Vörös György emlékére

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló …
… Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy idő se lesz hozzá hasonló …
… Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.”

 

/Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (Részletek)/