még jobban megismerjék az ázsiai országot. „A kínai kormányzat a kölcsönös megértés és megismerés jegyében indította el ezt a programot. Mivel a kínai kultúra valódi megismerését több mint 8000 km választja el tőlünk, a YES program keretében közelebb kerülnek a nyugati partnerországok, így Magyarország is” – fejtette ki honlapunknak.

Kocsi János az egy év időtartamú mesterképzésen kínai tanulmányok szakon tanulhatott a Shanghajtól 170 km-re lévő Hangzhou településen, a Zhejiang Egyetemen. Hangzhou egy közel 10 milliós város, amely a 21. század egyik úttörőjének számít az urbanizáció és a digitalizáció területén. A városban található a kínai Alibaba központja, amely a világ egyik legnagyobb cége. A vállalat alapítója Jack Ma, aki Ázsia egyik legbefolyásosabb embere, hatalmas energiákat fektet a térség és az egyetem fejlesztésébe. A Zhejiang Egyetem 7 kampusszal rendelkezik, hatalmas kiterjedésű, közel 50.000 hallgató folytathat itt felsőfokú tanulmányokat. Kiemelte, hogy ez az egyetem Kínában a 3., míg a világ felsőoktatási rangsorában az 51. helyen szerepel. A hadnagy elmondta, hogy egy hatalmas kulturális sokk volt számára az első hónap, a világszemlélete egészen megváltozott, egy csapásra minden felgyorsult körülötte: „Magyarország szinte egy kis gombszem lett a világtérképen.”

A program keretében 54 országból utazhattak ki hallgatók: Kocsi Jánost egyedüli magyarként, európaiként és katonaként választották be 2016-ban. Kiemelte, hogy az első hónap rendkívül furcsa volt: meg kellett tanulnia pálcikával enni, megismernie az alap kínai szavakat, elintézni a szükséges egyetemi adminisztrációt. A nemzetközi környezet nem volt számára probléma, hiszen már korábban is számos külföldi konferencián és gyakorlaton vett részt. „Viszont a kínai társadalomba való beilleszkedés nagyon nehéz volt. Ahogy telt az idő, adaptálódtam, megismertem a kultúrát és a digitális újításokat”- mondta. A magyar nép sajátossága, hogy kis népessége ellenére is mindenhol fellelhető a világon, így a távoli kínai egyetemen is az ott tanuló magyar diákok voltak a hadnagy segítségére. A képzés angol nyelven zajlott, reggeltől egészen estig. A hónapok során egyre sűrűsödtek a programok, a kínai társadalomelméleti és gazdasági órák mellett tanulmányi kirándulásokon is részt vettek az ösztöndíjasok, ahol megismerhették az ázsiai országot. „A cél az volt, hogy kendőzetlenül megismerjük a kínai társadalmat. Ne csak másodkézből, a médiából és könyvek által legyenek következtetéseink, hanem hogy személyesen is megtapasztaljuk a valódi Kínát” – emelte ki. Kínai nyelvből szintmérővizsgát kellett végezniük, ami után Kocsi János, bár nem volt kötelező, kínai HSK3 nyelvvizsgát is tett. A képzés második szemesztere a szakdolgozatírásról szólt, ahol az NKE oktatója a kínai képzési és oktatási programokat kutatta, hogy hogyan lehet leghatékonyabban bemutatni a külföldiek számára a kínai társadalmat. A záróvizsgáit kiemelkedően, 90% felett sikerült abszolválnia. „Diplomáciailag nagy hangsúlyt fektettek képzésünkre, szinte kiemeltek minket, ösztöndíjasokat a többi diák közül. Nem erőltették ránk azt a gondolatot, hogy az ő államberendezkedésük vagy kormányuk jobb lenne a miénknél. Nagy tisztelettel bántak minden hallgatóval” – ismertette honlapunkkal. Gondolatait összegezve rávilágított, hogy a kint eltöltött 1 év során rengeteget fejlődött, kitágult a világképe, és ami a legfontosabb, megerősödött a haza iránti szeretete.

„Ázsia minden egyes területét ajánlom a fiatal hallgatóknak. Amelyik országba tudnak, jussanak el. Lássák és tapasztalják meg az ok-okozati összefüggéseket, hogy miért olyan fejlettek a kelet-ázsiai országok” – hívta fel a figyelmet a távol-keleti ösztöndíj lehetőségekre. „Ugyanúgy, ahogy ők tanulnak a nyugati társadalmaktól, mi is tanulhatunk a keleti kultúráktól. Véleményem szerint Magyarország a jövőben nagyon sokat tud kamatoztatni a kínai kapcsolatokból!”

Az NKE fiatal oktatója Kínával szeretne foglalkozni a jövőben is. Nemrég jelentkezett az NKE Hadtudományi Doktori Iskolába, ahol a kínai katonai gondolkodás területén szeretne kutatni. Emellett reméli, hogy az NKE erős kínai oktatási együttműködési kapcsolatain keresztül lesz lehetősége még ismételten meglátogatni az ázsiai országot.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Kína, ösztöndíj, 2017

JÓ ÁLLAM, JÓ OKTATÁS

A közjó, az állam szervezési elve minden olyan kérdésben, amelyekben a nemzeti közösség egyetért, és erősíti a tagjai közötti összetartozás érzését, a célok iránti elkötelezettségét, valamint a minőségre való képesség felszabadítását. A tekintély, a tudás, és a szabadság kérdései a közjó vonatkozásában is felvetődnek, melyeket úgy vélem nem lehet misztifikálni és abszolutizálni, mert vannak olyan kutatási adatok, hogy az emberek általában a korlátlan szabadság helyett, inkább a biztonságot választják.


A jó állam vonatkozásában ki kell emelnünk az oktatás jelentőségét, mert az oktatás az emberi létezés és fejlődés szerves kódja. A felsőoktatás tekintetében nekünk, - katonai szempontból - a specifikumok fejlesztésére, megerősítésére kell hangsúlyt helyezni. Mondhatjuk, hogy az iskola a tehetség szabad tere, de azt is tapasztaljuk, hogy a modernizáló-pedagógiák ellenére a tanulók elvesztik eredetiségüket, önmagukba vetett biztonságérzetüket, nem alakul ki stílusuk, fogalmi készletük. (A biztonságot szélesebb értelemben szellemi bizonyosságként is értelmeznünk kell!) Az alapképességekben lévő hiányt a francia adatokkal (2017) párhuzamosan, hazánkban is 40 %-ra tehetjük, amit görgetnek maguk előtt az iskolai fokozatok, és ami a tanárokat egyetemi szinten is a többlet erőfeszítésre kényszeríti, az elmaradt ismeretek, képességek pótlására. Az egyetemi oktatás a probléma-centrikus, innovatív gondolkodásmódot erősíti, mert a szakmai képességek valamint az emberi kvalifikációk arányában, nőhet a cselekvési önállóság. Egyetemünkön alapvető célunk, hogy a felkészítés magas színvonala hasson ki a professzió gyakorlásának minőségére is. Hangsúlyozom a gyakorlatiasságot, mert társadalmunkban elsősorban nem szóbeli produktivitásra van szükség, hanem valódi gyakorlati teljesítményekre.


Módszertanilag az egyetemi katonai oktatás néhány specifikuma:


(1) A társadalomban a hadsereg kemény, pontos szellemiséget képviselő minta, de jelenkorunkban a világhelyzet tartósan olyan egyébként is, hogy igen kemény értékeket, módszereket kell képviselni. A honvédelem funkciója a lehető legjobban kötődik a közjóhoz, mert maga a fegyveres védelem, annak egy szelete. A modern államokban is a haderő nélkülözhetetlen része, garanciája a működésnek, stratégiai terület, nemcsak a védelem, hanem a nemzeti presztízs, valamint a hatalom erősítése szempontjából egyaránt. Nem véletlen, hogy Platon „Állam” című munkáját, Rousseau nevelési műként fogta fel, és Platon „Timaios” című dialógusa (atomfizika)[1] következtetéseként W. Heisenberg is kiemelte, hogy európai kultúránk egész ereje az elvi kérdésfeltevés és gyakorlati cselekvés közti szoros kapcsolatból ered, s mindig is ebből a kapcsolatból eredt, ekkor született meg a gondolat-kísérlet, (megjegyzem a politikai-katonai tapasztalatok feldolgozásának paradigmája is erre épül). A 21. században is felismerhetjük az eszmék szoros kapcsolatát a politikai stratégiákkal. A háború mindig jelen van valamilyen rezonancia szinten a béke hétköznapjaiban is, és értékelt tapasztalatai, követelményei irányadóak a felkészítésben. Minél inkább visszafelé megyünk a történelemben, annál inkább a társadalmi - kulturális keret, valamint az értékek katonai jellegűek.


(2) A háború és béke hatalmas mezői - a történelem egészének bázis összetevői - szüntelenül áthatják egymást, egyben a kultúrák változáspontjai is;  mert e fogalmi szerkezetek tartalmai igen szélesek és plasztikusak. Sokrétű kölcsönhatásukat jól illusztrálja, Clausewitz egyik háború fogalma is: „A háború gyakran nem több fegyveres semlegességnél, tárgyalásoknál tanúsított fenyegető magatartásnál, gyenge kísérletnél, hogy némi előnyre tegyünk szert, majd kivárjuk a dolgok alakulását, esetleg nem több kellemetlen szövetségi kötelességnél, amelynek igyekszünk a lehető legkevesebb kényelmetlenséggel eleget tenni.”[2] A győzelem logikájának lényege, hogy a háború véget ért. A vereség logikájának lényege azonban ennek az ellenkezője, a háború nem ért véget, a felek részéről a gyűlölet-spirál nem közelít a nullához, ezt tapasztalhatjuk a közel-keleti háborúk esetében (Irak, Afganisztán, Iszlám Állam). B. F. Skinner amerikai antropológus úgy véli, hogy a háborúzás nem az emberi természetből ered, mert ha onnan eredne, nem kellene szégyellnünk, hogy nem tudjuk fenntartani a békét (ezért az okokat inkább az intézményrendszerekben célszerű keresni).


(3) Egy a színházi életből vett hasonlattal, a tanár a tanulás rendezője. Nem célravezető tanári (hatalmi) stratégia a hallgatói csoportok feszültségben tartása. A tanár ne akarjon mindent irányítani, mi több távirányítani, hagyjon valamit az egyéniség önaktivitására is. A pedagógiai intervenciókkal (beavatkozásokkal) óvatosan kell bánni, mert nem tudhatjuk, hogy a felnőtti gondolatvilágban, milyen árnyalattal és hogyan képeződik le jelentése. Amennyiben a szervezési és a technikai megoldásokat túlfeszítjük, annak a hallgató esik áldozatul. A felnőttoktatásban is a tanárnak az egyénhez ott kell kapcsolódnia, ahol éppen tart tapasztalati élményei feldolgozásában, a folyamatok megértésben, s a megértés feladattá strukturálásában (alakításban). Ezt nevezhetjük individuális pedagógiai munkának is, de a katonai felkészítésben elsősorban nem a folyamat, hanem a végeredmény- paradigmában vagyunk érdekeltek. Az új felsőoktatási törvény (2011. évi CCIV. törvény) bevezetőjében szemléletváltozást sürget az oktatásban. Mivel a tudatváltozásnak aszimmetrikus dinamikája van, ha csupán egyik elemének a néhány évtizeddel korábbi rögzültségek (fixációk) oldódásának-oldásának nehézségeire gondolunk (rögzült szabályok, normák, értékek, érdekek, szokások, diszpozíciók változása-változtatása), máris érzékeljük a nehézséget. Könnyíti a munkát, hogy fiatal és jó adottságokkal rendelkező tisztjelöltjeinknél mindezekkel már nem kell számolnunk.


(4) A katonai oktatásban különös jelentősége van a Rousseau-i elvnek: mozgás nélkül az élet csak letargia. Különösen a tisztjelöltek képzésében az erős akaratú - parancsoló, cselekvő – emberi jellemzők kialakítása, megerősítése pedagógiai alapfeladat. A tisztjelöltnek szembesülnie kell egyéni vonásaival, fizikai-, és szellemi- teljesítőképességével, segítő-együttműködő, valamint innovatív készségével. Egy-egy személyiségben az aktivitások alaptípusai, így a gondolkodás, akarat, érzés, és cselekvés igen aszimmetrikusan rendeződhetnek el, s csak abban érzi jól magát, melyet szeret csinálni. Amilyen érzékeny (szenzitív) a hallgató, olyan strukturált a világa. A (katona)pedagógiában specifikusságánál fogva van lehetőség e tudományág rejtett elveinek felismerése, ami fontos feladat.


(5) Neveléstörténeti szakirodalmunk eddig viszonylag kevés figyelmet szentelt J. F. Herbart (1776-1841) német filozófus, pedagógus fiatalkori írásának, mely a „Világ esztétikai ábrázolása mint nevelési főfeladat” címen jelent meg. A mű egy időközben elveszett terjedelmesebb értekezés egyetlen fennmaradt fejezete, amely a Pestalozzi pedagógiájával foglalkozó írásokkal egy időben születhetett 1802 elején. Herbart már ebben a tanulmányában fontos kérdéseket taglal, melyeket későbbi műveiben is feltesz. Ezek közül kiemelem a nevelés céljára vonatkozót: „A nevelés legelső, legáltalánosabb célját a moralitás fogalmában ragadhatjuk meg. Egyébként a nevelés olyan sokféle célját határozhatnánk meg, ahány célt csak megfogalmazott eddig az emberiség. […] Tehát általánosan elfogadott tény, hogy a moralitás az ember legmagasabb rendű célja, és ennek révén a nevelés elsőrendű célja is egyúttal. Aki ezt tagadja, az feltehetőleg nem tudja mi az erkölcsiség…” A katona integritása és hivatása is feltételezi a biztos erkölcsi orientációt.


(6) Az oktatás módszertana szempontjából, A. Koyré olyan tudományfilozófiai elveit[3] is figyelembe kell vennünk, mint:

(a) a tanulmányozott rendszerek visszahelyezése a maguk intellektuális és szellemi közegébe, szerzőik szellemi beállítódásainak, rokonszenveinek és ellenérzéseinek függvényében értelmezve szövegeiket. Mindez nemcsak a katonai, de különösen a társadalmi szövegmezők értelmezése, feldolgozása szempontjából is fontos.


(b) Ugyanolyan gondosan szükséges tanulmányozni a tévedéseket és kudarcokat, mint a sikereket. Hozzátehetjük, hogy az eszmék esetében ez igen komplex témakör, - de ezzel még nem mondtunk semmit, - nem érintettük eredetüket, összeszövődöttségüket, elágazásaikat, átható természetüket, logikájukat, a gondolatokban életciklusról-életciklusra való átszivárgásukat, valamint szóródásukat (diszperziójukat), és egyéb módosulásaikat, nem utolsó sorban dinamikájukat, - mindezekből adódóan teljességre törekedni feltárásukkal, leírásukkal kapcsolatban nem lehet. Felgyorsult az elvek bizonyos körében a meghaladottság. Kevésbé világos, hogy mit jelent az elvek változása, meghaladottsága, de gondoljunk például a biztonságpolitikában Egon Bahr (1922-2015) német politikus 70-es években megfogalmazott elvére, hogy - nem az ellenféllel szemben, hanem vele együtt teremthetem meg biztonságomat – ez az elv alapjaiban megváltozott az aszimmetrikus hadviselés esetében, mert nincs szó párbeszédről, mondjuk a terroristákkal.


Összegzés helyett:

Az érdeklődő olvasó kérdezhetné, hogy miért hangsúlyozzuk a neveléstudományt? Azért mert a tanító-tanuló az emberi történelem alapszerkezete. A harcos, az államférfi, a költő vagy a vallásos ember cselekvése csak akkor válhat teljessé, ha a gyakorlatot az e cselekvésről való tudás vezeti – hangsúlyozta Wilhelm Dilthey.

A 20. század egyik meghatározója, az egyedi (individuális) és a kollektív konfrontációja volt, mely kihatott, mind az egyedi, mind a nemzetek közötti (nemzetközi) konfliktusokra, áthatva a kultúrát – beleértve a pedagógiai kultúrát is – valamint a civilizációt egyaránt. A vezetés, és a pedagógia, különösen  jelen évszázadunkban egyaránt szembe találja magát ezzel a konfliktussal. A biztonság nem minden régióban abszolút érték.  Tapasztalhatjuk, hogy a világ a totális telekommunikációs ellenőrzés mellett sem vált biztonságosabbá.

    

A korszerű társadalomtudományoknak a közjó feltételeinek, az eredményhez vezető utak szabályainak, és tapasztalatainak megfogalmazásában, valamint a közös eredmények regisztrációjában, értelmezésében meghatározó szerepük van. E vonatkozásban hasonlóan fogalmaz az NKE „Jó Állam Jelentés”- e[4] is 2015-ben: „Az alkalmazott társadalomtudományok rendkívül gazdag szakirodalmából tükröződő elméleti sokszínűség, a mérések és értékelések változatos módszertana egyrészt kifejezésre juttatja a kormányzás értékdilemmáit és értékválasztásait, ám egyúttal olyan vitákat, megismerési és tanulási folyamatokat indít el, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a kormányzás jóságának és hatékonyságának fejlesztéséhez is.” Az alkalmazott társadalomtudományok is építik, erősítik a gondolkodás finomszerkezeteit.


Következő rövid tanulmányomban kényesebb kérdést, az egyetem és a politika problematikáját érintem. Bízom abban, hogy elindul karunk honlapján egy többoldalú szakmai párbeszéd tanáraink között, mely hozzájárul a további eredményes munkához. 

Prof. Dr. Harai Dénes



[1] Lásd, Werner Heisenberg: Válogatott tanulmányok / Gondolat, 1967.

[2] Carl von Clausewitz: A háborúról, Zrínyi Kiadó, 2013. Ford.:  Szabó Júlia. In. M. Szabó Miklós. 217. o. Lásd, részletesen, Harai Dénes: Szellem, hatalom, erőszak. Zrínyi Kiadó, 2017.

[3] Alexandre Koyré: Tanulmányok a tudományos gondolkodás történetéről, L’Harmattan Kiadó – Szegedi Tudományegyetem Filozófiai Tanszék, Budapest, 2010. 13-14. o.

[4] NKE Jó Állam Jelentés 2015. Kézirat. In. Dr. Kaiser Tamás, Bevezető 1. o.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása

    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 5
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 3
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 4
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 6
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 2
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 7
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 8
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 9
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 10
  • Előző
  • Következő

2017. augusztus 16-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tüzér hagyományai szerint, a belső avató ünnepség előtt, külön teremben gyűlt össze a légvédelmi- és tábori tüzér specializációkon végzett hét leendő hadnagy, hogy idén is átvehessék a tüzér honvéd tisztjelöltek tanulmányait ösztönző és jutalmazó két alapítvány elismerését és emlékérmeit. A Műveleti Támogató Tanszék rendezvényét Dr. Pohl Árpád ezredes a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, valamint Dr. habil. Horváth Tibor ezredes, a Katonai Vezetőképző Intézet intézetigazgatója is megtisztelte jelenlétével.

Az Izsák Dezső emlékére alapított „A Jó Magyar Tüzérekért” alapítvány oklevelét, kitűzőjét és pénzbeli támogatását a tábori tüzér specializáción minden évben a legjobb eredménnyel végzett honvéd tisztjelölt veheti át, melyet 2017-ben Bánki Szabolcs tábori tüzér hadnagy nyerte el.

A Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Bajtársi Köre által létrehozott „Szent Borbála Tüzér alapítvány” tanulmányi és közösségi munkája elismeréseként díszoklevéllel és névre szóló arany Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Böhm Lilla, Mészáros Csongor, Nagy Dániel légvédelmi tüzér specializáción végzett, valamint Bánki Szabolcs tábori tüzér specializáción végzett hadnagyokat. Díszoklevéllel és névre szóló ezüst Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Kurucsai Viktor légvédelmi tüzér specializáción végzett és Tallér Tamás Miklós tábori tüzér specializáción végzett hadnagyokat. Díszoklevéllel és névre szóló bronz Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Gerencsér Gergő tábori tüzér specializáción végzett hadnagyot. A „Szent Borbála Tüzér alapítvány” és  „A Jó Magyar Tüzérekért” alapítvány elismeréseit  Dr. Pohl Árpád ezredes, valamint Dr. habil. Horváth Tibor ezredes adta át. 


Megérkeztek az elsősök

    • Megérkeztek az elsősök 6
    • Megérkeztek az elsősök 5
    • Megérkeztek az elsősök 4
    • Megérkeztek az elsősök 3
    • Megérkeztek az elsősök 2
    • Megérkeztek az elsősök 1
  • Előző
  • Következő

Vasárnap még a Kossuth téren ünnepeltük az esküt tett hadnagyokat, hétfő reggel pedig az első évfolyamot kezdő honvédtisztjelölteket fogadtuk. Az ifjú honvédtisztjelölteket, illetve szüleiket Sári Szabolcs alezredes, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka, illetve Dr. Szászi Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatási dékánhelyettese tájékoztatta az előttük álló feladatokról,  a velük szemben támasztott követelményekről. Ezt követően aláírták ösztöndíj szerződésüket, átvették felszerelésüket és délután a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia bázisán, Szentendrén megkezdték az alapkiképzést.

Cimkék: 2017

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

    •  dsc4106 2
    •  dsc4371 2
    •  dsc4243 2
    •  dsc4215 2
    •  dsc4193 2
    •  dsc4183 2
    •  dsc4169 2
    •  dsc4162 2
    •  dsc4151 2
    •  dsc4141 2
    •  dsc4083 2
    •  dsc4071 2
    •  dsc4019 2
    •  dsc3986 2
  • Előző
  • Következő

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede: ismét védenünk kell határainkat, meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált - mondta Áder János köztársasági elnök vasárnap, államalapító Szent István király ünnepén, a Kossuth Lajos téren tartott tisztavatáson.

Az államfő szerint csaknem három évtizeddel szabadságunk visszanyerése után "újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni". Áder János úgy fogalmazott: a haza minden polgára azt várja a most esküt tett honvédektől, hogy legyen biztonságban "nemzetünk, otthonunk, személyes életünk", védjék meg "szabadságunk és önállóságunk", és biztosítsák közös nyugodt jövőnket.

Az elnök beszédében felelevenítette: 1083 augusztusában László király bevonult Szent István székesfehérvári nyughelyére, hogy felnyittassa elődje sírját, és oltárra emelje ereklyéit, a koporsót azonban nem tudták megmozdítani. A krónikák szerint a király égi üzenetet kapott: amíg testvérviszály keseríti a hazát, Szent István nem nyújthat oltalmat. László megértette, mit kell tennie, és szabadon engedte ellenlábasát, a Visegrádon raboskodó Salamont. A koporsót megnyitották, az ünnepnek immár nem volt akadálya - idézte fel az államfő, úgy fogalmazva: "augusztus 20-án Szent István a magyar nemzet örök királya lett". Amikor 940 évvel ezelőtt László trónra lépett - folytatta -, zűrzavar, bizonytalanság, hódító ellenség és "Európa hatalmi játszmáinak fel-fellobbanó tüzei perzselték, fojtogatták fiatal országunkat". Az új király azonban felülemelkedett a széthúzáson, "erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet", és Szent István példáját követve ismét erős európai állammá formálta Magyarországot - hangsúlyozta Áder János.

Kiemelte, hogy Szent László megerősítette a végeket, rendet teremtett az állam működésében, elűzte a külső ellenséget, úrrá lett a belső háborúságon, szövetségeseket keresett és talált. Azt is mondta, hogy László király hazánkat a nyugati kultúrához kötötte, "kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa maradhasson, európaiságára büszke politikai nemzet, egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak". Szavai szerint Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle. Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez "minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni" - tette hozzá. A köztársasági elnök szerint, ha ők nem lettek volna, "ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór".

Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen: nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, a fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről, azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, "szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés" - sorolta. Áder János beszéde végén úgy fogalmazott: hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő. "Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt" - zárta szavait.

Simicskó István honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy amíg vannak ilyen magyar fiatalok, akik a katonai hivatást választják, és esküjük szerint akár életüket is feláldoznák az ország védelmében, "addig van nemzeti jövőnk".

A tárcavezető kitért arra, hogy az államalapítás ünnepe keresztény hitünk ünnepe is egyben. Úgy fogalmazott, csak az a keresztény hit, amelyet Szent Istvántól kaptunk, vihet előre minket. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink számára megőrizzük Magyarországot, s magyarként élhessenek itt, meg kell védeni az ország határait, fel kell lépni az olyan veszélyek ellen, mint a tömeges illegális bevándorlás, a terrorizmus.

A miniszter kitért arra, hogy az államalapító Szent Istvánt még a keleti ortodox egyház is szentként tisztelte, ez is mutatja, milyen maradandót alkotott. Felidézte: fiához, Imréhez írt intelmeivel a mai nemzedéknek, magyarságnak is utat mutat. Az első három intelem a hit fontosságáról, annak megtartásáról szól, míg a negyedik a vitézekről, katonákról, akik védelmezik a hazát - fejtette ki Simicskó István, kiemelve: valamennyi korban meg kell becsülnünk katonáinkat.

 A honvédelmi miniszter az esküt tevő tiszteknek elmondta: a magyar kormány felismerte, hogy elengedhetetlen a honvédség szellemiségében, harcedzettségében, védelmi képességében való megerősítése. Ez a munka megkezdődött, a Magyar Honvédség mintegy 25 év után ismét a fejlődés útjára lép - jelentette ki Simicskó István.

Idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 92 honvédtisztjelölt hallgatója tette le katonai esküjét. Ennek részeként, folytatva a 2011-ben újraindított ludovikás hagyományt, fogadalmukat kardrántással, "a hazáért mindhalálig!" felkiáltással erősítették meg.

 A katonák ünnepélyes avatását Áder János államfő, Simicskó István miniszter, Benkő Tibor vezérkari főnök, Patyi András rektor, valamint kormányzati, állami és katonai szervezetek, a diplomáciai testület képviselői mellett - az esős idő ellenére - több száz érdeklődő nézte végig.


forrás: MTI


Cimkék: tisztavatás, 2017

Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is

    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 11
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 14
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 12
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 13
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 10
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 4
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 5
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 9
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 7
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 8
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 6
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 3
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 2
    • Megkapták oklevelüket a honvédtisztjelöltek is 1
  • Előző
  • Következő

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 92 végzős hallgatója vehette át diplomáját a Magyar Tudományos Akadémia épületében rendezett oklevélátadó ünnepségen. A honvédtisztjelöltek közül hatan kiváló eredménnyel végeztek, többen pedig külön elismerésben is részesültek. A friss diplomásokat az augusztus 20-i állami ünnepen avatják majd honvédtisztté.

„Mai rendezvényünkön a bizonyítást, a biztonságot és a bizalmat is ünnepeljük”- mondta köszöntőjében Prof. Dr. Patyi András. Az NKE rektora szerint a most végzettek bizonyították, hogy képesek önálló értelmiségként folytatni pályafutásukat. de emberként is helyt álltak. A rektor hangsúlyozta azt is, hogy nemcsak a hallgatóknak, hanem magának az intézménynek is folyamatosan bizonyítania kell, hiszen az egyetemi szintű oktatás mellett olyan többletfeladatokat is el kell látnia, mint a nevelés, a kiképzés és a fejlesztés. A biztonság kapcsán megjegyezte, hogy az több helyen is szerepel a hatályos magyar alkotmányban is, így például a preambulum rögzíti, hogy a polgároknak és az államnak az egyik közös célja a biztonság. „A béke és a biztonság megteremtésében és megőrzésében elsősorban a magyar honvédségre számíthat az ország, a nemzet”- tette hozzá Patyi András. Megjegyezte, hogy a most végzett hallgatók, immáron honvédtisztként munkájukkal, szolgálatukkal az alapvető szabadságjogok érvényesülését fogják szolgálni, miközben ezen jogok egy részét ők csak korlátozva tudják majd igénybe venni. A rektor beszédében megköszönte a végzett hallgatóknak, hogy bíztak az intézményben, a tanáraikban, kiképzőikben és saját magukban is. Megjegyezte azt is, hogy az ünnepség arra is jó alkalom, hogy emlékezzenek az 1145 hősi halált halt egykori ludovikás hallgatóra is. „Az ő személyes áldozatuk lebegjen példaként az Önök szeme előtt”- tette hozzá Patyi András.

A rendezvényen 92 hallgató vehette át oklevelét, hadnagyi vállszalagját és avatási szablyáját. A kiváló tanulmányokért kitüntető címet hatan- Imre Péter, Mészáros Csongor, Nagy Dániel, Benyusovics Edina, Jávorszki Dorina és Herczeg László- kapták meg Dr. Orosz Zoltán altábornagytól, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettesétől. Kiemelkedő tanulmányi eredményükért és példás magatartásukért Mészáros Csongor és Böhm Lilla honvédtisztjelöltek Ludovika Gyűrűt vehettek át az ünnepségen. Utóbbi megkapta a kar „jó tanulója, jó sportolója” címet is. Szintén Ludovika Gyűrű elismerésben részesült Dr. Szabó Tibor alezredes, a HHK Katonai Vezetőképző Intézet, Műveleti Támogató Tanszék egyetemi docense. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat által alapított díjak közül Egyetemi Szakmai Ösztöndíjat Gál Bence, Pro Juventute díjat Karászi Olivér, míg Egyetemi Közösségi Díjat Szabó Árpád Gergely vehetett át Kosztrihán Dávidtól, az EHÖK elnökétől. Szabó Árpád Gergely megkapta az NKE és a Védelmi Információs Központ Közhasznú Alapítvány közös díját, a Díszserleget is.

Ünnepi beszédében Dr. Vargha Tamás elmondta, hogy a magyar honvédség a nemzet egységének egyik fontos szimbóluma. A honvédelmi tárca miniszterhelyettese hozzátette: őseink példája bizonyítja, hogy a haza nemcsak egy földrajzi tér, hanem sorsközösség és lelkületi összetartozás is egyben. Hangsúlyozta, hogy a magyar honvédség az utóbbi években újra megbecsült szereplőjévé vált társadalmunknak. „Számos új biztonsági kihívásnak kell megfelelnünk, amelyben természetes módon felértékelődött a magyar honvédség szerepe is”- tette hozzá a miniszterhelyettes. Vargha Tamás beszélt arról is, hogy az egyetem honvédtisztjelölt hallgatói is részt vettek a migrációs válság kezelésében, valamint számos hazai és nemzetközi gyakorlaton álltak helyt. „Az elmúlt években fegyelmet, alázatot, szorgalmat és kitartást tanultak, ezek nemcsak hivatásul alapját, hanem életük gerincét is adhatják”- hangsúlyozta a tárca helyettes vezetője, aki szerint a magyar kormány elkötelezte magát a magyar honvédség modernizálása mellett. Erről árulkodik a Zrínyi 2020. honvédelmi-és haderő-fejlesztési program is.

A végzős hallgatók nevében Jávorszki Dorina mondott válaszbeszédet. Kiemelte, hogy nem egy szakmát, hanem egy hivatást választottak maguknak, amikor az egyetemre jelentkeztek. Szerinte az elmúlt években sokat tanultak oktatóiktól és parancsnokaiktól, de egymástól is.

Az ünnepség végén Dr. Pohl Árpád ezredes arról beszélt, hogy bár a tisztképzés az egyetemen történik, de nagy szerepet játszik benne a Ludovika Zászlóalj és maga a magyar honvédség is. A HHK dékánja beszédében a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozta. Szerinte a most végzettek valamennyi ismeretet megszerezték a tiszti pálya elkezdéséhez, de az továbbra is folyamatos felkészülést igényel majd tőlük.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 92 végzett hallgatóját az augusztus 20-i állami ünnepen avatják majd tisztté.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Tisztavatás előtt

    • hhk2
    • hhk3
    • hhk1
    • img 6200
    • img 6159
    • hhk5
    • hhk4
  • Előző
  • Következő
A Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj 92 végzős honvédtisztjelöltje már javában készül az augusztus 20-ai tisztavatásra. A múlt héten elkezdett felkészülés során a Magyar Honvédség Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység, Honvéd díszzászlóalj katonái segítik a tisztikar legfiatalabb tagjait, illetve alsóbb éves társaikat az alaki fogások pontos elsajátításában.
 
A hadnagyi csillag várományosai mind sikeres záróvizsgát tettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon, közülük 6 fő kiváló eredménnyel végzett. A felkészülést a napokban megtekintette Dr. Pohl Árpád ezredes, a kar dékánja.
 
A következő napokban a felkészülés mellett már az ünneplés is átveszi a szerepet a fiatal katonák életében, hiszen 2017. augusztus 18-án, szüleik, hozzátartozóik, elöljáróik előtt, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átveszik tanulmányaik lezárását igazoló okleveleiket, egyéb elismeréseiket, valamint a tisztikarhoz tartozás jelképét, a szablyát.
 
Szöveg és fotó: HHK
Megosztás a Facebook-on

Cimkék: tisztavatás, 2017

Látogatás a NATO AWACS flotta ünnepségén

Látogatás a NATO AWACS flotta ünnepségén

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Repülő Intézetének hallgatói a közelmúltban részt vettek a NATO első multinacionális repülő egységének, az E-3A Komponens megalakulásának 35. évfordulóján. Az évforduló alkalmából a németországi, Geilenkirchen mellett található repülőterén nyílt napot szerveztek, melyen változatos programokkal várták az érdeklődőket. A kétnapos rendezvényre (július 1-2.) több mint harminchétezer (köztük sok magyar) látogató érkezett.

Az E-3A Komponens munkájában részt vevő országok mindegyike külön standdal rendelkezett, amelyről a saját országuk légiflottájához kapcsolódó emléktárgyakat, felvarrókat, ismertetőket és frissítőket árultak a résztvevőknek. Ebben a munkában segédkeztek a hallgatók, akik már egy nappal a rendezvény előtt a helyszínre érkeztek a Magyar Honvédség egyik AN-26 típusú szállítógépével. A helyszínen az ott szolgálatot teljesítő magyarok voltak a kis csapat segítségére, akik a regisztrációt követően körbevezették őket a bázison. Az este nemzetközi csapatépítő rendezvénnyel telt, melyen megismerkedhettek egymással a pilóták, a gépszemélyzet tagjai és a többi résztvevő. A program végeztével, buszokkal szállítottak mindenkit a kijelölt szállodákba, a hallgatóinkból álló csoport egészen a kisvároshoz közeli Hollandiáig utazott.

    • Látogatás a NATO AWACS flotta ünnepségén -1

Másnap tíz órától kezdődött a munka, a viszonylag rossz időjárás ellenére is rengeteg látogató volt kíváncsi a különböző NATO tagországok standjaira. Ezt jól mutatja, hogy még kora délután is több száz méteres sorokban várakoztak a bejutásra. Minden okuk meg volt rá, ugyanis a kiállítók igazán izgalmas dolgokkal készültek, többek között a nemzetek hozták saját repülőgépeiket is. A kiállított állomány igen változatos volt, bár számban kiemelkedtek közülük a NATO E-3A AWACS típusú gépei, melyekből néhányat belülről is meg lehetett nézni. Természetesen nem hiányozhatott a Magyar Honvédség egyik JAS-39 Gripenje sem. Záráskor a Komponens magyar nemzetiségű tagjai látták vendégül hallgatóinkat a bázis étkezdéjében. Az est ismét csapatépítő programmal zárult, melyet népszerű német együttesek színesítettek.

A másnap délelőtti órákban a szervezők, a hallgatók és a kiállítók ismét felkészültek a több ezres tömeg fogadására. A magyar stand ismét rendkívül népszerű volt a vendégek körében. Hallgatóink azért szakítottak időt arra is, hogy körbejárjanak és megtekintsék a többi ország által kínált látnivalókat is. A második nap végére már ők is érezték: nem csak a családi programokról szól ez a rendezvény, hanem egy három évtizedes partnerkapcsolat szimbóluma, mely Geilenkirchen városának és a szomszédos települések katonai szervezeteit fogja egységgé.

Az utolsó nap a tisztjelöltek számára szabadfoglalkozás volt, melyet kihasználva jobban megismerték a bázis részeit és az egységek települési helyeit. A Komponens magyar tagjai kiemelkedő vendégszeretetének és szervezettségének köszönhetően a kis csapat a bázison tölthette az éjszakát. 

    • Látogatás a NATO AWACS flotta ünnepségén -2
Cimkék: főoldali hír, 2017

Honvédelmi igazgatási továbbképzés civileknek

    • photo 20170519 110054
    • photo 20170519 100829
    • photo 20170519 100853
  • Előző
  • Következő

A védelmi, honvédelmi igazgatásba nyújt bevezetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új továbbképzése, amelynek célja többek között az, hogy a honvédelemben közreműködő szerveknél dolgozó kormánytisztviselőknek széles körű ismeretet nyújtson a honvédelem rendszeréről a jelenlegi biztonságpolitikai környezet előzetes bemutatásával, valamint a honvédelmi ágazat különleges jogrendi felkészülésére vonatkozó ismeretek átadásával.

A kurzus a honvédelmi felkészítés területén teljesen egyedülálló, hiszen a rendszeres honvédelmi igazgatási tanfolyamokat eddig csak katonák és a honvédségnél dolgozó kormánytisztviselők végezték el. Az NKE Fenntartói Testület szándékának megfelelően azonban az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara (HHK) a közszolgálati tisztviselők képzéséért felelős Államtudományi és Közigazgatási Karral (ÁKK) együttműködésben új kaput nyitott a civil közigazgatás irányába, és olyan tanfolyamot hoztak létre, amely a közigazgatásban foglalkoztatott tisztviselők számára elérhető.

A képzés célja a honvédelem és különösen a Magyar Honvédség mint sajátos állami alrendszer bemutatása, valamint a válsághelyzeti felkészülés honvédelmi vonatkozásainak megismertetése, ideértve az alaptörvényi különleges jogrend eseteit (rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, terrorveszélyhelyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet) és a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet egyaránt. Az oktatók a honvédelmi igazgatás döntés-előkészítő és szakmai szerveinél beosztásban lévők számára a honvédelmi igazgatást átfogóan, elméleti és gyakorlati aspektusból kívánták bemutatni. A képzés eredményeként a résztvevők nem csupán szűk szakterületük szabályozási és gyakorlati sajátosságait ismerték meg, hanem holisztikus áttekintést kaptak a teljes hazai honvédelmi igazgatásról is. A továbbképzés által felölelt ismeretanyag nélkülözhetetlen az olyan, honvédelemben közreműködő szervnél betöltött kormánytisztviselői munkakör ellátásához, amely részben vagy egészben honvédelmi feladatok végzésével jár vagy járhat. A tanfolyami végzettség feltétele a tanfolyamon való 100%-os jelenlét és sikeres írásbeli vizsga volt.

Magyarország függetlenségének, területi épségének és integritásának fegyveres védelme elsősorban a Magyar Honvédségre, másodsorban a rendvédelmi és más szervek közreműködésére, az állampolgárok hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére épül. A modern hadviselés és az azon túli biztonsági kihívások robbanásszerű fejlődésével az ország fegyveres védelme nagyságrendekkel komplexebbé és aktívabbá vált – teret adva ezzel a fegyveres testületek és a civil közigazgatás közti mindennapi együttműködésnek. E kihívások miatt különösen nagy jelentőségű azon civilek védelmi, honvédelmi képzése, akik a honvédelemben közreműködő szerveknél töltenek be beosztást, illetve akik munkájuk során közvetve vagy közvetlenül védelmi, honvédelmi feladatokkal kerülnek kapcsolatba. Szükség volt egy olyan képzésre, amelynek célja a honvédelmi igazgatás döntés-előkészítő és szakmai szerveinél beosztásban lévők számára a védelmi, illetve honvédelmi igazgatás átfogó, elméleti és gyakorlati aspektusból történő bemutatása. Egy ilyen képzés fontossága továbbá abban is megragadható, hogy a védelem terén is lehetőséget teremt a civil közigazgatási szakemberek tapasztalatainak, ismereteinek bővítésére és az esetleges szakmai kérdéseik, javaslataik becsatornázására, ezzel támogatva az állam- és közszolgálat-fejlesztést. E továbbképzés ezáltal nélkülözhetetlen – a honvédelmi törvényben felsorolt – a honvédelemben közreműködő szerveknél betöltött minden olyan beosztáshoz, amely részben vagy egészben honvédelmi feladatok végzésével jár, vagy járhat.

Az első kurzust 2017 májusában az NKE HHK, az NKE ÁKK Vezető- és Továbbképzési Központja, valamint a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Igazgatási Főosztálya Honvédelmi igazgatási ismeretek kormánytisztviselőknek címmel szervezte meg a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campuson.

A tanfolyamot Dr. Szászi Gábor ezredes, a HHK oktatási dékánhelyettese, valamint Dr. Varga Attila Ferenc ezredes, a HM Védelmi Igazgatási Főosztályának vezetője nyitotta meg. A tematikát úgy állították össze, hogy a hallgatók a lehető legszélesebb képet kapják a honvédelem rendszeréről és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási feladatokról. Az első modulban bemutatták Magyarország biztonságpolitikai környezetét, valamint azokat a nemzetközi biztonságpolitikai trendeket, amelyek közvetlenül is befolyásolják hazánk biztonságának alakulását és ezáltal az állam honvédelmi feladatait. Az előadásokon nagy hangsúlyt fektettek az új típusú biztonsági kihívásokra, amelyek kiemelten jelentősek hazánk biztonsága szempontjából. Ezek keretében a hallgatók információkhoz jutottak a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetről, a terrorizmussal kapcsolatos kihívásokról és jelenségekről, az új típusú biztonsági környezettel összefüggésben a NATO válaszairól és lehetőségeiről.

A második tantárgyblokk oktatása során a hallgatók megismerhették Magyarország honvédelmének alkotmányos alapjait és a védelmi alkotmány rendszerét, nagy figyelmet szentelve a különleges jogrend fogalmának, a magyar jogrendszerben fellelhető különleges jogrendtípusoknak, valamint az azokban bevezethető rendkívüli intézkedések rendszerének. Ugyancsak kiemelt téma volt a honvédelem felső szintű vezetésének és irányításának kérdésköre, amely révén a hallgatóság megismerhette a honvédelem rendszerét, irányítási és vezetési mechanizmusait, valamint szervezeti felépítését és közjogi struktúráját.

A képzés harmadik modulja tartalmazta a szoros értelemben vett védelmi igazgatás kérdéskörét. Ennek oktatása során a hallgatók megismerhették a honvédelmi igazgatás fogalmát, rendeltetését, rendszerét és feladatait, valamint a biztonsági környezet változásainak a védelmi igazgatásra gyakorolt hatását. Ismereteket szereztek továbbá a honvédelmi igazgatás egyes speciális területeiről is, mint például a Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszer, a nemzetgazdaság védelmi célú felkészítése vagy a NATO Válságreagálási Rendszere, és az azzal összhangban álló Nemzeti Intézkedési Rendszer.

A tanfolyam negyedik, egyben utolsó része a honvédelmi igazgatás egy részterületét, a katonai igazgatás rendszerét mutatta be. Ennek során a hallgatók megismerhették a katonai igazgatás rendszerét, hatósági és hadkiegészítési feladatait. Ismereteket szerezhettek továbbá a katonai és a honvédelmi igazgatás viszonyrendszeréről, a katonai igazgatás egyes különleges jogrendi feladatairól és felkészülési intézményeiről, valamint az önkéntes tartalékos rendszerről.

Az elméleti képzést a HHK Haditechnikai Tanszékének gyakorlati bemutatója követte, amely során a Magyar Honvédségben rendszeresített és alkalmazott kézifegyvereket, illetve gépjármű-technikai eszközöket mutatták be. A tanfolyam zárásaként egy írásbeli teszt kitöltésével az 58 beiskolázott résztvevő sikeresen adott számot a képzés három napja alatt szerzett tudásáról.

A Honvédelmi igazgatási ismeretek kormánytisztviselőknek című képzés a szervezők tervei alapján egy rendszeres tanfolyamsorozat első lépését jelentette, amelyet – a tisztviselői igények függvényében – minden tanulmányi félévben indítanak.


Szöveg: Dr. Petruska Ferenc őrnagy, egyetemi tanársegéd

Megosztás a Facebook-on


Hadizoológia

    • 45888 hvyaysrfpu 1501158811

A világtörténelem nagy csatáit nemcsak az emberek, hanem az őket segítő állatok is vívták egymással. Most induló sorozatunkban az állatvilág „harcosait” mutatjuk be Önöknek. A cikk szerzője Fuisz Tibor István PhD, főmuzeológus, a Természettudományi Múzeum munkatársa.

Mottó:

Albert Einstein: „Nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen eszközökkel fogják vívni, de a negyediket kövekkel és botokkal.” És ha végigtekintünk az emberiség háborúinak történetén, egy dolgot biztosan hozzátehetünk: lévén az ember biológiai lény, ha lesznek emberek, akkor lesz élővilág is, és az állatvilág seregeit vagy magányos harcosait bevetik majd abban az eljövendő „hightech” vagy kőkori csatában is…

Az ókori hősök elképzelhetetlenek remek fegyvereik nélkül, de halhatatlan hírnévre gyakran négylábú harcostársaik hátán „lovagolva” emelkedtek. Gondoljunk csak nagy Sándor híres lovára, „Bucephalos”-ra, amelyről Indiában, hódításai legkeletibb frontján, várost nevezett el, vagy Hannibál az Alpok hágóin átterelt harci elefántjaira. Biztos sokan meglepődnek rajta, de a legnagyobb szárazföldi emlősök harctéri bevetésére a délkelet-ázsiai hadszíntér dzsungeljeiben gyakran sor került a második világháborúban. Sőt az 1987-ben Kirkuknál az iraki csapatok nehéz fegyverzetét is vastagbőrű agyarasok szállították. A szárazföldi hadszíntereken az ember legjobb barátja, a kutya, nemcsak őrző-védő feladatokat látott el, szánt húzott, hanem a Szovjetunió Vörös Hadserege a támadó német harckocsik ellen is bevetette őket.

Az égbolton, ahová az ember levegőnél nehezebb repülőkön csak a 20. században merészkedett, az ókor óta a postagalambok közvetítik szélsebesen üzenetinket. Bevetésüket a második világháborúban a német hadigépezet egyik kiemelkedő alakja, Heinrich Himler – az SS főparancsnoka  – vezényelte, míg az angolok vándorsólymok bevetésével vették fel ellenük a harcot a normandiai partraszállás titkát féltve. Talán ennél is megdöbbentőbb, hogy a szárnyas hírvivőkre bombák vezérlését, légi fényképezést, sőt, gyújtóbombás tömegtámadás szerepét is kiosztották a stratégák. És náluk is sötétebb fenyegetést hordoznak az állatvilág ízeltlábú képviselői: akár támadó fegyverként, akár mezőgazdasági kártevőként, akár betegségek terjesztőiként vetik be őket.

És ha a tenger hullámai alá merülnénk, ahol a hideg, az oxigénhiány, vagy a ragadozók gyorsan végezhetnének a bevetett katonákkal, a búvárok még rendkívül jól képzett, és különleges eszközökkel felszerelt delfinekkel, oroszlánfókákkal is szembe találhatják magukat. Persze a hadtörténelem itt sem cáfol rá „hagyományaira”: a támadódelfinek, az aknaszedő fókák gyakran hadizsákmányként vagy keményvalutáért cseréltek gazdát a 21. század zavaros éveiben.

Elmondhatjuk, hogy a legkülönfélébb tulajdonságok tették lehetővé, hogy az állatvilág képviselőit bevessék a csatatereken. A különleges alkalmazkodás, az egyes fajok evolúciós múltja és az emberi elme határokat nem ismerő ereje alkotta a gyakorta halálos egyveleget. A rovarok vagy a szelindek denevérek esetében a tömeges bevetés lehetősége volt a kulcs. A denevérek és delfinek esetében részben a hihetetlenül fejlett echolokációs rendszer tette lehetővé a fegyveres erők számára bevetésüket. A palackorrú delfin, szirti sas és a kutya esetében az idomíthatóság és együttműködési hajlam volt az aduász. És persze az „állati elmék” kimagasló fejlettsége sem elhanyagolható, legyen szó a delfinek jelbeszédértéséről, a galambok tájékozódásáról, vagy akár a KGB igényei szerint kitenyésztett titkos csodafegyverről, a moszkvai őrkutyáról.

Ízeltlábúak

Az „Egri csillagok” című magyar film jeleneteiben a védők nemcsak vastag átkokat, de köveket, forró vagy égő olajt, és lángoló szurkot zúdítottak a támadókra. Ezek a célzó berendezés nélküli eszközök azonban egy pajzzsal könnyen kivédhetők. Az ókorban és később a középkorban már bevetettek olyan „okos bombákat”, amelyek aktív célkereső és célravezető fedélzeti számítógéppel rendelkeztek. I.e. 199-ben Septimus Severus császár a közel-keleti Mezopotámiára támadt. Légiósait Hatra városának védői hihetetlen fegyver bevetésével kényszerítették meghátrálásra: a római légiókat a védművekről rájuk szórt sivatagi skorpiókkal futamították meg. A maják pedig kultikus agyagszobrokkal védekeztek a támadók ellen: de a nagyobb hatásfok elérése érdekében fejdíszükben darazsakat, méheket rejtettek el... A technológia fejlődés sorozatlövő fegyverekben érte el a támadó rovarok célba juttatásának csúcspontját: Oroszlánszívű Richárd a XII. században a harmadik keresztes hadjárat során szélmalom-szerű, sok-karos szerkezettel hajította a szalma méhkasokba zárt fullánkos rovarokat rejtő bombáit az ostromlott célpontra.

A támadó ízeltlábúak bevetésére a 20. században is találunk példát: a vietnami háborúban a földalatti alagutakba elhelyezett csapdák elsütő szerkezetét néha kézigránátokhoz, más esetekben skorpiókkal teli dobozokhoz kötötték…

A rovarok azonban nemcsak támadókedvükkel, vagy gyilkos mérgükkel válhatnak fegyverré. A békés növényevők is csatarendbe állíthatók. Jó példa erre a burgonyabogár, vagy kolorádóbogár (Leptinotarsa decemlineata).

1944-re a náci Németország egy titkos akció keretében 30.000.000 burgonyabogarat halmozott fel az angol mezőgazdaság összeroppantására. A szigetország élelmiszerellátása kritikus kérdés volt, hiszen a náci tengeralattjárók által tizedelt szövetséges kereskedelmi flotta elsősorban a hadianyag-utánpótlást szállított a gyarmatokról és az Egyesült Államokból. A háborús népélelmezés fontos eleme volt a szigetországban a 400.000 hektáron termelt burgonya. A tömegével tenyésztett csíkos páncélzatú rovarokat bombákkal kívánták célba juttatni a Luftwaffe, de szerencsére közbeszólt a német alaposság. 1943-ban a próbaként kiszórt 40.000 burgonyabogárból mindössze 100-at találtak meg a rovarászok, így konstatálták, hogy a bogarak ügyesen terjedtek szét a német földeken. Aztán több százezret szórtak szét 1944-ben főpróbaként otthon. SIKERÜLT! A hatalmas mezőgazdasági kárt okozó rovarok ellen már csak a propagandagépezett tudták bevetni: az angolok diverzáns akcióival magyarázták a bogarak féktelen elszaporodását!

Aki azt hiszi, hogy a történelem nagy csatáit kizárólag a szuronyos vagy lovasrohamok, és a tüzérségi pergőtűz döntik el, alaposan téved. Ismert tény, hogy Oroszország egyik legfőbb védelmezője a retteget „Tél Tábornok”. Sok támadó hadsereget kényszerített meghátrálásra a cári időkben majd a későbbi fegyveres konfliktusok során is. De talán kevesen tudják, hogy „Tél Tábornok” kiemelkedő szövetségesei apró ízeltlábúak voltak. 1812-ben Napóleon támadó expedíciós hadserege egyes hadtörténészek szerint 435 ezer bevethető katona mellett 165 ezerre tehető tartalék és a kiszolgáló személyzettel indult keletre. Azonban az oroszokat csaknem háromszorosan felülmúló elit haderő alig tudott harcba bocsátkozni a folyton visszavonuló, a felperzselt föld taktikáját bevető ellenséggel. A franciák a borogyinói csatában ugyan győztek, és Moszkva elesett, de a támadók hamar visszavonultak, és végül Napóleon katasztrofális mérleggel zárta a hadjáratot. J. A. Lockwood 2009-es könyvében leírja, hogy a támadó hadsereg 450.000 emberéből 200.000 vált a ruhatetvek által terjesztett tífuszt okozó Rickettsia prowazekii baktérium áldozatává. Alan Schom Bonaparte Napóleon című könyvében azt írja: hatszáztizenkétezer fős franciaseregből négyszázezer meghalt, százezer pedig hadifogoly lett. És 200 ével később az első világháború vérzivataros éveiben szintén a tetvesség és tífusz vált a megmerevedett arcvonalakon rostokoló, éhező, fázó katonák egyik fő vámszedőjévé.

A történelem legkegyetlenebb népirtását tudtán kívül I. Dzsanibég tatár kán, Batu kán unokája szabadította Európára 1343-ban. Akkoriban a pestis fertőzési útjáról még semmit sem tudtak a harcoló felek, az arany horda utolsó kánja mégis baktériumokkal ölte meg legtöbb ellenfelét és a vétlen áldozatok millióit… A genovai kereskedők által tengeri úton támogatott Kaffa kereskedővárost három évig ostromolták a tatárok. Az ostrom végén az utánpótlással Ázsiából behurcolt pestis ütötte fel a fejét a támadók sorai között. A visszavonulást fontolgató tatár sereg kőhajító gépeivel pestisben elhunyt katonák tetemeit lőtte be az ostromlott várba. A pestises holttestek keléseiből közvetlen módon is áterjedhetett a védőkre a Yersinia pestis baktérium által okozott betegség, de villámgyors elterjesztésben a kórokozókat hordozó, a holtakról menekülő bolhák is segédkeztek. A pestisjárvány elől hajókon menekülő védők egész Európában elterjesztették a pestist, ami végül 25 millió áldozatot követelt. Anglia akkori 3,1 milliós lakosságának csaknem a fele, Firenze lakosságának szintén a fele, Hamburg kikötőváros lakóinak 2/3-a meghalt. Azonban a pestis elterjesztésében nemcsak az emberen élősködő bolha (Pulex irritans) működhet közre. A Yersinia pestis baktériumot a bolhák kb 30 faja, terjeszti, és ezek 200 feletti rágcsálón pl. a városokban könnyen elszaporodó vándorpatkányokon is szaporodnak. A legvérfagyasztóbb hadifegyver kísérleteket patkányok, hadifoglyok és bolhák bevetésével a japán hadsereg követte el a második világháború során.

Shiro Ishii (1892–1959) tábornok pályafutása elején ígéretes frontsebészként indult, de jellemrajzához talán hozzátartozik, hogy társadalmi érzékenysége is magas fokú volt: egyetemei tanulmányai során az Kyotoi Császári Egyetem elnökének lányát vette feleségül, és így karrierje hihetetlenmagasságba ívelhetett. 1921-ben hadnagyi rangban a császári hadseregbe rendelték, és két éves külföldi tanulmányútja után a japán hadseregben a biológiai fegyverek szakértőjeként programot indított 1932-től. 1936-ban parancsnoksága alatt megalakult a 731-es orvosi különítmény, a megszállt Kínában, Habrin városa mellett. A fedősztori szerint a 6 négyzetkilométeres katonai bázis fűrésztelep volt, és emellett víztisztítással foglalkoztak. Valójában a biológiai fegyverek kifejlesztését célzó kutatóbázison 10.000 ember dolgozott, és intenzív biofegyver-kutatás, -fejlesztés és -gyártás vette kezdetét. Ishii ezredes a japán titkos rendőrség által szállított politikai foglyokon (ezeket a fedősztorinak megfelelően fatörzsekként, japánul „maruta” könyvelték el) tesztelte a különféle patogének hatását. Az Ishii munkásságát feldolgozó források szerint évi 600 marutát, azaz hadifoglyot szállítottak a fűrésztelepre, és ezek közül egy sem lépett ki soha többé annak kapuján. 1937-től a Pingfan Járványellenes Vízellátó és Víztisztító Iroda néven folyt tovább a kutatás. Ishii költségvetése a második világháború folyamán vetekedett az atombomba fejlesztéséért felelős amerikai Manhattan-tervével. Feletteseit az sem riasztotta vissza, hogy a kórokozók által okozott élettani és anatómiai elváltozások feltárását élveboncolással vitte véghez. Sőt, Hirohito császár bátyja, a császári család egyik hercege is jelen volt egy ilyen élveboncoláson. Elismertsége ezután tovább nőtt: 1940-ben a Kwantung Hadsereg Biológiai Hadviselés szekciójának orvos parancsnokává nevezték ki, és magas kitüntetésben részesült. 1942-től már a biológiai fegyverek célba juttatásának módszereit fejlesztette: apró darabokra hulló kerámiabombából szabadította az ellenségre a halálos kórokozókkal fertőzött bolhákat, légylárvákat. Innentől a fegyverek tesztelése már nemcsak politikai foglyokon folyt: a bombákkal kínai városokban okozott járványokat. 1942-45 között az Első Japán Hadsereg orvosi részlegének főparancsnoka volt. A japán vereségek idején amerikai városok ellen szerette volna bevetni a kamikázé pilóták által célba juttatott biológiai fegyvereket. A Japán csapatok mandzsúriai veresége és kivonulása során Ishii elrendelte a 731-es Egység bázisának felrobbantását, és a megmaradt kísérleti alanyok kivégzését. Daniel Barenblatt kutatásai szerint a kísérletek, illetve a kínai városokban és orosz településeken kirobbantott kolera, bubopestis és anthrax járványok 580.000 halálos áldozatot követeltek Kínában. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák közvetlen áldozatainak számát 140.000-220.000 közöttire becslik a különböző források.)

Ishii tábornok sohasem felelt háborús bűneiért, mert kutatási eredményeit átadta az amerikai biofegyver kutatásokat végző tudósoknak, akik hihetetlenül értékesnek, (no meg egy demokratikus elveken álló országban) megismételhetetlennek vélték kutatásait. Meg nem erősített források szerint a koreai háborúban is felbukkant az amerikai csapatok oldalán.

Az atombomba bevetésének köszönhetően Japán kapitulált, így az 1945. szeptemberre időzített Éjszakai Cseresznyevirágzás Hadművelet, amely megkoronázta volna Ishii háborús munkásságát, meghiúsult. A terv szerint tengeralattjárók fedélzetéről indultak volna a pestissel fertőzött bolhákkal zsúfolásig rakott kamikázé bombázók kaliforniai célpontjaik megfertőzésére. Egy ilyen tengeralattjárós bevetést 1944-ben a Saipani Csatában csak a szerencsének köszönhetően kerültek el az amerikaiak. A pestissel fertőzött bolhákat szállító japán tengeralattjárót ugyanis elsüllyesztette az amerikai Swordfish tengeralattjáró.

Felmerül a kérdés, hogy Ishii tábornok hogy tudott tonnaszámra előállítani pestissel fertőzött bolhákat? A válasz minden képzeletet felülmúló hatékonyságról és brutalitásról árulkodik. Ishii tábornok pinfangi bázisa környékén a parasztoktól szerezte be az élve elfogott patkányokat. A jó fizetség reményében a környék összes gazdája hamarosan már csak patkányokat tenyésztett, a becslések szerint 300.000 patkányon szaporították a japán tudósok a bolhákat. Azonban az egészséges patkányokon tömegével nevelt bolhák megfertőzéséhez pestissel fertőzött vért kellett szerezni. Ishii a parányi ketrecekben tartott hadifoglyokat, a „fatörzseket” megfertőzte pestissel, majd azok vérén hizlalta a bolhákat. A haldokló foglyokról szüretelt fertőzött bolhákkal töltötték meg a célba juttatásra szolgáló kerámiabombákat…

A következő részben a gerinces állatok harci bevetéséről olvashatnak.

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: hadizoológia, 2017

Katonadolog?

    • szekeres2
    • 009217a57b610988e2a70d0ce19e7102
  • Előző
  • Következő

Ha a nemzetközi helyzet fokozódik, előbb-utóbb kiéleződnek a katonai konfliktusok is. A hadszíntéren számos stresszor érheti a katonát. Míg a harci stressz a katona normális emberi reakciója a háborús helyzet abnormális körülményeire, addig a poszttraumás stressz, azaz a PTSD a hazatérés után okoz traumát a katonának és a közvetlen környezetének. A katonai lélektani búvárkodásban és a missziók pszichés kockázatainak feltárásában Szekeres György alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar kiemelt gyakorlati oktatója, munka és szervezet szakpszichológusa volt a segítségünkre.

Mióta kutatják a harctéri stressz következményeit?

Szekeres György: Önmagában a PTSD tünetei az emberiséggel egyidősek. Már az asszírok idejéből is lehetett olyan leírásokat olvasni, amelyek összefoglalják, hogy a katonák harci bevethetőségét nagymértékben befolyásolja a stressz. Ezekben a feljegyzésekben a katonák szellemeket láttak, látomások jelentek meg nekik. Hérodotosz is megjegyezte a műveiben, hogy a marathóni csata után egyes harcosok elveszítették a látásukat, miközben fizikálisan nem érte őket sérülés. Az 1666-os londoni tűzvész következtében közel 70 ezer ember vált földönfutóvá, akiknél később a tűzvész okozta alvászavar, emésztési probléma, láz és melankólia jelentkezett. Gibraltár ostrománál katonák tömegei lettek öngyilkosok, mivel képtelenek voltak feldolgozni az őket ért traumát. Végül a vietnami háborúk során kezdődött meg a harctéri stressz és a PTSD tudományos kutatása, míg a nyugati oldalon Vietnam-szindrómának, addig a keleti blokkban afgán szindrómának hívták.

Milyen pszichés kockázatokat rejtenek a katonai missziók?

Sz. Gy. Nem arra vagyunk predesztinálva, hogy embereket öljünk. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor tudjuk, hogy ez elengedhetetlen. Ilyen például az, amikor meg kell védeni saját magunkat a háborúban, vagyis egy abnormális szituációban. Ez bármikor bekövetkezhet. Ha nem tudom megvédeni magam, akkor én leszek az áldozat. Már a kiképzésnél nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy automatikusan meg tudja védeni magát a katona. Vannak olyan személyiségtípusok, akik nagyon könnyen veszik ezt az akadályt: a hősök és a pszichopaták. A történelmileg is hősnek tekinthető személyiségtípusnál azt tapasztaljuk, hogy elmegy a háborúba, megteszi a kötelességét, aztán hazamegy, megken egy vajas kenyeret, és mesét olvas a gyerekeknek. Tehát nem okoz neki lelki törést. A másik említett típus a pszichopata, aki a hős típussal ellentétben nem kötelességből, hanem örömből öl. Régen használták és alkalmazták a pszichopatákat, viszont a mai modern hadsereg kiveti őket soraiból, mert kiszámíthatatlanok és veszélyesesek a csapatukra nézve is. Az emberek nagy részének azonban lelki problémát okoz egy háborús szituáció. Ők megtaníthatóak, kiképezhetőek az ölésre, ugyanakkor nekik óriási lelki teher ennek a megtétele. A kérdés, hogy mikor tör ki belőlük a stressz.

A missziók során milyen stressz éri a katonákat?

Sz. Gy. Egyrészt megjelenhet a mentális terhelésből adódó stressz, ami érzelmi vagy gondolati eredetű. Itt van a túlélés ösztöne, amely az egyik legfontosabb dolog. Továbbá a katonát folyamatosan érik különböző fizikai stresszorok, amelyek magukba foglalják a zajártalmat, ami a harctér akusztikájából adódik, a szagokat, amelyek a harcmezőn keletkeznek, valamint megjelennek az étel és ital hiányából eredő problémák. Továbbá a hadszíntéren a katonáknál felléphetnek olyan dolgok, mint a hiperventilláció és a csőlátás. Ha az illető katona valósághű, gyakorlatias kiképzést kapott, akkor a harctéren kevesebb meglepetés érheti. A legnagyobb probléma akkor jelentkezik, amikor a harcmezőn szembesül a katona azzal, hogy ő fél, retteg vagy hiperventillál. Ha megfelelő kiképzésben részesült, akkor az effektív harci érintkezés során sokkal kisebb az esélye annak, hogy megijed a saját testi reakcióitól.

Hogyan készítik fel a katonákat a háború okozta stressz leküzdésére, az abnormális harci helyzetek kezelésére?

Sz. Gy. A kiképzés során különböző automatizmusokat tanulnak meg a katonák. Ugyanolyan, mint amit a különleges műveletieknél látunk: bemennek egy épületbe, megjelenik a cél és azt leküzdik. Maga a lövész kiképzés tipikusan ilyen. Minél élethűbb a kiképzés, annál könnyebb az ellenség megsemmisítése háborús helyzetben. Régen olyan céltáblákra lőttek a katonák, amelyek nem embert formáztak. Ezzel szemben a mai céltáblák anatómiai alakok, szinte már arca van mindegyiknek. Amikor ezekre tanulnak lőni, az automatizmusok beépülnek az illetőnek a viselkedésébe, pszichéjébe. Így ilyenkor nem okoz nekik problémát, ha meg kell húzni a ravaszt egy olyan szituációban, amelyben szembetalálkoznak egy másik szempárral. Emellett fontos a megfelelő pszichoedukáció és pszichológiai felkészítés is. Így végül kialakulnak azok a képességek és automatizmusok, amelyek birtokában a katona a nehéz szituációban is megfelelően tud reagálni. Például a kiképzés során megtanítjuk nekik, hogy csukott szemmel is össze vagy szét tudják szerelni a fegyverüket. Így ha traumatikus helyzetbe kerülnek a misszió során, akkor egy lelkileg terhelt állapotban is képesek lesznek automatikusan megjavítani a fegyverüket, mert az életük múlhat ezen. Ha a katona ezt becsukott szemmel, a legnagyobb stresszben, időszűkében is meg tudja csinálni, akkor életben fog maradni.

Milyen hatással van a harci stressz és a PTSD a katonára?

Sz. Gy. A harci stresszt elszenvedő katona viselkedésében bármikor megjelenhet az agresszivitás. Ez irányulhat a saját társai, vezetője, vagy akár a hadifoglyok felé is. Ebben az esetben a traumát elszenvedett katonának nagyon nehéz megállni. Mindig a harci stressz által elszenvedett trauma határozza meg, hogy a katona hogyan bánik a környezetével. A poszttraumás stressz megjelenhet az érzelmi életben, a viselkedésben és a kognitív, azaz a gondolkodási szférában is. PTSD esetén akár mind a három területen sérülést tapasztalhatunk. Ebbe beletartozik, hogy a misszióból visszaérkező katona nem tud a szociális életbe visszailleszkedni, megszűnnek a régi barátságok, elmagányosodik az ember és teljesen magára marad, emellett a vezető tünetek között találjuk az alvászavarokat, és a legkülönfélébb szenvedélybetegségeket. Megfigyelhető egyfajta kiüresedés, amikor a katona haragszik arra, aki odaküldte, haragszik a világra, összességében mindenkire. Például az USA-ban ez tisztán megfigyelhető volt azoknál a katonáknál, akik a vietnami háború után tüntettek, pacifistaként felvonultak és haragudtak a rendszerre.

Mi a feladata egy katonapszichológusnak?

Sz. Gy. Az első és legfontosabb az állomány pszichés állapotának monitorozása, hogy harcképes és bevethető-e. Soha nem a katonapszichológus az első lépcső, mindig a parancsnokok a felelősek, ők mennek oda először a katonákhoz. Ezért fontos a katonák, főként a parancsnokok pszichoedukációja. A katonai képzés során pszichológus oktatóként első és másodévben találkozunk a hallgatókkal, itt általános katonai pszichológiai felkészítés zajlik. Emellett foglalkozunk személyiségfejlesztéssel, katonai kompetenciafejlesztéssel. Igyekszünk megtanítani a honvédtisztjelölteknek azt, hogy a katonai missziók során a mutatkozó pszichés és fizikai reakcióik teljesen normális válaszok a felmerülő háborús, abnormális helyzetre. A felkészítés után, amikor már kint vannak a harci helyzetekben, a művelet hátterében gyakran pszichológusok is részt vesznek. Ha valamilyen traumatikus esemény történik az állomány körében, akkor a pszichológus is segíti az élmények feldolgozását. Ha az akciónak vége, akkor a katonai pszichológusokkal végzünk egyfajta visszaszűrést. Például a 2004-ben Irakból visszaérkező magyar katonák PTSD-veszélyeztetettsége 6-7% körül volt, ekkor döntött úgy a honvédség, hogy visszaillesztő tréningsorozaton keresztül fogadjuk őket itthon. Ekkor a visszaérkező katonáknak a hazatérés után egy héttel tartunk egy csoportfoglalkozást, ahol közösen dolgozzuk fel az átélt élményeket. Egy hónap elteltével megvizsgáljuk, hogy sikerült-e visszailleszkedni a katonának a beosztásába és a családjába. Három hónappal később van egy végső visszaillesztés, ahol azt vizsgáljuk, lezáródott-e a folyamat.

Milyen terápiákkal lehet kezelni a stresszt?

Sz. Gy. Terápiák szempontjából a legelső megelőző elem a kiképzés, a megfelelő pszichoedukációval. Ekkor megtanulja a honvédtisztjelölt, hogy amit tapasztal a saját testén, az teljesen természetes dolog, nem kell megijedni. Ha valami trauma éri a katonákat, akkor az After-action Debriefinget kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a traumatikus élmény bekövetkezése után 24 órával meg kell kezdeni egy csoportos feldolgozást, de legkésőbb 72 órán belül mindenképp le kell zárni. Ennek a szakmai oka az, hogy 24 órán belül a katona nem megközelíthető, mert úgynevezett adrenalinburok veszi körül. Ilyenkor olyan intenzív az élményanyaga, hogy egyszerűen nem tud beszélni róla. Ez a harci stressz kezelhető, azonban ha két hét után sem javul a katona állapota, és a beosztása ellátására képtelenné válik, akkor hazaküldik. A fennmaradó harci stresszt és a kialakuló PTSD-t jellemzően a parancsnok szokta észlelni, hiszen mindig a parancsnok az első pszichológusa a katonának. A katonai vezetőknek figyelniük kell a beosztottak változásait. Mindig egyszerűek a jelek. Például érdemes odafigyelni, ha egy a szakasz szervezetébe beilleszkedett katona egyik hétről a másikra kezdi kihagyni a közös ebédeket vagy a közös sportolást. Figyelmeztető jel lehet az is, ha eddig igényes volt magára, borotválkozott, ki volt pucolva a bakancsa, ki volt vasalva a ruhája, majd hirtelen igénytelenné vált. A kérdés, hogy figyelmet fordítunk-e a változásra vagy sem. A pszichológus nincs ott a nap 24 órájában a katonával, a parancsnok viszont igen, így ezeket a jeleket ő észleli, neki kell észrevenni. Ha a parancsnok segítségével nem tud megküzdeni ezzel a traumával – mondjuk azért, mert nem együttműködő, vagy mert olyan mélységű a probléma, hogy ő már nem tudja feloldani –, akkor vonják be a pszichológust. Ekkor a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának pszichiátriai vagy pszichológiai osztálya diagnosztizál, majd terápiás kezelést ír elő. Ha az eset nem súlyos, az említett visszaillesztő tréningekkel és reintegrálással tudja kezelni a honvédség a PTSD-ben szenvedőket. Emellett regenerálással, regeneráló üdüléssel tudják segíteni a stressz leküzdését. Ebbe beletartozik a katona és a család is. Azt gyakran elfelejtjük, hogy nem csak a katonáról van szó, hiszen a család mindig a katona mögött áll. PTSD esetén a katona és a család együtt sérül. Tehát ugyanúgy gondot kell fordítani a katona gyerekeire és feleségére is.

A harci stressznek csak negatív következményei vannak?

Sz. Gy. Gyakran azt gondoljuk, hogy a misszióknak csak negatív oldala van, a szakirodalom is főleg erre a területre koncentrál. Azonban van pozitív oldala is. Aki megjárt egy missziót, hadszínteret, háborút, annál mindenképpen megfigyelhető, hogy a katona társadalmi megbecsülése és belső önbecsülése is növekszik. A misszió során megélt környezeti viszonyok után általában nő a társadalmi felelősségvállalás is. Továbbá elmondható, hogy a missziók során növekszik a katona szakmai tapasztalata, hiszen sehol máshol nem lehet olyan szintű jártasságot szerezni, mint a missziós területen. Az orvos a műtőben tud igazán tapasztalatot szerezni, a katona pedig a harctéren tud kiteljesedni.

Milyen jövőbeli kutatások és fejlesztések várhatóak a PTSD kezelésében?

Sz. Gy. A PTSD kezelése mindig elengedhetetlen lesz. Látjuk azt, hogy külföldön ez már napi problémává vált. Ilyen például az amerikai vagy izraeli hadsereg, ahol a kutatások rendkívül aktívak. Ha „a nemzetközi helyzet fokozódik”, akkor azt gondolom, hogy nálunk is el kell kezdeni azokat a kutatásokat vagy kutatási adaptációkat, amelyek segítenek abban, hogy akár a harci stresszel, akár a PTSD-vel kapcsolatos küzdelmet hatékonnyá tegyük.


Szöveg: Podobni István

Fotó:Internet

Megosztás a Facebook-on


Az Év Katonája a Katonai Repülő Intézetben

    • Az Év Katonája a Katonai Repülő Intézetben -1
    • Az Év Katonája a Katonai Repülő Intézetben -1
    • Az Év Katonája a Katonai Repülő Intézetben -2
    • Az Év Katonája a Katonai Repülő Intézetben -3
  • Előző
  • Következő

A Honvédelem napja alkalmából vehette át Dr. Varga Béla Lajos alezredes, egyetemi docens az „Év Katonája Kitüntető Cím” elismerést.

Magas színvonalú munkásságáért, példaértékű aktivitásáért az „Év Katonája Kitüntető Címben” részesült intézményünk oktatója, Dr. Varga Béla Lajos alezredes.

Dr. Varga Béla Lajos 1982-ben végzett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, mint sárkány-hajtóműves repülőműszaki tiszt. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán belül működő Repülőműszaki Tiszthelyettes-képző Osztály állományában kezdte hivatásos tiszti pályafutását. Gépészmérnöki diplomát szerzett a BME Közlekedésmérnöki Karán. Az NFTC képzés hazai szakaszába 2002-ben kapcsolódott be, oktatótársaival közösen multimédiás tananyagot (Jak-52 multimédiás tananyag) fejlesztett ki ehhez a képzéshez. 2004-ben vette át a teljes gázturbinás hajtóművek tantárgycsoport oktatását.

Az elismeréssel kapcsolatban kérdeztem alezredes urat.

Először is gratulálok az elismeréshez. Mit érzel ezzel kapcsolatban, milyen érzés egy ilyen elismerést birtokolni?

Köszönöm szépen. Természetesen jó érzés, hiszen ez egyfajta visszaigazolás, hogy megfelelően végzem a munkámat és ezt a helyi és a kari vezetés is így látja.  

Milyen hatással lesz ez a munkádra?

Megerősít, hogy ez a jó irány és próbálom folytatni a munkát, ahogy eddig tettem.

Mi indított el ezen a pályán?

1975-ben az akkori középiskolámban, a kecskeméti Katona József Gimnáziumban, megjelent két fiatalember toborozni a kiskunfélegyházi Repülő Klubba. Rögtön tudtam, hogy ott a helyem. Még abban az évben megtörtént az első egyedül repülésem. Ez meg is határozta a pályaválasztásomat. Természetesen pilóta szerettem volna lenni, de a repülő orvosi vizsgálaton gyorsan kiábrándítottak. Maradt a műszaki pálya, és így jelentkeztem az akkori Kilián György Repülő Műszaki Főiskola Sárkány-hajtómű szakára, amit 1982-ben sikeresen befejeztem. Utána azonnal az oktatói pályára kerültem a tiszthelyettes képzésben.  

Véleményed szerint mi az, ami eljuttatott idáig, honnan ered az energiád?

Úgy érzem semmi különösebbet nem tettem, mindig igyekeztem a rám bízott feladatokat jól elvégezni. Ehhez nagy segítséget és talán azt a plusz energiát is megadta a nyugodt családi háttér. Feleségem elviselte, sőt támogatta, amikor tulajdonképpen külön éltünk három évig a műegyetemi tanulmányaim alatt, vagy fél éves svédországi kinn tartózkodásomat és a többi hosszabb rövidebb távollétemet.  

Milyen területeken kutatsz mostanában?

Lassan 15 éve a gázturbinás hajtóművek elméletével és szerkezetével foglalkozom. Mindig is vonzott a repülésnek ez a területe, csak a kényszerek mindig elsodortak. 2004-ben, amikor a személyi mozgások miatt ez a terület megüresedett, és Prof. Óvári Gyula a tanszék akkori vezetője felajánlotta, hogy vegyem át ezt a területet, a várható nehézségek mellett is úgy éreztem, hogy egymásra találtunk. Kutatásaim is ehhez a területhez kapcsolódnak. Részben a gázturbinás hajtóművek optimális munkapontjainak meghatározása és vizsgálata, részben pedig a GINOP pályázatnak megfelelően a gázturbinás hajtóművek égőtereinek, a benne lévő égési folyamatok vizsgálata és szimulációja.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?

Nagyon távolra nem nézek, mert ott már a nyugdíj van és arra nem szeretek gondolni. Mindenképpen szeretnék eljutni a habilitációig, ez a következő nagy cél.

Repülsz, mint a sas, futsz, mint a nyúl. Honnan ered a sport szeretete?

Ahogy említettem a repülést 1975-ben kezdtem és 1976-ban már megszereztem az un. vitorlázórepülő ezüst koszorút. Sajnos a főiskola alatt az akkori központi tiltás miatt nem folytathattam a repülést és a családalapítás miatt ez egy darabig utána is elmaradt. 2003-tól aztán újra kezdtem, és azóta közel ezer órát repültem. Jelenleg motoros vitorlázórepülőgépekre és egymotoros dugattyús repülőgépekre van jogosításom.

A sport is régi történet. A főiskolára kerülésem után motiváló volt, hogy a főiskolának volt egy jól működő atlétika szakosztálya is. A hallgatók és a fiatal tisztek Romhányi Antal őrnagy edző vezetésével kezdtek eredményesnek lenni a hadsereg bajnokságokon. A csapattól ekkor még fényévekre voltam, de úgy éreztem ott a helyem nekem is, és ennek megfelelően meg is tettem mindent. Lassan sérülésekkel is terhelten, de elkezdtek jönni az eredmények, hadseregbajnoki címek, hadsereg válogatottság, részvétel az akkori Baráti Hadseregek Bajnokságain, majd a rendszerváltás után az International Military Sports Council (CISM) által rendezett Katonai Öttusa Európa Bajnokságon. Remek csapattársakkal és ellenfelekkel versenyezhettem együtt, miközben azóta is tartó barátságok köttettek. A futás ma is része az életemnek, és ha tehetem, indulok versenyeken is.

Mit tanácsolsz azoknak, akik ezt a pályát választják?

Sok türelmet és elszántságot. Képességet a folyamatos tanulásra és megújulásra.

Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra, még egyszer gratulálok az Év Katonája Kitüntető Címhez, és további eredményes munkát kívánok!


Szerző: Szabó Nikoletta

Cimkék: főoldali hír, 2017

NEKROLÓG

    • Bodrogi Laszlo-kép

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar dékánja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola vezető helyettese, egyetemi tanár Prof. Dr. Bodrogi László Antal nyugállományú ezredes 2017. július 25-én, életének 73. évében, betegség következtében elhunyt.

Prof. Dr. Bodrogi László Antal ezredes 1967. szeptember 01. óta teljesített hivatásos szolgálatot a Magyar Honvédségben és jogelőd szervezetében. 1963. és 1967. között tanulmányokat folytatott az Egyesített Tiszti Iskolán, melynek eredményes befejezését követően tisztté avatták. Első tiszti beosztásba a szolnoki 16. Műszaki Utász Zászlóalj állományába került kinevezésre, utász-, majd útépítő szakaszparancsnok beosztásba. 1972-től 1976-ig a Kujbisev Katonai Műszaki Akadémián (Moszkva) folytatta egyetemi tanulmányait. 1976. és 1979. között a 9. Gépesített Lövész Hadosztályparancsnokság, műszaki szolgálat, hadműveleti főtiszti beosztását látta el. 1979-től 1982-ig Székesfehérvárott az 5 Hadsereg Parancsnokság tervező főtisztje volt. 1982. és 1989. között Budapesten a Magyar Néphadsereg Műszaki Főnökség hadműveleti főtiszti beosztásban teljesített szolgálatot.

A csapatoknál, a hadosztály-, a hadsereg törzsben és a Honvédelmi Minisztériumban megszerzett ismeretei, tapasztalatai a hazai katonai felsőoktatás területén nagymértékben elősegítette az oktatói és tudományos kutatói munkáját. 1989-től a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Műszaki Tanszék tanszékvezető helyettese, majd 1990-től a tanszék vezetője. 1994. és 1995. között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Vezérkari tanfolyamát. 1996-tól a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Műszaki Hadműveleti Harcászati Tanszék tanszékvezetője, egyetemi tanár, dékán helyettes. 1998-tól 2003-ig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar dékánja volt.

Munkásságát, katonai életútját több tucat kitüntetés és dicséret fémjelzi. Többek között a haza és a honvédelem érdekeinek előmozdításában kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként 1969-ben megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát, A Kiváló Szolgálatért Érdemrendet két alkalommal is kiérdemelte 1970-ben és 1989-ben. 1980-ban a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta meg. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát pedig 1984-ben adományozták részére. A katonai pályafutása során elöljárói és parancsnokai javaslatára három alkalommal került soron kívül előléptetésre.

A Magyar Köztársaság Elnöke nemzeti ünnepünk, augusztus 20. alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta részére 2003-ban.

Prof. Dr. Bodrogi László Antal ny. ezredes katonapedagógusként kiemelkedő szerepet játszott a magas színvonalú katonai szakmai és tudományos képzés, valamint a hadtudományi kutatás területén. 1999-ben pályázatával elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 2004-ben Zrínyi díjat ítélték meg részére, míg 2005-ben megkapta a Zrínyi gyűrűt is. Fontosabb kutatásai a műszaki támogatás általános elveire, a műszaki zárás módjaira, eszközeire és a katasztrófák elleni védekezésre összpontosultak. Az akadémia oktatójaként, az egyetem polgáraként haláláig szolgálta hazánk, az egyetem és jogelőd intézményeinek, a magyar és az egyetemes tudományosságnak ügyét.

Felejthetetlen halottunktól,egyházi és katonai tiszteletadással 2017. augusztus 15-én (kedd), 11:00 órakor Pásztó Városi temetőjében veszünk végső búcsút.
 
Cimkék: főoldali hír, 2017