In memoriam Kádas Géza

In memoriam Kádas Géza

A halálod egy szó, amit mások fognak kimondani. (Paolo Santarcangeli)

Mély megrendüléssel vettük tudomásul és osztjuk meg a szomorú hírt, mely szerint Dr. Kádas Géza, a jogelőd Zrínyi Miklós Katonai Akadémia és Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója, tanszékvezetője, nyelvképző központ igazgatója 2021. január 08-án, életének 82. évében elhunyt.

Kádas Géza halálát kimondani nehéz, felfoghatatlan és szinte lehetetlen. Kimondani, hogy Kádas Géza, aki negyven éven át volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar jogelőd intézményeinek oktatója, már nincs közöttünk, fájdalmas.

Elismeréssel említjük meg tudományos pályájának állomásait, a magyar-orosz bölcsészkari diploma, a doktori cím, majd a hadtudományi kandidátusi cím megszerzését. Kezdetben a Nyelvi Intézet, később a Békepartnerségi Katonai Nyelvképző Központ igazgatója volt. Aktív tudományos tevékenységet folytatott a Magyar Hungarológia Társaság, az Orosz Nyelvtanárok Nemzetközi Szövetsége és a Hadtudományi Társaság tagjaként.

A katonai szaknyelv oktatásának és módszertanának megteremtésében, nyelvkönyvek kidolgozásában, idegen nyelvek és a magyar, mint idegen nyelv oktatásával kapcsolatos publikációkban teljesedett ki tudományos munkássága.

Pályájának kiemelkedő sikere, hogy vendégvizsgáztatónak kérték fel Oxfordba egy doktori védésre. Ő maga szerényen nem saját sikerének tulajdonította a felkérést, hanem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nemzetközi elismerésének tekintette.

Ezek egy szép szakmai életpálya legfontosabb mozzanatai. A szikár tények azonban nem mutatják meg, milyen volt Kádas Géza, az Ember. Hogy milyennek ismertük mi, a kollégái.

Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem hogy mennyi szeretettel tettük. (Teréz anya)

Géza minden mozdulatában, megnyilvánulásában benne volt a SZERETET. Géza felénk áradó szeretetét idézzük fel a Nyelvi Intézet munkatársainak szavaival:

„Nyugodt és derűs volt. Mindig nagyon figyelte a beszélgetőpartnerét, és éreztette, hogy fontos neki, amit a másik mond, nem csak hallja, hanem meg is hallgatja a szavait. Végtelenül figyelmes volt, sosem felejtette el megkérdezni, hogy vagyok, és ez nála nem csak rutin kérdés volt, tényleg érdekelte.”

„Ő volt az örök optimista.”

„Mint vezető, sohasem emelte fel a hangját, sohasem kiabált. Nem éreztette, hogy ő a főnök: nem utasított, csak kért.”

„Örült mások sikerének, mindenkihez volt egy jó szava.”

„Vezetőként mindig ráért nekem, ha beszélni szerettem volna vele. Nem emlékszem rá, hogy valaha alkalmatlan lett volna egy időpont: ami nekem fontos volt, neki is az volt.”

„Géza úriember volt. Mindenkivel szemben, minden körülmények között. Ha esetleg haragudott, ha méltatlanul viselkedtek vele szemben, akkor is.”

„Vezetőként fontosnak tartotta, hogy akit nagyra értékelt, az erről mindenképpen tudjon. Az adott keretek között mindig mindent megtett azért, hogy a munkánkra koncentrálhassunk; minden ésszerű megoldásra nyitott, végtelenül segítőkész és figyelmes volt.”

„Mindig áradt belőle egyfajta nyugodt derű. A szeme szinte mindig mosolygott, volt benne valami huncut csillogás.”

„Tudása, pozíciója, címei mellett is: maga volt a megtestesült szerénység.”

„Odafigyelt arra, hogy a kisgyerekeseknek ne legyen első órája, az értekezleteket úgy fejezte be, hogy odaérjünk az óvodába.”

„Sokan neki köszönhetjük, hogy a rendszerváltás utáni nehéz időszakban az orosz nyelvet oktató tanárok átképzését lehetővé tette: angol tanfolyamokat szervezett, majd járhattunk egyetemre, így új szakképesítést szerezhettünk, megmaradhatott az állásunk. Örökre hálásak lehetünk neki mindezért!”

„Ha Gézával akármikor találkoztam a San Antonio-i bázison, fején ott volt a fülhallgató és fáradhatatlanul gyakorolta az angolt. Nekem ő egy kedves vidám, örökifjú lelkes diák marad, aki korát meghazudtoló módon tudott mindig újat tanulni.”

"A BKNYK-ban Géza vezette be, hogy minden hónap első szerdáján tanári értekezletet tartott. Bármilyen hosszúra is nyúlt egy értekezlet, sosem mulasztotta el, hogy minden kollégát név szerint végigkérdezzen, hogy van-e bármi, amit szeretne kérdezni, mondani, hozzáfűzni. Tudatosan csinálta, mert tudta, hogy sokan nem akartak vagy nem mertek hozzászólni az értekezlethez és így megszólítva könnyebben megnyíltak."

„Számon tartotta mindenki névnapját, születésnapját. Vagy telefonált, vagy üdvözlőlapot küldött.”

Gézát közülünk legjobban Soproni András ismerte, aki versfordításával emlékezik hatvan éven át tartó barátságukra:

 

 

JURIJ LEVITANSZKIJ: A KÖR SZORUL

 

A kör szorul. Fogytán a hű barát,
Kinek tudom örömét, bánatát,


Kinek testvére egy test-vér velem,
S ki ellensége, százszor az nekem.


A kör szorul. Fogytán, mindegyre vész
Az ismerős arc és baráti kéz.


És nő a nincs köre, süket harang
Sok elcsitult, örökre néma hang.


Ki megmaradt: tudok ötöt-hatot,
S még ennyiért is hálát adhatok.


Mert évről évre több fonál szakad,
És évről évre súlyosabb a csend,


És évről évre mind fájdalmasabb
Törölni sorra régi címeket,


Törölni régi kedves arcokat,
Törölni mind, ki végleg elhagyott,


Törölni sorra egyszer-voltakat,
Sok vissza többé nem térő napot,


Végezni gyászos végelszámolást,
Folytatva egyre, rendületlenül,


Akár a lassú visszaszámolást,
Ha vár a puszta, véghetetlen űr,


Míg nincs tovább – és: hála mindenért,
Míg nincs tovább – ég áldjon, itt a rajt,


A legvégsőket is törölve – hét,
A legvégsőket is levonva – hat,


A legvégsőt is elhajítva – öt,
Hátrálni egyre, mérve az időt,


Míg nincs tovább, egy perc, s a láng kitör –
Négy, három, kettő – s felpattan a kör.


Széthullt a kör – nincs többé dac, se vád,
Széthullt a kör – mindenkit áldjon ég,


És látni plánéták hűvös raját,
S külön-külön kimért ellipszisét.


S a puszta űr – szörny-orcáján a gőg –
Tündökletes, fenséges és örök.

 

Az NKE HHK Idegen Nyelvi és Szaknyelvi Lektorátus munkatársai